Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Különórák: őrült szülői verseny?
2012-08-19 12:151.
Létrehozva: 2012. augusztus 19. 12:15
Egyet anya kedvéért, egyet apa kedvéért... sokaknál elképzelhetetlen, hogy ne járassa a gyereket legalább 4-5 féle különórára. Nyelv, zene, sport: mindenki a másiknál kicsit többet, de legalább annyit akar felmutatni a gyerekénél, rosszabb esetben pedig saját vágyait próbálja beteljesíteni így.
Nők Lapja Café: Már az általánosban az egyetemre trenírozzák a gyereküket
Nők Lapja Café: Már az általánosban az egyetemre trenírozzák a gyereküket
és mennyit fizetsz az oviért??
nem mindenki bír szuper magánt fizetni
én is írtam két helyre..kaptam árajánlatot,olyat hogy sajnos tudtam hogy hosszú távon nem tudom fizetni majd
ha vállalhattam volna,nyilván én is olyanba irattam volna
én is iylen ovit kerestem agyerekeknek.. midnen van az oviban, élvezik!! itthon meg együtt vagyunk:)
de közben a z 5 éveseket késő délután ide oda hordó szülőktől kapom, hogy drága az ovi (miért a különfoglalkozás nem az?? ) és sajnálkoznak, hogy mindig utazni,s tb kell, de szerintük a mi ovink a leterhelő hát nézőpont kérdése. szerintem meg a délután összevissza hurcolni a fáradt gyerekeket, meg a szüklő is meló után. na az családilag leterhelő... de már rájöttem, hogy egész témát kerülnikell. mindenki nevelje a saját gyerekét, ha megjegyzéseket tenne, vagy értetlenkedne, csak annyit modnok, agyerekek imádják, és enkünk is így jó. evvel befejeztem a témát. nem kell agyerekekről ebszélgetni mindenkivel,c sak azért mert vannak.
szóval suliidőben,s tb, ha a gyerk élvezi, nem emgterhelő egy csomó minden. otthon meg legyen együtt a család. akkor van hol feltöltődni:)
te mégis miről beszélsz? tölem is négyes átlagot vártak el és 2fizika négyesen kivül kitünö volam még a föiskolán is.
értelmes gyerek, menni fog neki, nem nagy elvárás. ha mégsem, akkor együtt fogunk tanulni, amig el nem éri a kivánt szintet.
szerintem se szabad a mi álmunkat a gyerekre kényszeríteni
van amit megnézünk tetszik csinálja
nem tetszik ne csinálja
én semmit nem fogok tőle,,elvárni,,
azt se hogy jól tanuljon
semmit..
menet közben fog kiderülni úgyis mi érdekli
imádja a vizet ,imád úszni.tehát úszni járunk,rendszeresen
3 és fél éves,voltam vele párszor kézműveskedni,de még csak tetsztelni hogy figyel,csinálja e amit a néni mutat.érdekelte,tetszett neki.de csak rövid időre köti még le
elvárni a jó tanulást se tudom,és nem is akarom
napi különórák nem hiszem hogy túl jók..elmegy a gyermekkor mellette.a gyermekkor a játékból,figyelésből ,és tanulásból épül fel
főleg a szabad délutánok..szerintem fontos.már eleve az iskola is megterhelő szerintem
talán úgy ideális hogy suli és egy valami még mellé
én pl néztem a szinkronúszást,de nagyon komoly kritériumok vannak..pl reggeli korán kelés,külön ottani iskola.majd edzések napi szinten..háát nem tudom..és olyan kicsi az esély hogy eléri a célt,hisz annyi pénz mire élsportoló lesz valaki,annyi lemondás..és ha kudarc van,csak szomorúságot okoz a végén
de ha érdekli hobbi szinten vagy szórakozásként felfogva,mert nekem is tetszik..akkor oké
és mindennel így leszek
Tudom és írtam is, hogy én magam sem engedem szeptembertől heti 2-3 alkalomnál többször edzésre. Az ő sportága amúgy is eszi az ízületeket.
A lényeg pedig, hogy számára nem kudarc, ha nem fog versenyekre járni, a heti pár edzés megmarad a mozgás öröméért, a test karbantartásáért.
Cseresznye, nagyon egyetertek a hozzaszolasoddal.
Sajnos a multkori NLC cikken olyan ujsagnal dolgozo emberek szolaltak meg, akik tobbnyire semmire sem hasznaljak a gyerekkori kulonoran elsajatitottakat. Szerintem viszont heti 1-2 szakkor nagyon hasznos lehet a kesobbi eletben, mert vannak olyan dolgok, amik fiatal korban sajatithatok el (nyelv). A fiatalkori sport (ertsd: torna, mozgas, nem elsport) is segithet a kesobbi eletmod, elonyosebb testfelepites megalapozasaban. Sajnos en nem sportoltam fiatalon, mert nem volt az iskolankban sport szakkor. Viszont a 6 es 10 evesen elkezdett nyelvtanulasnak megvolt az eredmenye: mindkettobol nagyon konnyen letettem a nyelvvizsgat es nem kellett attol izgulnom, hogy majd nem vehetem kezbe a diplomamat.
Amig a gyerek elvezi a kolonorat, nem kerul rengetegbe (iskolaban, helyben van, vagy a varosban), nem megy a tanulas rovasara akar jo dolog is lehet a kulonora. Azt viszont nem tartom helyesnek, amikor a szulok vilagvegere hurcoljak a gyerekeket meregdraga hulyesegekre. Ilyenkor az egesz csalad teljesen kimerul (mind fizikailag mind anyagilag),
A szülőnek ott van délutánra a gyerek. És nem panaszkodik ő sem.
nem tartom jónak amikor a szülő agyonterheli a gyerekét mert saját álmait akarja valóra váltani a gyerekben.
A különóra ,,,,, a gyereknek a suli annyi mint a felnőttnek a napi müszak. A szülő jár munka után külön sportolni ? zenét tanulni ? nyelvet tanulni ?
A gyereket terhelni a legegyszerübb ,,,, nem ellenkezik, néha nem is mer,,, vagy meg akar felelni a szülőnek mert látja annak ez mennyire fontos.
A gyereknek az a dolga szerintem hogy gyerek legyen, játszon , tanuljon, élvezze a gondtalan gyerekkort.
Szerintem ez gyerekfüggő is, ki mennyit bír. Az én fiam 8 éves és minden nap iskola után van különórája, van hogy hazajön, eszik, 1 óra pihi és megyünk. De nem találja tehernek, mellette az iskolában is szépen teljesít.
Semmiképp nem kényszeríteném ha nem akarná vagy látnám rajta hogy sok neki. De erről nincs szó. Szerencsére.
A sporthoz ragaszkodtam, szerintem hozzátartozik az is az egészséges fejlődéshez.
Az a baj, hogy az iskola nagyon igénybe veszi a gyerekeket, de nagyon egyoldalúan: órákon sok üléssel, passzivitással, a szünetekben zajjal, télen korai keléssel és késő esti hazamenéssel. A normális mozgás, levegőn való tartózkodás teljesen kimarad. A különórai sportokkal is van problémám: a vékony tehetségesek mehetnek, a túlsúlyos, problémás gyerekekkel egyetlen edző sem akar foglalkozni. Ehhez képest én örülök a mindennapos testnevelés bevezetésének, kivéve, hogy egyik gyerekem évfolyamára sem fog már vonatkozni Vagyis rajtunk már nem segít.
Csak hogy ne sajnáld:
http://olimpia.origo.hu/london/20120810-az- elsport-ara.html
Az ált. iskolás korú gyerekeknél a különóra nem arra való, hogy a gyereket "kipróbáljuk", melyiket fogja szeretni? Amelyiknél ottragad, az lesz az ő világa. Persze, hogy a szülő azt látja/hallja, hogy van-e jó mozgása, zenei érzéke, hallása stb.és irányítja az ezekről szóló különórákra, de ezek önmagukban nem azt jelentik, hogy a csemete balettművész/ operaénekes, karatemester stb.kell hogy legyen! Hagyni kell pár évet, hogy megtalálja, ami neki jó. A lényeg, hogy felnőtt korában kiegyensúlyozott, értékes hobbival megáldott ember lehessen.
Az iskolában + otthon! viszont készüljön a hivatására!
A cikk elejen beszelo anyukan nem tudom sirjak-e vagy rohogjek
szerintem vagy neptanc, vagy balett
masreszt ne sajnaltassa mar magat hogy a ket gyereknek 20.000/ ho a kulonora
vallalta, tehat telik ra. akkor hallgasson! meghozza melyen!
Tiborral viszont nagyon egyetertek.
legyen gyerek a gyerek amig csak lehet.
es igen! igen!!! es igen!!!!!!!!!!!! nehogy mar meg fizessek is azert
hogy a gyerekem nelkul legyek
Kulonora: 1-2 amibol szukseges, tobb nem elfogadhato szamomra
"nem kár-e, hogy ezzel a döntéssel a tehetségét veszni hagyom..."
Nem. Heti öt edzés iszonyú sok, főleg ilyen kicsi kortól. És ilyenkor szokott előfordulni, hogy annyira az edzés körül forog a világa a gyereknek, hogy másra nem hogy ideje nincs, de még csak fel sem merül benne, hogy más is létezik a világon, mást is lehetne csinálni, ki lehetne próbálni. Aztán egyszercsak azt veszi észre, hogy 18 évesen ott áll, és halvány lila gőze sincs róla, hogy mégis hogyan tovább, mert semmit nem tud a saját érdeklődési köréről, ami ilyen körülmények között egyszerűen nem is tudott kialakulni. Ismerek ilyet, nem is egyet.
Egyébként meg hosszú távon a versenysport igenis káros, az egyik az egyik ízületet teszi tönkre, a másik a másikat, stb.
Teljesen igazad van és nagyon szerencsénk van az iskolánkkal, mert sokféle lehetőség adott helyben: ott úsznak (ez a heti testnevelés óráik egy részét jelenti), van néptánc, lányka torna, többféle kézműves-foglalkozás, és az angol magánóráikat is meg tudtuk úgy oldani, hogy a délutáni szabadidő egy részében járnak, ami nagy könnyebbség, mert a tanár jön értük és elviszi őket egy órára, nem nekem kell iskola után rohangálnom még angolra is.
Egyedül a a sport az, amit iskolaidőn kívül űznek, bár a fiam esetében leegyszerűsíti a helyzetet, hogy a heti 3 edzés éppen az ő iskolájában van, az év nagyobb részében. A lányomat viszont hordjuk az edzésekre, ez nem kevés szervezést igényel.
Ami pedig a túlterhelést illeti: az biztos, hogy nagyon résen kell lennie a szülőnek. A két nagyobb gyerekem versenyszerűen űzi a saját sportját, a fiam harmadikos volt, úgy tűnik, ő bírja így, a jelenlegi formában és a sport mellett az iskolában is szépen teljesít. A most másodikat kezdő lányom esetében viszont megy a dilemmázás, miként is legyen: nagyon ügyes a mozgása, szereti is, amit csinál, elsőben az osztály legjobb tanulója volt, de erős a gyanúm, hogy sok lesz/lenne neki a heti 5, alkalmanként 2 órás edzés. Ezt most , a nyáron, úgy, hogy egyéb kötelezettsége nem volt, még el lehetett viselni, bár így is fáradt volt, viszont szeptembertől biztos nem fogom engedni, csak heti 2, max. 3 alkalommal edzésre, ami viszont - nagy valószínűséggel - a versenyek kihagyásához fog vezetni. Amit ő - úgy tűnik - nem fog bánni, nekem pedig nem célom versenysportolót faragni belőle, csupán azt szeretném, ha rendszeresen mozognának. Halk kérdés viszont a fejemben, hogy nem kár-e, hogy ezzel a döntéssel a tehetségét veszni hagyom...
Egyébként olyanra a saját környezetemben is van példa, hogy a szülő a saját, megvalósítatlan gyerekkori álmait akarja a gyerek révén elérni, na ez számomra nagyon húzós és visszatetsző dolog, különösen, ha az adott dolgot a gyerek nem is érzi a magáénak, nincs hozzá sem kedve, sem tehetsége és az egész kényszer csupán a számára.
Amíg a gyerek önmagától akarja, szereti és élvezni, na meg a szülő fizetni bírja, addig nincs gond a különórákkal.
A gond ott kezdődik, amikor a szülő tényleg elkezdni versenylónak tekinteni a gyerekét és olyan dolgokat tart szem előtt, hogy ő gyerekként mennyire szeretett volna balerina lenni, hát elküldi a lányát, függetlenül attól hogy a gyerek akarja vagy sem ill. mert a szomszéd Béluska is hegedül, salsázik, karatézik és ötéves létére angol meséket olvas egyszerre.
De nagyon remélem hogy ilyen elvetemült szülők csak a városi legendákban léteznek és azért jut ideje a gyerekeknek arra ami a korában a legfontosabb, hogy gyerek legyen/lehessen.
Szerintem meg a mai gyerekek igénylik. A lányom most megy iskolába, felsoroltam neki, hogy miket lehet választani és szinte mindenre szeretne járni: néptánc, korcsolya, rajz szakkör, társas tánc. Zene csak másodiktól lesz, de azt is szeretné. Mondtam neki, hogy max. 2-re járhat.
Már az oviban is járt néptáncra és hittanra, de pl. a logopédiát is imádta.
Én sport tagozatos iskolába jártam és akkor néha keménynek éreztem a sok edzést, de ma már örülök, mert 35 évesen is sportolok, mindig is az életem része volt és szerencsére az alakomon is látszik.
Ha a gyerek aktív és érdeklődő akkor nem lehet kárára. Amíg nem a szülő erőlteti.
Viszont, egy csomó mindent gyerekkorban lehet megalapozni, 20-25 éves korban már késő. Például, ha gyerekkortól kezdve rendszeresen sportol valaki, (mindegy, hogy hobbiból, vagy versenyszerűen) akkor teljesen más lesz a teste, másképpen fejlődik. Tanulni elkezdeni, bármit is, sohasem késő, de sokkal nehezebb felnőttként tanulni, legyen zene, sport, vagy akármi, mint gyerekként. Ráadásul, ha kiderül, hogy abban nagyon jó, amit elkezdett tanulni, felnőttként már nem tud versenyre járni, mert akkor már hiányzik több év gyakorlás és rutin, mások akkor hagyják abba, amikor ő elkezdi.
Nekem pl. nagyon hiányzik, hogy nem jártam sehova, a sulin kívül, még sportolni sem. Elnézem azokat a kortársaimat, akik gyerekkorukban sportoltak, teljesen másképpen néznek ki, más az izomzatuk, még akkor is, ha mostanában tunyulnak.Másképpen mozognak, nem olyan ügyetlenek, mint én. És ez abból adódik, hogy ők sportoltak, én meg nem. És azt már nem lehet visszahozni, ami gyerekkorban kimaradt.
Ha gyerekkorban valaki nem csak a tananyagot, hanem mást is tanul, akkor később felnőttként is sokkal könnyebben fog tanulni akár szellemi, akár fizikai dolgokat.