Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns .
Torolt_felhasznalo_258781
Létrehozva: 2007. június 21. 20:47
Sziasztok.2 Napja nyitottam 1 topicot,a segítségeteket kértem.Most pedig kétségbe vagyok esve.Amióta az orvos felírta az antidepit,olvasgatok,tájékozódom ebben a témában.Találtam egy olyan helyet,ahol,olyan emberek fórumoznak akikre iszonyú hatással voltak ezek a gyógyszerek,és a mellékhatásaitól szenvednek.Most jelenleg nem tudom,merjem vagy ne merjem szedni a gyógyszereimet.Nem akarok odáig jutni,hogy beledögöljek a mellékhatásokba.Azért mentem orvoshoz,mert iszonyú tüneteim vannak,nem akarok gyógyszereket szedni,ezért is mentem is azt hiszem későn,mert úgy gondolom,az embernek saját masgának kell megoldania a problémáit.Nem tudom megoldani,nem én mondom magamnak legyek boltban tömegben rosszul.Mindennapomat,az egész élertemet elviselhetetlenné tesz ez a betegség.Próbáltam,azt mondani magamnak,ilyen betegség nincs,semmi gond,nem vagyok beteg,bebeszélem magamnak.Addig míg ki nem megyek itthonról semmi baj,amint olyan helyre kerülök,remegek izzadok stb.Pedig nem akarom ezt,és mégis ez van.Az orvosomban bízom,azért mentem hozzá,segítségért.Félek,hogy odajutok mint sokan mások,se nem sírnak,se nem nevetnek.Üresek.
Nem szeretnék beledögleni ebbe az egészbe,egyszerűen élni akarok ,vissza az életemet!!!!!!!!A kérdésem gyógyszer ,vagy inkább ne!!!!!!!!!!!!!?????????Próbáljak túljutni ezen az egészen 1,vagy ami 5 éve nem megy,vagy szedjem be és reménykedjem,hogy túlélem,nem leszek én is áldozat????????Köszi a válaszokat.
Nem szeretnék beledögleni ebbe az egészbe,egyszerűen élni akarok ,vissza az életemet!!!!!!!!A kérdésem gyógyszer ,vagy inkább ne!!!!!!!!!!!!!?????????Próbáljak túljutni ezen az egészen 1,vagy ami 5 éve nem megy,vagy szedjem be és reménykedjem,hogy túlélem,nem leszek én is áldozat????????Köszi a válaszokat. 
Viszont a rosszból bőven kijutott mert a fiatalságom azzal ment el hogy kinlódtam az asztmával született fiammal,ápoltam a májrákos anyósomat haláláig,ápoltam,pelenkáztam az apámat haláláig,ápoltam az apósomat mert agyvérzés miatt lebénult,ápoltam az öcsémet aki gégerákos volt és nem volt családja mert nem nősült meg.Mindemellett éjszaka dolgoztam mindig hogy nappal el tudjam látni az éppen soros beteget.Ezzel teltek el évtizedek az életemből.Kikészültem teljesen!De próbálok talpon maradni mert a gyerekeimnek szükségük van rám tudom és az unokáimnak is mert imádom őket! Márcsak ezért is érdemes ez ellen a mocsok depi ellen harcolnom! Érzem van még egy kicsi életcélom és szükség van rám.
Rád is szüksége van a családodnak és ez lebegjen a szemedelőtt!
Próbálj meg csinálni mindig valami apróságot akár ami sikerélményt fog okozni neked!Ha úgyérzed nagyon magadalatt vagy már,nem muszály szenvedni!Menj vissza az orvoshoz és szólj neki hogy nem használ a gyógyszer.Én is voltam így és olyankor kaptam másikat ami használt.
Ne hagyd el magad!
Örülök, hogy a családod segít abban, hogy jól érezd magad.
Helyes tudni, hogy az agyi hírmolekula rendszer zavarát a lelki sérülések szomatizálódása okozza, amelyet az ártó érzelmek átalakításával lehet megszűntetni (hipno-, pszichoterápia). A gyógyszer képtelen a zavart megszűntetni, csak a hiányosságokat pótolja, ezért úgy érezheted, hogy jól vagy. (Ha ez teljesen igaz lenne, lehet, hogy inkább a "Mit főzzünk ma" topicba írnál.)
ÖNKÉNTESEKET KERESÜNK TESZTÜNKHÖZ 5000 FORINTOS DM VAGY LIBRI UTALVÁNYÉRT CSERÉBE
Kedves Fórumozók!
Depresszióban, pánikbetegségben vagy általános szorongásban szenvedő, 18-70 év közötti önkénteseket keresünk egy gyógyszer betegtájékoztatójának ÉRTHETŐSÉGI tesztelésére, amiért cserébe egy 5000 Ft értékű Libri vagy DM ajándékutalványt tudunk felkínálni. Az eljárás menete a következő lenne: az önkéntessel egyeztetnénk egy időpontot, amikor be tudna fáradni cégünkhöz, ahol egy kb. 45 perces teszten venne részt. A teszt alatt el kell olvasni egy betegtájékoztatót, majd azzal kapcsolatban 15 kérdésre kell válaszolni (a betegtájékoztatót nézve és nem emlékezetből). E tesztek segítségével szeretnénk fejleszteni a betegtájékoztatót, hogy minél érthetőbb legyen a célcsoportok számára. Összesen 25 önkéntest keresünk, főleg olyan személyeket, akik (vagy közeli hozzátartozójuk) a fent említett problémákkal küzdenek.
A keresésünk sürgős lenne, ezért kérem, akit érdekel ez a lehetőség, írjon nekem a pil_teszt@freemail.hu címre, vagy hívjon a 20-983-6922-es telefonszámon. A cég neve természetesen nem titok, csak nem akartam nyilvános fórumon közzétenni :-)
Üdvözlettel:
BK
Megnéztem a bemedet, jónak magyarázok
!
De akkor is így gondolom... még ha nem is túl tudományos.
Visszatérve az eredeti kérdésedre, nem biztos, hogy feltétlenül gyógyítható.
Olyan nincs, hogy valakinek az élete elejétől végéig felhőtlenül boldog, és nincsenek mélypontok (ha elég sokáig él, persze). Van, aki tudja kezelni, mert esetleg olyan komoly indíttatást kapott a szüleitől, olyan kiegyensúlyozott volt gyerekkorától kezdve - ilyen például a férjem. Róla nehéz elképzelni, hogy valaha ledöntené a depresszió...
Viszont van aki erre nem képes, de lehet, hogy meg tud edződni, tudja kezelni a helyzeteit, valószínűleg neki nincsen ilyen agyi problémája, mert mással, például sporttal, művészettel, bármivel pótolni tudja a szerotonin termelődését.
És van olyan, akinek ez kevés, kell egy pici plusz. Utána már lehet, hogy nagyobb kedvvel veti bele magát az élet apróbb örömeibe, ami segít abban, hogy normális szintre álljon vissza az agyában ez a valami.
Hiszek abban, hogy mindenki jöjjön rá, hogy ő melyik kategóriába tartozik, és fogadja el, ha szüksége van segítségre, ha meg egyedül is boldogul, az egy nagyon pozitív dolog. De ismerje fel, ha nem!
Én nem érzem tragédiának a gyógyszert, nem szedek nyugtatót, altatót, nincs szükségem alkoholla, cigarettára, hogy jól érezzem magam, nem rombolom a szervezetemet feleslegesen, de nem akarok csak azért leállni az antidepiről, hogy elmondhassam, hogy gyógyszer nélkül is megy, és meggyógyultam. Tudom, hogy én nem fogok teljesen "meggyógyulni". De ha életem végéig "tünetmentes" lehetek, akkor már jó.
Ja, és sajna a nagylányom is ilyen, mint mi, felmenői. Rajta próbálok segíteni egyelőre gyerekpszichológussal, kineziológussal, és beszélgetek vele erről is, hogy sajnos, ő hajlamos arra, amire mi, és szeretném, ha felismerné majd, ha nagy lesz, hogy mikor van szüksége segítségre. Akár ránk, szüleire, akár szakemberre. Ő még nem tudja mi az a depi, fél tőle, azt hiszi, hogy az elmebetegség, stb. Valamilyen szinten az, de nem úgy, ahogy sokan gondolják.
Fogalmam sincs, mitől van ez. Én gondolkodtam azon, hogy nálunk ez biztos, hogy genetikailag öröklődő probléma. Anyukám, testvérem hasonló gondokkal küszködött.
Anyukám nem volt hajlandó utánajárni, nem is kezeltette magát, sajnos el is jutott az öngyilkossági kísérletig, sőt állítom, hogy a rák is azért győzte le, mert nem törődött magával, és igazándiból nem is nagyon akart élni...
Testvérem járt terápiára is, gyógyszereket is szedett, ő is eljutott az öngyilkossági kísérletig, hál istennek tényleg az is maradt csak. A végső megoldást az jelentette, hogy megismerte a jelenlegi párját, kiegyensúlyozott, boldog élete lett mellette, megtalálta a saját belső harmóniáját, azt csinálja, amire egész életében vágyott, stb. De ha ez valamiért felborul, szerintem (félek tőle) visszatér az állapota. De lehet, hogy ma már tudná kezelni.
Nekem megoldás volt a terápia. Volt olyan élethelyzet, amikor a doki úgy gondolta, hogy a családi hagyományt követve igencsak veszélyben az életem, úgyhogy a terápia kezdetekor már felírta a gyógyszert, és ahogy "haladtunk", úgy változtattuk az adagot. Végül magamtól szoktam le, ahogy rendeződött az életem. Két év múlva jelentkeztem nála megint, amikor olyan élethelyzettel találkoztam, amit nehezen kezeltem, most már néhány alkalom elég volt, bár a gyógyszert még nem tudom elhagyni, de rájöttem, hogy nem is feltétlenül akarom. A doki azt mondta, hogy vannak cukorbetegek, akiknek inzulinon kell élni. Fogjam fel úgy, hogy nekem ez az "enzim" amiből kevés van szervezetemben, és ezt kell gyógyszerrel pótolni. Vagyis fogadjam el a "betegségemet", és máris nem élem meg úgy, hogy beteg vagyok. Mert nem is érzem annak.
Viszont már tudom, hogy sokszor miért reagálok úgy dolgokra ahogy, meg azt is tudom, hogy milyen gyerekkori dolgok hatására váltam olyanná, amilyen most vagyok, és ez sokat segít. Meg a férjem, aki mellettem áll...
2 éve járok orvoshoz, akkor 3x1 Xanax-szal és 1 Citaprannal kezdtem. A Xanax nagyon jó volt, minden külső ingert kiszűrt, semmi nem tudott meghatni, mindenen át tudtam lépni gond nélkül. Aztán amikor csökkentettük az adagot, kicsit éreztem, hogy kezdek visszaesni, akkor a doki emelte a Citapramot napi 2-re. Most már lassan egy éve nem kell szednem Xanaxot, de a Citapramot azóta is. Most próbáltuk csökkenteni egy negyeddel, de visszaálltam a 2-re, mert éreztem, hogy nem jó.
De én már akkor mentem el orvoshoz, amikor elég nagy agorafóbiám lett. Évek óta pánikbeteg vagyok, de nem mertem vele orvoshoz menni. A liftig nem mertem kimenni, mert mi lesz, ha rosszul leszek... Attól féltem, hogy mi lesz ha valaki meglát... Még mindig egy kicsi, de már le tudom küzdeni.
Az időjárás viszont nagyon befolyásolja az állapotomat. Szóval nem egyszerű ez a betegség... És úgy veszem észre, hogy egyre többen vagyunk - vagy csak már nem tabu, hogy felvállalják az emberek.
Jó reggelt!
Hogy aludtál? Hogy vagy ma? Láttam tegnap nagyon el voltál keseredve
Ne tedd! Tudom, baromi nehéz türelmesnek lenni, amikor ez a rohadék kerülget. De volt már jobb napod is. És lesz még sokkal-sokkal jobb is. Nem szabad ilyen hamar feladni!!! Ha nem hiszed, hogy meggyógyulhatsz, akkor tényleg még sokkal nehezebb lesz. A hit már fél gyógyulás, ne felejtsd el! 
Ha rosszul érzed magad, vedd be a frontint, azért az az esetek 90%-ában segít. Várj még picit, 2 hete szeded kb az antidepit? Még várj 1-2 hetet. Ha akkor még ugyanilyen lesz, menj vissza az orvoshoz, hogy adjon másik gyógyszert. Olyan egyszerűen nem létezik, hogy egyik se hat és muszáj szenvedni! Ne félj, Te is meg fogsz gyógyulni!
Szép napot neked!
A jó gyógyszer elvileg visszaállítja, éppen ezért lehet egy idő után elhagyni. Csak ehhez olykor elég sok idő kell.
De a megfelelő, szakorvos által felírt gyógyszer megspékelve egy kis terápiával valóban gyógyít!
Arra adjál választ, hogy mitől borul fel a hírmolekula rendszer? A gyógyszer nem helyreállítja, hanem pótolja a helyes működést, tehát nem gyógyít, hanem tünetmentesít.
Szerinted mi lehet a valódi megoldás, a gyógyítás?
(Pl.:felkelek,megetetem a gyereket,meglocsolom a virágokat,elmosogatok,stb.)Érezni fogod,hogy tettél valamit,hogy nem hiába telt el a nap.Hidd el,hogy jobban leszel,olvastam már,amikor arról írtál nemrég,hogy jobban vagy!Lesz még ilyen egész biztos,akkor kell fülöncsípni a lehetőséget,és megpróbálni olyasmit,amire egyébként gondolni sem mernél.(Elmenni sétálni,vagy kimenni a boltba....)Óriási sikerélményed lesz,ha megcsinálod,aztán az marad meg,hogy sikerült!És erre fogsz emlékezni,nem arra,hogy "nem mozdultam ki,nem mentem el,meg se próbáltam"stb.
Olyan már nem leszek többé mint voltam,vidám,nevetős....
Egy picit próbálj meg élni akarni úgy igazából.Gondolj a kicsi gyerekedre és az hátha ad egy kis erőt neked!Ne hagyd el magad mert csak rosszabb lesz!
Őszintén kívánom hogy sikerüljön!
Van olyan ismerősöm aki már 18 éve szenved ebben a betegségben de bízik még most is benne hogy egyszer elmúlik neki.Én is reménykedem hogy egyszer csak véget ér ez a rémálom.Nagyon jó lenne!
A gyógyszereidet szedd ahogy előírták és ha 3-4 hét után sem érzel javulást akkor menj vissza a dokidhoz és mond el neki.Én ezt tettem és teszem máig is ha úgyérzem nem használ a gyógyszer.Olyankor kapok másik fajtát de előfordult hogy a napi adagot emelték fel és utána már sokkal jobb volt.