Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kit hogy hívnak?
Létrehozva: 2006. október 11. 16:00
Sziasztok.
Elsősorban (kis)gyerekes anyukák véleménye érdekelne.
Mennyire természetes és elfogadható, ha egy pár életében, a gyerek megszületése után a szülők keresztnevek helyett apának-anyának szólítják egymást, és nem csak a gyerek előtt.
Engem nagyon zavar, hogy mindig "anya" vagyok.Persze ebben a környezetben, hogy "vidd oda anyának" - természetesen nem. De a párom is anyának hív, gyakorlatilag a keresztnevemen max. a szüleim előtt szólít. Engem zavar, talán mert szeretnék egy kicsit "kitörni" ebből a szerepből. És mikor kérem a őt, hogy ne ezt a megszólítást használja, akkor érzem rajta, hogy megsértődik. Az ő édesanyja 18 éves korában meghalt, tehát nincs kinek mondania, és örül, hogy nekem mondhatja, de kezdem úgy érezni, hogy elvesztem a feleség szerepét.
A kismamában is olvastam egy cikket, hogy a szülők viszonya ne változzon ilyen minőségben a gyerek megszületésével. Egy ideig nem is volt gond, de most mintha teher lenne.
Szeretném megtudni, hogy másnak is vannak-e ilyen jellegű problémái, és hogyan lehet ezt a másik megbántása nélkül, de célbaérve változtatni ezen.
Mindenki hozzászólását várom. Ha netán nem tudnék reagálni, mindenképpen elolvasom a hozzászólásokat. Csak este tudok még felnézni ide, és előre is köszönöm.
Lenke
Képzeld a vold pasim azt mondta hogy én vagyok az anyukája...( nem tudathasadásos
 
és ő még kisfiú..(30 évesek vagyunk)
6 hónapig voltunk együtt..
lehet hogy azért mert anyukája 15 évesen szülte, 1ke és nrm kapott elé szeretetet?
passz..
Sziasztok!
Nálunk kicsit furi helyzet van... nekem is van egy fiam az extől, na meg a páromnak is...
Én nem várom el, hogy az ő fia anyának szólítson és ő sem az én fiamtól... ezért mindig a keresztnevünkön szólítjuk egymást... na persze, ha egymáshoz beszélünk, akkor a drágám a kellő megszólítást... ki is rázna a hideg, hogy ha anyának szólítana... na meg a szüleit is a keresztnevükön... csak a gyerekeknek van megengedve a papa-mama... na meg az én szüleimnél is ez van
és ami a legjobb, az anyukánk keresztneve azonos 
A szüleim viszont egymásnak soha nem szóltak úgy, hogy anyu-apu, becenevük van már egyetem óta.
Anyu például Lajosnak hívja aput, pedig Péter a neve. Én gyerekkoromban sokáig hittem azt, hogy a Lajos, az a Péter becézett formája...
Csak amikor Örkénytől a Tótékat olvastam, akkor tudtam meg, hogy anyu azért hívja így aput, mert "Édes jó Lajosom, te mindig tudod, hogy mit, hogyan kell csinálni..."
Mi a gyermekünk megszületése előtt megbeszéltük, hogy továbbra is ugyanúgy szólítjuk egymást mint eddig.
A szüleim anyu-apu-nak szólítják egymást, a férjem szülei mama-papa-nak.
Sokan azért szoknak rá erre a formára, hogy a gyerek megtanulja kit hogy kell szólítani.
Én szeretem amikor a férjem a nevemen szólít. Azért ragaszkodtam hozzá, hogy ne hívjon anyának, mert nem vagyok az anyja.
Ennek ellenére az anyósom anyának szólít, amitől a hátamon a szőr feláll. Hiába kértem már legalább százszor, hogy ne tegye, szólítson a nevemen, süket fülekre találtam.
A férjed nagy vesztesége, hogy 18 éves korában meghalt az anyukája, de Te nem az ő anyja vagy, nem anyapótlék, hanem a Szerelme, a gyermeke anyja. Szerintem ha a férfi-nő felállást szeretnénk megőrizni egy kapcsolatban (és felteszem, ez a férjednek is fontos, szeretne Belőled Nőként is sokat kapni még:-)), akkor eszerint érdemes egymáshoz viszonyulni és sokat jelent, hogyan szólítjuk egymást, ez egy kapcsolat szerves része...
Amikor reggel a párom teát kér, néha viccesen odaköpi: Kérekszépen egy teát, SZOLGA!
Na, ezeken jókat röhögünk, had higgye, hogy ő is valaki
Szerintem szólítsa a keresztnevén, vagy úgy ahogy a gyermek születése előtt.
Én nem örülnék ha anyának szólítana a párom, mivel nem vagyok az anyja, és én sem szólítanám őt apának.
Az anyósomat sem szólítom anyukának, mertnem az anyám.
Lidi
Szia, Sziasztok!
Mi egymást mackónak szólítjuk. A lányom aki nem a páromtól van, őt mackópapának hívja, minket közösen van amikor mackóéknak de arra is volt példa engem anyamacinak hívott. Én szeretem az anyát is de az anyamacit is.
Viszont az nagyon nem tetszene ha anyának szólítana a párom.( bár volt amikor kisgazdám, gazdám és a gestanyó kifejezésekkel illetett, amiért elnyerte méltó büntetését
 
Sziasztok.
Szia. Én ugyan nem kisgyerekes anyuka vagyok, hanem nagy gyerekes, de engem is zavarna, ha a párom anyának szólítana.
Szeretem, ha a nevemen szólít, vagy kedveskedve becézve, de az anya szót meghagyjuk a kedves anyósnak, és az én anyukámnak. Én sem szólítottam őt soha apának, érdekes, de véletlenül sem állt rá a szám. Hiszen nőként és férfiként tekintünk egymásra. Mindenképpen beszéljétek meg, hogy ez téged zavar.
Mi se szólítottuk egymást még keresztnéven soha, csak ha a rokonokkal beszélünk a másikról, viszont jó pár becenevet "elhasználtunk" már.
Nem vagyunk egyformák!
Gyerekkel kapcsolatban apa vagy anya, egyébként oda-vissza "szivi"
Nincs meg gyerekem, de valoszinuleg megorulnek, ha a parom 'anyanak' hivna.
Kerd meg a parod -szepen-, hogy szokjon vissza a nevedre, mert van neked.
Probald ugy mondani, hogy ne erezze magat megbantva. (ha ennyitol megbantodik egyebkent akkor eleg erzekeny..) Ha az edesanyja halal miatt ragaszkodik ehhez a megszolitashoz, akkor is mindenkeppen beszeljetek rola, nyiltan, tabuk nelkul.
És ennek semmi köze az anyaszerephez való viszonyunkhoz!!!
Szeretek anya lenni, de az ő felesége, szeretője, satöbbije is.
Szerintem ez természetes. Ez "áll rá" az ember szájára.
Az is fura lenne, ha a gyerekeid azt mondanák, hogy Lenke.
És inkább érzem a feleség szerepéhez az "anyu"-t, mint a keresztnevet. Pont ez a megkülönböztetés egy baráttól, ismerőstől.
Nálunk a családban mindenki mindenkit máshogy szólít, mint ami a neve...
A lányom persze általában anyának, apának hív minket, de néha azon a néven, amit egymásnak tartunk fenn, és annak is megvan a maga bája! (Na ne cuncimókusra vagy hasonlókra gondoljatok...)
És: engem is zavarna, ha a férjem anyának szólítana, mert NEKI nem vagyok az anyja...
Engem a párom 16 éve maminak szólít, pedig amikor megismerkedtünk még csak 16 éves voltam!
Az összes barátunk maminak szólít! Imádom!
A kislányom anyának, anyucinak.
Én a párom papának hívom, vagy papa macinak!
Ezek olyan kedves elnevezések! És nem teher vagy nem esik rosszul! Mitől érzed azt, hogy elveszted a feleség szerepét?