Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lombik- a lelki oldal!
Torolt_felhasznalo_623521
Létrehozva: 2007. július 6. 10:02
Sziasztok!
Ide várok minden lombikost, vagy akik előtte vagy akár utána vannak és már van baba, hogy segítsük egymást , ki hogy "élte-éli" túl a lelki megpróbáltatásokat!Mert egy dolog hogy az ember gyógyszerekkel, pihenéssel, minden feltételt meg akar adni, hogy a baba jöjjön, de mindemögött nehéz lelki folyamatok vannak, amit még a közelebbi család sem ért meg.
Beszéljük meg ezeket, adjunk tanácsokat egymásnak , hogy tudja a kapcsolat sérülés nélkül megúszni ezeket a gondokat!
Minden tapasztalatot, tanácsot, történetet okulásként szívesen várok, gyűljünk ide!
De visszatérve, hogy kit miért visel meg.
Nálunk szerencsére nincs gond, a férjem teljesen mellettem áll.
Minket az készitett ki nagyon, hogy beültettek 2 6 napos embriot amik már nagyok voltak, egészszégesek. Minden körülmény megvolt, hogy beágyazodhassanak, és mégsem történt meg. Pedig tényleg minden tökéletes volt...
Én inkább magától az alatatástól félek, attól már nem annyira, hogy felébredek-e vagy sem.
De én még eddig a BMC-s altatások után mindig hánytam. Szóval nekem ezek nem igazán jtötek be és lehet ezért is félek. De engem már altattak 5 alkalommal szóval most már nem félek.
Bár legutóbb nem tudtak vénát szurni és már az fájt, hogy össze-vissza szurkálták a kezemet és a doki is kezdett ideges lenni, hogy mikor kezdhetik már, ráadásul a hasam is fájt (küret volt, spontán vetélés miatt). Szóval az altatóorvost, akkor nagyon utáltam. Főleg, hogy késett 15-20 percet és még ő volt mérges, hogy jönnie kellett.
Nefke
Csak annyira félek mint minden újtól, bár annyian mondják, h milyn jó
Sziasztok!
én is csatlakoznék
2 sikertelen lombik után ma kezdjük a 3-kat. az elsőnél a beütetés után 1 héttel olyan beteg lettem, mint méh előtte 30 év alatt soha. a másodiknál betörtek hozzánk, most meg 2 napig lázas voltam, degnap du. óta láztalan, viszont a folyamatos a hasmenés 3 napja. semmi nem marad bennem, még a víz se .jó kis ingyen fogyókúra - viszont rágtam a kefét, hogy most mi legyen/lesz
beszéltem a dokimmal, azt mondta, nyugodtan kezdjem el a decapeptylt, azt bármikor le lehet állítani, ha kiderül, hogy súlyosabb a dolog.elméletileg jövő7 csütre várom a mensit, így majd utána hét hétfőn kell az intézetben jelentkeznem és kapom majd a többi szurit.ami viszont elborzaszt, h már most decemberre vesznek fel előjegyzéseket!!!igencsak remélem, hogy meggyógyulok!
házi diagnózis: azt találta ki a hugom, hogy pszichésen lettem beteg! ezt adjátok össze
változatosság kedvéért ő is eü-s , nemcsak az anyu
nálunk velem van a baj, és ugyan próbálom viccekkel elutni a dolgot, de megvisel a kudarc. és ha igaza van a hugomnak?
Nem altatnak mindig - sőt én azért nem akartam, mert hallottam rosszakat is - hogy az altató nem biztos, hogy jo hatással van a petesejtekre - bár ez nem bizonyitott....
Szoval én bevállaltam volna
Ágó: altatás nélkül nem fájt?
úgytudtam, h mindig altatnak
Altatáshoz - a végén nagyon sok petesejtem lett, és 'kényszerrel' elaltattak...de utolag nekem is nagyon jo volt
Ugyhogy most alapbol altatással kérem én is!!!
Igen Nafka en is arra gondoltam hogy vajon felbrednek-e...
Amugy az altatashoz: en sem repesek az otlettol,eddig egyszer altattak ( mas miatt) de nem volt egy kellemes elmeny az ebredes.
Sziasztok,
nekunk tavaly volt az elso lombik, és talán most 3 hét mulva kezdjuk a másikat.
Ami nálam baj volt, hogy én annyira de annyira féltem és izgultam, hogy biztos azért nem sikerült. Féltem hogy nehogy tulstimuláljanak, én altatás nélkul kértem a leszivást, ugyhogy féltem, hogy fájni fog, aztán féltem a progi injekcioktol.... tiszta para voltam.
Szoval csak tanácsként - bár ez a legnehezebb - valahogy lazán kellene felfogni az egészet. Én most probálom.
tényleg ne félj az altatástól, sztem kimondottan kellemes élmény. ( most majd mindenki azt hiszi rólam, hogy kábszeres hajlamaim vannak)
Én eldöntöttem annó, hogy engem ugyan nem altatnak, majd én megmutatom, csakazért sem alszom el..
hát, még arra emlékszem, hogy megkérdezték hány kiló vagyok, én meg büszkén válaszoltam, hogy ugye, ugye, még mindig tudok értelmesen beszélgetni..
Tatu, te még nem kezdted el a stimut, ugyi?
Akkor nem long protokoll lesz?
Hát ha túlleszek rajta akkor már én is fogom tudni, hogy milyen.
persze, a remény hal meg utoljára
Az altatástól , meg a fájdalmomtól egyáltalán nem félek, én a lelki tehertől félek csak. Már az inszeminációk is nagyon megvisletek, félek, hogy azt a 2 hetet végig fogom parázni.... Kár, hogy nem lehet piálni közben, vagy végigaludni, mint csipkerózsika... Nem tudom, valami tompító kéne
Sziasztok!
pedig sztem az altatás az, amitől nem kell félni... Persze, nagy a szám, kb. másfél évvel ezelőtt én is rettegtem..... Tavaly viszont 3x is altattak, bár nem lombik miatt...
Barbó: neked nem lesz már szükséged a lombikra
Szia!
Nem tudok neked válaszolni, arra, hogy lehet-e gond a fagyasztott spermával, de ha a véleményemre vagy kiváncsi szerintem igen.
Mivel a fagyasztott embiróknál sem biztos, hogy " felébrednek", így gondolom, hogy a spermával is lehet gond. Bár csak akkor fagyasztják, ha minden rendben van vele, de sérülhet szerintem a felengedésnél is.
Nekünk eddig szerencsénk volt, nem kellett a fagyasztott sperma, de két fagyasztott embriós beültetésem volt, az elsőnél nem sikerült, a másodiknál pedig elvetéltem, szóval egy kicsit már nem hiszünk a dologban.
Nefke
Mi is előtte állunk -1 héttel-, de ahogy írták előttem ezt csak együtt lehet végigcsinálni.
Igaz bármelyik félnél van probléma a nő a szenvedő fél minden téren, fizikailag, lelkileg is jobban, meg megszervezni az orvoshoz járkálásokat.
Párszor én is gondoltam már, ha ezt végigcsináljuk akkor egy életre mégjobban összekovácsolódunk az biztos.
Párom meg nemrég mondta, h az előző barátnője nem csinálta volna végig ezt a procedúrát az biztos........lefordítva, hogy nagyon hálás nekem ezért.
Szijjja Barbó!
Sziasztok,
En is csatlakoznek,mi novemberben vagunk bele az elso lombikba.Paromnal vannak gondok es nalam sem 100% a peteeres de epp egy jo honapot csiptek el a kivizsgalasoknal.
Parom nagyon nehezen viselia dolgot es tiszta kriplinek erzi magat,o a pesszimista en probalok lelket onteni bele persze neha en is elkeseredem.
Nefke,nalunk is lesz fagyasztott sperma is,ezekkel lehet gond?
En is ugy erzem hogy meg kell tudjuk oldani ezt a problemat,nem konnnyu igen sok nehezsegen kell keresztul mennunk de ha eleg eros a kapcsolat akkor ki kell birnia...
Nagyon sok erot,kitartast es mielobbi pocaklakot mindenkinek.
Sziasztok!
Szerintem nagyon nehéz egy hapsinak feldolgozni azt, hogy miatta nem lehet gyereke egy párnak. Gondoljunk csak bele, hogy régen ha valakinek nem volt gyereke, eszébe se jutott senkinek, hogy a hapsival van baj, a nőt nézték ki, de ma már olyan fejlett az orvostudomány, hogy ezt meg tudják állapítani.
Nálunk is a párommal van gond, nálunk csak lombik jöhet szóba és elég nehéz neki is és nekem is feldolgozni. Tudom, hogy mennyire izgult, hogy van x petesejt és sikerül a megtermékenyítés vagy sem, pedig volt fagyasztott spermánk is a biztonság kedvéért, de akkor is nagyon izgult és nem is mert elmondani, csak másnap, mikor kiderült, hogy sikerült a megtermékenyítés.
Neki is nagyon rossz volt, mikor kiderült, hogy nem sikerült, nagyon sokat sírtunk, de próbálunk előre nézni.
Sajnos nekünk már volt 2 lombikunk és 4 beültetésünk. A 4. beültetésünk most áprilisban volt, sikerült is, de csak 1 hétig lehettünk boldogok. Sajnos elvetéltem. Nagyon rossz volt látni, hogy a párom ott van az ágyam mellett és ő is sír, próbálja tartani magát. Aztán este beszéltünk telefonon és sír. Nekik is nagyon nehéz. A neheze azért ránk hárul, mert mi kapunk hormonokat, injekciókat, de őket is megviseli.
Szerintem ne vedd zokon, hogy a munkába temetkezik, mert szerintem sokan teszik ezt, próbáljatok meg elutazni valahova (tudom sokan mondják stb.), kikapcsolódni, hátha segít.
Sok kapcsolat kibirta ezt, és még sok ki is fogja.
Nefke
Szisaztok.
Nekünk lombik egy kisfiunk van ( lombik segítségével ). Első kísérletre, utána volt 4 sikertelen próbálkozás. Nálunk "szerencsére " mindkettőnknél voltak problémák, így nem lehetett egyikőnket sem egyértelműen hibásnak mondani. Nálunk a férjem végig partner volt, de szerintem ezt másképpen nem is lehet. Szvsz ez egy párkacsolatot vagy megerősít vsgy szétválast , ez a ritkább. Ezt végigcsinálni egyedül lehetetlenség. A másik fontos dolog, hogy nem szabad felelőst keresni, csak a megoldásra és az eredményre szabad koncentrálni.
Bocs, ha hosszú voltam.
Emese
és a mióta próbálkoztok?
Egyébként én sem érzem igazán partnernek ebben a páromat. Mi lombik előtt állunk, ha minden igaz, szeptemberben, vagy októberben lesz az első. A kudarcokat igazán én élem meg, ő valahogy el tudja terelni a figyelmét. Nálunk inkább velem vannak gondok, de nincs kizárva a spontán babásodás sem. De 5 éve szeretnék babát.
Nagyon félek a lombiktól...