Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
email? - most megfogtál...
ha szeret irni fog. csak kérdés hogy a büszkesége, és az esze erősebb-e az érzéseinél.
és hogy mikor fog irni... mert az ember egy ideig vár ugyan, de szerintem van egy pont amikor már elkezded utálni, mert addigra már az önbecsülésed is a romokban... talán jó ez, talán nem... de akkor kezded lezárni.
ha utána jelentkezik, akkor az egy kérdés.
igen. csak ebben hiszek, mert a húzom-eleresztem játékot játszottuk már egy ideje. és ebbe én tönkrementem. talán még a szakitásnál is rosszabb ha érzelem-hintában vagy.
Semmit nem csinál a telefon.
És mérhetetlen nagy önuralom, hogy én se fel nem hívjam, se sms-t ne küldjek.
Sajnos a mobilom munkaeszköz.
Állítólag a drasztikus lezárás vezet eredményre. Te képes vagy erre. Mennyire valós az e-mail várásod?
és mit csinál a telefon??
ez nagyon rossz...
ismerem... bár én most nem telefont várok, hanem emailt... de mindegy.
van egy javaslatom, én egyszer megcsináltam. telefon legjobb barinőnek (vagy más beavatottnak) egy időre odaad. ha nincs nálad, rögtön jobb lesz.
csak előre meg kell beszélni, hogy milyen hivással mi a teendő.
(no meg ez csak akkor megy ha pl. a mobilod nem munkaeszköz)
nem. pesszimista tipus vagyok, de van benne valami hogy a remény hal meg utoljára...
talán mert utolsó szalmaszál. és kapaszkodok bele elkeseredetten.
barbizás!!
szerencsére van kis dolgoznivalóm! igy most pl dr. House párhuzamosan a munkával.
kezdetnek jó?
igen. lehetséges. de nem törvényszerű. én pedig nem vagyok sajnos az az optimista tipus.
igy csak bizakodom. és várok.... és várok....
Velem tegnap szakított a barátom, aki elkötelezettség fóbiás.
Az elmúlt egy évben nyolcszor kérte meg a kezem, a már voltam férjnél, nekem a papír nem számít, de összeköltözni nem akart velem. Tegnap estét, ma reggelt végig bőgtem.
Most a telefont nézem állandóan.
Amúgy meg majd elmúlik idővel. én olyankor úgy szoktam viselkedni,meg gondolni rá ,hogy jó haver, akivel időnként összefut az ember,semmi több. Meg ,hogy szép emlék. Meg a lentebb leírtak,hogy elkönyveltem a helyzetet,többet úgysem lehet tenni. esetleg keresd meg azt az elfoglaltságot ,amit a legjobban szeretsz csinálni,és nem érdekel akkor más. Mittomén villanyvonatozás,barbizás, dolgozás stb.
Elmondok egy sztorit
Anyum összejött egy pasival. Imádom
a pasit. Kedves aranyos.. de folyton kidobja anyut. Most is.. aztán meg kúszik vissza. Most szakítottak megint egy hónapja, és anyu megmondta neki, jól gondolja meg, mert többet nem megy vissza hozzá. Pasi mondta okés. Most újra megkereste anyámat és caplat.. a tesójáék meg kihúzták belőle, hogy hiányzik neki anyu.
Amit én tudtam jól, hogy bekövetkezik...
Ergo te sem vagy nagyképű
de hogy lehet nem gondolni rá?
hiszen reggel ő az első gondolatom, és este az utolsó.
szerintem pedig épphogy a szüleid segíthetnek neked most a legtöbbet. nem tudom, milyen a kapcsolatotok, de ha bármelyikőjükkel érzed magad elég közel ahhoz, hogy nyíltan elmondd, az segít.
szóval én azt gondolom, mondd el nekik, hogy:
-Anyu, Apu, vége, nem akarom, hogy ez az ember megalázzon, tudom, most azt gondoltátok, "naugye megmondtam", megértem, de msot szükségem van a segítségetekre, hogy kitartsak a döntésem mellett, és tudom hogy ti szerettek, mellettem áltok, és nem a bűntudatomat növelitek, hanem erőt adtok a továbblépéshez!
tudom, hogy ez most okostojásnak hangzik, de szerintem ez a járható út. gondold végig! ők szeretnek téged! a pasidat nem! tehát ha túl tudnak lendülni a naugyemegmondtam részen, akkor ők azok, akik a legnagyobb támogatást tudják neked nyújtani a szeretetükkel...
kitartást!!!
de mi van ha most nem?
tudom hogy ő is szenved..
(de nagyképű ez... honnan is tudnám??? - inkább remélem)
Én is voltam így.. jelen említett ex miatt fél évig bőgtem folyamatosan.. mikor kidobott nem ettem, nem ittam, csak vegetáltam hetekig.. és lám jelentkezett! És hétvégén talizunk
Szóval hogy biztassalak.. ha neki teremtett a sors, akkor úgyis visszajön! Ha meg nem, akkor jobb előbb, mint utóbb, ezt hidd el nekem, rengeteg szakításon túl vagyok már!!
Ha pedig ő azzal magyarázza, hogy vitáztatok, az csak kifogás! Vita miatt nem szakít az ember, ha igazán szeret
Tudom, hogy mit érzel!!!!!!!
annyira tudom.
Én is mindig azt vártam bőgve, hogy aki dobott, az mikor jön vissza.. és lám! Vagy a küszöbömet kaparják, vagy minimum bocsánatot kérnek, hogy nem jól tették, amit tettek!
Szóval ki kell várni, hátha
igaz addig nagyon rossz, de ha nincs más út, akkor el kell engedni..
Aztán, ha rájön, hogy mégis te voltál neki a legjobb, akkor jön ám vissza könyörögni
Én is ebben a szituban vagyok most, és őszintén őrülten szeretem exem