Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan legyek erős???
Létrehozva: 2010. június 17. 22:33
Sziasztok,
tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni, szerintetek hogy tudok erős maradni ebben a helyzetben?
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött.
Nemrég beszélgettünk és azt mondta, még mindig szerelmes belém, nincs másik lány.
Tökéletesen megbízom benne, nem is ez a gond.
Hanem, hogy azt tanácsolja mki, legyek erős, ne keressem, küzdjön Ő értem!!!
Ezt érzem én is, hogy tartanom kell a távolságot, de annyira nehéz 
Nagyon nagyon bízom benne, hogy észhez tér, nem is zargatom, nem kiabálok, nem erőltetem az újrakezdést, csak csendben várok...és nem tudom,hogy tudom ezt az időszakot túlélni..
Vannak itt olyanok, akik túllendültek ilyen időszakon és újra tudták kezdeni?
Tényleg segít, ha hideg, rideg maradok és nem mutatom ki, menniyre nagyon hiányzik?? 
Hát, a beszélgetésre már sor került, akkor nyitottam a topikot.
Akkor kértem, hogy inkább ne keressen, mert az csak felzaklat...
Úgyhogy most várok és kiváncsi vagyok, mikor jelentkezik...
Miért nem vett feleségül?
Mert még most is csak 27 éves vagyok, Ő 28!
Elég széles baráti körünk van, ott sem házasodott meg még senki, szóval nem mi vagyunk a kivételek...De szerintem ez ma már az általános..
Nemrég írtam, hog kb. én is max 1 éve érzem azt, ha megkérné a kezem készen állnék.
Mióta ez történt velünk, én is elkezdtem hinni, hogy talán fentől tudnak Nekem segíteni....
Nem tartom magam hívő embernek, de a sorsban hiszek valamint, hogy minden okkal történik...
Amennyiben megjárja a maga útját és úgy tud elém állni, hogy biztosan készen áll "ránk", akkor igen, tudok neki hinni. MOst ezt mondom.
Ahogy képes volt arra is, hogy elmenjen, minden hazugság nélkül.
Én éltem vele 7 évet, nekem tett le ez idő alatt annyit, hogy tudjam, bízhatok-e a szavában.
Azt remélem, hogyaz út végén, amin most jár Én leszek.
Szia!
Én hasonlót már átéltem, igaz, nem 7 év, hanem valamivel kevesebb után. Karácsony előtt történt a szétválás.
Bár mi nem éltünk együtt - ennek volt némi akadálya.
Miután szétmentünk, nekem fájt jobban. Ő megtehette, hogy elutazik egy másik kontinensre, ahol rokonság lakott. Ott töltött majdnem 2 hónapot.
Mikor visszajött nem kezdtük újra. (Ma már azt mondom, hogy HÁLA A JÓ ISTENNEK ÉRTE!!!)
Mellesleg valóban, nem más nő miatt történt. Ezt követően úgy egy-két évig én is egyedül voltam és ő is. Majd nekem betoppant életembe egy másik férfi - akit ,mellesleg chat-en ismertem meg (véletlen, és nem társkeresési céllal), s aki ma már több, mint 5 éve a férjem!!!! Ezért is csak Istennek tartozom hálával.
Mikor az esküvőnk volt, a fiú akkor jött először össze valakivel. Többünk unszolására egy barátnőmmel. (Én a barátnőmnek ajánlottam a srácot. A srác testvére pedig a barátnőmet ajánlotta - mint kiderült - ez egymástól függetlenül zajlott.)
De az alapkérdésed az volt, "hogyan legyek erős?".
Egy dolgot mindenképpen ajánlok, ami talán még nem hangzott el senkitől, s arra is felkészültem, hogy ellenállást is kiválthat.
Nekem az adott erőt, hogy Istenbe kapaszkodtam. Ez nem vicc. Akkoriban hallottam, hogy Isten ígéretet adott az embereknek, hogy nem jó egyedül lenni és szerez segítő társat, hozzá illőt.
Nap, mint nap, óráról órára küzdöttem gondolataimmal, hogy kibírjam, ha találkozunk (a 2 hónapos vakációja gyorsan eltelt), vagy ha olyan dolog került a kezembe, ami vele volt kapcsolatos, vagy megkérdeztek felőle ismerősök, hogy erős maradjak. Ne zaklassam kérdéseimmel, ne akarjam hallani a hangját, stb.
Folyamatosan Istenhez fohászkodtam. Néha a főiskolai előadások alatt sem tudtam figyelni - csak Istent tudtam kérni, hogy szabadítson meg ettől az érzéstől, az iránta való vágytól, a rá való gondolatoktól.
S emellett kértem, hogy azt az embert hozza elém, akit tényleg Ő rendelt mellém.
Tudod, mindenféle vallástól függetlenül állítom, hogy működött ez az út.
Kéréseim, esdekléseim válaszra találtak.
Sőt! Ennél többet kaptam. Olyan házasságban van részem, amelyet sokan el sem tudnak képzelni. Olyan kapcsolatban élünk, amely iránt szüleink is csak vágyakozni tudnak.
Nem kell ehhez semmi vallás. Csak bizalom Abban, Aki hajszálaidat is számon tartja. Aki ismeri a gondolataid, szíved vágyát, lelked sóhaját.
De épp ilyen bölcsességgel azt is tudja, hogy ki az a férfi, akivel kiegészítitek egymást egy életen át szeretetben.
S még egy dolgot engedd meg, hogy megjegyezzek:
Mit gondolsz, képesek lennétek folytatni ott, ahol abbamaradt a kapcsolat? Nem lenne benned félelem attól, hogy egy újabb 2-3 év múlva megint szünetet akar?
Végére csak egy kérdés maradt bennem:
7 év együttlét alatt miért nem vett el feleségül?
Talán mert mindig is érezte belül, hogy ez egy átmeneti kapcsolat és nem "A KAPCSOLAT"?? - Ez csak feltételezés részemről, szeretném, ha átgondolnád ezt is.
Mindenesetre kívánom, hogy megtapasztald Annak a segítségét, Aki a legjobban szeret téged. (Én már biztos vagyok benne, hogy ez így van. Megtapasztaltam.)
S emellett kitartást is kívánok, mert az talán még nehezebb, mint Hozzá fordulni bizalommal, mint kiönteni fájó szíved Jó Istenünknek.
Esélyt adni csak annak lehet, aki kéri! Ez a fickó nem kéri.
Attól, hogy valakit nem bunkón, nem botrányokkal, de elhagynak, attól az még el van hagyva és pont. Nem időt kért az ember, hanem szakított! Fáj és az ember bele akar halni, de muszáj túllépni a múlton, nincs mire várni, főleg nem 3 hónap után!
Sziasztok!!!
Nagyon köszönöm a segítséget mindenkinek!
Nem voltam netközelben, de most megpróbálok visszaolvasni és válaszolgatni....
Szia!
A helyzetem kísértetiesen hasonló volt. "Majd egyszer jelentkezem" szöveggel kilépett abból a kapcsolatból, ami már összeköltözés előtt állt. Megijedt. Azt hittem, megbolondulok. Egy kicsit köztünk mondva meg is sínylettem szerintem. Továbbléptem, vagyis megpróbáltam. Soha nem tudom megbocsájtani neki, hogy tisztességtelenül, gyáván, hatalmas szavakkal, szánalmas okokkal lelépett.
Ma? Köszönöm jól vagyok. Annyit dolgozom, hogy ajaj. Új dolgokat kerestem magamnak: motorozás, fényképezés, túrázás, extrém sportok, vagyis igyekszem az agyamat teljesen lefárasztva, a testemet edzve élni. Nehéz, de hidd el, Neked is sikerülni fog.
Sok sikert hozzá! Az Őrangyalod segít.
Más karjában feledni, hidd el sokkal könnyebb!!
Huss, huss, ki veled! Menj emberek közé, menj bulizz, szórakozz, élvezd az életet! ne depizzél, hanem érezd jól magad!!
Valaminek a vége = valami újnak a kezdete!
Én hasonló cipőben jártam, mint Te. Még anno volt is itt pár topik amibe írogattam, hogy kiöntsem a lelkem. Hatalmas szerelem, ragaszkodás, öt év kapcsolat után egyszer csak időt kért, és pár hét múlva lelépett. Oké, néha írt, meg hívogatott, ami akkor reményt adott, de most úgy látom, hogy csak a maga lelkiismeretét akarta ezzel megnyugtatni...Egy évig voltam élőhalott, de nem kerestem. Persze lestem iwiwen, minden kis rezdülését, az új csajait, stb. Aztán nagyon lassan, de biztosan magamhoz tértem, bár ehhez több év kellett...és most van egy csodás ember mellettem, és eszembe sem jut a régi...És most már örülök, hogy nem maradt velem, mert sokkal jobban érzem magam most, össze sem lehet hasonlítani a régivel. Ezt csak azért írom le, mert aki lelép, azért nem szabad sírni, sőt reménykedni sem, mert az már tuti nem szeret. És ennél jöhet jobb, hidd el, szóval lehet hogy most nehéz, de a szomorúság után meg fogsz erősödni, és megtalálod azt, aki igazán értékel és szeret, és nem akar"élni" melletted.Ez a "kicsit élni akar" meg "bepánikolt" csak kamu szöveg. Aki szeret, annak eszébe nem jut pánikolni meg lelépni....hanem csak minden megy magától.
Kicsit hosszú lettem, de szerintem sokan járnak ebben a cipőben, és szerintem a legfontosabb az, hogy csak előre nézzünk és akkor megtalál minket az igazi boldogság.
Ja és a lényeg, hogy nemrég összefutottam vele, és rá pár napra jött az sms tőle hogy milyen nagyon jól néztem ki.... Szóval legyél magabiztos, csinos, járj emelt fővel, ne adj neki okot a sajnálatra. Változz meg kicsit külsőleg, és ez majd segíti a belső felépülést is. Nekem bevált, még ha kezdetben iszonyat nehéz volt is. És mikor ezt ő észreveszi addigra neked már egy másik, boldog életed lesz és le fogod sz*rni a fejét...
Érthetetlen. Szeret, és otthagy? Tettével üti agyon a szavait?
Időpocsékolás belemenni ebbe a buta játékba. Kirúgnám az ilyet, szórakozzon anyjával.
Mindig tégy a saját belátásod szerint, ne hallgass senkire, de próbáld meg magad jól érezni. nem attól Nő egy Nő hogy egy férfi van mellette. Önmagáért legyen Nő, ne másért, ezen gondolkodj kicsit.
ja amúgy persze h azt mondta h tökéletes volt:
1. nem akart megbántani.
2. megtartotta a kiskaput.
Nem keresném. Mondani könnyű, azt tudom. Ha nem keresed, az segíthet. Kérdés, hogy értelme van-e visszakapni. Ha szeret, miért tudott elhagyni? Úgyis vissza akarod kapni, hogyha nem szeret?
upsz
ennyi
Csatlakozom azokhoz, akik szerint be kell rendezkedned arra, hogy nem fog visszajonni, es nelkule megtalalni a helyed.
7 ev utan holtbiztos,hogy amit erez, az nem szerelem, azert azt mindannyian tudjuk, enyi ido utan elpihennek az addig gyomorban repkedo pillangok is. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeret, de ez mar egy masik erzes, ami benne van.
Az, hogy te nem hibaztal, kedves tole, bizonyara igy is van. Hidd el, mindenbe bele lehet unni. Lehet, hogy ha hazasok lennetek mar, x ev utan, gyerekkel, akkor ez most egy hullamvolgy lenne, amit mindketten megprobalnatok rendbehozni, es idovel kimasznatok belole, de mivel igy lehetoseg van massal, masba kezdeni, nem erdemes probalgatni. Legalabbis neki nem...mert neked meg az lenne a jobb.
Elofordul, hogy az ember pofara esik, enelkul sajnos kevesen usszak meg. Mindig annak rosszabb, akit elhagynak, de hidd el, par ev mulva, amikor megtalalod a masik feled, ra fogsz jonni, hogy lehet annal boldogabb es jobb kapcsolat is, mint amilyen ez volt, de most ez meg lehetetlennek tunik.
Szerintem tarts ki, ne alazkodj meg tovabbra sem, es probald tudomasul venni, hogy annak ellenere, hogy nem hibaztal, veszitettel. Senki se igerte, amikor megszulettunk, hogy mindig boldogok leszunk. (ezt nem tudom ki mondta, de tetszik:)
Ha korulnezel, akar csak itt az nlc-en, van arra is pelda, hogy ebbol kimasztak, arra is, hogy nem. De en biztos nem szeretnek ugy elni az elkovetkezendo evekben, hogy a frasz bennem lenne, mikor akar megint "elni", nelkulem.
Az, hogy mindenkitol azt hallod, nincs mas, egyreszt lehetseges ugy is, ahogy valaki irta, hogy lehet, hogy a szo szoros ertelmben nincs, de rajott, hogy masok izgatjak, felkeltettek a kivancsisagat.
A masik, hogy manapsag meg a labad sem kell kitenned az ajton...ott az internet. hanyszor lehet olvasni, hogy valakit on-line hozott lazba valaki. Szoval, lehet, hogy az utodod meg csak virtualis...ez megmagyarazna, miert nincs semmi jele annak, hogy egyszeruen lecserelt volna.
Ne azt vard, o meddig birja nelkuled. Te torekedj arra, hogy bird nelkule!
"Azt pedig, hogy mit hibáztunk nem tudom "figyelembe venni", mert azt mondja, minden tökéletes volt, mindent úgy csináltam, ahogy kellett, nagyon boldog mellette, együtt jutottunk el, egymást támogatva oda, ahol most vagyunk,ezt most magában kell lerendeznie, nem követtem el semmilyen hibát..."
Ha ez tényleg így van akkor miért lépett le? Te mit csinálsz, ha minden tökéletes körülötted? Szünetet kérsz belőle?
Fontos a bizalom, ha arra számtasz, hogy vissza karod és tudod fogadni, de inkább arra kellene figyelned, hogy te hogyan légy boldog nélküle.
Addig is megy az élet, amíg külön vagytok!
Szerintem minek kellene erosnek lenni ebben a helyzetben? Sird ki magad, gyaszolj, de igyekezz a gyaszidot minel rovidebbre szabni. A sajat erdekedben. Az onbecsulesedet meg senki el nem veheti toled. Azt onkent adjuk oda, es ugyanugy onkent vissza is vehetjuk.
Gondolom,azt tudod, ez a pasi mar nem az a pasi.
Vajon ot gyaszolod, vagy azt,ami lehetett volna, na de nem lett.
Nem tennem a karomat tuzbe senkiert.
Nekem is volt egy pasim, aki egyik naprol a masikra kijelentette,hogy colubatusba vonul. Hogy neki nem kell no egy darabig. Nem ertettem, hogy nagy hirtelen mi a fene baja van. Persze hamar rajottem, miert kereget kolcson konyvet a kis szoke penztaros csajtol. Bolond en sem vagyok. Csunya sem voltam, hiszen a legjobb baratja meg is mondta, ha mi szakitunk, o egybol lecsap ram. Le is csapott, csak hat bolond en sem vagyok. Nem a culubatus pasim miatt nem mentem bele, magam miatt nem.
Mindig annak faj jobban, aki kesobb szeret ki. Ne ragadj bele egy szep alomba. Mi lett volna, ha.... hat nem lett.
Nehez elkepzelnem, hogy ez az urge zokogva megy utanad. Bar sosem lehet tudni. Az enyem is jott. Csakhogy... csakhogy nekem akkor mar o nem kellett, felnottem, kinottem a vele valo kapcsolatot.
Volt egy szep kis no ismerosom. Talalkozott almai pasijaval. Alompar voltak. A csaj mindenben a pasi kedvere tett. Ugyannyira, hogy mikor szakitott vele a pasi, a csaj odajart konyorogni, a vegen mar a pasi az ajtot sem nyitotta ki neki, csak kiszolt, hogy menjen el.
Ugye nem konnyu felnottnek lenni? Pedig fel kell noni. Persze, hogy kibirod, tuleled. Aztan majd jonnek szep idok meg ujabb, mas poblemak. Ez maga az elet. Hogy egy masik no szebb vagy sovanyabb? Nincs jelentosege. Zsaknak megvan a maga foltja.
Másik hsz-re: szerintem is oltári nagy hiba egy 20 éve pasi kukiját elkapni. Túl fiatal, és ennek mindig van hátuütője.
Erre a hsz-re: Ha csak akkor eszmél ha lelép a csaj, addig meg tesz rá, akkor valószínűleg nem a szeretet/szerelem ébreszti fel, hanem a hiúság. Ha szeretné a másikat igyekezne nem elveszíteni.
Nekem is volt egy pasim, aki dobott másért, ecsetelte telon, hogy mennyire szereti (persze barátok maradtunk, én azt hittem, a talonról még nem hallottam) és mikor mondtam, hogy van valakim nem akarta elhinni, féltékeny volt és úgy nézett ki mint akit leforráztak. Pedig sem szeretet sem szerelem nem volt már. (persze azóta a másik kapcs. tönkre ment és kellene a talon:D).
Szia!
én egyszer egy ilyen mondatot kaptam: szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.
körülbelül ugyanúgy éreztem magam, mint most Te, a vselkedésem is valami hasonló volt...
a srác egészen addig kihasználta a helyzetét (1 év!!), amíg nem lett másik barátnője....addig én is kaptam az "érzelem morzsákat"
dátumra pontosan onnantól nem keres, hogy lett másik lány.
addig hívott a kudarcaival, hogy én hogy vagyok, és én balga azt hittem, hogy ezek mind jelentenek valamit, még akár vissza is jöhet...
és ezt nem szabad engedni! mentségemre legyen szólva, ez a kapcsolat volt a legelső, még nem igen volt tapasztalatom a szakítási "protokollban" :) de az tényleg tökéletesen igaz, hogy meg kell találnod önmagad, egyedül is érezned kell a boldogságot, egyedül is meg kell tudnod oldani problémákat, és ezekben valóban a barátok tudnak segíteni, akik bizony akkor is ott vannak, amikor a szerelmed már nincs.
hogyha a barátod nem hivogatna állandóan, és nem tartanátok havonta élménybeszámolót, már jobban lennél. legalábbis én úgy voltam vele, hogy az a fiú kb pont egy havonta hívott, mire az érzelmeim már lenyugodtak, ő keresett, és így borult az egész, kezdhettem előről az egészet....ha megint ilyen helyzetbe kerülnék, biztos nem engednék meg semmilyen kontaktot. ő hozott egy döntést, elfogadom, egyszer megbeszéljük, annyi bőven elég, aztén csak annyi, hogy csukja be maga mögött az ajtót.
leírni, belegondolni is rossz, de becsülni kell magunkat annyira, hogy nem engedjük, hogy tartalékok legyünk, ha nem jön össze a számításuk...
légy erős, itt a nyár, újra felfedezheted önmagad, szervezz programokat, strandolás barátnőkkel, koncertek, kirándulás, flörtölj....;)
egyáltalán nincs vége semminek....hiszek ebben a közhelyben, hogy ilyenkor valami új is elkezdődik, no meg, semmi nem történik véletlenül, stb, stb.
kitartást!
Először is kivánom, hogy jól alakuljon a dolog a számodra.
Nem bántani akarlak, de az hogy a ( volt ) párod szerelmes beléd szerintem nem igazán hihető, én legalábbis még nem hallottam szerelmesen "élni akaró", különköltözős férfiről.
Persze biztos, hogy szeret és nem lehetetlen, hogy újra boldogok legyetek, de kérlek próbáld meg egy kicsit távolabbról szemlélni a lépéseit, mert azok bizony nem feltétlenül arra utalnak, hogy érdemes lenne folytatni ezt a kapcsolatot.
Szia! Én is hasonló helyzetben vagyok,csak én sehogy sem tudom rávenni a páromat arra,hogy tartsunk szünetet 5 év után.Nekem ő az első komoly,de már nagyon belefásultam ebbe a kapcsolatba.
Régen sokat buliztam,mellette már nem lehetett. Még nem éltem ki magam. 23 éves vagyok. Nem akarok így élni tovább. Hamarosan lépnem kell.
Neked azt javaslom,hogy várj egy kis időt,amíg megszokod,hogy már nem mellette ébredsz és akkor,ha már ő is rájött,hogy nem tud nélküled élni ott fog állni az ajtódban egy csokor virággal és újra szerelmet vall.
Pár napja volt egy nagyon őszinte beszélgetésünk, legalábbis úgy érzem.
Direkt rákérdeztem olyan dolgokra, amik fájhatnak, de inkább ez legyen, hogy tudjam, mint, hogy a rózsaszín ködben lebegek.
Abban maradtunk, hogy továbbra sem tartjuk a kapcsolatot.
Én kértem, Ő szerette volna a kezdetektől, hogy maradjunk kapcsolatba.
Akkor még nem tudtam mi legyen,de aztán úgy voltam vele rossz, ha jelentkezik, akármi is a téma..szóval inkább kértem, hogy ne beszéljünk 1 hónapig aztán majd meglátjuk.
Most volt ez a tisztázó beszélgetés, most megint nem beszélünk, nem keresem.
Persze,Ő ha akarna vmit meg tud találni...
Meg hát, van még a lakásban jó pár cucca, közös autónk van stb.
Szóval most várok és megnézem, meddig bírja nélkülem...
Azt pedig, hogy mit hibáztunk nem tudom "figyelembe venni", mert azt mondja, minden tökéletes volt, mindent úgy csináltam, ahogy kellett, nagyon boldog mellette, együtt jutottunk el, egymást támogatva oda, ahol most vagyunk,ezt most magában kell lerendeznie, nem követtem el semmilyen hibát...
Jahhhh tipikus pánikreakció 10 év után....
viszont nem tudom írtad-e, de mennyire tartjátok a kapcsolatot? beszéltek, találkoztok?
azt tudtátok tisztázni, hogy mik voltak a problémák, gondok esetleg? de brutálisan őszintén? még akkor is ha az abban a pillanatban nagyon fáj? (pl. "van ez a csaj, tetszik, megzavarta az agyam"). Amíg ezek nincsene feltárva, nem lehet megoldani az alapproblémát.
Szerintem a pasik sokszor nem tudnak igazán őszinték lenni, még magukhoz sem, nem mondják ki, ha vmivel bajuk van, aztán jönnek azzal, hogy "tudod 5 éve amikor ezt meg ezt csináltad, na az de szar volt"... és akkor találd ki, h mi a baja....
Szerintem sok kapcsolat megy azon tönkre, h sok mindenről nem beszélnek, aztán gyűlnek-gyűlnek a háttérben a dolgok, és ez egyszer robban. Aztán már a szakítás oka a megcsalás lesz, nem is az hogy Xévig elfojtották vágyaikat akármilyen téren...
Hát igen, ezért is tudom megérteni vhol, hogy bepánikolt és "elszaladt"...
Időt az kap, csak nem tudom, meddig várjak..Magamban van egy határidő, aztán majd a körülmények alakítják.
De most nem szeretnék magam mellé másik férfit, az csak pótcselekvés lenne.
Ez nem biztató.
Marad a remény, hogy visszatalál hozzád.Adj neki még egy kis időt,de aztán te is kezd újra ismerkedni.