Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vers HAJNALHOZ
Torolt_felhasznalo_217675
Létrehozva: 2003. május 5. 11:14
wander - HAJNAL
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Igen,sikerült.
Jót bőgtem….ez is sikerült.
De ezt miért küldted nekem? Még mindig nem tudom.
http://video.xfree.hu/?n=inonna|b1a2b0cf62c7d78c21530edd36 fee8a5#videoloc
Így sem jön be a dal?
Kiss Tibor
Szabó Attila
Vágtatnék tovább veled az éjben . . . .
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Te ismersz engem?
Mert megtudtam nyitni a linket…időközben rájöttem a bakira….
Szia,
Látom olvastad a bemutatkozó oldalam…
Köszönöm a verset.
A videót,amit belinkeltél…szóval,nem tudom mit is kéne néznem.
http://video.xfree.hu/?n=inonna|b1a2b0cf62c7d78c21530e dd36fee8a5#videoloc
""Testetlen szélként szálltam át a pusztán,
valahonnan a testem rámszakadt,
azóta véresre zúzva hever a lelkem
gerincem-csontom romjai alatt.
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!
Jött az óra, válni kellett;
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szivedben
újra szítod lángodat.
Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szeretlek, szeretsz,
s nem tudunk felejteni.""
ALEXANDR BLOK: MÉG LÁTOM OLYKOR
Még látom olykor, néma éjjel,
csodás, sugaras arcodat.
Rég tűnt dalok igézetével
szíven érint a pillanat.
Csak mendegélsz tűnődve, lassan,
halványkék ösvényeden,
Fejed felett két mozdulatlan,
nagy csillag pihen szeliden.
/Lator László/
I set out on a narrow way many years ago
Hoping I would find true love along the broken road
But I got lost a time or two
Wiped my brow and kept pushing through
I couldn't see how every sign pointed straight to you
Every long lost dream led me to where you are
Others who broke my heart they were like Northern stars
Pointing me on my way into your loving arms
This much I know is true
That God blessed the broken road
That led me straight to you
I think about the years I spent just passing through
I'd like to have the time I lost and give it back to you
But you just smile and take my hand
You've been there you understand
It's all part of a grander plan that is coming true
Now I'm just rolling home
Into my lover's arms
This much I know is true
That God blessed the broken road
That led me straight to you
That God blessed the broken road
That led me straight to you.
minden lehetséges....
csak akkor nincs,ha valaki rossz döntésthoz...és nem ad sem magának,sem a másiknak,sem maguknak esélyt....
és működik a szerelem,a boldogság,és a kapcsolat....
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát,
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog.
Az a finom kis kalapács
Nem a legcsodálatosabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat…
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, az árnyékod hogy fut előtted,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda-e, hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedben,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló halk sziromcsodák,
Rajtuk át Isten szól: Jövök!
Dermed a csend ….
Dermed a csend itt legbelül
Valamit ígértél ott énnekem
Köröttem minden csendesül
Vesztésre áll porladó életem
Annyira vágytam látni a fényt
Közelben tudni egyszer tégedet
Elvetted tőlem a hajnali reményt
Fagy borítja megtépett lelkemet
Menj tovább az út jelölve neked
Taposs a sárba minden kis rögöt
Hunyd le jól fátyolos szép szemed
Ne láss az út végén síró ördögöt
Vándor Attila István
Bércre felfelé
Emberek mennek a bércre felfelé,
Rájuk ezer csapda lesve vár.
Kit vadállatok karma szétszedé,
Ki szikláról leesve, nyugalmat talál.
Mind önző, mind óvja magát,
Tör a csúcsra megveszve fel.
Nem hallja társa jajjgó szavát,
Mámoros gyönyört az önzésben lel.
Van egy férfi, ki őriz egy leányt,
Ők óvva fogják egymás kezét.
Úgy mennek ők vészeken át,
És elérik a bércek tetejét.
//Vándor Attila István//
KÁNYÁDI SÁNDOR
Tűnődés csillagok alatt
Hosszan néztem én az este
a ragyogó csillagokat.
Addig néztem, addig-addig,
amíg lassan kialudtak.
Eltűnődtem. A magas ég
tűnődésre elég tágas,
s csöndessége bennem olykor
reményt reményre zöldágaz.
Most is, hogy ott nézelődtem,
megkapott a végtelenség.
Úgy éreztem, mintha máris
fönn a csillagok közt lennék.
Gyermekálmom két pej lovát
befogtam a Nagy Göncölbe,
s hajtottam a Hadak útján
komótosan, hátradőlve.
Csupa-csupa ismerőssel
találkoztam, és a holdnál
lovaimra alkudott a
kapcáját szárító bojtár.
Vásárt csaptam, s jegyet vettem
egy induló rakétára.
- Körülbelül kétezeret
írhatott a Föld naptára. -
Akkor megfázott a hátam
(nem csoda, hisz ingben voltam),
s az induló rakétáról
vissza, le a földre hulltam.
Földi tárgyak nőttek körém,
mindennapok kis tényei.
Hajnalodott, s a csillagok
messzibbről kezdtek fényleni.
Iszonyúan magasra nőtt,
s reám kacagott az égbolt:
"Talán meghalsz, anélkül, hogy
látnád Rio de Janeirót.
Tán a hangod se jut tovább,
annál a két fenyőfánál,
amelyik a dombhajlaton,
szinte látom, téged sajnál.
És te akarsz hinni, merni,
álmodozni más bolygóról?" -
Csúfondáros kicsi ködök
szálltak fel a keskeny Oltból.
Szárközépig ért a harmat,
nyomot hagytam benne verten,
de tudtam, ha jő az este,
konok álmom újrakezdem.
Végzem, mit az idő rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s följutunk mi,
föl a fényes csillagokba!
Tele van a város
Tele van a város akácfavirággal,
Akácfavirágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.
Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?
S az a világ, ami akkor állt előttem?
Hová lettél, hová, ábrándok világa?
Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.
/:Mintha a nagy utcák lármája elülne,
S körültem a város faluvá szépülne.
Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba',
Ráismerek illatáról minden akácunkra.
Akácfaerdőség, kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,
Házunk előtt bólintgató akácfavirágok.:/
Nótaszerző: Fráter Lóránd huszárkapitány
Wass Albert
HA JÖN AZ ŐSZ
Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.
Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.
aurore 1157. 2003-04-18 19:00
„Most ugy erzem hogy meg tudom csinalni. Majd meglatjuk.”
Krisztinek!
http://video.xfree.hu/?n=inonna|b1a2b0cf62c7d78c21530e dd36fee8a5#videoloc
Kiss Tibor
Szabó Attila
Most múlik pontosan . . . .
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Reményik Sándor - CSAK EGYMÁSHOZ
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vígasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
Szergej Jeszenyin: A kutya
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.
Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.
Amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása
Móra Zoltán: PILLANGÓ
mint lepkét kergető kisgyerek
kacagva nevetve dalolom
megfoglak megfoglak ne szaladj
s ha megvagy akkor mégis
megszeppenve rád csodálkozom
törékeny szárnyaid remegnek
nap süt át a szemeden
teremtmény kit hálóval fogtalak
s ki rabul ejtettél mégis
emelj fel tenyered deléről
tanítgass szavaid daláról
Móra Zoltán: Délután
Csend van. Egy kicsit ne mozdulj.
Figyeld, ahogy a délután
a másik oldalára fordul.
Nézd meg jól a pók nyolc szemét,
s a kezet, amin hálót sző.
Kié a kéz? Bizony tiéd!
Halld, meg-megreccsen a tető.
Csöndjét szórva sétál rajta,
járkál égi járókelő.
Most egy kicsit nézz magadba.
Látod, ahogy a sötétség
szerteoszlik egy szavadra?
Érzed bomlani bánatod,
mint a füstöt; mint egy papír-
sárkány repül, ha rángatod?
Móra Zoltán: Hölgy a Bak jegyében
sötét volt, este volt, este volt veled,
nem valódi, mint egy hangulat, olyan,
bíbor, feslett, széthancúrozott szövet.
ma sem hiszem, hogy ott feküdtünk rajta,
furcsa mátkapár: én mindig komolyan,
te olyan majdcsaklesz-valahogy-fajta.
számból ittad az áldomást, s kacagva,
játszva fújtad vissza a narancslevet,
s ha untad már, húztál vissza magadra.
feketéllő bokrok között sétáltunk,
halálosak voltunk egymásba fúltan,
egymásra ítélt istenverte bábuk.
és még mindig egy elvarratlan szál vagy,
szál ruhádban, emlékek fókuszában,
aranyszarvú bak, tündérarcú szálvad.
Nyugalmunkat nem zavarhatja senki,
az est azóta a te órád nálam,
és téged nem, soha nem befejezni.