Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pótnagymama szeretnék lenn
Torolt_felhasznalo_812097
Létrehozva: 2006. május 12. 21:00
Sziasztok, keresek olyan házaspárt Budapesten vagy Pest megyében, akinek egyik oldalról sincsenek szülei, és örülnének egy pót-nagymamának.
Budapesten élek egyedül, rendezett körülmények között, vannak gyermekeim, de...nem találnak érdemesnek arra, hogyha jön a karácsony, húsvét stb. vagy más ünnep (anyáknapja) vagy hétköznap, egy együttlétre meghivjanak.
Szeretek sütni-főzni, néha dolgozom, bár firss nyugdijas vagyok, de hiányzik az a dolog, hogy valakiknek szeretetet adjak vagy néha törődjek velűk, ha igénylik.
Sziasztok!
Én egy kedves,aranyos idős nénit keresek,aki Nagymamaként tudná szeretni a gyerekeimet,aki szeret sütni-főzni,igénye van maga körül a családi nyüzsgésre.
Nekünk van egy nagymamánk,aki soha nem ér rá unokázni,illetve más dolgokat fontosabbnak tart.Mert ugye tudjuk,hogy arra érünk rá,amire mi magunk időt akarunk szánni.
Az előző széria "unoka anyagra" sem ért rá,ők időközben felnőttek-/15-18 évesek/. Azóta becsöppent egy picurka,aki már 2 éves lesz,s rá éppúgy nincs ideje.
Ez nagyon tud fájni;az ember azt gondolná,hogy a kisunokáknál semmi nem fontosabb...
Szóval,hiányzik Valaki,akinek /miután megismerkednénk/mi is hiányozni tudnánk
Mi bajod van? Tudod, hogy mit írtál?
A becsületes egyszerű emberek nem csapják be a jóhiszeműeket! Pontosan értük szóltam!
Én soha nem szólalnék meg efféle fórumokban, csak azért, hogy csillogtassam a véleményem. De...nem vagyunk egyformák...
Csak ezért én sem! Ha úgy érzem, hogy van értelme, akkor viszont igen. Tudod ez a fórum is olyan, mint élet! Van aki őszintén éli, van aki csak mutatja.
Pedig tényleg itt irod, hogy van unokád. Ugyanazzal a felhasználónévvel nem hiszem, hogy más irogatna helyetted. az őszinteség tényleg fontos lenne most ebben a topikban.
http://www.nlcafe.hu/forumkifejt.php?bw=&forumid=12288&forumuser=dview&id=57&page=1&step=2
Nem tudom mire, vagy kire emlékszel, vagyki irt a nevemben, de eszemágában sincs plasztikázni magam, nem is lenne rá keret, meg minek is? maradjon meg az ember annak, amilyennek teremtették, annyira nem voltam és vagyok nyomorék, hogy ott égessem magam, de azt olvasol ki a levelekből amit akarsz, bocsi...
Most, hogy van netem én is végig olvastam némelyik fórumot, bizony követleztetéseket von le az ember, hogy mennyi szószátyár, felvágott nyelvű nők, pletyis stb. (tisztelet a kivételnek) irogat itt, szinte nulla tartalommal, amivel senki nem megy semmire.
Én soha nem szólalnék meg efféle fórumokban, csak azért, hogy csillogtassam a véleményem. De...nem vagyunk egyformák...
A mellplasztikánál 2006. 01. 07-én írtad, hogy van unokád.
Sebaj, ha van, ha nincs, csak ha az ember ilyen bizalmi segítség felajánlást ad, akkor illik őszintének lenni.
Mert hasonló gondok mint nálatok bárhol lehetnek, a gyerekek sokszor másképpen élik meg a válást, mint a szülő gondolná, általábban azt sajnálják utána aki rosszabb helyzetbe került, akivel igazságtalanabbnak tűntek, még akkor is, ha esetleg hosszú távon nem egészen úgy történtek dolgok ahogy.
Szia, unokáim nincsenek, a fiam 34, valahol vidéken él, tudom a helység nevét, az utcát nem, de megigérte, hogy emailbe megirja (ez 1 hónapja) várok.
A lányom 27, egy párkapcsolatban él nemrégen, aranyos, szép, csinos teremtés.
Biztos akarnak majd családot, de nincsenek meg még a gazdasági körülmények.
Nagyon-nagyon sok levelet kaptam, olyantól is, aki ide nem irt, ugyhogy köszönöm Mindenkinek, de igazán olyat szeretnék akinek tényleg nincsenek élő nagyszülei. A meglévők mellé pedig nem hálás dolog egy idegent bevonni, mert abból előbb-utóbb sértődés lehet...ha az igazik megtudják.
Szia, épp benéztem, és örülök, hogy itt vagy, és megválaszoltad a kérdéseket. Remélem sikerül egy aranyos családot találnod, akiknek tudsz szeretet adni. Elsősorban a környéketeken (utcátokban, környező utcákban) lenne jobb szétnézni, nem?
Mennyi idősek a gyerekeid? Fiúk, lányok? És hány unokád van?
És... születhetnek komolyabb barátságok is itt a neten... találtam is, és olyan jó, ha nem jelentkezem, keresnek, mi van veled, csak nem beteg vagy, de ez is idő.
Valaki azt mondta, hogy lehet, hogy a gyermekeidnek adott szereteted máshol fog jelentkezni. Persze ez a magánéletben nem jelentkezett, hiszen a legerdményesebb éveim a gyermekeim pátyolgatására ment el, mostmár a nőiességem az ablakban. Biztos megérte, met egyszer majd ők is megértik.
Sziasztok, gondoltam hogy egy pár sor különféle reakciót vált ki. Ez természetes.Nézzük...
Finoman, de megértettem, vagyis "előbb söprögessen a saját háza táján", igen, ez is igaz. Nekem nem voltak gondoskodó szüleim, csak nyűg voltam a nyakukon, ezért nam haladtak az 5-6ra, soha nem volktak rám, sem a gyermekeimre kiváncsiak. Ha mégis tudomásomra jutott, hogy kórház, betegség...akkor rohantam, és jópofi voltam 2 napig.
A saját gyermekeimnek pedig hiányzott a válás utáni erős háttér, (hiába nem szerették) mert rögtön önállóak akartak lenni, de , negativ irányba fordult velük minden. "Valakinek" a jelenléte megszünt, aki miatt már nincsenek kötelezettségeik, egyik bajból a másikba sodródnak, elveszitik azt is amit nehézségek árán is, megteremtettem nekik, tovább nem részletezem.
Természetesen ha baj van jönnek, és elfogadnak, és kérnek, és elvárnak. Ha nincs miből nem jönnek. Mert stoppot jelentettem, dolgozzatok már egy kicsit ti is meg valamiért. Persze van bőven idő önmarcangolásara is, de semmi teteje, ettől nem lesz jobb, és igy is örülhetek, hogy egészségesek, még nem kerültek komolyabb összetüzéssel a törvénnyel.
Igen!
Születhetnek barátságok hasonló gondolkodású emberek között. Persze ritka, mint a fehér holló, de azért lehetséges. Érdekes, mert nem a korosztályomból találtunk egymásra valakivel, aki nagyon értelmes csajszi, én is tanulok tőle, talán ő is tőlem. Ő életben is olyan volt, mint itt a fórumon.
Viszont tudom, hogy nagyon sok emberrel akivel beszélgetek esetleg még jókat is, a való világban csalódást okozna. Mert szerintem valahol lejön itt is az ember igazi lénye ha hosszútávon beszélgetsz vele, látod mi érdekli, mihez szól hozzá, hogyan reagál dolgokra. De ehhez sok idő kell szerintem, épp úgy mint ahogy a munkahelyen sem azonnal köttetnek barátságok, vagy az iskolában.
Szerintem te félreértettél vmit. Ha állást keresne pénzért, nyilván azt irta volna. Ha pótnagyiságot vállalna, abba - legalább is sztem - bele tartozik majd, h amiben tud és ideje engedi, segit de nem pénzért!
Szerintem inkább az a probléma, h egy ilyen mélyebb kapcsolat nem feltétlenül alakul ki. Gondoljunk csak a barátságokra, csak azért, mert egykoruak vagyunk és egy munkahelyen dolgozunk, nem mindenki a barátunk, sőt. Persze keresgélni kell és ha még a szerencse faktor is bejön, akkor OK. Én biztosa, h nem minden családba szeretnék beletartozni és nem minden gyerekkel szerenék pótmamizni. Viszont ismerek gyereket, akit szinte a sajátomként tudok elfogadni.
Ígen,én találtam.Bár nem hozzám szólt a kérdés,de vannak netes barátságok,a mi topicunkban nagyon jó kis csapat van,bár most egyéni gondok miatt nem vagyunk túl aktívak benne,de remélem lassan visszatér mindenki.
Bár én is nagymama is vagyok,de emellett még a kisebbik lányom is gyerek,és nálunk is elkelne néha segítség,az unokám nem ebben a városban lakik,és kétfele ugye én sem tudok szakadni.
Abban viszont igazatok van hogy a miértet -hogy miért nem kíváncsi a saját családja a topicindítóra azért le kellene írni,mert sajnos léteznek elviselhetetlen mindenbe beleszóló szülők is nemcsak hálátlan gyerekek.
kerdes: tenyleg baratkoznak az emberek a net-en?
Te mar talaltal baratnore vagy oszinte baratra a neten?
Komolyan kerdezem.