Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns .
Torolt_felhasznalo_258781
Létrehozva: 2007. június 21. 20:47
Sziasztok.2 Napja nyitottam 1 topicot,a segítségeteket kértem.Most pedig kétségbe vagyok esve.Amióta az orvos felírta az antidepit,olvasgatok,tájékozódom ebben a témában.Találtam egy olyan helyet,ahol,olyan emberek fórumoznak akikre iszonyú hatással voltak ezek a gyógyszerek,és a mellékhatásaitól szenvednek.Most jelenleg nem tudom,merjem vagy ne merjem szedni a gyógyszereimet.Nem akarok odáig jutni,hogy beledögöljek a mellékhatásokba.Azért mentem orvoshoz,mert iszonyú tüneteim vannak,nem akarok gyógyszereket szedni,ezért is mentem is azt hiszem későn,mert úgy gondolom,az embernek saját masgának kell megoldania a problémáit.Nem tudom megoldani,nem én mondom magamnak legyek boltban tömegben rosszul.Mindennapomat,az egész élertemet elviselhetetlenné tesz ez a betegség.Próbáltam,azt mondani magamnak,ilyen betegség nincs,semmi gond,nem vagyok beteg,bebeszélem magamnak.Addig míg ki nem megyek itthonról semmi baj,amint olyan helyre kerülök,remegek izzadok stb.Pedig nem akarom ezt,és mégis ez van.Az orvosomban bízom,azért mentem hozzá,segítségért.Félek,hogy odajutok mint sokan mások,se nem sírnak,se nem nevetnek.Üresek.
Nem szeretnék beledögleni ebbe az egészbe,egyszerűen élni akarok ,vissza az életemet!!!!!!!!A kérdésem gyógyszer ,vagy inkább ne!!!!!!!!!!!!!?????????Próbáljak túljutni ezen az egészen 1,vagy ami 5 éve nem megy,vagy szedjem be és reménykedjem,hogy túlélem,nem leszek én is áldozat????????Köszi a válaszokat.
Nem szeretnék beledögleni ebbe az egészbe,egyszerűen élni akarok ,vissza az életemet!!!!!!!!A kérdésem gyógyszer ,vagy inkább ne!!!!!!!!!!!!!?????????Próbáljak túljutni ezen az egészen 1,vagy ami 5 éve nem megy,vagy szedjem be és reménykedjem,hogy túlélem,nem leszek én is áldozat????????Köszi a válaszokat. 
Ne adj olyan szuggesztiókat, amelyek hatni tudnak, és rossz irányba visznek valakit.
Teljesen felesleges együttélni a pánikkal, depresszióval, amikor néhány hét alatt meg lehet gyógyulni, helyes terápiával. A gyógyszeres kezelés nem egészen az.
Engem is érdekelne, hogy ez mit jelent?
Igazad van!
Ezzel a betegséggel nem lehet együttélni, hanem kell!
Ez nem hagy választási lehetőséget, hanem Rád kényszeríti magát!
Én apró szorongásos tünetekkel kezdtem, amik jöttek-mentek. Egyre gyakrabban. Mígnem állandósultak. Csak akkor kerestem meg az orvosomat, amikor a nem alvás és nem evés fázisában jártam, és 6 hét alatt 16 kg-ot fogytam. Ekkor már a szorongásos tünetegyüttes mellett a depresszió legtöbb tünetét produkáltam.
Az orvosom felírt altatót, nyugtatót, antidepresszánst. Ellátott jó tanácsokkal. Az altató és a nyugtató nem hozott semmilyen javulást, így két hét után az orvossal való egyeztetés alapján abbahagytam a szedését. Az antidepresszáns hatásának beállásához min. 1 hónap kell, mivel az 1 hónap elteltével a kedélyállapotomban nem volt javulás én fölöslegesnek véltem ezt is. Az orvossom jól irányzott kérdésevel rávilágított, hogy azért mert nem repesek az örömtől és szerintem minden "szar" vannak pozitív jelek. Pl.: Nem fogytam tovább. Tehát valószinüleg már képes voltam elégséges mennyiségű ételt bejuttatni a szervezetembe. Továbbá már csak heti 1-2 éjszaka szenvedtem az álmatlanság kínjától.
Szóval tovább szedtem a pirulámat. Így elértem, hogy az álmatlanság és az étvágytalanság csak havonta 1-2 alkalommal. jelentkezett. Igaz az életkedvem a béka segge alatt volt, azon semmit sem javított... De minden hónapban konzultáltam az orvosommal. Végül fél év után, fokozatosan csökkentve az adagot 6 hét alatt építettem ki az életemből a "bogyómat".
Ez két éve volt. Ma már rendesen alszom, az éhségérzetem is azonnal jelentkezik amint kiürül a gyomrom és mostmár inkább a visszahízás ellen próbálok lépéseket tenni.
Ma sem vagyok tökéletes. Vannak rossz időszakaim, de ezeket már könnyebben kezelem, könnyebben élem túl, gyógyszer nélkül.
Bocs, hogy kész kisregényt írtam! Arra akartam rávilágítani, hogy az antidepresszáns segíthet, ha megadod neki a lehetőséget.
Továbbá arra, hogy attól elkezdesz egy ilyen gyógyszert szedni az nem jelenti azt, hogy életed végéig szükséged lesz rá.
Ez nem a reklámok pillanatok alatt ható fájdalomcsillapítója. Ne várj átütő sikert, de légy kitartó!
A mozgás, a torna nagyon jótékony. Foglald el magad, és ne hagyj időt magadnak az "agyalásra".
Nem vagy egyedül!
Üdv.: M-Agnes
Kedves Elveszve! Teljesen átérzem a problémád - én is ugyanezen mentem keresztül. Évekig nem mertem a férjemnek elmondani a betegségemet, mert féltem, hogy elhagy. Aztán erőt vettem magamon és elmondtam, lesz ami lesz, így már nem mehet tovább. Nem tudtam megmagyarázni ugyanis, hogy miért nem viszem le a gyerekeket a játszótérre. És életem egyik legjobb döntése volt, hogy elmondtam neki. Maximálisan mellém állt, most már értette az okokat, hoyg mit miért és mindenkinek könnyebb volt utána.
Ne keseredj el, két hét még nagyon kevés idő. Kb. 1 hónap kell, mire érezni fogod a gyógyszer jótékony hatását. Sajnos gyógyszer nélkül nem fog menni a gyógyulás. Aztán nagyon gyors javulás lesz meglátod. Tarts ki és ne add fel!
Jó reggelt!
Hogy vagy ma? Láttam, tegnap megint nagyon nekikeseredtél
Ne add fel ilyen hamar!!! 2 hete szedsz gyógyszert. Nem két hét alatt alakult ki a betegséged, elmúlni se tud ennyi idő alatt. És ahogy írtam tegnap is; ha még újabb 2 hét múlva se vagy jól, menj vissza a dokihoz és cseréltesd le a gyógyszered!
Ezek szt van egy ember, aki szeret és melletted áll. Merj őszinte lenni és szeretni! Ha igazán kellesz neki, ettől csak még sokkal jobban fog szeretni és vigyázni rád
Nem muszáj neked mindenki előtt mutatni az erőset, ez nagyon fárasztó! Engedd el magad, legalább néha! Persze, a gyereked jobb ha minél kevesebbet érzékel ebből. De egy felnőtt férfi tudja ezt kezelni. A kiváltó ok lehet valóban a kicsi betegsége. Ennek ellenére - ha már jobban leszel a gyógyszer által - próbálkozz meg pszichoterápiával! A gyerek nem gyógyul meg tőle, viszont valószínű, hogy a Te idegrendszered, lelked máshogy fogja kezelni a helyzetet és nem lök ilyen mélyre.
Jobbulást és sok-sok kitartást, leginkább pedig szép szerelmet kívánok neked!
Ehhez persze szükséges a témában érintett vagy jártas emberek segítséget kérni ...