Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harapás - bölcsiben
Kedves Mindenki,
Tanácsot szeretnék kérni olyan szülőktől, dadusoktól, bárkitől aki találkozott hasonló problémával és tud valami jó megoldást.
Kisfiam két és fél éves. Fél éve jár bölcsibe (családi napközi valójában - nem a megszokott állami bölcsi). Jól érzi magát, eddig semmi probléma nem volt vele. Kb. a dackorszak kezdetével kezdődött nála egy probléma kb. egy hónapja, hogy elkezdte a bölcsis társakat harapdálni. Ha meg akarja szerezni a játékot akkor harap.
Otthon nem csinál ilyet, nem szokott harapni. Dadusok panaszkodnak nekem és én nagyon szeretnék segíteni, de amikor este büntetem otthon akkor másnap még inkább csinálja. Azt gondoltam, hogy ezt a problémát akkor kellene megoldani amikor éppen csinálja, de én akkor nem vagyok ott. Hogyan tudok segíteni ebben? Találkozott valaki ilyennel? Mi okozhatja?
Kicsi fiam egyébként kiegyensúlyozott okos gyerek, bár iszonyatosan akaratos, de eddig mindent sikerült vele megbeszélni. Ha rossz büntetem (sarokban - büntetőszékkel), de ez elég ritka. Apukájával is nagyon jól megértik egymást, tényleg jó a kapcsolatunk. Sosem ütjük meg, nem használunk erőszakos eszközöket a nevelésben. Persze kezdő szülők vagyunk, hiszen első gyerek... tehát lehet, hogy valamit rosszul csinálunk.. de vajon mi lehet az? Van valakinek ötlete?
Tegnap nagyon mérges lettem egyik dadusra aki már azzal fenyegette a fiamat, hogy ráüt a szájára. Egyáltalán nem pártolom a gyerek verését és azt gondolom, ha esetleg idáig fajulna a dolog akkor nagyon gyorsan keresek másik bölcsit (ami tudjátok nagyon nehéz dolog, hiszen örülni kell ha találunk még ilyen fizetős megoldást is a gyereknek)
Elsősorban javaslatokat várnék olyanoktól akik találkoztak hasonló problémával, hogyan tudok segíteni a dadusoknak és megoldani a problémát?
Nagyon köszönöm előre is
Mammamó
Csak hogy legyen egy felsőbb vélemény is:
"A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját." (Példabeszédek 29:15)
"Nevelni KELL. Ütni NEM KELL"
Csak hogy a nevelés kemény munka, sok figyelmet, szeretetet igényel, kéz- és szájraütéssel meg 1 másodperc alatt el van intézve a dolog...
Azt írtam, ha nincs más megoldás....és nem rácsapni, ne dramatizálj, jó? Attól még nem lett semmi baja egy gyereknek /milyen csecsemőről beszélsz??? itt egy 2,5 éves gyerekről van szó/, ha egy kicsit ráütöttek a szájacskájára.
És akit harapnak??? Az nem gond, mi?
"Mert a harapás is erőszak, nemcsak a verés! "
És a gyerek már a bölcsödében tanulja meg - egy életre -, hogy erőszakra erőszak a válasz???
(El sem tudom képzelni, hogy hogyan képes egy anya rácsapni a csecsemő lánya szájára, de mindegy).
Igen, otthon az ilyen 2 perces büntik meg "anya megvonások" bejönnek, de a bölcsiben a gondozónő pszichológiai érzékére kellene támaszkodni (úgy látszik ez a gondozónő becsődölt). Mire anyuka hazaviszi a gyereket, az már nem is tudja, hogy miért szól a bünti, akkor már fölösleges büntetni. Ott és akkor kellene kezelni a problémát.
Tanító és óvónőképző főiskolán dolgozom és tartozik hozzánk egy gyakorló óvoda is. Sok jó óvónőnk van, de ez egyik szerintem kiminodottan jó pszichológiai érzékkel rendelkezik. Fogalmam sincs hogy csinálja, de ha valamit el akar érni, vagy fegyelmezni szeretne egyszerűen csak más hangszíre vált és a gyerekek rögtön szót fogadnak neki. Persze a közösség hatása is más, lehet, hogy ez otthon nem jönne be. Nagyon jó a nő, szeptemberben hozzá íratom a gyereket (illetve márciusban íratom).
Adrika -szégyen,vagy nem szégyen- egyszer kapott tőlem a szájára, amikor már sokadik szólás után is újra és újra megharapott, de úgy, hogy hetekig(!) ott volt az alkaromon a fogsor lenyomata. Azóta nem harap. Másban nem vagyok vele agresszív, sokszor inkább közönyös. Nem eszik vagy már direkt malackodik, akkor mehet az asztaltól, nem akar menni fürdeni vagy aludni, oké, de akkor nincs mese (Noddy - Minimaxról). Naná, hogy úgy megy fürdeni mint akit seggbelőttek. Összefirkál mást is a papíron kívül, pedig direkt szólók előtte, vagy kiönt valamit, akkor letakarítja vagy feltörli stb. Szeret takarítani.
Összességében ha a gyerek csak a bölcsiben harap, akkor anyuka szerintem otthon nem sok mindent tehet, a beszéden, magyarázkodáson kívül.
A múlt héten mentem Adriért, pont mikor odaértem egy kisfiú jól hátbavágta. Pedig a legjobbbarátok, nagyon sokat játszanak együtt. A kisfiú csak azt szerette volna tudatni a lányommal, hogy nem szeretné, hogy hazamenjen, mert ugye őérte meg még nem jöttek. És anyuka mire tanítja a gyereket? Mondtam neki, hogy adja vissza! Adri odament és meglegyintette Benét. Azóta újra barátok. Nem hiszem, hogy ettől agresszív lesz, csupán csak nem hagyja magát! Az életben később semmi sem óvja meg a pofonoktól, hát ne hagyja magát! Ezzel nem szeretnék arra biztatni, hogy a gyerekek harapják vissza a kisfiút, bár lehet, hogy használna ha egyszer megérezné, hogy mennyire fáj.
Mert kihasználták a szemetek, hogy nem mert vissza ütni a srác (ő a boxoló, mert félt, hogy ezért jelentik fel, (videós telcsivel is rögzítették az inzultust), mert azt is lehet vinni suliba, és órán használhatják... ), és csődbe megy az egyébként jól induló pályafutása....
Először is felesleges nap végén megbüntetni, mert ő még nem képes összekötni a büntetést és a napközbeni harapást (hiába magyarázod el neki).
Másodszor pedig, nekem azt mondta egy szakember (nem az én gyerekem harap, hanem őt harapták), hogy minél jobban próbálod lenyomni benne az agressziót (adott esetben a harapást), annál erősebben fog feltörni belőle.
Mi a megoldás? Nem tudom. Annak a pedagógusnak kellene megoldást találnia, aki a gyerekkel van ebben a szituációban (Pl. több figyelem, megértés, semmiképpen nem agresszió.
Ja, persze otthon is szükséges a több figyelem, összebújás, a bensőséges kapcsolat, és nem a büntetés.
Nagyon nehéz mind a két félnek,de sajnos valamit neked is kell csinálni,nem csak várni,hogy elmúlik,én vittem el a gyerekem másik óvodába,mert egy kislány olyan szinten bántotta az én kislányom,hogy már nem akart menni oviba ,pszichés tünetei voltak,volt olyan harapás az arcán amivel orvoshoz kellett menni,egy másik gyereknek meg kiharapta a fülbevalót a füléből és sorolhatnám még,négy gyerek hagyta ott egyszerre azt a csoportot,mert az óvónő nem tud vele mit csinálni,a szülő meg nem akar.
Jöhetnek a kövek, nem vagyok szakértő, csak egyszerűen gyerekeim vannak...akiknek eszébe sem jut sem másik gyereket, sem egymást bántani....és erre nagyon büszke vagyok...persze veszekedni tudnak, nem angyalok, dehát nem is kell nekik az lenni
Akiben pedig ráadásul volt annyi sportolói becsület, hogy nem ütött vissza, mert talán halálos ütés lett volna.
Mert a harapás is erőszak, nemcsak a verés!
Szereted a gyerekedet és nem fenyítteted meg, mert másoknak fájdalmat okoz...képzeld mások is szeretik a gyerekeiket és nem szeretnék, hogy a tiéd bántsa őket...akkor mi a megoldás? Nem gondolod, hogy mégiscsak a tiédet kellene leállítanod akár egy szájraütéssel is, ha másképp nem megy?
De végülis lehet, hogy majd jön erősebb gyerek, aki akkorát harap a gyerekedbe, hogz az leszokik róla...az jobb lesz?
Bocs, hogy beleszólok mivel jóformán még magam is gyerek vagyok, de szerintem a dadusokkal van a fő probléma. Miért nem tudják ők maguk kezelni a helyzetet, hiszen tanulniuk kellett volna ilyesmikről, mint például gyermeklélektan stb... Pláne,ha ez nem otthoni probléma. Nem is értem!
Másrészt nem hinném, hogy csak a te gyerkőcöddel lennének ilyen jellegű "problémák"! Én nem várnék addig, amíg újra becitálnak, hanem picit morcosan kérdőre vonnám az intézmény vezetőjét, hogy okos dolognak tartja-e a gyerekek veréssel való "kordában" tartását, vagy 1általán a szakmai hozzáértését a dolgozoknak. A pedagógusoknak segíteniük kéne a gyerekek fejlesztését, nevelését, és nem a szülőket kérdőre vonni!!!
A gyerkőc bontogassa csak a szárnyait és ismerkedjen meg a határokkal, ez pedig az Ő dolga!
Senkit nem szeretnék ezzel megbántani, ez csak az én véleményem,a többit glosszaként: "Akinek nem inge...."
Oké, az sem volt túl jó, de a mostani az csőd....
Pl mint ugye volt a videó, mikor órán megverték azt a boxoló fiút, és a tanár nem mert közéjük állni, mert nem tehette...
Szia!
Én egyetértek veled!
A gyerek lehet, hogy ép azt "torolja" meg, hogy ott kell lennie, nem anyával, valamint azért egyke lévén nem sok fogalma lehet az osztozkodásról, kölcsönösségről, és ez teljesen érthető. így csapódik le rajta. Nem hiszem, hogy nincs valami ép eszű ötlete a gondozó nőknek erre. Sajnos Te otthon nem sok mindent tehetsz, hisz ha este bünteted tényleg nem tudhatja, hogy miért is teszed.
Ez a baj egyébként a családi napközikkel szerintem... Az igazi bölcsödei gondozók nem véletlen tanulnak évekig, míg egy csanás tanfolyam azt hiszem 40 óra (vagy ha kicsit több is, akkor sem évek). És még nem is hallottam olyat, hogy valaki ott "meg bukott", de sajnos a mai bölcsődei és anyagi helyzetben (sokan nem unalomból mennek dolgozni) örülhetünk, hogy egyeltán ilyen van a környéken és be kerülhetett a gyerek...
A verés - bármilyen enyhe formában számomra nem alternatíva és megoldás sem. Engem vertek gyerekkoromban és megfogadtam, semmi módon nem fogom bántani a saját gyerekemet. Én öt jobban szeretem mint bárki mást a világon és ha egy idegent tisztelek annyira, hogy nem ütöm meg a viselkedése miatt akkor a saját imádott fiamat miért ütném meg. Csak azért mert gyerek és nem tud visszaütni??
De azt hiszem ezzel nem fogjuk megoldani az eredeti problémát