Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
)
(((: Dehogy piszkálom! Távol álljon tőlem! Csak mókáztam. (:
A jólvanról: észrevettem, hogy a fórum meglehetősen negatívan befolyásolja a helyesírásomat, úgyhogy pironkodva felütöttem a helyesírási szabályzatot, de nemigen találtam választ arra, hogy miért kellene külön írni. ?
Találtam viszont egy pöpec kis magyarázatot a magam védelmében: stilisztikai szándék! Amennyiben vitatható a szóköz, a kötőjel, vagy ezek hiányának létjogosultsága, hivatkozhatunk a tisztelt bíróság előtt a stilisztikai okok miatt megfogant szándékunkra, mint nyomós érve, amely a gaztett elkövetésére sarkallt bennünket > s ily módon tisztázhatjuk magunkat. ((:
És legyetek boldogok!!!!
És gondolkodj mindig így!!!
Jólvan, mostmár befogom.
Megyek rajzolni.
Jah és mégvalami:
Dodiur azt mondta a hetesben, hogy (idézem): Amikor van kihez hűségesnek lenni,akkor én az vagyok!
Ezen a véleményen vagyok én is, talán azzal a különbséggel, hogy a "kihez" szót "miért"-re cserélném, és szóközt ütnék a vessző után. ((: Ölég szárazan hangzik, de ha látom a perspektívát, a lehetőséget, akkor nem fogom tudatosan elgányolni a dolgot - merthogy az ember igenis tudatában van annak, amit cselekszek, avagy annak, amit megtenni tervez. (A részeg öntudatlanságot sem veszem be. Egyszer én is voltam részeg, de tisztán emlékszem, hogy ki, mikor és hol gombolta be a nadrágom vizelés után, segítségképpen. Persze erre a kis szösszenetre nem vagyok büszke, nem is szoktam felemlegetni, de fontosnak tartottam most ezzel a tapasztalattal alátámasztani, hogy miért nem tartom elfogadható indoknak a "dehát azt sem tudtam, mit teszek" című magyarázatokat.)
Kicsit romantikusabban ugyanez, röviden: a párom eleddig nem tett vagy mondott semmi olyasmit, amivel rászolgált volna arra, hogy hátbatámadjam. (Ő ezt így értelmezné, de magam is így gondolkodom az általános forgatókönyv szerint lezajló félrelépésekről.) Ráadásul ha kiderülne eme történés.... ...visszafordíthatatlanul megváltozna kettőnk kapcsolata. (Félek, ha titokban maradna, akkor is.) Ha egyáltalán lenne még ezután párkapcsolatunk. Kár lenne érte.
...
Összességében tehát én a mi párkapcsolatunkat egyfajta szent dolognak tekintem, amit eszem ágában sincs ilyen világi marhaságokkal bepiszkolni. Nem, hisztizni sem szoktam, és a pornónézéssel is csak annyi a gondom, hogy sok gagyi film van. ((:
Szeretem, na. Csodálatos ember, férfi, barát, szerető, és csodálatos apa is lesz. Szerencsések vagyunk, hogy egymásra bukkantunk. (:
Phű, én is borzasztó kíváncsi vagyok ám a 10 évvel későbbi önmagamra! :D De arra azért egy cseppet sem vágyom, hogy utazhassak az időben, netán hogy holnap 30 évesen ébredjek fel. Annyi minden vár még rám, ránk!
(: Szeretek élni, igen. Akkor is, ha nem mindig tejfel az a bizonyos. (Meglehetősen optimista vagyok, úgyhogy ha valami nem sikerül, előkapom vagy kitalálom gyorsan a B vagy a C tervet.) Azzal is tisztában vagyok, hogy egy hosszútávú párkapcsolat működtetése sok munkával jár, ám amíg mindketten szívesen (vagy ha szívesen netán nem, de akarattal és türelemmel, kitartóan) fáradozunk a saját magunk és kettőnk boldogságáért, addig nem érzem ezt a feladatot izzadságszagúnak, vagy idő-, pénz- és energiapocsékolásnak.
Mindenesetre ha véletlenül teherbe esnék, boldogan vállalnánk, és hál'istennek az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákat is meg tudnánk oldani.
Mi már 7. évben vagyunk.
Volt benne jó, is rossz is.
Volt benne minden, volt, két hónap külföldi munka
Ő is hasonló cipőben jár.
ha ő nics a zöld kicsi szörnyből, méreten túli lesz.
Látom, idő közben összejöttünk páran.
Sajnos most nincs időm végigböngészni, miket írtatok, de ezen megakadt a szemem, mikor alább Stern hozzám intézett válaszát olvastam......
Én szerdán leszek 20, a párom 23. Immár a 3. évet tapossuk együtt nagy vígan, és feltett szándékunk egymás mellett megöregedni. (: Vmelyik nap ez szóba került a munkahelyemen, és mit gondoltok, mit mondott a kollégám?! SíRÁS LESZ A VÉGE. Mármint annak, hogy én ilyen fiatalon lehorgonyzok egy ember mellett.
Csak azért nem haragudtam meg rá, mert sem a páromat, sem engem nem ismer igazán. (Azért kedvem lett volna tartani neki egy kiselőadást, dehát erre végül nem került sor.)
6 és fél éve vagyunk együtt (ebből 3,5 már házasságban, azóta élünk is együtt), és eddig még eszembe sem jutott, hogy megcsaljam
Azt hiszem, ez az egész ott kezdődik, hogy ki mit tart "megcsalásnak". (Roppant változatos elgondolások jöhetnek, csak ha arra gondolok, eddig milyen véleményeket-válaszokat olvastam/kaptam erre a kérdésre...) Egyébként meg a páron múlik, milyen értékek mentén képzelik el a közös életüket. /Ami engem illet, azért nem véletlen vagyok itt
/
!