Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Képzelt beteg?
Létrehozva: 2008. július 18. 20:06
Sziasztok!
Újra ilyen témával inditok egy topikot,mert már nem tudok mit kezdeni a helyzettel,ami a következő:
A párom hugáról van szó,aki 17 éves,és folyton beteg(nek érzi magát).nagyon szeretnék rajta segiteni,de a szó nem használ,bárhogy próbálom megértetni vele,hogy egészséges,fiatal lány,nem ezzel kéne foglalkoznia ,hogy milye fáj,hanem élvezni az életét.
Tiszta depresszió,nem csinál semmit,ül az ágyon,ha beszél,80%-ban arról,hogy milye fáj.Átesett már mindenféle kivizsgáláson,negativ minden.Többször kellett ügyeletet hivni hozzá,mert azt mondta annyira fáj valamije.Ha a hasa,akkor biztos gyomorrákja van,ha a feje,ami most újabban folyton fáj,akkor agydaganata van,folyton a mellét nyomkodja...stb
Mit csináljunk vele??nagyon féltem,de nagyon idegesit is már...
Hogy értessük meg vele,hogy fejezze be ezt,mert valóban kialakulhat egy betegség,hiszen szinte előidézi magában.Nem tudunk már minidg kedvesen ,türelmesen beszélni vele,mert kikészit már,ha nem értünk egyet vele, akkor sír,hogy de ő érzi...
Mit lehet tenni?Volt valakinek ilyen ismerőse,családtagja?Hogy mászott ki belőle?
A kolleganöm van hasonlo helyzetben. Faj a gyomra, a hasa, de kisugarzik a vallaba, lababa. Alig eszik vmit, mert allitolag szinte mar mindentöl rosszul lesz. Sokat panaszkodik, az orvosok nem talaltak eddig semmit, mar mütetje is volt.
Most kuruzslokhoz jar, persze semmi pozitiv eredmeny. Tudja, hogy mindenkinek az agyara megy, elegge le van törve.
Egy par mondatabol azt vettem ki, hogy ö mar csak a gyerekei boldogsagart el, pedig meg csak 39 eves, ferjnel van. De mi van, ha ö valojaban kudarcnak eli meg az eddigi eletet, tele lemondassal, akkor is segithet egy pszichologus? A szerinte elszalasztott lehetösegeket mar nem hozza neki vissza.
Sziasztok!
Igen, Semiramis, mivel egy utcában lakunk az anyósommal, átlag minden 2. napon hallom a panaszokat. Ritkán megyek le hozzá, és az unokái is kerülik, egyrészt, mert messze laknak, másrészt: már mindenkinek teli van a .....sok panasztól. Ha csöng a telefon, már ideges vagyok, hogy már megint mi van? "Úgy kalamol a szívem! Addig jó, míg kalamol, mondom én, ha már nem kalamol, nem fog élni." Ő már nem fog megváltozni, nem látja be, hogy ha minden lelete negatív, akkor nincs szervi baja. Azt meg nem hiszi el, hogy neki pszichológus kellene, én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy idegi alapon piszkosul beteg lehet az ember ! Azt tapasztalom, hogy az ilyen emberek úgy gondolják, hogy nagyon betegek, csak az orvosok hülyék, mert nem találják meg a bajukat. A fejükben kellene rendet tenni, de saját akaratuk ellenére ez nem lehetséges.