Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvő vagy együttélés?
Létrehozva: 2010. november 16. 11:30
Kedves fórumozók!
Szeretnék írni arról, manapság melyik együttélési formát részesítjük előnyben, és miért? A házasságot vagy az élettársi kapcsolatot, amelyet immár szintén be lehet jegyeztetni, de részben más szabályok vonatkoznak rá. Kíváncsi lennék, ti melyiket választanátok?
A commenteket előre is köszönöm:
Koronczay Lilla
A nő romantikára, szerelemre, biztonságra, melegségre, támogatásra,oltalmazásra vágyik!
Pontosan ezek a tulajdonságok azok amelyek nővé teszik!!
sztem a nők 99%-a házasságpárti, a pasik 99%-a viszont nem az
a nőnek biztonság kell(ene, a pasinak szabadság
Hozzám csupi85 válasza áll a legközelebb, tehát se nem kifejezetten házasságpárti, se nem annak ellenzője nem vagyok.
Az hogy egy élettársi kapcsolatból könnyebb kilépni, nem igaz szerintem.
De egyik viszonynak sem találom semmi előnyét vagy hátrányát a másikkal szemben. Igazán nincs is logikus indok az egyik vagy a másik verzió mellett, ahogy olvasom, legtöbben belső késztetésből, nevelésükből, vérmérsékletükből adódóan döntöttek. Általában a konzervatívabb, hagyománytisztelőbb emberek voksolnak a házasság mellett, de vannak olyanok is, akiknek kifejezetten csak a külsőségek és a látszat fontos. No meg vannak olyanok is, főleg nők, akik az esküvő után úgy érzik, hogy "szintet léptek" és (sajnos) úgy tekintenek, szinte lenézően és sajnálkozva azokra a nőtársukra, akik még férjezetlenek, mint akik le vannak maradva. Mint a nyolcadik osztályos tanuló az ötödikesre az általános iskolában.
A párom házasságpárti, nekem meg, mint már említettem, tökmindegy. (Bár a fenti bekezdésben említett lesajnálós hozzáállás kihozza néha belőle a lázadót, így úgy vagyok vele sokszor, hogy fog a halál férjhez menni...) De ha úgy alakulnak a dolgok, elképzelhető, hogy férjhez megyek, azt azonban nem hiszem, hogy az életminőségemben vagy akár a lelkemben ez bármilyen különösebb változást okozna.
Ugy gondolom ha igazan akar valaki eskuvot azt nagyon minimalis anyagiakkal is meg lehet oldani.
En anno elvalt voltam igy nem viseltem feher ruhat (ez manapsag mar nem erdekes), es osszesen 9 en voltunk a hazassagkotes utan egy etteremben egy szep ebeden.
szerintem egy szuk csaladi korben tartando eskuvo ma sem egetrengeto koltseg.
De ez egyeni dolog , ugyanugy mint a PAROM kifejezes.
Neked ez ugy latszik kedves, en nem szeretem, nekem parja a zokninak van , de nem vagyunk egyformak.
Azert erdekes hogy te "anyoskent" emlegeted az elettarsad szuleit, holott csak akkor lennenek azok igazan ha te a feleseg titulust viselned.
Ugyanez vonatkozik a vo es a meny kifejezesekre is.
Tenyleg hogyan szolitod oket?