Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kész Átverés?
Torolt_felhasznalo_569107
Létrehozva: 2003. március 11. 20:53
Volt egy barátom-nős-, 4 évig hitegetett, hogy nem bánná, ha kiderülne a kapcsolatunk. Kiderült, mert elmondta az anyósának. . mégis úgy döntött, hogy a feleségét választja. Én lettem a ribanc kurva(ezt mondta a felesége rölam), és maradt otthon, a leködolt telefon, frigid feleség mellett. . .
És én mégis reménykedem, és szeretem. . . Nagy marha vagyok, mi?????
És én mégis reménykedem, és szeretem. . . Nagy marha vagyok, mi?????
Nem nekünk kell megfelelned. . . ne azzal törődj, mi megharagszunk-e, mert mi egyáltalán nem így közelítünk a Te problémádhoz. . . semmi jogunk nem lenne megharagudni, bennem fel sem merül. . . gondolom, a többiekben sem, merem állítani az ő nevükben is. . . :o)
A Te életed. . . :o)
Benne, vele kapcsolatban minden jog Neked fenntartva: a jó és rossz; a szenvedés és öröm egyaránt. . . :o))
5 nap és február. . . ezt már fél léáon állva is ki lehet bírni! :o)))
Ha vigyázol közben magadra, akkor egy kísérlelet még megér. . . de ha ez sem jön be. . . . ?
No, ne legyünk pesszimisták. . .
Kívánom, legyen most szerencséd. . . :o)
Várom, hogy jelentkezz!
Az eredményekkel, mert ne adj le az igényeidből. . . :o)
Jaj, dehogy haragszom. Hát miért is kellen-e? Inkább ti ne, hogy ismét esélyt adtam neki a bizonyításra.
Lényeges változás nincs, ő továbbra is udvarol, mint a tinik úgy képzeljétek. Jól elvagyunk. Sajnos anyagi okok miatt február előtt nem adják be a vállást, mert addig nincs pénzük. És ezt én is biztos helyről tudom. Addig igyekszem túl közel nem engedni magamhoz, de őt annál jobban függővé tenni. Tudom, hogy veszélyes játék, de mostmár hál' Istennek józan és újra az a pasika akibe beleszerettem.
Adjatok tanácsot rosszul cselekszem? Mondtam neki a hétvégén is, hogy sajnos még mindig nem hiszem.
Vigyázzatok magatokra. Most mennem kell, de még jelentkezem.
Barátsággal: Viki.
Kérlek írj mi újság van!
Sok puszi: Hajni
Eltelt pár nap. . . van valami fejlemény?
Beadta a válóperes papírt?
Hogy most mi van? Azt mondhatnám, hogy semmi vagy mégis? Még mindig nem bízok benne, pedig igazán igyekszik. Néha jól szórakozom magamban rajta. Udvarol, igyekszik minél több időt velem lenni, kedvemben járni, fogja a kezem, újra foglalkozik a gyerekeivel, szóval ugyanaz az az ember, akibe beleszerettem. Én pedig igyekszem egyre több elfoglaltságot találni magamnak, hogy nehogy újra annyira beleszeressek. Érzelmi szinten nem történik semmi, néha lop egy-egy puszit vagy megölel, de semmi több. De erre mondják: „hogy hajrá gyerekek!” Csak kár, hogy már nem hiszek neki és azt hiszem, amíg nem látom a válási papírját addig nem is fogok hinni – és azt nem kell megnéznem.  Ennyire nem hiszek.
Én közben még mindig keresem az új munkahelyet magamnak. De nagyon nehéz olyat találni, amit ezzel a szívvel + iskolával csinálni tudok.
Remélem veletek minden rendben van. Meséljetek ti is egy kicsit. Hogy indult az új év?
Vigyázzatok magatokra.
Sok, sok baráti pusssssszzzii!!
Kedves Tündér hol vagy, veled mi van?
Köszönöm, hogy nem felejtettek el és ne haragudjatok, hogy csak most írok. Mindenkinek egy nagyon boldog és békés évet kívánok!!!
Húha…. , hol is kezdjem? Pedig már azt hittem, hogy törülték a fórumot.
Szóval, közeledett a Karácsony és én egyre biztosabban éreztem, hogy nekem semmi keresni valóm itthon. Dec 14-én hatalmas erőt vettem magamon és kijelentettem, hogy vége. Persze nem vett komolyan. Hétfőn, de hazamentem és ott várt a gangon az ajtóm előtt. Beengedtem, és újra kipakoltam. Ekkor hazament és úgy berúgott, hogy többet ki sem jött otthonról. Őt csütörtökön ismét beszállították a kórházba, én pedig pénteken reggel összeszorult szívvel úgy ültem fel a vonatra, hogy fogalmam sincs, hogy mi van vele /nem látogattam meg, mert tudtam, hogy akkor sose lesz vége, mert újra melléje állok/, de a szívem majd megszakadt. Elutaztam és a telefonom is kikapcsoltam. Nem volt könnyű, de megtettem. Utaztam Pestig, onnan másnap Bécsig, majd kedden egy hirtelen döntés alapján tovább Hamburgig és onnan Dániáig az ex férjemhez. És a karácsonyt az ex-férjemmel töltöttem, csendben és békességben. És igazatok, volt amikor, azt írtátok, hogy ajándék lenne az utazás akkor, ha nem történik kettőnk között semmi. Kicsit furi volt az egész, de azért nagyon nyugis. Hihetetlen tudom, de nem történt semmi kettőnk között, azon kívül, hogy megölelt. Mint 2 barát úgy beszélgettünk. Elmondta, hogy ő még mindig nem mondott le rólam, erre én meséltem neki Endréről – persze a babáról nem. Jó volt, mert legalább pihentem. Dec 29-én indultam hazafelé, fogalmam sem volt, hogy mikorra érek haza, de már nagyon hiányzott a kedves. Tudjátok milyen, amikor az ember kívánkozik is, meg nem is haza. Idegesített, hogy nem tudok róla semmit, de féltem is a hírektől. Már szinte Bécsbe voltam, amikor erőt vettem magamon és bekapcsoltam a telefonom. Hát mondanom sem kell, hogy meglepődtem, mert sms – sms-t ért, és a legtöbbjét tőle kaptam. -teli volt lemondással. És nem telt el 10 perc hívott is. 5-ik hívására felvettem. Megkérdezte, hogy még szóba állok-e vele és, hogy, ha hazaérek beszélhetünk-e, és, hogy azóta a csütörtök óta nem ivott semmit és, hogy most józanon akar velem elbeszélgetni? Mondtam, majd még eldöntöm. Fogalmam sem volt, hogy mikorra érek haza és ő sem tudta, de végül 31-én délkor az ajtóm előtt üldögélt, amikor hazaérkeztem.
folytatom. . .
Neked is sok puszi!!! :o)***
Hogy vagy? Ha erre jársz, kérlek, írj magadról pár sort. . .
Hogyan sikerült az utazás és mi van Veled/veletek?
Neked is nagyon boldog ünnepet kívánok!
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok Neked is! :o)***
Remélem, megtalálod a boldogságot végre, ezt kívánom Neked az új évre!. . .
Békés, nyugodt karácsony ünnepeket. . .
Vigyázz magadra! Várunk vissza!
Szeretettel: Beus
Az elejétől fogva olvasom a hozzászólásokat, és mélységesen együtt érzek azokkal, akik átélik ezeket a dolgokat!
Én is ebben a cipőben járok sajnos. A legnagyobb hibám nekem is a döntésképtelenség.
Annyira nehéz. . . és annyira szeretnék végre boldog lenni. . .
Köszönök nektek mindent!!!!! :o))))
Igazatok volt mindvégig . . . . , megtettem, elolvastam végig a fórumot . . . . . és már mondtam nem-eket. Sőt szégyen, nem szégyen megkapta tőlem élete első és utolsó pofonját. Elég volt betelt a pohár. Már csak sajnálni tudom, de azt végtelenül. Aki ismeri senki nem hiszi el, hogy az a vagány, határozott pasi idáig sülyedt és, hogy nem tud talpra állni.
Ami a vicc, hogy ő mostmár mindenkinek, azt terjeszti, hogy ő velem akar élni, és, hogz miattam lemond a piáról, mert nekem megigérte, . . . , bla-bla - bla. . . . Hát ebbe elsősorban az az érdekes, hogy már lakás kulcsa sincs, sőt a biztonság kedvéért a zárat is lecseréltettem, mert úgz-e sose lehet tudni.
Nem hivom és ő sem, ha józan csak, ha részeg, de én már nem veszem fel. Képzeljétek, a kedvemért még templomba is eljött, csak sajnos nem birta, csak 20 percig és elment. Reméltem, ha vissza tudná kapni a hitét, talán megmenekülne. De már semmi és senki sincs aki hitét vissza tudná adni.
Sajnálom őt. Ennyi.
Én pénteken reggel felülök a vonatra és Bécsig megse állok, onnan 2 nap múlva tovább utazom Dániába - és azt még nem döntöttem el, hogy az idén hazajövök-e?
Igy mindanyiotoknak kívánok egy NAGYON BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET!!!! Vigyázzatok magatokra és azokra akiket nagyon szerettek - talán annyira önzetlenül nem kell ahogy én tettem a kedvessel. Legyetek boldogok és szeressétek egymást.
Öszinte barátsággal és hálával: Viki - Erdélyből.
U. i. : Azért remélem, hogy amíg oda vagyok nem temetik el őt itthon. Bár egyre nagyobb esélyt látok rá.