Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Anyu, meleg vagyok!"
Létrehozva: 2007. október 2. 16:20
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától. Két héttel ezelőtt elkezdtünk lapunkban egy sorozatot "Anyu, meleg vagyok", amelyben előbújás történeteket mutatunk be - édesanyák, illetve meleg gyermekük szemén keresztül.
A sorozat első részét itt, a második részt pedig itt olvashatjátok. Érdekelne minket a véleményetek.
Néhány fórumindító gondolat:
- Szerinted mikor jön el az ideje, hogy egy meleg srác (lány) elmondja az édesanyjának a legféltettebb titkát?
- Mennyire könnyű / nehéz elfogadni a másságot?
- Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban? Mondjuk egy közeli ismerősödről kiderült, hogy meleg. Esetleg te vagy meleg, és úgy döntöttél, előbújsz.
Kíváncsian várjuk hozzászólásaitokat.
sziasztok,
Gábor
Én úgy gondolom, egy jó anya-"gyerek" kapcsolatban ezt nem kell külön elmondani, az anya úgyis sejti. És ha tényleg a gyerekét szereti, nem egy általa kreált álomképet, akkor el is fogadja. Hisz mitől lenne kevésbé szerethető egy ember attól, hogy nő vagy férfi a kedvese?
Ami a társadalmi elfogadottságot illeti, ott Verénával értek egyet.
Ismerek több meleget is, nem titkolják, de nem is hivalkodnak vele. A szexuális szokásaikat éppúgy nem tárják nyilvánosság elé, ahogy egy hetero sem teszi úton-út félen.
Szerintem ez a téma egyszerűen túl van lihegve.
kit érdekel mit gondolnak mások?
Én is ismerek olyan meleget, aki szinte haragszik a heterókra, és rájátszik arra, hogy meleg - ez nekem sem szimpatikus. És az sem, amikor ordenáré módon túlhangsúlyozzák a szexualitásukat. Csakhogy ez nemfüggetlen dolog. De valamiért - vajon miért? - mindig csak a melegeket átkozzák érte, az meg nagy csöndben elfelejtődik, hogy miről szól pölö a Budapest-parádé és a spriccparty: http://velvet.hu/szex/spricc0413/
aztán ha egyszer tényleg bekövetkezik ez lehet teljesen máshogy fogom az életben gondolni
"Igyekeznék úgy csinálni,hogy ő ezt ne vegye észre,de bennem biztos megváltozna valami"
Ő pedig ezt észrevenné, de valószínűleg megértőbb lenne irányodban, mint te felé.
az, hogy összeházasodik e a párjával, vagy gyereket nevel, az ugyanúgy a saját dolga, mint az, h te hozzámész e a pasidhoz, állatok e gyerekt. Ő sem az "utcán" mindneki szeme láttára fogja a gyereket nevelni. Vagy te nyilvánosan élsz családi életet? Vagy esetleg- ahogy gondolom- otthon, a 4 fal között....
Számomra nem probléma a homoszexualitás, alapvetően nem értem, hogy miért kell témának lennie annak, hogy ki kivel bújik ágyba, miért érzik egyesek úgy, hogy be kell jelenteniük. Ha az én lányom egyszer azt mondaná, hogy leszbikus, biztosan lenne némi csalódottság, de igyekezném úgy elfogadni, ahogy van, hisz ez nem döntés kérdése, és nem is fog tudni rajta változtatni. Ha nem kap 100% -os támogatást, nem lesz boldog ember. Nem az én életemet kell élnie, hanem a sajátját.
Van meleg ismerősöm, némi travi hajlamokkal.
Egy meleg barátomat kitagadták a szülei. Érdekes, hogy a nagymamája volt az, akire számíthatott, pedig az ember azt gondolná, hogy a nagymama a kevésbé elfogadó (korából és neveltetéséből adódóan).
"Anyu ugyanis egy héttel azután, hogy utcára kerültem, kijelentette: két napom van elköltözni otthonról, mert az ő házában buzi nem maradhat."
Nagyon sajnálom a srácot. Az ilyet én nem nevezném anyának.