Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasságban szex nélkül!
Torolt_felhasznalo_214342
Létrehozva: 2011. június 21. 09:39
Kedves lányok, fiúk!
A topic címe ez is lehetne: A házasságunk jó, de sajnos nincs szex!
Már nem is emlékszem mióta gondolkozom, hogy megosztom valakivel, bánatomat, örömömet. Kb. 2 éve havi szinte elkezdtem fogalmazni örömömet, bánatomat, de mindig arra jutottam, hogy csak is ismeretlennel osztanám meg a mondókámat.
Mivel ezen a fórumon olvastam a legtöbb „sztorit”, így gondoltam, ha egyszer rászánom magam, csak is itt fogom leírni.
Mivel csak is ezért a történetért regisztráltam ide magam, így úgy gondoltam, hogy a nevemet inkább nem mondanám, hanem legyek mondjuk, Ádám és a feleségem mondjuk Éva.
Éva: 38 éves, Ádám: 45 éves.
Ádámnak ez a második házassága, de ez már 11 éve tart.
Ez a kapcsolat, azaz házasság, ha az elmúlt 2 évet nem nézem szinte 100%-os mindenben. (Azaz én mint Ádám így érzem)
Van egy 4,5 éves gyönyörű kislányunk, és, ha jól belegondolok innen indult az a bánat, amiért több esetben megfogalmazódott bennem, hogy ide jövök, leírom történetemet és kíváncsian várom jó és rossz véleményeteket.
A kislányunk megszületésekor, kedves anyuka úgy határozott, hogy a gyermekszobában alszik, mert az úgy jó lesz, közel kell lenni egy újszülötthez.
Kb. 2 év gyermekszobai alvás után, én mint apuka megkérdeztem anyukát, nem szeretne e visszaköltözni a volt közös szobánkba? A válasz, jajj még nem, miért nem jó ez így, jajjj úgy is te sokáig TV-zel, ő meg hamarább aludna, és amúgy is úgy horkolsz, hogy alig tudok elaludni. A horkolás miatt letettem szándékomról és maradtam külön a TV-szobába.
És akkor innen kezdeném azt, amiért elhatároztam, hogy írok és tanácsokat hallgatok meg.
A feleségem a Nők között jó Nőnek számít, míg Én a férfiak közt egy átlagos férfinak.
És akkor az elmúlt 2 évről írok már csak.
Gondolom, egyesek most fejükhöz kapnak, hogy úr isten, már megint egy férfi, akinek nem elég a SZEX? és csak elítélnek!
A kedves feleségem, akit hangsúlyozom, nagyon szeretek és nagyon büszke vagyok rá és arra amit eddig tett, sokat tűrt nekem, nagyon jól neveli közös gyermekünket, nagyon jól vezeti a családi háztartás. De egy dolog nincs meg köztünk az a bizonyos SZEX.
Az elmúlt 2 évben ha sokat mondok 2-3 hetente van köztünk kapcsolat, az is csak is akkor, ha én kezdeményezem, próbálom szobámba éjszaka átcsalni. Én már arra sem emlékszem az mikor fordult elő, hogy Ő oda jött volna hozzám és azt mondja, gyere drága bújj hozzám és legyünk együtt.
Ebben a 2 évben, több próbálkozásom volt, hogy valamivel fellendítsem a szexet kettőnk között, de szinte mind reménytelen volt.
Ugyan már egyszer írtam, hogy innen jön a lényeg, de most is azt mondom, itt jön a második lényeg.
Az utolsó 2 évről beszélve!
A kettőnk közti viszony viszont nagyon jó! Bárhová megyünk, ha csak otthon vagyunk, vagy csak telefonon beszélünk, mert az napi szinten elég sok, legalább 3-4 szer szoktunk naponta telefonon beszélni, ezekben az esetekben bárki hallaná, látná, azt mondja nincs köztünk semmi probléma.
Ez így is van Ő részéről nincs is, legalább is azt mondja.
Lehetett volna ezt a levelet sokkal rövidebbre fogni és rögtön a lényeget kérdezni tőletek, de az lehet, hogy nem lett volna érthető.
Tehát: Mit csináljon egy férfi, aki nagyon szereti a feleségét, azaz a családját, mert van egy közös kislányunk is, ha az a szex amit a felesége ad, nyújt neki, az nagyon kevés!!!
És itt nem csak a szexre gondolok, hanem inkább egy jó szeretkezésre, gyengédségre!
Ha ezt olvasva valaki megkérdezné, próbáltam e vele ezt felnőtt módjára megbeszélni, akkor a válaszom, hogy IGEN, több esetben is neki fogtam.
A válasz, ami nekem nem esett jól, hogy drágám, hidd el nagyon szeretlek, de én nem vagyok szex mániás, és nem kívánom a szexet, legalább is nem annyiszor, mint ahogy te gondolod…
Én csak annyit mondtam, ez rendben, de értsd meg kedvesem, hogy a 2-3 hetente az egy alkalom az nem csak nekem, de másnak is kevés lenne. Sajnos minden ilyen jellegű megbeszélésem egy úgynevezett mosolyszünet lesz belőle, azaz Ő úgy megsértődik, hogy a következő hétben alig-alig szól hozzám és mindig azt hajtogatja, hogy ha nekem ez ennyire rossz, miért nem válok el tőle, sőt az utóbbi időben, inkább azt mondja, ha akarom váljunk el, de ő ezen nem tud változtatni.
Gondolom, eléggé össze-vissza írok, de most ami eszembe jutott azt írtam le.
Mondtam neki, drágám, emlékszel 2 hónapja voltunk külföldön 1 hetet szállodába aludtunk, és úgy jöttünk haza, hogy egyszer sem voltunk együtt! Erre Ő tényleg, jajj nem is emlékszem, háát miért nem kezdeményeztél?
Ami bennem is megfogalmazódott:
Lehet, hogy megcsal? Akár lehet, de nem hinném, legalább is szeretném nem hinni.
Jár dolgozni, ahol 90% nők és 10% férfiak dolgoznak, mindig ugyanabban az időben megy dolgozni és ugyanabban az időben jön haza, persze ettől még bármi megtörténhet, de én hiszek benne.
Még én sem csaltam meg, DE sajnos egyre többet gondolkozom róla, hogy vajon mi lenne, ha…
Kedves Hölgyeim, akár Uraim, mondjátok meg, mit kéne másképp csinálnom, adjatok ötletet, hogy kapom vissza azt a feleségemet, amit annó megnyertem és elvittem…
1-1 mondat is lehet tanulságos, ezért várom ötleteteket.
Ui.: Elválni nem szeretnék, de sajnos már ezen is gondolkoztam…
A topic címe ez is lehetne: A házasságunk jó, de sajnos nincs szex!
Már nem is emlékszem mióta gondolkozom, hogy megosztom valakivel, bánatomat, örömömet. Kb. 2 éve havi szinte elkezdtem fogalmazni örömömet, bánatomat, de mindig arra jutottam, hogy csak is ismeretlennel osztanám meg a mondókámat.
Mivel ezen a fórumon olvastam a legtöbb „sztorit”, így gondoltam, ha egyszer rászánom magam, csak is itt fogom leírni.
Mivel csak is ezért a történetért regisztráltam ide magam, így úgy gondoltam, hogy a nevemet inkább nem mondanám, hanem legyek mondjuk, Ádám és a feleségem mondjuk Éva.
Éva: 38 éves, Ádám: 45 éves.
Ádámnak ez a második házassága, de ez már 11 éve tart.
Ez a kapcsolat, azaz házasság, ha az elmúlt 2 évet nem nézem szinte 100%-os mindenben. (Azaz én mint Ádám így érzem)
Van egy 4,5 éves gyönyörű kislányunk, és, ha jól belegondolok innen indult az a bánat, amiért több esetben megfogalmazódott bennem, hogy ide jövök, leírom történetemet és kíváncsian várom jó és rossz véleményeteket.
A kislányunk megszületésekor, kedves anyuka úgy határozott, hogy a gyermekszobában alszik, mert az úgy jó lesz, közel kell lenni egy újszülötthez.
Kb. 2 év gyermekszobai alvás után, én mint apuka megkérdeztem anyukát, nem szeretne e visszaköltözni a volt közös szobánkba? A válasz, jajj még nem, miért nem jó ez így, jajjj úgy is te sokáig TV-zel, ő meg hamarább aludna, és amúgy is úgy horkolsz, hogy alig tudok elaludni. A horkolás miatt letettem szándékomról és maradtam külön a TV-szobába.
És akkor innen kezdeném azt, amiért elhatároztam, hogy írok és tanácsokat hallgatok meg.
A feleségem a Nők között jó Nőnek számít, míg Én a férfiak közt egy átlagos férfinak.
És akkor az elmúlt 2 évről írok már csak.
Gondolom, egyesek most fejükhöz kapnak, hogy úr isten, már megint egy férfi, akinek nem elég a SZEX? és csak elítélnek!
A kedves feleségem, akit hangsúlyozom, nagyon szeretek és nagyon büszke vagyok rá és arra amit eddig tett, sokat tűrt nekem, nagyon jól neveli közös gyermekünket, nagyon jól vezeti a családi háztartás. De egy dolog nincs meg köztünk az a bizonyos SZEX.
Az elmúlt 2 évben ha sokat mondok 2-3 hetente van köztünk kapcsolat, az is csak is akkor, ha én kezdeményezem, próbálom szobámba éjszaka átcsalni. Én már arra sem emlékszem az mikor fordult elő, hogy Ő oda jött volna hozzám és azt mondja, gyere drága bújj hozzám és legyünk együtt.
Ebben a 2 évben, több próbálkozásom volt, hogy valamivel fellendítsem a szexet kettőnk között, de szinte mind reménytelen volt.
Ugyan már egyszer írtam, hogy innen jön a lényeg, de most is azt mondom, itt jön a második lényeg.
Az utolsó 2 évről beszélve!
A kettőnk közti viszony viszont nagyon jó! Bárhová megyünk, ha csak otthon vagyunk, vagy csak telefonon beszélünk, mert az napi szinten elég sok, legalább 3-4 szer szoktunk naponta telefonon beszélni, ezekben az esetekben bárki hallaná, látná, azt mondja nincs köztünk semmi probléma.
Ez így is van Ő részéről nincs is, legalább is azt mondja.
Lehetett volna ezt a levelet sokkal rövidebbre fogni és rögtön a lényeget kérdezni tőletek, de az lehet, hogy nem lett volna érthető.
Tehát: Mit csináljon egy férfi, aki nagyon szereti a feleségét, azaz a családját, mert van egy közös kislányunk is, ha az a szex amit a felesége ad, nyújt neki, az nagyon kevés!!!
És itt nem csak a szexre gondolok, hanem inkább egy jó szeretkezésre, gyengédségre!
Ha ezt olvasva valaki megkérdezné, próbáltam e vele ezt felnőtt módjára megbeszélni, akkor a válaszom, hogy IGEN, több esetben is neki fogtam.
A válasz, ami nekem nem esett jól, hogy drágám, hidd el nagyon szeretlek, de én nem vagyok szex mániás, és nem kívánom a szexet, legalább is nem annyiszor, mint ahogy te gondolod…
Én csak annyit mondtam, ez rendben, de értsd meg kedvesem, hogy a 2-3 hetente az egy alkalom az nem csak nekem, de másnak is kevés lenne. Sajnos minden ilyen jellegű megbeszélésem egy úgynevezett mosolyszünet lesz belőle, azaz Ő úgy megsértődik, hogy a következő hétben alig-alig szól hozzám és mindig azt hajtogatja, hogy ha nekem ez ennyire rossz, miért nem válok el tőle, sőt az utóbbi időben, inkább azt mondja, ha akarom váljunk el, de ő ezen nem tud változtatni.
Gondolom, eléggé össze-vissza írok, de most ami eszembe jutott azt írtam le.
Mondtam neki, drágám, emlékszel 2 hónapja voltunk külföldön 1 hetet szállodába aludtunk, és úgy jöttünk haza, hogy egyszer sem voltunk együtt! Erre Ő tényleg, jajj nem is emlékszem, háát miért nem kezdeményeztél?
Ami bennem is megfogalmazódott:
Lehet, hogy megcsal? Akár lehet, de nem hinném, legalább is szeretném nem hinni.
Jár dolgozni, ahol 90% nők és 10% férfiak dolgoznak, mindig ugyanabban az időben megy dolgozni és ugyanabban az időben jön haza, persze ettől még bármi megtörténhet, de én hiszek benne.
Még én sem csaltam meg, DE sajnos egyre többet gondolkozom róla, hogy vajon mi lenne, ha…
Kedves Hölgyeim, akár Uraim, mondjátok meg, mit kéne másképp csinálnom, adjatok ötletet, hogy kapom vissza azt a feleségemet, amit annó megnyertem és elvittem…
1-1 mondat is lehet tanulságos, ezért várom ötleteteket.
Ui.: Elválni nem szeretnék, de sajnos már ezen is gondolkoztam…
Én mint ebben "tapasztalt" mondom, hogy egy jó pszichologus elég, hogy jelen legyen egy a lényeg, hogy a házastárak meg tudjanak benne bízni a választott szakemberben.
A másik, hogy nálunk is úgy müködik, hogy minden egyes terápia után van egy audit ahol a mi pszichologusunk, hol az én bőrömbe, hol a férjem bőrébe bújva adja elő a terápián elhangzottakat a kollegáinak és együtt hoznak többen döntést a következő lépésről. Most én miondent konyha neylven írtam, mert ha csak a szakkifejezésekig mennék nagyon kevesen értenék miről írok.
Nem meggyőzési szándékkal, csak a gondolataimat írom.
Szerintem a szeretőnek mindig jobb, könnyebb dolga van. (ha valóban okos nő) Ő tulajdonképpen mindent megkap, és csak a kisujját kell adnia cserébe. Míg a feleséggel szemben van egy csomó elvárás (a férj, a tágabb család, és a társaalom részéről is) és cserébe csak egy nagyon nagyon kicsivel kap többet mint egy szerető. Annyira kicsivel, hogy szerintem nem is éri meg, mert aránytalanul nagyobb árat fizet érte.
Én is ezt mondom, de a nagy többség annyira elitéli a szeretősdit, pedig addig nincs vele gond, amig óvszerrel csinálják és titokban. Én még tanácsot is adnék a pasimnak, hogy mire ügyeljen. :) Természetesen ugyanilyen igényeim vannak nekem is a másik oldalon, időnként én is beiktatnék az étlapra egy új fogást.
Rosszul döntöttél.
Elvettél magadtól jó éveket, elvettél a feleségedtől is lehetőséget, hogy könnyebben találjon magának társat.
Sztem nem szabad a gyerekekkel takaródzni sem a testiség megtagadása érdekében, sem pedig az együttélés kitolásában.
A gyerekek könnyen alkalmazkodnak bármilyen helyzethez, sőt, minél kisebb, annál jobban.
A vágy magunkból jön :)
Ha jó partner van hozzá, akkor ez fokozható, ha a partner nem jó, akkor a vágy is múlik.
Kösz de ez csak a kissé cinikus keserű tapasztalat... így 2,8 gyerekkel és mondjuk úgy 2 rossz és egy jó házasságal a hátam mögött csak saját magam adhatom...
Pedig én (az elsőben) mindent megpróbáltam... a másodikban már tudtam mi lesz a helyzet
Köszi :)
Egyébként nekem is furcsa... meséli barátnőm, hogy a két lánya közti időben nem is szexeltek. Bele sem tudtak fogni, mert őt annyira nem érdekelte... 4 év van a két gyerek közt. Basszus, hogyan lehet 4 klassz szép évet elvesztegetni????????? Mikor beérnek családdá, pont azt a rutint cseszik el.
És csodálkozott a csaj, hogy majdnem elváltak. Én azon csodálkoztam, hogy együttmaradtak.
Hát igen...
Nekem az egészben az a fura, hogy feleség egyáltalán nem partner az egész megoldásában. Hogy nem is érzi, hogy probléma van. És hogy nem kezdeményez soha. Ezért gondolom, hogy nem élvezi egyáltalán a szexet, különben hiányozna neki.
Én kb. egy hét után már a falat kapargatnám szex nélkül...
Amikor én leültem megbeszélni az akkor 21 és 23 éves gyerekeimmel, hogy ennyi-vége-elmegyek, a beszélgetés 15 mp-ig tartott. Csak azt kérdezték, miért vártam idáig.
Utána rágodhattam a dolgon, hogy évekkel korábban valóban jól döntöttem-e a kurva nagy felelősségérzettemmelm, amikor úgy határoztam, megvárom mig felnőnek.
Nem szólok bele az életükbe. Csak egy példa volt arra, hogy ez is mekkora károkat tud okozni egy gyerek lelkében. Nem csak az enyémben, a tesóméban is. Abba nem megyek bele milyen meglátásaink vannak egyáltalán a család intézményéről stb.
Amíg ott élek teljesen elhatárolódni nem lehet. Továbbra is hatással vannak az életünkre, attól függetlenül, hogy éljük a saját életünket.
De mint mondtam, élem az enyémet ők meg a sajátjukat. Csak rossz nézni, ha vki boldogtalan...
Ezért írtam a késővbbikeben, hogy szükségük lenne segítségre. Méghozá egy szakember segítségére, amivel revidiálom az áltlad említett hozászólásomat.
Jól gondolod. Feleség vagyok. Tudom, h nem szeretne mindenki férjhez menni. Szíve joga. Számomra furcsa, a 30 éven keresztül ugyan annak a nős pasinak szeretője szerepében, ugrásra készen boldognak lenni. De nem vagyunk egyformák. Én elhiszem, hogy így is lehet.
Igen, végülis a férfi férfi akar lenni. A férfiasságának legékesebb bizonyítéka, ha a nő ebben partner. A szex a férfi számára csak gyakorlása nemiségének, akárcsak a nőnek....csak mi nők ehhez nagyobb körítést társítunk. Ha képesek lennénk elismerni, hogy a szex az örömszerzés egyik eszköze és nem raknánk még mellé egy halom társadalmi és egyéb az évek soránk mellénk szegődő elvárásokat, talán boldogan gyakorolnánk az örömszerzést.......
Másrészt még mindig van egy kérdésem, amire nem kaptam választ (nem Tőled kérdezem, úgy értem nem csak:-)). Honnan jön a vágy?
Plüssmackó, Nők apja, nagyon tanulságos dolgokat írtok, remélem sok nő olvassa és fel is fogja, miről beszéltek!!!!
Vagy számtalan oka lehet még:
pl:
Mit szólnak mások?
Nem akarnak osztozkodni a közös tualjdonon, mert úgy mindkettő rosszabbul járna.
Lusták megtenni a szükséges lépéseket
stb.
Neked a feladatod az, hogy megpróbáld az életedet, függetlenül élni az övéktől.
Hogy miért maradtak együtt, az az ő dolguk/életük. Amit te kihozol a kapott "anyagból" az a te dolgod.
Már rég léptek volna, de sajnos egy fizuból nem lehet kijönni, és az egyik nem tudná kifizetni a másikat, a közös tulajdokokat... Minden más megszűnt, ez az ami összetartja őket.