Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hányás fóbia
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
kis kiegeszites: a terapia hosszabb, mint a gyogyszer. tehat +/- egy ev utan lehet csökkenteni, majd lassan leallitani a gyogyszert (ha megy. ha nem , tul korai, 6 honap utan ismet megprobalni).
a terapia MARAD! MINIMUM fel even keresztül gyogyszer nelkül folytatni!
Na, jo ejt nekem (merthogy mar egyedü vagyok itt
).
1) az "egy eleten at bogyot szedni" lehetösege fennall - de alt. nem egy fobianal.
2) megprobalom erthetöen. tehat:
ket paralell fazis van.
a) gyogyszer. ez visszaallitja az agy normalis müködeset.
miutanugy az agy, mint a test elszokott a normalis reakciotol, ezt ujra kell tanulnia. Ehhez pedig idö kell. legalabb egy ev. A SEJTEK emlekeznek a megszokott HIBAS reakciora - es minden gazos helyzetben ujra es ujra ezt produkalNAK, ha nem lenne ott a gyogyszer, ami helyes reakciora keszteti öket. ELöbb-utobb visszatanuljak a (most gyogyszer altal diktalt) helyes vegetativ reakciot.
Tudni kell, hogy a sejt-tanulas lassu. a fejed mar regesreg megertette - a sejtednek viszont gyakorolnia kell.
b) ezzel parhuzamosan terapia, többfele.
egyreszt behaviorista, masreszt kognitiv viselkedesterapia.
Az elsö egy automatizmust alakit ki: veszhelyzetben igy es igy cselekszem.
a masodik abba segit, hogy el se juss a veszhelyzetig. Ez ui. tudatos, a gondlkodason alapulo terapia. TE iranyitasz.
ehhez jönnek a különbözö stresszmanagement-es relax-terapiak, ahol együtt kivalasztott technikakat tanulsz meg, többet, hogy kedvedre valogathass,mindennap (!) gyakorolhass, a felhasznalas olyan egyszerü, megszokott dolog legyen, mint egy orrfujas.
Nalad 2 dolog törtenhetett:
1) vagy koran alltal le, vagy
2) (es erre tippelek) nem volt megfelelö a terapia ill. nem te, hanem a pszi iranyitotta a dolgot. Addig tartott a hatasa, amig hozza jartal. A fent leirt terapiak mindegyikenel arra iranyul a tanulas, hogy (majd) TE iranyits, nem szükseges hozza külsö beavatkozas. Persze ez egy hosszu folyamat. Az elsö eredmenyek megjelenesenel hajlamos az ember leallni ("mar nincs ra szüksegem") es bizony visszaesik. Ez olyan, mint az antibiotikum. Vegig kell szedni, akkor is, a mar a kura felenel jobban vagy.
Meg valami: a gyogyszeres kezeles NEM modosult tudatallapot, hiszen az eredetit, a NORMALISAT allitja vissza. Modosult ebben az ertelemben tehat az, amikor az agy abnormisan müködik.
(egy esetben van igazad: ha NEM SZÜKSEGES a gyogyszer es valaki beszedi, mododsitja a tudatot, igy igaz. vegyük peldanak az inzulint. ha valakinek nincs ra szüksege de kap,belehal. ha szüksege van ra es nem kap, belehal. ha szüksege van ra es kap, visszaall a noprmalitas.)
MAra ennyit. :-)
VAN ra gyogyszer - de terapia nelkül nem er semmit.
HM. Elgondolkodtato, amit irsz.
magyar szakirodalmat nem keresek, nincs ra szüksegem, nem otthon elek.
azt, hogy nincsenek felkeszülve a terapeutak, kevesbe tartom elkepzelhetönek, öszinten szolva. azt, hogy egyszerübb gyogyszert adni es slussz, mar valoszinübbnek.
Kutyafüle:
1) a "beszelgetes" rengeteget segit es remekül hat - ha jol csinaljak. persze CSAK AKKOR, a a kliens EGYÜTT DOLGOZIK a terapeutaval. Mert VALTOZTATNI NEKI KELL, a terapeuta csak segit. ha a kliens az "ugysem tudsz meggyogyitani"-val megy be, nem is fog meggyogyulni. a szakember nem varazslo. (amugy az effele kajan tenyer-összedörzsölös "na lassuk, mit tudsz"-klienseket en el szoktam küldeni.eleve rementelenne teszi a gyogyulasat, nem fogok vele vert izzadni.)
2) a viselkedes-terapia NEM beszelgetes-terapia.
3) a viselkedes-terapia NEM sokk-terapia.
4) annak megertese, hogy ... amit ideztel... , NEM sokkterapia utjan elerendö.
Cresence: lehetsz hitetlenkedö, de ne jelents ki valamit kategorikusan akkor, ha nem ertesz hozza. MEGY, funkcional a viselkedesterapia. Ha nem, annak oka van. Vagy BENNED, vagy a TERAPEUTA TUDASABAN. mindkettöt körbe kellene jarni kicsit. Hatha segitene.
Ami meg jo, HA A KIENS NEM HITETLENKEDIK, hanem együttmüködik: hypnoterapia ill. NLC (de azt otthon szerintem senki nem csinalja).
Meg valami: a gyogyszer KELL. Sem a CSAK gyogyszer, sem a CSAK terapia NEM MÜKÖDIK.
a TALI ÖTLETE JO, KELLEMES SZORAKOZAST nEKTEK! :-))))))))
HAHOOOO LÁNYOK!!! FIGYELEM MINDENKINEK!
ELJÖTT AZ IDEJE HOGY KIDERITSUK KIT REJTENEK NICKNEVEINK:) HUS-VÉR CSAJOS, KIDUMÁLOS,CSACSOGOS, VIDÁM HANGULATU BESZÉLGETÉSUNK IDŐPONTJA VASÁRNAP 6 ORA , HELYSZÍN: A MARGIT SZIGETI BEJÁRATNÁL A SZÖKŐKÚT....KERESUNK EGY JO KIS HÜSÖS LUGAST, BAMBIT HOZZATOK!!! AZNAP SIPIRC KORÁN HAZA A BALATONROL, PICI BABÁSOK KEDVESEN FÉRJEIKRE PASSZOLJÁK PICINYEIKET, PROBÁLJÁTOK SZABADDÁ TENNI MAGATOKAT.....VIDÉKIEK!!!! HA SEGITSÉGRE VAN SZUKSÉGETEK, SZOLJATOK NYUGODTAN!!!! SZÁMITOK MINDENKIRE!!!!!
HA MÉGSEM JO VALAKINEK AZ IS IRJON, DE LEGFÖKÉPPEN AZOK AKIK UGYANOLYAN LELKESEDÉSSEL VÁRJÁK A TALÁLKOZOT, MINT ÉN:))
JÓÉJT MÁRA MINDENKINEK:)
A taliig olvassátok a gondolataimat
http://suzanna.starlooklike.com
TRÉCSELJÜNK CSAJOK, ALIETTA IDŐPONTOT KÉREK
F*szomat már a billentyűk verésébe, hús-vér emberekkel szeretnék beszélni! És én Debrecenből megyek Pestre
Pusszantás midnenkinek!!
Szia, és az miért van, hogy ha hányok akkor után mégis ugyanúgy, sőt jobban rettegek tőle??? Vagy állandóan hánytatni kellene magam? Akkor lenne egy jó kis bulimiám is... hmmm. S a gyógyszer mi lenne rá? Mert ha a pánikra van, (kémiai dolog miatt) akkor erre is lennie kell..... köhöm...
Szia Semiramis!
Én egyáltalán nem vagyok gyógyszer ellenes. Sőt, inkább a beszélgetős terápiát utálom, mert nem vezet sehová. Totál tisztában vagyok magammal, nem döbbenek rá soha semmire ezeken a terápiákon, mégis végigcsináltam már egy párat. (Nem kevés pénzért)
Hiszem, hogy ugyanúgy, ahogy beveszem az antibio-t ha pl. a mandulám beteg, bevehetem az antidepresszánst, ha az agyam beteg. Korábbi hsz-emben már írtam, hogy egy rakás ilyet beszedtem már. De SEMMI nem segített... Pedig meggyőződésem, hogy kémiai dologról van szó.
Ne haragudj, de tényleg felkészületlenek a pszichiáterek ebben a kérdésben, én is az angol szakirodalomban próbáltam meg tájékozódni és próbálok meg valamit kitalálni, ami segíthet. Összevissza kezeltek, anorexiával, pánikbetegséggel, de én egyik sem vagyok!!! Én emetofóbiás vagyok. De a magyar pszichiátereknek őszintén szólva f.ngjuk sincs, hogy mi ez.
A viselkedésterápia nem megy. A hányást sajnos ugye nem lehet elkerülni, szerintem valamennyiünk hányt már. Ettől függetlenük megmaradt a fóbia. Annak ellenére, hogy tudom, hogy természetes, tudom, hogy tisztul a szervezet blablabla, de NEEEEE!!!! Olyan terápia meg - őszintén remélem - hogy nem létezik, hogy a kedves páciens két hétig (vagy nem tudom, meddig tart ez a viselkedés izé) vagy x hónapig minden nap rókázzon...
Semiramis!
Az általad javasolt "viselkedésterápia" lényege idézlek:"azt kell megtanulnia, hogy nem hal meg, ha jön egy legszomjjal jaro roham. A hanyas-fobiasnak azt, hogy nincs semmi gond, ha hany. MIhelyt erre rajön, nemcsak a feje, hanem a zsigerei, a teste (ezert kell a viselkedesterapia), nem lesz gondja, mert szepe lassan em lesz erdemes a hanyasra gondolni" ez nem meg úgy,hogy ma elhatározom,hogy bemegyek a kórházba és végignézek egy hányást,és ripsz-ropsz nem félek tőle. Erre fokozatosan kell rávezetnem magam,vagyrávezetnie egy szakembernek(ilyet nem találtunk),különben egy esetleges sokk a fordítjára sülhet el. A sokkterápiát nagyon kevés fóbiás esetében javasolják(ennek is utánanéztem).A fokozatosságon dolgozunk mi is.-már ha visszaolvastál minket.
A gyógyszer szedését javaslod. Többen is babát szeretnénk itt. A pszichológus felhívta a figyelmem(még a pánikbetegségemmel kapcsolatban),hogy ezek szedése növeli a magzati károsodás és elhalás kockázatát. Nincs az a nő a földön,aki ennek kitenné magát vagy a babát. Én legalábbis biztosan semminek,ami csak egy hangyányit is árthat vagy esély van rá,hogy ártson,vagy nem bizonyított,hogy nem árt. Erre is gondolni kell,mikor valaki terápiát javasol.
Érdeklődve várom amúgy a véleményed!!!!
helyes, terjetek!
ha diagnosztizalhatio fobia, gyogyszer nelkül nem fog menni. az agy kemiai elvaltozasat csak kemiai uton lehet helyreallitani.
Emellett celzott viselkedesterapia, ami megtanitja nemcsak a tudaton, hanem a tested is maskepp reagalni a kivalto okra.
A panikbetegnek (többek közt) azt kell megtanulnia, hogy nem hal meg, ha jön egy legszomjjal jaro roham. A hanyas-fobiasnak azt, hogy nincs semmi gond, ha hany. MIhelyt erre rajön, nemcsak a feje, hanem a zsigerei, a teste (ezert kell a viselkedesterapia), nem lesz gondja, mert szepe lassan em lesz erdemes a hanyasra gondolni.
beszelj rola a pszi-vel.
Kedves kismamák és leendö anyukák....
örülök, hogy ebben is tudtok segiteni egymásnak, én is figyelmesen olvastam minden hozzászolásotokat, egyszer nekem is talán eljön a nagy Ö és a biztató, hozzászolásaitok, hogy párjaitok, férjeitek ezzel együtt imád titeket ez jo volt hallani.....huu, mig rájöttem mi a fenét beszéltek a bukásrol?!:) Soha életemben nem hallottam ebben a formában a szot, dehát a tanárnők is tanulnak egy életen át:)
már le se irom az én elsö esetem, mert mindenkinek dettó szinte ugyan az.....ami nálam érdekesség,es egyben hasonlatosság, hogy mindig sikerült behülyitenem magam, hogy ha x dolog nálam van, akkor az segit...nomármost gyerek fejjel nem a sanax volt ugyebár a mankót, röhögni fogtok rajtam, figyeljetek csak nálam mekkora baromságok voltak......kislány koromban a kristálycukor volt az ász....lefekvés elött pánik megelözése végett anyukám már rutinszeruen készitette a kispohárba és képzeljétek, minden este görcsös szoritással a kezemben azzal aldtam el...soha nem felejtem el, egyszer félálomban felugrottam és egy pohárnyival jol fejbe mostam magam.....na akkor ettol elment a kedvem, erre jött a másik dili...jajj még leirni is ciki, de képzeljétek a kenyérmorzsába vetettem minden hitet... ezt szerencsére kinöttem, most uj rársaim a sanax, a b6 és a fullhallagtos rádio, dupla elemekkel csakis, nehogy pont akcio közepében lemerüljön......a párnaszoritások, fülbe zsepi nyomkodás nálam is menö ......és a nyári nyaralások lemondása, esküvök rettenetei a mai napig boldogitanak......
képzeljétek én azota is minden nap nézegetem a hányos képeket.....az undoron kivul semmi gáz, de 3 kép után szunet és csak másnap folytatom.....nagyon izgulok, hogy mikor jön el a hangnélkuli videokhoz valo merszem.....ha segit, hanem, ezt most végigcsinálom, remélem jo hirekkel szolgálhatok.....
pszichologusokrol: nos én is egyetértek, hogy felkészuletlenek...pont ezért amikor szeptemberben végre engem is tudnak fogadni, ugy tervezetem, hogy letöltöm az angol szakmai oldalakt, gondolom senkinek sem lesz ellenére de én a beszélgetéseinket is elvinném neki.....olvassa el, és lássa meg, hogy tud e vele mit kezdeni.....szerintem mindannyian egy konzultácio után érzékeljuk, hogy miként reagál a doki, vagy bárki, szakember, érti e a dolgát......szerintetek? Jo ötlet?
Cresence!
Én nem attól félek,hogy én fogok hányni.Egyrészt írtam korábban, hogy én a magamétól nem pánikolok.Azt kibírom, de nagyon nehezen tudok,még ha kellene sem.De mondjuk az újabb vesekőtőtl sem azért félek,mert a vesegörcs bizony hányással jár,hanem mert mindenáron kórházba akartak fektetni vele mindkét alkalommal.Elsőre sikerült is.Kihisztiztem egy kétágyas szobát.Erre a szobatársam nem végighányta a reggelt??!!Ilyen nincs!!!!!Engem meg nyugtatózhattak,mert a takaró alatt előadtam a különszámomat.
Aztán meg persze szegény néni nem győzött bocsánatot kérni,aztán én tőle,azok a se..fej nővérek meg jól leszidtak,hogy én milyen vagyok. Na ezért rettegek én a kórházba kerüléstől. Vagy legyőzöm a pánikot addig vagy végighisztizem a kórházi tartózkodásomat. Vagy sikerül az egyágyas szoba. Egyébként érdekes,mert pont emiatt rettegek a betegségektől is,így hipohonder lettem.A legkisebb bajjal rohanok dokihoz,hogy nehogy súlyosabb legyen és kórházba kerüljek és ott hánnyon valaki. Jajj,ez egy ördögi kör!!!!!
Konkrét gyerekkori estre én sem tudok visszaemlékezni, ami miatt kialakulhatott. Ami emlékem van, az már csak a rettegés és a pánik pár éves koromban is. Bőgés, hiszti a wc-n már ovis koromban, hogy nem akarok hányni, inkább meg akarok halni. Rettegtem az osztálykirándulásoktól, mert akkor mindig hányt valaki a buszon. És akkor is azon csodálkoztam, hogy a többiek hogy tudnak így túllépni ezen, max röhögtek egyet, hogy xy behányt a buszon, vagy már nem is emlékeztek rá.. nekem pedig az egész kirándulásomat megbélyegezte, remegtem, rosszul voltam, sírhatnékom volt, de kontroll alatt kellett tartanom. Ha lakodalomba kellett menni.. na attól is bőgtem, mert ott mindig hány valaki. Valahogy úgy érzem, így születtem.
.
Én normál úton szültem, semmilyen bódítószert, érzéstelenítőt nem kértem, mert ugye ezek is magukban rejtik a veszélyt. A mi szobánkban egyáltalán nem volt császáros, ők ha jól emlékszem, külön szobában voltak. Az biztos, hogy 24 órán keresztül örzőben fektették őket. A mi szobánkban egyedül nekem volt hányingerem és egyedül én nem tudtam enni, holott a tejelválasztás miatt muszáj lett volna. Ha valakit ezzel rémisztgetenek, hogyha nem eszel, nem lesz tejed, nem igaz!! Én már csak igazán alig ettem, csontra soványodtam, de a gyereket szoptattam egy éves koráig..Persze ezt akkor nem tudtam, és bőgtem állandóan, hogy az én abnormális viselkedésem miatt szegény gyereknek nem lesz anyatej. Hát volt
Bababukást megerősíthetem, semmilyen hatással nem volt rám. Jött, töröltem, átöltöztettem, semmi undor. Viszont gyerektelen koromban ettől is bepánikoltam, amikor ilyet láttam..
Érdekes! Akkor belőled is kiváltotta a pánikreakciót!!! Pedig jóformán én akkor még konkrétan nem is tudtam, mit történt, mégis rettegtem tőle ösztönösen, zsigerből.
Edina: egyetértek, valahogy az anyai ösztön olyan erős, hogy sokminden olyat is kibírsz, amit korábban nem gondoltál volna!
Császártól nem kell félni, én császáros voltam, nem hánytam, még csak hányingerem sem volt. Ha nem altatnak, hanem spinális vagy epidurális érzéstelenítést kapsz, akkor nagyon kicsi az esélye!!!
Vajúdás közbeni hányás: na attól én is nagyon féltem. Viszont nekünk szerintem olyan erős az elfojtó mechanizmusunk, hogy tudnánk uralni. Pl. én menzeszgörcsnél sem hánytam, viszont nemegyszer elájultam, olyan brutál volt.
Kutyafüle: nekem apukám volt gyomorsavas-fekélyes. És UGYANAZT csináltam! Vagy walkman (arról fülproblémák miatt le lettem tiltva), vagy tévé hangosan hallgatása, és úgy alvás. De durva!!! Tök hasonló dolgokon mentünk-megyünk keresztül.
Cresence!
Az én első emlékeim is ebből a korból származnak. Nagymamám,majd fél évvel később a dédnagymamám lett rosszul az udvaron.Emlékszem, hogy lemerevedtem,és csak üvöltöttem.Még beszaladni sem tudtam a házba,mert át kellett volna lépnem a produktumot és nem ment. Aztán gyerekkoromban anyukám epés volt. Megszámolni sem tudom hány takaró alatt fülemen a walkmannal átagonizált éjszakán vagyok túl. Én a nagyanyámtól kaptam meg,hogy szegény anya,nincs elég baja még én is szemét vagyok vele. És akárkinek ilyet meséltem-a legjobb barátokat kivéve- egyanez volt a reakció.De szemét és gonosz vagyok. Persze,hát én akarom ezt így. Külön rimánkodtam érta a Jóistennek, hogy kérlek had rettegjek valamitől.
Anya szerint tőle örököltem ezt,mert neki is ez van,csak nem vált ki belőle hisztit,és előtte nem retteg.De se a sajátját se másét nem bírja. Pl.mindig vitt magával az osztálykirándulásra olyan szülőt,aki bírta,mert ő közölte, hogy a közelébe se hajlandó menni a rókázó gyereknek,inkább leszáll a buszról.
Edin@!
A szülést hogy bírtad?Úgy értem ott nem feküdtél egy kórteremben császárosokkal,akik esetleg hányhatnak?Vagy a vajúdás alatt nem találkoztál olyannal,aki pont emiatt hányt volna?Mert én nem a terhességtől félek,hanem a szüléstől,és mindentől,ami utána jön.Írj nekünk erről részletesen,akár priviben is,mert nagyon sokat segítene.
Lemaradt még, hogy az én tuti tippem a hányinger- émelygés- nehéz gyomor ellen a METOLOS CUKORKA! Winterfresh függő vagyok!
De egyébként a - nem emetoóbiás- barátnőmnek is bevált. Ha kicsit többet ettél, próbáld ki! Soha sehová nem megyek nélkülük! 
Kis pontosítás: a másodikat még nem várom, egyelőre csak dolgozunk rajta.
A levlistát csak felvetettem, de sajnos nem értek hozzá, totál analfabéta vagyok számítógép ügyben. Annyit tudok róla, hogy ha a listára írsz, akkor az összes tag e-mail formájában megkapja. Dehát ha tényleg nincs piszkálódás, akkor felesleges.
A fóbia kialakulásást illetően van egy csomó kérdésem. Ti vissza tudjátok vezetni valamilyen eseményre? Én nem. Első emlékem, hogy tesóm elhányta magát nagyapám ladájában, és én hisztériás rohamot kaptam. Az elmondásokból illetően kb. 4 éves lehettem ekkor. Ez aztán végigkísért egészen addig, amíg tesóm ki nem nőtte az autósrosszullétet. Iszonyat volt, minden utazás során megszállottan vizslattam, hogy sápad-e, kényszeresen szórakoztattam, hogy elfoglaljam, ne tudjon rosszul lenni. Olyan is volt, hogy a szüleim nagy kedvesen bejelentették, hogy befizettek egy hetes olaszországi nyaralásra, én meg csak sírtam, hogy nem akarok menni, nem akarok menni. Nem is értették, azt hitték, mennyire hálátlan egy dög vagyok... Pedig csak tesóm meg az utazás miatt nem akartam menni. Nem is mentem. Folyton azt mondogatták anyáék, hogy hogy lehetek ilyen szemét, hogy tesómmal ezt csinálom, pont elég baj neki, hogy rosszul van, erre még én is így viselkedem vele. Egyáltalán nem értették meg. Nem is csodálom.
Babát tervező sorstársaknak: a bukás egyáltalán nem vészes. Én nagyon féltem tőle, de ha megtörténik, akkor látod, hogy az NEM hányás. Jókedvű, mosolyog, nincs ökrendezés, nincs hanghatás, nincs szag, olyan, mintha kiköpne egy kis tejet. Tényleg nem hányás. Ne féljetek tőle. A kisfiam egyszer hányt eddig, de az sem volt vészes, mert akkor még csak anyatejet kapott, és olyan volt, mintha egy nagyot bukott volna.
A reggeli rosszullétek miatt most is nagyon parázok, hogy mi lesz, ha megfogam a második babánk... Szóval nem hiszem, hogy túl nagy segítség leszek ezügyben.
A pszichiátereket illetően is egyetértek. Fogalmuk sincs arról, hogy mi ez, teljesen rossz irányba viszik el az embert, nagyon rosszul közelítenek. Most s. is nagyon rosszul közelített. Én csak azt nem értem, hogy ha találkoznak egy ilyen beteggel, akkor miért nem fogják magukat és néznek utána alaposan ennek a dolognak??? Ha én meg tudom nézni az interneten, ők miért nem??? Ha az én szakmámban vetődik fel egy olyan kérdés, amire nem tudom a választ, minden követ megmozgatok, hogy megtaláljam a megoldást. Az én esetemben ezt egyetlen orvos sem tette meg... Tapasztalatok???
Sziasztok!
A gyerkőc előtt állókat csak bíztatni tudom. Szerintem mi úgy vagyunk összerakva, hogy nem hányunk. Nekem nem tervezett volt a terhességem, kész helyzet elé állított a két csík. Fóbiám ellenére valamiféle erőt kaptam, hogy bármi történjen is végigcsinálom. Nekem szinte végig hányingerem volt, émelyegtem, hányáshoz közeli állapotba kétszer kerültem, de sikerült visszaszorítanom. Pánikroham viszont volt bőven. Enni nagyon keveset ettem, gyakorlatilag fogytam a terhesség alatt. Főleg szüléshez közel már csak falatokat mertem, hogyha kezdődik a vajúdás, nehogy gond legyen. Még inkább kerültem az embereket, még durvábban fertőtlenítettem, megválogattam a kajákat. Ennek ellenére vagy pont ezért sikerült összeszednem 18 hetes terhesen egy campylobactérum fertőzést, aminek következtében véres hasmenésem volt(ennek tünete a hányás is, én mégsem hánytam), kiszáradtam fertőző osztályra utaltak, mert csak ott akarták beadni az infúziót. Saját felelősségre nem vállaltam, belegondoltam, ott a sok fertőző hányós ember.. még mindig kiráz tőle a hideg.. túl lettem rajta, babóc is egészséges maradt, pedig nagy volt a kockázat, hogy sérül.
A sors fintora, hogy a lányom egyéves korában elkapta a rota vírust, amiről korábban már írtam és be kellett feküdnöm vele a fertőző osztályra a többi hányós gyerek közé. Na ott volt terápiában részem nem gyengén. De amiért írom ezt az egészet, hogy a gyerekért MINDENT kibírtok és minden háttérbe szorul, csak hogy neki egy picit jobb legyen. Lehetett volna benthagyni egyedül a kórházban, de még a gondolata is szörnyű, hogy pl. ott hányjon egyedül, megfulladhat benne, ha nem veszik időben észre..valahogy az anyai ösztön felülkerekedik a fóbián.
Nekem irtó sokat segít ez a fórum, főleg ahogy látom, hogy újabb és újabb sorstársak csatlakoznak, mert fel sem merült bennem korábban, hogy másnak is kűzd ezzel. Újra normálisnak tartom magam:)