Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan legyek erős???
Létrehozva: 2010. június 17. 22:33
Sziasztok,
tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni, szerintetek hogy tudok erős maradni ebben a helyzetben?
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött.
Nemrég beszélgettünk és azt mondta, még mindig szerelmes belém, nincs másik lány.
Tökéletesen megbízom benne, nem is ez a gond.
Hanem, hogy azt tanácsolja mki, legyek erős, ne keressem, küzdjön Ő értem!!!
Ezt érzem én is, hogy tartanom kell a távolságot, de annyira nehéz 
Nagyon nagyon bízom benne, hogy észhez tér, nem is zargatom, nem kiabálok, nem erőltetem az újrakezdést, csak csendben várok...és nem tudom,hogy tudom ezt az időszakot túlélni..
Vannak itt olyanok, akik túllendültek ilyen időszakon és újra tudták kezdeni?
Tényleg segít, ha hideg, rideg maradok és nem mutatom ki, menniyre nagyon hiányzik?? 
Milyen volt a 7vége?
Abszolút egyetértünk, én is igy látom:)
A saját érzéseit próbálja ráerőltetni a srácra.
Elhatároztam, hogy nem írok többet, mert ahogy te nézed / látod a kapcsolatot kettőtök között, az ellentmond minden józan gondolkodásnak.
De ebben a hsz-ban ráadásul úgy nyilvánulsz meg, hogy az mégiscsak arra indított, hogy írjak.
"Mi összetartozunk, játszhatjuk itt, hogy külön vagyunk, meg szakítottunk, de ma jelentkezett és ez is meggyőzött arról,nem tud és nem akar elengedni!! "
Te arról beszélsz, amit TE gondolsz vagy éppen érzel. A másik mondott valami olyan hangsúlyos gondolatot, amire ezt alapoznod kellene?
Azzal meggyőzött, hogy jelentkezett? Mi is itt nap mint nap jelentkezünk, de mégsem tudunk meggyőzni.
Ő nem győzött meg téged másról, mint amit te hinni akarsz. Sőt pontosítok. Ő semmiről sem győzött meg. Te győzködöd magad egyfolytában.
Azonkívül, hogy volt szép hét évetek, most begyűjtesz még pár keserves évet ezzel a hozzáállással, ha nem vagy képes belátni, hogy amit most teszel, az semmi más, mint sóvárgás valami után, ami eddig az életed része volt, de már elmúlt.
Az, hogy ne add könnyen a "bőrödet", nem is értem mit jelent a te olvasatodban, mert azt vélem, hogy éppen hogy könnyen adod a "bőrödet".
"Nehéz volt ezeket az apró lépéseket megtenni, de ezt is azért teszem, mert tényleg abban bízom, ez észhez téríti!"
Egyrészt lépéseket magad miatt tegyél, ne miatta, másrészt nekem mindig szemet szúr ha valaki azt írja, hogy a másikat észhez akarja téríteni.
Hidd el észnél van ő, megkockáztatom jobban észnél van mint te. Tekintsük őt felnőtt férfinak, aki képes megfelelően dönteni, még akkor is ha ez a döntés nem melletted szól.
Sajnos érzéki csalódás, amit érzel.
Tavaly év elején ért véget egy három éves kapcsolatom. Mindketten tudtuk, hogy game over, de húztuk, vontuk még egy darabig, majd januárban az ex mondta ki, hogy legyen vége. Baromira fájt, de nem kerestem. Én amúgy is elég makacs vagyok ilyen szempontból..
Két hét múlva felhívott és félig sírva közölte, hogy nem akar teljesen elveszíteni. Szeretne segíteni, mellettem maradni, és tudjam, hogy számíthatok rá.
Tudtam, éreztem,hogy hiányzom neki, hiszen hogy a fenébe ne, mikor három évig egymás életének részei voltunk. DE ezt a hiányt nem szabad összekeverni azzal, hogy hiányzol, mint nő, mint szerelem..
Ha így lenne, akkor nem hívna, hanem ott állna az ajtód előtt és esélyért lobbizna, könyörögne, kaparna. Velem volt már ilyen, tehát tudom miről beszélek.
Így viszont csak a megszokás vezeti. Amint jön egy új, intenzív élmény (egy másik lány) rögtön ritkulni fognak a hívások ,ezt borítékolhatod.
Szia,
hogy vagy ma?
Én is azon a véleményen vagyok, amin az előttem szólók: nem akarna távolodni, ha ennek még stabil lenne a jövője. Nekem is saját tapasztalat, hogy ilyenkor legjobb fejet felemelni, az új lehetőségeknek örülni, és elfogadni, hogy ennek vége. Nekem is volt első nagyon hosszú kapcsolatom, én sem hittem el, hogy létezhetnénk egymás nélkül, aztán rájöttem, hogy itt az egész élet még!
Na meg, ha ezt követően még pár hasonló sokkot kap az ember, szépen beletanul ebbe, hogy hogy is fogja fel :)
Azt, hogy jelentkezik, és beszéltek, pedig amíg élek, nem fogom felfogni, hogy hogy lehet csinálni. Vége, akkor vége. Vagy döntse el.
Még az jutott eszembe, mert velem is így "szakítottak" legutóbb, hogy ezek után tudnál még vele lenni? Nekem 2 hét kellett, hogy a kétségbeesésemből arra jussak, hogy egy napig sem tudnék vele lenni megint anélkül, hogy az jutna eszembe, melyik reggel dönt úgy, hogy megint gondolkoznia kell... Köszönöm, ezt nem.
Azzal vagyok, aki megérdemel, és aki tényleg velem akar lenni. Én azt tapasztalom, hogy valami vagy fekete vagy fehér: kellek vagy nem. Ha kétségek vannak, akkor már nem kellek.
Szia!
Sajnos az a baj,hogy te még mindig áltatod magad,mert nem látsz a rózsaszín felhőtől.Hidd el,ha szeretne akkor biztos nem kért volna időt, és nem telt volna el ilyen hosszú idő.Az a baj,hogy hiába kérsz tanácsot,mert úgyis bemagyarázod magadnak,hogy szeret téged,veled akar lenni,de akkor miért nincs most veled.Egyetértek az előttem szólókkal,akik azt mondták,hogy túl fiatalon találkoztatok.Sajnos a környezetemben több ilyen pár van,akik 17-20 évesen jöttek össze,és a 10-11 éves kapcsolat után beütött a krach, a fiúk léptek mindkét esetben,rájöttek,hogy olyan korán mentek bele egy hosszú kapcsolatba és még nem élték ki magukat.
Az a baj,hogy így csak sérül a lelked,reménykedsz,aminek nem sok értelme van.Az,hogy néha jelentkezik még nem jelent semmit,hiszen hosszú ideig voltatok együtt,persze,hogy a megszokás nagy úr,és nehezen tud elengedni,de azért sok reményt nem fűznék hozzá.
Mivel véleményt kértél én elmondtam a sajátomat,még ha le is leszek hurrogva érte, de nem bántásból írtam a fentieket,csak ahogy én látom,és tapasztaltam.tölyének fordítása: tök hülyének
bocs...
Igen, én is ezzel vígasztalom magam.
Hogy ez volt a tisztességeslépés, még ha nehéz is..
Ma vhogy bevillant- és tartsatok nyugodtan tölyének, vállalom-, hogy ez az egész egy akkor hülyeség!!!!!!! Mi összetartozunk, játszhatjuk itt, hogy külön vagyunk, meg szakítottunk, de ma jelentkezett és ez is meggyőzött arról,nem tud és nem akar elengedni!!
Viszont ez meg engem erősít meg, hogy ne adjam olyan könnyen a "bőrömet ".
Aha, így már értem
7 év kritikus, vízválasztó egy kapcsolatban. És többnyire be is jön. Ti fiatalok vagytok, és fiatalon találkoztatok. Az exed nem élte ki magát és ez visszaütött.
Szerintem se várj rá. Nincs értelme. Kondícionáld úgy magad, hogy ennek vége, és kész. Hamarabb túl leszel rajta. Saját tapasztalat, igen sok szakítás után..
Van ilyen barátnőm, aki hasonló korú és hasonló problémákkal küzdő kapcsolatban él. Ők is nagyon tacskó korukban jöttek össze a pasijával és mostanra mindketten 27-28 évesek. Ők is 7 éve vannak együtt. Egyfolytában nyűglődnek. Barátnőm nem boldog. A pasija ugyan kapaszkodik belé, de már csak a vak nem látja, hogy a megszokás tartja össze őket. Én sajnos látom, hogy ennek így,vagy úgy, de vége lesz és a lelke mélyén ő is érzi, de fél, retteg a magánytól, amit ennyi idő után meg is értek. Szakítás helyett mindketten ki-kitekintgetnek a kapcsolatból rövidebb-hosszabb időre, ami csak újabb és újabb feszültségeket generál közöttük. És ez így megy nap, nap után. A barátnőm pedig egyre depressziósabb lesz..
Szóval, ha belegondolsz, Te még jól is jártál. Képzeld, ha a srác ugyanígy elkezdett volna élni, csak mindezt melletted teszi, úgy, hogy nem tudsz róla.. Így viszont adott esélyt neked egy új, teljesebb, boldog kapcsolatra.
Élj vele. Őt pedig ne fogadd vissza. Ha közös a sorsotok, akkor majd a jövőben még úgyis találkoztok. Ha meg már nem, akkor ennek így kellett lennie, hogy beléphessen az életedbe az új szerelem.
kalandok: új dolgok kipróbálása, vagy réges régiek
Pl: könnyűdrog, bulik, utazás, szokatlan könyvek, stb.
Köszi
Ohh, írogatok én ide, legalább kiírom Magamból..
Biztos leszek még mélyponton, mert hol jobb kicsit, hol azt érzem, ugyanott vagyok, mint 3 hónapja
Nehéz volt ezeket az apró lépéseket megtenni, de ezt is azért teszem, mert tényleg abban bízom, ez észhez téríti!
Szorítsatok Nekem...!
Szia!
Nagyon örülök, hogy ezt írtad!
"Most úgy érzem, csak akkor tudom ebből az állapotból elmozdítani, ha totálisan kirekesztem az Életemből. Most ehhez próbálom tartani Magam. Nem keresem semmilyen formában, nem hívom stb., nem köszöntöm fel névnapján (pedig tudom, h nagyon várja), ma pedig elhatároztam, h elutazom egyedül külföldre egy hétre.
Mondtam a múltkori beszélgetésen Neki, hogy vacilálok menjek-e (neki is köze van hozzá ill., csak tőle tettem függővé), de ma döntöttem, megyek.
Erről sem tudom, mikor fog értesülni...
Meg eljárok barátokkal, bulizok egy kicsit, ilyesmi-ezek eddig kimaradtak, nem volt bulizós egyáltalán... "
Tök jó, hogy idáig eljutottál!
Kiváncsi vagyok mi sül ki ebből.... Majd azért jelentkezz néha, mert olyan rossz, amikor az ember olvas itt egy sztorit, aztán nem tudja mi a vége!
Drukkolok!
Miért gondolod?
Én hiszem, hogy mondta volna, már csak azért is, mert a beszélgetést is úgy kezdtem, h jussunk túl azon, hogy bánt, beszéljünk őszintén, mert nekem irányvonalak kellenek, ami alapján elindulhatok vmilyen irányba...
Ahogy meglépte azt, hogy elmegy, őszintén, hazugságok nélük (nem szünetet kért, nem másik lány miatt), akkor ennyi idő után már végképp kár lenne hülyét csinálnia belőlem,most már mondhatná, hgy nézd baby, rájöttem, hogy ez már nem szerelem, max szeretet, lépjünk tovább!
Semmi, de semmi nem kényszerítette, hogy ezt mondja.
Ha nem szeret, mondta volna? Nem. Nem mondta volna, ez vsz. így van.
Mesélj, Neked milyen módszereid voltak?
Igen, én is virtuális naplót vezetek.
Magamnak wordbe leírom, szinte minden nap..már 18 oldalnál tartok...meg ugye, itt ez fórum...ami viszont visszabeszél
Szia, köszönöm Neked is a tanácsokat...
"ő nem az, bár azt állítja. Nagyon szeret, de ez inkább ragaszkodás, szeretet. Ha szerelmes lenne, nem akarna "élni" és félne, hogy elveszít, nem tenné kockára a kettőtök kapcsolatát. Akkor nem tudott volna elmenni"
Erre írtam, hogy szerintem nem igazán hiszi el, hogy elveszíthet, azért is "meri" ezt megtenni.. Tökéletesen tisztában van vele, hogy mennyire szeretem, Ő az Életem, tudja, hogy nagyon sokáig képes lennék rá várni.
Én hiszem, hogy igaz, szerelmes belém, különben nem mondta volna. (Mondhatta volna, hogy nem tudom, nem stb.)
Nagyon őszinte a kapcsolatunk (iiletve, csak volt), hiszek Neki Pindur
Minden igaz volt, amit 3 hónappal ezelőtt mondott, ahhoz tartja magát azóta is, nem lett igaza a kétkedőknek...
"Én akkor hol csöndben vártam, hol sürgettem a döntést - végülis másfél évig húztuk. Semmiképpnem lenne jó, ha Nálatok is így lenne. Szerintem ne "zaklasd", várj, estleg ritkán írj neki egy sms-t, legfeljebb annyival, hogy "hiányzol", vagy fölemlítve egy kellemes, boldog élményeteket"
Most úgy érzem, csak akkor tudom ebből az állapotból elmozdítani, ha totálisan kirekesztem az Életemből. Most ehhez próbálom tartani Magam. Nem keresem semmilyen formában, nem hívom stb., nem köszöntöm fel névnapján (pedig tudom, h nagyon várja), ma pedig elhatároztam, h elutazom egyedül külföldre egy hétre.
Mondtam a múltkori beszélgetésen Neki, hogy vacilálok menjek-e (neki is köze van hozzá ill., csak tőle tettem függővé), de ma döntöttem, megyek.
Erről sem tudom, mikor fog értesülni...
Meg eljárok barátokkal, bulizok egy kicsit, ilyesmi-ezek eddig kimaradtak, nem volt bulizós egyáltalán...
"de nem volt az a lángolás, "csak mi ketten" érzés, ami elég lett volna egy életre. "
Én totálisan azt hittem, nálunk ez megvan...
