Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretőből pár
Torolt_felhasznalo_287237
Létrehozva: 2006. október 19. 10:24
Sziasztok!
Érdekelne, hogy van-e olyan köztetek, akinek szeretői kapcsolatból végül sikerült-e normális, együttélős párkapcsolatot kialakítania. Csak én gondolom, hogy majd minden szeretői kapcsolat eleve halára van ítélve? Természetesen engem érint a téma és gondolom, hogy jópáran majd kiokítanak az erkölcsös, helyes viselkedésről, amiben igazuk is van, csak most engem a fenti kérdés érdekelne!
Érdekes helyzet.A barátnőmet verte a férje, a szeretője meg nem kapta meg amire otthon vágyott.Elváltak mindketten és több, mint 20 éve boldogan élnek.Ehhez azért tudni kell, hogy mennyire él rossz házasságban a férfi.
Zsu
Én éppen szeretői helyzetben vagyok, már két és fél éve. Nem részletezem a dolgokat, de a lényeg az, hogy azt hiszem nem szeretnék a felesége lenni. Érdekes állapot, nagyon szeretem, igazán jól megvagyunk, de félnék, hogy már nem lenne meg a varázsa a dolgoknak, ha állandóan együtt lennénk.
Egyébként az első feleségét elhagyta a szeretőjéért, aki egy évet várt rá. Most velem csalja ezt a nőt (akit nem vett el, együtt élnek). Szóval tényleg lehet, hogy aki egyszer megtette, az többször is megteszi. Szegény, azért nem csak ő a hibás, mindkét alkalommal belenyúlt a rosszba, ismerem a nőket, elég érdekesek... Mára belenyugodott, hogy így járt az életben. A nagy korkülönbség és a négy gyereke miatt nem tervezhetünk komolyabban. Éljük az életünket egymással, egy örök beteljesületlen szerelemmel, de lehet, hogy ettől olyan szép!
Szia!
Nem o9lvastam végig a hozzászólásokat, de gondolom, kaptál hideget-meleget egyaránt....
Én azon ritka esetek közé tartozom, aki szeretőből feleség lett. De ehhez az kellett, hogy a férjem és az exfelesége között már korábban elhidegüljön a kapcsolat. Bennem látott a férjem reményt, hogy lehet még őjra boldog és értem volt csak hajlandó feladni a kényelmes, ám boldogtalan életét.
Volt sok küzdelem, és még van is a mai napig, de egy pillanatra sem bántuk meg soha a döntésünket. Összetartozunk és ha ennek ilyen körülmények között kellett realizálódni, vállaltuk és vállaljuk a mai napig. De tudom, hogy ez tényleg ritkaság.
Nem adok tanácsot, hogy légy kitartó és akkor nektek is sikerül. Csak Ti érezhetitek, hogy mennyire erős a kapcsolatotok.
Minden jót Neked!
Kedves "hogylegyen"!
Ahogy számítani lehetett kaptál hideget-meleget a topic-ban. Azért bíztató, hogy jó példák is előkerültek, sajnos nem túl sok...
Én azt gondolom, hogy csak azok ítélnek el, akik sohasem jártak hasonló cipőben! Nem is kívánom Nekik, hogy ezt átéljék! Kívülről pedig mindig könnyebb okosnak lenni!
Én azt tanácsolnám Neked - bár nem célszerű tanácsokat osztogatni - hogy addig folytasd csak, amíg Neked jó! Ha már elég volt, azt úgyis érezni fogod!
Sok Szerencsét Kívánok Neked
Egyik nap ezt gondolom, másik nap ezt, függően attól, hogy mennyire dominál a józan eszem!
Ma pl. elővettem és megint úgy gondolom, hogy hagyni kell a fenébe az egészet. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem szeretném, bár akkor maga a probléma sem létezne!:-(
Egyébként a fiam nem ismeri őt, csak olyan férfit fogok bemutatni neki, akiben biztos vagyok! Én is csak látásból ismerem a gyerekeit.
szia!
a környezetemben több ilyen volt. Szinte egyikből sem lett tarós kapcsolat, volt, hogy évekig szeretők voltak. Aztán a pasi eéőbb-utóbb megunta a dolgot, szakított vagy keresett másikat magának. Aki pedig elvált, az meg utána a szeretőjét csalta!
Szerintem az ilyen férfiakra nem érdemes hosszútávú, pláne boldog kapcsolatot alapozni, nagyon buták és szerencsétlenek azok a nők, akik ezt hiszik.
Mivel az az ember, aki egyszer hazudott, becsapott valakit az másokkal is ugyanezt teszi!
Egy kis OFF: Én is visszatértem és végigolvasgattam a topicot. Mindenkinek köszönöm a kedves sorokat. Nem vagyok én ilyen erős nő, ahogy Ti írjátok, egyszerűen elsősorban anya vagyok, akinek nem szabad összeroppanni, mert a gyerekeket fel kell nevelni, minél ügyesebben. Én azért fogadtam vissza a férjemet,mert szeretem és nem tudok nélküle élni. Örülök, hogy ez a félrelépés azért rádöbbentette, hogy nem mindegy mit miért rúgunk fel. Számomra pedig volt 1 időszak, nagy volt a kísértés, hogy a fejére olvassam a bűneit. De nem tettem meg egyszersem. Nem lenne értelme. Azóta tavaly nyáron volt egy olyan eset, hogy nyaraltunk, csak mi ketten, és a tengerparton a tavernában egy este négy olasz ifjú körülöttem ugrált. Én nevettem, táncoltam, jól éreztem magam. A férjem pedig szabályosan kikészült a féltékenységtől... Hihetetlen, ahogy eltorzult az arca annak láttán, hogy mással is milyen jól lehet szórakozni, ugyebár... De később csak annyit mondtam neki a szállodában, hogy ha ilyen kicsiségtől így kiborul, akkor befejezetük, és ha hazaérünk, megírom és beadom a bontókeresetet a bíróságra... Eldondolkodott rajta, és nem volt több ilyen "lilulás". Ha én fegyelmezem magam, akkor neki is uralkodnia kell magán. Ez az én véleményem, és csak itt mondom el, és mégegyszer: senkit nem ítélek meg/el, nem vagyok sem hogylegyen, sem más nő helyében.
Sziasztok!
Sajna nem tudom elolvasni az eddigi hozzászólásokat, csak a magam kis történetét adhatom:
5 év együttélés, eljegyzés után találkoztam valakivel, akivel kimondatlanul egymásba szerettünk. persze titokban, még magunk előtt is.Aztán jött egy alkalom, egy pillanat és nem tudtunk tovább hazudni magunknak. Nem akartam én őt szeretőnek (se), férjhez akartam menni, gyereket szülni, stb...Szerettem a párom, csak már régen nem szerelemmel...Hosszú küzdelem után feladtam, a szeretőm lett.3 hónapig vívódtam ebben a helyzetben, és elmondtam a páromnak, hogy van valakim. Könnyek, fájdalmas beszélgetések, szétköltözés.
Hihetelen lelekiismeret furdalásom van azóta is, amit tettem, de nem így kellett lennie. Azóta a volt szeretőmből éllettárs lett, és a kezdeti bizalmatlanságot (merthát az ő fejében is megfordult, nem csinálom-e ugyanezt vele is) felváltotta a nem is remélt mértékű boldogság.
Ilyen is van, igaz, a pasik másképp működnek, mint mi nők.
Folytatás:
Közben történt vmi. Az én kedvesemet elhagyta a felesége. Váratlanul (?). Legalábbis számára. Összeomlott, nem is értettem, hogy mit problémázik, amikor ő már vagy 3 éve csalta. Valószínüleg nem érezték jól magukat és egymást. Aztán úgy döntött, hogy szakít korábbi életével. Mindent és mindenkit kitöröl. Na ebből is elegem lett. Ezért én tényleg kiléptem. Minden honnan. Kerestem új hobbikat, társaságot. Kapcsolatot nem is akartam egyenlőre senkivel.
Aztán jött a tavasz. És egyszer csak beállított a lakásomba. Aztán egyre többször jött és egyre tovább maradt. Először egy éjszakára, aztán többre. Utána csak azt vettük észre, hogy közös nyaralást tervezünk. Elmentünk. És az lett a vége, hogy összeköltöztünk. Ennek 10 éve. 7 éve össze is házasodtunk. Van egy 6és fél és egy 15 hónapos kisfiúnk. Nem mondom, hogy nincsenek problémáink, hogy nem veszekszünk. De együtt vagyunk egy család.
Hát nem is olyan nagyon rövid. Bocs. De azért van ilyen is.
Szia! Bocs nem olvastam el a többi hozzászólást, így csak az én történetemet mesélem el röviden.
Igen, lehetséges!!!! Nyilvánvalóan kevesebb esetben igen, mint a nem. De van ilyen....
21 évesen mentem először férjhez. Gyakorlatilag az első férfihoz, aki el akart venni. Szerelmes voltam, de nem olyan egetrengetően. Így utólag, csak el akartam kerülni otthonról az állandó nyomás és kontroll alól. A férjhezmenés volt a feltétele annak, hogy megkapjam a részemre vásárolt lakást. Így aztán kényelmesen kezdtünk. Az első 1-2 év jól is telt, bár azonkívül, hogy volt lakásunk és azt fenn kellett tartani, bebútorozni, másra nemigen telt. Aztán amikor egy kicsit megkönnyebültünk, akkor jöttek a gondok. Mert én úgy gondoltam, hogy akkor jöhet a gyerek. A férjem nem így gondolta és aztán ebből következően egy csomó mást sem. Szépen lassan eltávolodtunk ágytól asztaltól. Csak éltünk egymás mellett. Nem tudtam rászánni magamat a változtatásra, nem mertem, meg sem fogalmaztam magamnak és így telt el majdnem 10 év.... Aztán egyszer a barátnőm kérdezte, hogy ha ilyen semmilyen a házasságom, akkor miért nem keresek magamnak vkit. Hja, hacsak úgy menne... Aztán 2 héten belül (ezután a beszélgetés után) belebotlottam az iroda folyosólyán. Tudtam, hogy ehhez a férfihoz még közöm lesz, beindult a kémia is. Kerestük egymás társaságát. A vezetőség meg úgy határozott, többször is - hogy elküld kettőnket tanfolyamra. Onnantól nem volt megállás. De ő is nős volt. Ott sem volt gyerek és ott sem volt minden rendben. Sokáig vívódtunk, sokáig tartott a macska-egér harc. A se veled, se nélküled. Soha sem beszélt a házasságáról én meg nem kérdeztem. Nem is érdekelt, és tudtam, hogy nem fog elválni. Aztán otthon volt egy pont, amikor azt mondtam nincs tovább, felvállalom, hogy elválok (azt hiszem a 30. szülinapom volt a fordulópont - addigra rendezni akartam, hogy új életet tudjak kezdeni). És befejeztem, bár nem volt könnyű, csak abból a szempontból, hogy az akkori férjem halasztotta a költözést - érzelmileg teljesen közönbös volt. Már nem érdekelt. És még egy döntést hoztam akkor, nem leszek szerető.... Akkor nem, ha én is egyedülálló vagyok. És ahogy a férjem végre elment, 2 hónapra rá kiléptem a munkahelyemről is.
Folyt.köv.
ma pedig korábban ezt írtad
"Én meg nem tudom, hogy mit akarok, bár már nem is akarok semmit, mert teljesen reménytelennek érzem a dolgot."
Akkor most tudod vagy nem tudod?
Senki sem bántani akar szerintem, aki itt van, csak kívülállóként felnyitni a szemedet (bizonyos tapasztalatok birtokában, teszem hozzá
Így is van, egy ilyen történetben mindenkit csak saját maga érdekel. Ezért nem mozdul semmerre a dolog. (Ez nem személyesen Neked szóló bírálat, hanem általános tény szerintem.)
jújjj....ez a másik kedvenc dumám: Nem tudom abbahagyni.
Mér'? Főleg, ha szenvedsz. Az biztos klassz érzés.
Én is így látom!
Nézd én leírtam a véleményemet. Próbáltam, hogy másik szemszögböl lásd a dolgot, hátha segít... De úgy látom mindenre van kész válasz...
Minél többet hallok, annál inkább a "klasszikus" háromszög történetnek tűnik.
Mégegyszer, a Te életed...