Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Túlélni a szakítást
Sziasztok!
Friss és fájdalmas szakításon vagyok túl. Mindig azt hittem, hogy szakítás után a nők csak nyávognak. Hiszen általában mire eljön a szakítás ideje, addigra annyi a gond, hogy csak a vak nem látja, hogy vége. És persze sírni, depizni természetes, de attól még az embernek vannak kötelezettségei, és élete az exen kívül.
Hát NEM!
3,5 év alatt sikerült berendeznem úgy az életem, hogy minden róla szóljon. Alig maradtak barátaim, aki maradt, az mind közös. Mintha válás során ők lennének a gyerekeink, akiken osztozni kell. Hobbim nincs, leszámítva a közös filmnézést és puzzle-kirakást. Amikhez persze nincs kedvem, mert rá emlékeztet.
Fáj az egész élet, a kedélyem nagyon hullámzó, 20 perc nyugi, 10 perc sírás. Még mikor nem akarok sírni, akkor is folynak a könnyeim. Ő volt a legjobb barátom, és ő szeretné, ha ezt fenntartanánk, de természetesen egy ideig még biztos nem megy. Utána sem tudom, hogy a találkozás, "lelkizés" nem eredményezné-e azt, hogy újra vele szeretnék lenni.
Nem az első kapcsolatom, de úgy érzem, számomra ő/ő volt a nagy ő.
Borzasztóan nehéz ellátni a napi feladataimat, mosolyogni munkában az ügyfelekre, nem bőgni óránként egyet a mosdóban, és persze a munkatársak nem barátok, nem kötelesek kezelni a bajaimat.
Azt szeretném kérni tőletek, aki olvassa az írásom, és hasonlón esett át, ossza meg velem a történetét. Szívesen olvasnám a sorstársak véleményét.
Több cikket olvastam már a témában, de én MOST szeretnék jobban lenni.
Ti hogy csináltátok? Hogy álltatok helyt azokon a helyeken, ahol kellett? Mennyi ideig normális ha telesírom a párnám? (Bár sajnos a bennem lévő erős nő erre nem akar időt hagyni)
Előre is köszi minden sorstársnak.
Ana
Bárh van is, azért az fura, h Te tökéletesnek hitted a kapcsolatotokat, s nem vetted észre, h neki ez kevés? Nem voltak jelek amiből ez lejött volna?
Mert akkor most nem szenvednél.
Sziasztok!
Ismét. Köszönöm az eddigi jó és rossz tanácsokat. Továbbra is várom mások történeteit akár privátban is.
Látom sokaknak vannak még feldolgozatlan problémái rajtam kívül, és láttam nagyon dühös hozzászólókat is.
Én csak szeretném jobban érezni magam, a másik gyalázása nélkül. A hibáimmal tisztában vagyok, meg az övéivel is. Kérlek abban segítsetek, hogy szállhatnék le az érzelmi hullámvasútról. Néha úgy érzem minden ok, aztán a következő pillanatban vonulok a mosdóba bőgni. Ennek a problémának a megoldására szeretnék tippeket. Gyakorlati tippeket. Az önsegítő könyvekből eddig csak annyit tanultam, hogy hogyan lehet a közhelyek különféle meghatározásaiból sikeres könyveket írni. Gyakorlati tanáccsal egyik sem szolgált.
De még egyszer köszönöm az eddigi reagálásokat (is)
Ingyenes kurucca voltal majdnem 4-evig,-----hat most megkaptad.
Legkozelebb gondolkozz:
1.-- mi az e'rte'ked?
2.--mit nyujtasz egy ffinak hosszutavon
3.-- miben vagy kulonb egy masik notol??
"Minden napra valami, h. ne kelljen gondokodnom. Barátnők"
Ez így igaz. BarátNŐK, na, azoknál tényleg nem kell GONDOLKODni...
Hmmmmmmmmm...........................
Szóval, még nem sikerült letenned a terhedet.
A szakitás tulajdonképpen egy függésből történő szabadulás. Mindenki tudja, hogy a kábitószer-függőségben szenvedőknek milyen nehéz - általában egyedül lehetetlen - a a drogtól szabadulni. Ez is egy függőség, miért volna a szakitás megélése más?
Bizony, igencsak megviseli az embert, szerintem minden eszközzel - a kábitószer függőkhöz hasonlóan, külső segitséget is igénybe véve - kell kezelni a helyzetet.
/Én 42 év együttélés után voltam kénytelen szakitani olyasmiért, ami - ezeken az oldalakon a hozzászólók túlnyomó többségéenk a véleménye szerint - teljesen indokolatlan, igazságtalan és előreláthatatlan volt/
Ahogy többen írták, az idő segíteni fog. Tudom, ez most téged nem vigasztal.
Azt javasolom, próbálj meditálni. Olyan közösségbe menni, ahol megtanulsz befelé figyelni. Talán oly mértékben társfüggő vagy, hogy egyáltalán nem bírsz egyedül lenni, ami nagy baj. Az önértékelésedet nagyon fontos lenne javítani, mert anélkül egy következő kapcsolatban ugyanez történhet veled.
Szánj időt arra, hogy átgondold : mit hibáztál el. Talán túlságosan rátelepedtél, birtokolni akartad, megfojtoddad a szereteteddel?
Valószínűleg teljesen feladtad önmagad ebben a kapcsolatban, mindent egy lapra tettél fel. Ez nagy hiba, mert ha a másik ezt megérzi, menekül.
Minden csapás azért van, hogy tanuljunk belőle. Ha nem sikerül, újra és újra megtörténik.
Ez egy olyan gyász, mintha meghalt volna egy szeretted. Vagy még rosszabb, mert aki meghal nem önszántából megy el.
A gyásznak idő kell, ki kell élni a fájdalmat, de nem szabad tovább tocsogni benne a kelleténél. Ne hidd, hogy nem pótolható a szerelmed.
Szerintem hiába ír bárki bármit, ezen sajnos majd csak az idő segít. Semmi más.
Tudom, hogy ilyenkor nagyon nehéz kívülről látnod magad és a volt kapcsolatodat, de próbálj meg józanul gondolkodni, mintha nem a te kapcsolatod lenne.
A fiú otthagyta a lányt sok év után. Miért? Mert már NEM SZERETI, vagy talált más magának. Józan paraszti ésszel ebből kikövetkeztethető,a fiúnak innentől kezdve nincs szüksége a lányra, a büszke (reméljük) lány meg veszi a lapot. Ha neked nincs már szükséged a kedvenc sapkádra, mert eddig imádtad, de már nem szereted, nem is tetszik rajtad, akkor elajándékozod, kidobod.
Ez ugyanez, csak emberekkel.
Persze, gondolom a falnak beszélek, mert ebben az állapotban nem lehet így gondolkodni, de így kéne, és akkor nem lenne semmi baj.
Szóval visszakanyarodok az elejére: IDŐŐŐŐŐŐŐŐ
Ja, és legyél nyitott, nem kell új kapcsolatba belemenni, de ha egy pasi flörtölni akar veled, akkor menj bele a flörtbe, jót tesz az összetört önbizalomnak.
Őrült nagy közhely, de az idő majd segít. Nyugodtan sírd tele a párnád, ahányszor erre csak szükséged van, ezt a kapcsolatot el kell gyászolni.
Én tavaly márciusban szakítottam, 4 hónapig teljesen magam alatt voltam (minden este úgy sírtam álomba magam), aztán lassan újra elkezdtem nyitni a másik nem felé. Szeptember végén ismertem meg a Páromat, akivel azóta is együtt vagyunk, és remélem leszünk is örökké. :)
Fagyallo-cimket
az uvegre
Hozzátettem,hogy nem vagyok rá büszke..
Nem emlékszem,nem azok voltak a legsikerültebb képeim.
Kicsit -nagyon be voltam csípve
ez nagyon edes
Es mit festettel ?
Teljesen korrekt, hogy ennyire reálisan látod. :-)