Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítani....de hogyan?
2008-02-18 09:161.
Létrehozva: 2008. február 18. 09:16
Sziasztok!
Természetesen álnicken írok….. egy régebbi topikba írtam először, de egy kedves és segítőkész fórumozót leszámítva nem igazán írt senki.....
Szóval, röviden a szitu:
Régóta vagyunk házasok, van két kisgyermekünk, akiket nagyon szeretek. A házasságunk évek óta nagyon langyi, a megszokások uralják a hétköznapokat, ill. a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Nagyon különbözőek vagyunk, kevés a közös érdeklődési területünk. Ő inkább otthonülő típus, jól elvan egyedül is, én meg szeretek nyüzsögni, emberek között lenni stb.
Sokszor megfogalmaztam már magamnak, hogy valószínűleg már nem lennénk együtt, ha nem lennének gyerekeink….. amúgy valamilyen szinten ragaszkodunk egymáshoz, de az a régi nagy szerelem már rég kihűlt. Elhagyni nem akarom, mert jó ember, nagyon jó apa, és nem áldoznám fel ezt a biztos, de nagyon langyos kapcsolatot egy bizonytalanért……főleg a gyerekek miatt……
De van egy másik férfi ....... nős, gyerekei vannak …….pár éve ismertem meg, már akkor kialakult valami fura vonzódás közöttünk, ami sosem lett kimondva, csak mindenféle metakommunikációs jelekkel kifejezve…..közös társaságba jártunk, jókat beszélgettünk, néha felhívott ezzel-azzal, soxor félórákat dumáltunk….. kb ennyi történt. A férjemmel nem igazán alakult ki jó kapcsolata, elég felszínes „hogy vagy?” társalgásig jutottak. Velem viszont elég jó „haveri” viszonyban volt.
Már egy ideje ritkábban találkozunk, viszont nyáron történt vmi egy közös ismerősünk kapcsán (egy elég súlyos konfliktushelyzet), ami egyre több beszélgetést eredményezett, eleinte telefonon, de aztán valahogy „egymásra találtunk” chaten. Azóta (kb féléve) hetente többször (de min. egyszer) chatelgetünk, mikor miről. Természetesen napközben folynak a beszélgetések…khm….munkaidőben…..
Elég bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk, egyszer-kétszer a házassági problémáiról is írt (sajnos, elég régóta kínlódnak ők is egymással), ami persze nagyon felkavart, és megkértem, hogy ne tegye, mert nem rám tartozik. Azt is tudtára adtam, hogy nem hiszek a férfi-nő barátságban, mert előbb-utóbb min. az egyikben több is kialakulhat…..
Mikor néha találkozunk (közös társaságban), a chatelések óta azt játssza, hogy max. köszönőviszony van közöttünk, amúgy nincs köze hozzám. Erre egyszer rákérdeztem, mégis mi az oka, annyit válaszolt, hogy nem tudja, a férjem tud-e a mi nagy barátságunkról és emiatt visszafogott kissé. (Amúgy a férjem nagyjából tud róla, igaz, nem részletezem neki a beszélgetéseinket). Én amúgy azt gondolom, hogy a felesége nem tudja, hogy velem milyen kapcsolatban áll…..
Na hogy rövidebbre fogjam…..Hetek óta azon tipródom, hogy bár mostanában szinte az egyetlen örömforrást a Vele történő beszélgetések jelentik, mégis szakítanom kell vele, mert már totál szerelmes vagyok, és ez így nem mehet tovább…..de nem tudom, hogyan tegyem……nem akarom elárulni az érzelmeimet, tehát erre nem tudok hivatkozni. Semmi olyan konkrét „fülöncsíphető” flörtölgetés nem történt közöttünk, ami már nagyon gáz lett volna. Jó-jó volt pár ártatlannak tűnő, kicsit félreérthető megjegyzés, de tényleg semmi konkrét, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen van egy barátság, ami részemről már régen több………részéről meg nem tudni.....
Nagyon jól tudom, hogy ennek véget kell vetni, ha meg akarom menteni a házasságom, sőt bele se kellett volna menni, úgyhogy kérlek, kíméljetek meg az erkölcsi prédikációktól……ki akarok belőle mászni, bár most úgy érzem, belehalok, ha elveszítem, de ez akkor se mehet így tovább!
Szerintetek mit csináljak??? Hogyan mondjam meg Neki, hogy szakítsuk meg ezt a "barátságot", anélkül, hogy elárulnám az érzelmeimet ill. őt is jól megbántanám?
Természetesen álnicken írok….. egy régebbi topikba írtam először, de egy kedves és segítőkész fórumozót leszámítva nem igazán írt senki.....
Szóval, röviden a szitu:
Régóta vagyunk házasok, van két kisgyermekünk, akiket nagyon szeretek. A házasságunk évek óta nagyon langyi, a megszokások uralják a hétköznapokat, ill. a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Nagyon különbözőek vagyunk, kevés a közös érdeklődési területünk. Ő inkább otthonülő típus, jól elvan egyedül is, én meg szeretek nyüzsögni, emberek között lenni stb.
Sokszor megfogalmaztam már magamnak, hogy valószínűleg már nem lennénk együtt, ha nem lennének gyerekeink….. amúgy valamilyen szinten ragaszkodunk egymáshoz, de az a régi nagy szerelem már rég kihűlt. Elhagyni nem akarom, mert jó ember, nagyon jó apa, és nem áldoznám fel ezt a biztos, de nagyon langyos kapcsolatot egy bizonytalanért……főleg a gyerekek miatt……
De van egy másik férfi ....... nős, gyerekei vannak …….pár éve ismertem meg, már akkor kialakult valami fura vonzódás közöttünk, ami sosem lett kimondva, csak mindenféle metakommunikációs jelekkel kifejezve…..közös társaságba jártunk, jókat beszélgettünk, néha felhívott ezzel-azzal, soxor félórákat dumáltunk….. kb ennyi történt. A férjemmel nem igazán alakult ki jó kapcsolata, elég felszínes „hogy vagy?” társalgásig jutottak. Velem viszont elég jó „haveri” viszonyban volt.
Már egy ideje ritkábban találkozunk, viszont nyáron történt vmi egy közös ismerősünk kapcsán (egy elég súlyos konfliktushelyzet), ami egyre több beszélgetést eredményezett, eleinte telefonon, de aztán valahogy „egymásra találtunk” chaten. Azóta (kb féléve) hetente többször (de min. egyszer) chatelgetünk, mikor miről. Természetesen napközben folynak a beszélgetések…khm….munkaidőben…..
Elég bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk, egyszer-kétszer a házassági problémáiról is írt (sajnos, elég régóta kínlódnak ők is egymással), ami persze nagyon felkavart, és megkértem, hogy ne tegye, mert nem rám tartozik. Azt is tudtára adtam, hogy nem hiszek a férfi-nő barátságban, mert előbb-utóbb min. az egyikben több is kialakulhat…..
Mikor néha találkozunk (közös társaságban), a chatelések óta azt játssza, hogy max. köszönőviszony van közöttünk, amúgy nincs köze hozzám. Erre egyszer rákérdeztem, mégis mi az oka, annyit válaszolt, hogy nem tudja, a férjem tud-e a mi nagy barátságunkról és emiatt visszafogott kissé. (Amúgy a férjem nagyjából tud róla, igaz, nem részletezem neki a beszélgetéseinket). Én amúgy azt gondolom, hogy a felesége nem tudja, hogy velem milyen kapcsolatban áll…..
Na hogy rövidebbre fogjam…..Hetek óta azon tipródom, hogy bár mostanában szinte az egyetlen örömforrást a Vele történő beszélgetések jelentik, mégis szakítanom kell vele, mert már totál szerelmes vagyok, és ez így nem mehet tovább…..de nem tudom, hogyan tegyem……nem akarom elárulni az érzelmeimet, tehát erre nem tudok hivatkozni. Semmi olyan konkrét „fülöncsíphető” flörtölgetés nem történt közöttünk, ami már nagyon gáz lett volna. Jó-jó volt pár ártatlannak tűnő, kicsit félreérthető megjegyzés, de tényleg semmi konkrét, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen van egy barátság, ami részemről már régen több………részéről meg nem tudni.....
Nagyon jól tudom, hogy ennek véget kell vetni, ha meg akarom menteni a házasságom, sőt bele se kellett volna menni, úgyhogy kérlek, kíméljetek meg az erkölcsi prédikációktól……ki akarok belőle mászni, bár most úgy érzem, belehalok, ha elveszítem, de ez akkor se mehet így tovább!
Szerintetek mit csináljak??? Hogyan mondjam meg Neki, hogy szakítsuk meg ezt a "barátságot", anélkül, hogy elárulnám az érzelmeimet ill. őt is jól megbántanám?
Amúgy attól nem félek, hogy mi van ha a férjem fülébe jut, ugyanis mindenképp el akarom neki mondani, mert jobb ha tőlem tudja meg a teljes igazságot, mint mástól féligazságokat....
Annyit szeretnék röviden írni erről, hogy nagyon izgalmas személyisége van, eléggé hasonlítunk egymásra, (szenvedélyesség, nyitottság, ő is imád beszélgetni stb), rengeteg a közös témánk.....
És mint pasi is eléggé bejön........ már nem annyira fiatal, de nagyon lázba tud hozni.......
Igen, néha tényleg ezt érzem, hogy kihasznál, de hát valamilyen szinten én is őt!
Ha engedném, és ős is be merné vállalni, lenne egy pár hetes szenvedélyes viszonyunk, aztán valószínűleg lelépne (hiszen megvan a préda), én meg ott maradnék összetört szívvel, a padlón két szék közé esve....ezért is van az, hogy le szeretném vele zárni minél hamarabb ezt a kapcsolatot.
szia! Erkölcsi prédikációt tőlem nem kapsz.
Szerintem az a szitu, hogy van két magányos ember, akik egymásra találtak. Amit megkérdeznék, hogy ő az, aki vonz, vagy maga a helyzet, hogy van még egy ilyen magányos szív a környezetedben?
Amúgy szerintem nem Te látsz többet a dologba. Hanem inkább ő, mert megjátsza magát (társaság, etc.) Viszont ami nagyon is valószínű, hogy míg Te érzelmileg kötödsz hozzá, ha engednéd az ő oldaláról csupán csak testiség lenne.
Nemrég volt egy elég súlyos konfliktusa az egy munkatársával, elmondása szerint rögtön hozzám rohant hogy elpanaszolja......
Persze, vagy elhiszem mindezt neki, vagy nem.......
Amúgy egyszer volt egy ilyen "szakítási kísérletem", mikor nagyon kiakadtam rá: találkoztunk egy közös barátunk esküvőjén, és úgy tett, mintha nem is ismerne, épp hogy köszönt. De közben szinte állandóan magamon éreztem a tekintetét, sőt ha beszélgettem valakivel, akkor mindig pont arrafelé akadt dolga, elsétálgatott mellettünk, sőt, kétszer odaszólt vmit a beszélgetőpartneremnek is (két különbözőnek).
Előtte két nappal meg épp a feleségével kapcsolatos problémáit ecsetelte nekem a chaten.....
Na akkor eldöntöttem, hogy köszi ennyi, ha valaki nem képes a barátságunkat felvállalni mikor talizunk, akkor talán abba is kéne hagyni.
Kb egy hétig bírtam, hogy nem válaszoltam a megkereséseire (kétszer keresett), de aztán harmadjára mikor rákérdezett, hogy mi a baj, hogy így eltűntem, ráborítottam a bilit......egyrészt hogy ne traktáljon engem a házassági problémáival, másrészt meg mi ez az új játék, hogy bizalmas a kapcsolatunk, de ha találkozunk, akkor meg elkerül.
Azóta is ez van amúgy.......a múltkor "tesztelés céljából" odamentem hozzá dumálni, és nagyon zavarban volt, hamar le is lécelt. De másnap már ott villogott a kis izé, hogy keres a szkájpon.....
Attól nem félek, hogy "élőben" zaklatni fog, de attól igen, hogy bármilyen módon is próbálom vele megszakítani a kapcsolatot, nem fog egyszerűen menni......
Nem igazán tudok mit javasolni, mert nem ismerem a kapcsolatotokat, hogy hogyan és miről szoktatok beszélgetni, milyen mély és közvetlen ez a barátság. Ezt csak Te tudod megítélni, de Te sem igazán reálisan, mert ugye kissé elfogult vagy.
Ha nem akarsz nagyjelenetet, vagy nem akarod elárulni magad, mert abban igazán benne van az is, hogy tévesen ítélted meg a helyzetet, és csak jól "beégnél" előtte (rosszabb esetben azt sem fogja érteni, hogy mit akarsz a búcsúzkodássl, hisz számára nincs semmiféle hátsó tartalom), akkor egyszerűen egyre rövidebben és rövidebben válaszolsz a leveleire, telefonjaira, majd pár hét múlva egyáltalán nem reagálsz. Ha magyarázatot kérne (amit nem hiszem, hogy fog) akkor esetleg finoman megpendítheted, hogy mi a valós helyzet, de csak nagyon kétértelműen, árnyaltan, mert ha megkérdez, akkor már biztosan fontos vagy neki valamennyire. Én egyébként attól félnék a helyedben a leginkább, hogy ha nem beszélsz vele cseten, telefonon, akkor a személyes találkozásokkor akar majd veled többet dumálni, úgyhogy ajánlatos lenne azokat is kerülni, amennyire lehet.
Van amúgy egy másik férfihaverom is, aki a férjemmel is jóban van, vele kb hetente egyszer dumálunk, és ha találkozunk, tök normálisan viselkedik velem, mint haverjával. Vele tényleg nincs semmi gondom, mert a barátságunk nem túl bizalmas, nem a "sötétben" folyik, ergo semmilyen hatással nincs a házasságomra (se az ő párkapcsolatára).
De "Vele"... egyszerűen sistereg a levegő, ha találkozunk.... biztos vagyok benne, hogy bejövök neki, mint nő (ez egyszerűen látszik rajta, ahogy rámnéz)........szerintem a "titkolózás" adja leginkább az izgalmat az egész kapcsolatnak, mégha benne nincsenek is igazából érzelmek, csak jól elvan velem...
Szia!
Bocs, csak bele-bele olvasgattam az eddigi válszokba, tehát lehet ezt már javasolta valaki...
Szerintem NE mond meg neki hogy szereted!!!!
Nem akarsz tőle kapcsolatot mert azt döntötted el hogy a családod mellett maradsz. Akkor meg mi értelme lenne? Kiadod magad? És ha sértett férfiasságát "mentve" elhinti ezt valakinek akitől a férjed tudomást szerezne róla? Hogy esne neki? Ha valóban a családodat akarod megkímélni és megmanteni, akkor előbb a férjeddel kell beszélned. Persze nem azt hogy szereted azt a másikat, hanem hogy ez történt/történik (beszélgetések ) és ki akarsz lépni, mert nem szeretnéd ha ez félreérthető helyzeteket teremtene. Persze szerintem ezt kellene mondanod a másik férfinak is.
Bár az is lehet ő már többet is képzel a ti "kapcsolatotokba", mert aki csak beszélget barátságban a másikkal, az társaságban sem fog közönyt mutatni iránt (te írtad hogy a beszélgetések óta ezt érzed...)
Nekem is van férfi barátom. Nagyon sokat beszélgetünk, de férjem minden egyes mondatunkat ismeri. (ez persze túlzás, de kb. ) Itthon férjemmel meg szoktam beszélni azokat a történeteket amikől az ismerősömmel beszélgetünk. Nem mondom hogy fülig ér tőle a szája de elfogadja hogy nem csak nőkkel beszélgetek. Ez szerintem így normális. Szerintem a te férjed is jobban érezné magát tőle ha nem a "háta mögött" folyna ez. (vagy ha akaratodnak megfelelően egyáltalán nem folyna seholsem )
A házzaságod "helyrerázása" pedig már kettőtökön múlik, mert ha ezt a kapcsolatot le is zárod, de a házasságod marad a régi, előbb utóbb ugyanebben (vagy mégilyenebb ) helyzetben találod magad.
Mindenesetre sok szerencsét, és kitartást kívánok hozzá!!!!
Valahogy értem azoknak a véleményét/tanácsát is, akik azt mondják drasztikusan építsem le, töröljem a csetről stb, de ezt nem tudom megtenni vele, hiszen igazából nem szolgált rá.......higyjétek el, voltak olyan pasik is már az életemben ,akik egyérteműen nyomultak, és elég világos volt, hogy nem beszélgetni akarnak.......na az ilyenekkel tényleg csak a drasztikus út volt a megoldás, és érdekes módon egyikőjük sem sértődött meg, rögtön fogták az adást.
De Vele valahogy nem tudnék ugyanígy bánni.....szeretném elég határozottan értésére adni, hogy ez így nem mehet tovább, de nem szeretném megbántani se.....
Ha ezen besértődik . De a párodnak mindenkép említsd meg, hogy ő volt neked, nehogy "bosszúból" ő árulkodjon...