Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szüzesség elvesztése...
Torolt_felhasznalo_856258
Létrehozva: 2007. június 15. 10:35
Sziasztok!
Belépett az életembe pár hónapja valaki, akiről rögtön tudtam, hogy igen, ő lesz a gyerekeim apja, ő a nagy Ő és Ő az az ember, akit méltónak tartok rá, hogy elvegye a szüzességem!
Nagyon kedves, aranyos, nem sürgetett, azt mondta majd, amikor én is szeretném, akkor fogunk szeretkezni.
DE...
Féltem, ill. a mai napig félek a szüzesség elvesztésétől.
A helyzet a következő: két hete pénteken elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki magam, de sajnos nem sikerült a behatolás, mert nekem nagyon fájt és azt mondta nem szeretne fájdalmat okozni, ezért abbahagytuk. De véreztem kicsit, nem volt vészes, de még másnap is fájt kicsit...
Aztán az elmúlt éjszakát együtt töltöttük és ismét próbálkoztunk, de sikertelenül. Megint nem tudott belémhatolni, mert nekem fájt... Aztán egész éjszaka ő is és én is alig tudtunk aludni, azon gondolkodtunk MIÉRT VAN EZ? MIÉRT NEM SIKERÜL? Reggel megint próbálkoztunk, de ismét eredménytelenül, sőt már annyira feszült voltam, hogy nem jön össze a dolog, hogy el is sírtam magam kínomban.
Szegénykém, próbált vigasztalni, de ez olyan rossz érzés nekem, mert szeretném, ha megtörténne, mert egyébként az intim dolgok egyéb része szuperül működik...
SEGÍTSETEK!!! Mi lehet a megoldás??
Belépett az életembe pár hónapja valaki, akiről rögtön tudtam, hogy igen, ő lesz a gyerekeim apja, ő a nagy Ő és Ő az az ember, akit méltónak tartok rá, hogy elvegye a szüzességem!
Nagyon kedves, aranyos, nem sürgetett, azt mondta majd, amikor én is szeretném, akkor fogunk szeretkezni.
DE...
Féltem, ill. a mai napig félek a szüzesség elvesztésétől.
A helyzet a következő: két hete pénteken elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki magam, de sajnos nem sikerült a behatolás, mert nekem nagyon fájt és azt mondta nem szeretne fájdalmat okozni, ezért abbahagytuk. De véreztem kicsit, nem volt vészes, de még másnap is fájt kicsit...Aztán az elmúlt éjszakát együtt töltöttük és ismét próbálkoztunk, de sikertelenül.
Megint nem tudott belémhatolni, mert nekem fájt... Aztán egész éjszaka ő is és én is alig tudtunk aludni, azon gondolkodtunk MIÉRT VAN EZ? MIÉRT NEM SIKERÜL? Reggel megint próbálkoztunk, de ismét eredménytelenül, sőt már annyira feszült voltam, hogy nem jön össze a dolog, hogy el is sírtam magam kínomban. Szegénykém, próbált vigasztalni, de ez olyan rossz érzés nekem, mert szeretném, ha megtörténne, mert egyébként az intim dolgok egyéb része szuperül működik...SEGÍTSETEK!!! Mi lehet a megoldás??
Én 3hete voltam először együtt a párommal( szűz voltam),szerencsére ő már nem
Nekem is hasonló a problémám, mint a topicindítónak.
Mondjuk annyiban különbözik, hogy kb 1 hónapja próbálkozunk és a legutolsó alkalommal kicsit sikerült belémhatolnia.Nagyon örültünk!
De nem ment tovább.
Eléggé félek a fájdalomtól, ezért sokszor összébb is szűkülök, pedig nem akarom.Nagyon szeretnék már a páromé lenni!
Lehet akkor kellene elviselnem azt a nagyobb fájdalmat és utána jó lesz?
Kicsit kétségbe vagyok esve
És ha lesz rá alkalom, ezt majd közlöm vele is!
Ma vettem is egy csini kis csizmanadrágot, de ebben ő már nem fog látni!
Na, mindegy is! Részemről lezárult ez a dolog már! Az pedig csak idő kérdése, hogy ezt mikor tudom vele személyesen is közölni...
szerintetek mi lenne a helyes döntés?
kívülállóként: az amit írtál
belülről szemlélni: éééééééééén sem tudok dönteni
Ehhez képest, tegnap estig nem keresett (azaz 2 hétig). Ok, elhiszem, hogy sokat dolgozik, hullafáradt mikor itthon van, de azért talán annyit elvárhatnék tőle, hogy küld egy üzit, hogy itthon vagyok, mi van veled? stb. Nem?
Tegnap este msn-en "összefuttottunk", na, hajnalig dumcsiztunk, pedig ma reggel is már fél 7-kor kelnie kellett. Szóvá tettem neki, hogy nem is keresett és ez rosszul esett. Erre Ő: "Te kerestél?" Mondom nem, mindig nekem kellene keresni Őt? Aztán ezt hosszasan elragoztuk... Közben kibökte, hogy ez évben minden héten megy külföldre, egy-egy napokat lesz itthon. Konkrétan nem írtam neki, csak utalásokat tettem rá, hogy ez nekem így nagyon-nagyon nem jó, sőőőt..., lelkileg kikészülök, ami szintén nem jó.
Az eszem azt mondja, hogy hagyjam Őt, had élje az életét és én is az enyémet, s ha majd rendeződnek a dolgai és én is úgy akarom még talán akkor kellene próbálkozni, mert ennek így nem sok értelmét látom... De a szívem mást mond... Azonban kezdek egyre inkább az eszemre hallgatni... Mondtam is neki tegnap, hogy örülnék, ha mihamarabb tudnánk személyesen találkozni, fontos lenne számomra. Erre Ő: Olyan hosszú, amit mondani akarsz vagy olyan negatív? Én: Szerintem nem hosszú, nekem negatív, Te pedig eldöntöd, hogy negatív-e... Erre Ő: Fura vagy és titokzatos!
Szombat délután elvileg kivitelezhető lenne, hogy találkozzunk, de azt mondta még nem tudja... (szerintem akkora iktatta be a barátnőt...)
Úgy köszöntünk el, hogy én nem fogom keresni, ha ő akar, akkor keres, tudja az elérhetőségeim stb. Azt mondta, keresni fog (kíváncsi leszek én arra, gondoltam magamban)!
Jelen állás szerint, eldöntöttem,ha találkozunk, akkor megmondom neki, hogy hagyjuk egymást egy időre, mert ennek nem látom értelmét... Élje Ő is a kis életét, én is élem az enyémet, ha a sors szerint van közös jövőnk, akkor lesz is majd, ha nem, hát akkor ennyi volt... Másképp szemlélem a kapcsolatunkat már, próbálom a negatívumokat keresni, előtérbe helyezni, hogy könnyebb legyen az elválás... És igenis nyitni fogok más férfiak felé, ha közelednek, nem fogok magam köré védőbástyát építeni...
A véleményetek is érdekelne, hogy szerintetek mi lenne a helyes döntés? (Mondjuk én már döntöttem, mint olvashattátok. Egész éjszaka ezen rágódtam, de reggelre megszületett a döntés!)
Sőt, a véleményetekre is kíváncsi lennék, ha benéz még ide valaki!
Egyelőre ennyi a fejlemény, amit írtam. Nem tudom, mikor találkozhatunk újra...
Szeret, érzem, csak látom rajta, ill. mondja is, hogy nagyon bántja, hogy jelenleg ilyen bonyolult az élete, hogy egyelőre nem tudunk együtt tölteni sok kevés időt... Pontosabban nem tudunk együtt lenni annyit, amennyit szeretnénk, ill. amennyit kellene!
Idegesít az a bizonyos b.nő, de nagyon úgy tűnik nekem, hogy a pénzzel akarja a Kedvest megtartani az a nő, mivel tudja, hogy már nem igazán van esélye nála. Mesélte, hogy hiába nem kér tőle pénzt, hiába mondja, hogy nem kell, szinte "szórja rá"!
Az az egy pozítivuma van annak, hogy keveset van itthon, hogy arra a biz. b.nőre nincs is szinte ideje...
Szegénykém, tegnap jött haza és ma már újra indulnia kell ki külföldre! Nagyon fáradt volt, de azt mondta rám mindig rám ér, mert ki tudja, mikor tudunk megint találkozni...
Nagyon jó volt az éjszaka, hajnali 2-ig fent voltunk, sokat beszélgettünk (persze csináltunk mást is
Csak hát vannak problémák, amiket le kell küzdeni, hogy a kapcsolatunk beteljesülhessen és boldogan élhessünk EGYÜTT! És ez nem kis időbe fog telni, de KI KELL BÍRNI! Valamit valamiért!
Benéz még ide valaki???