Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nekünk a telken vannak odúink, képzeljétek tavaly nyaktekercs költött az egyikben!!!!
Sajnos a szülőkkel történt valami, és az egész fészekalj kismadár elpusztult.
Mindenesetre megtisztelőnek éreztem, hogy költöttek nálunk! De az ökörszem sem kutyafüle!!!!
Úgy gondoltam, hogy emlékbe nem tetted el?
Vagy csak én vagyok olyan lökfej, hogy ilyeneket gyűjtök?
A régi szép időkben órákon keresztül kutattunk a nádasban nádirigó fészek után - költés után természetesen!
Ott is marasztalt a mocsár néhány gumicsizmát, meg bicskát! 
van egy keltetöodúm is kirakva
az idén ökörszem fészkelt benne
szarkáék a nyilt rigófészkeket szeretik fosztogatni
de milyen pánikban voltak amikor hollóék náluk jártak
a fészket a lehetöség szerint összel el kell távolítani
úgysem költenek többet benne és igy legalább az élösködök is elpusztulnak
tavasszal ha jóvolt a hely majd úgyis újrarakják
Tedd csak, amit jónak látsz!!!
Tavaly télen a férjem az ablak elé a virágágyásba tett madáretetőt.Az is baj volt. De idén is teszünk ki. A közvetlen szomszédom fél, hogy az ablakpárkányra pottyantanak a cinkék
Na az én általános iskolás élményem sem most volt
Mi voltunk a Herman Ottó úttörőcsapat
, és szerencsére ezt komolyan is vették, és próbálták velünk megszeretettni a természetet. Habár mondom, vidéken gondolom hatalmas különbségek vannak/voltak ilyen téren... tartottunk környezetórát a szabadban is, nagyon jó volt.
De jó! Minket soha nem vittek sehová általánosban! Úgy írigylem a mai kisiskolásokat, mikor erdei iskolába mennek!!!
Én úgy 16 évesen lettem a természet nagy csodálója! Egy táborban voltam a velencei tó mellett, ahol egy fantasztikus ember kalauzolgatott bennünket az élővilág számtalan csodája között. Azóta is azt tartom életem legszebb nyarának. Hirtelen rádöbbeni, hogy mennyire gyönyörű, és sokszínű az élet, és arra, hogy nem vagyok én semmi, csak egy a sokféle élet között, és tapasztalni azt, hogy tényleg a része vagyok a természetnek.
Nem éppen énekes madarak az tuti, van egy hangjuk
)
igen, igen, ezen gondolkoztam már mióta, hogy mi is ennek a madának a neve
)!!
Én meg még ált. iskolában szerettem meg a madarakat, mikor volt egy szuper osztályfőnökünk, aki vitt minket madárlesre, meg jegyzetelnünk kellett, hogy ki milyen madarat látott otthon. Persze vidéki suliba jártam, Pesten talán ez nem lett volna megoldható.
nyáron akartak nálunk fészket épiteni a sövénybe de mire elkészült otthagyták üresen
pedig egy fonott remekmü volt minr egy kis lopótök
Nem, nem én neveltem fel őket! Madárgyűrűző táborokba szoktam járogatni, ha időm engedi, ott készítettem a képeket!
csak nálunk hollók és szarkák közt zajlik a harc a legjobb fészkelöhelyért
Imádom a madarakat! Gyönyörűek!
Sajnos a kutyám képes röptükben elkapni őket, úgyhogy csak a telken tudjuk őket etetni, és nincs róluk képem. De néhány nyári felvétel a kedvenceimről!!!!