Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyke nem játszik egyedül?
Létrehozva: 2016. március 1. 09:33
Sziasztok!
Szeretném előre leszögezni nem problémát szeretnék itt megoldani, csak beszélgetnék olyanokkal, akik ismerik ezt a jelenséget. ;)
Nem egyedi a mi esetünk, hallottam már 2-3 ismerőstől (de nem többektől). Ti is azt tapasztaljátok, hogy egy óvodás korú egyke gyermek nem tudja otthon elfoglalni magát egyedül?
Én mindig csak legyintettem "majd később jobb lesz, ahogy növekszik". De semmi. Módszeresen kikerüli a játékot. A múlt héten már egy jutalmazós rendszert is bevezettem, mondván talán ez motiválja (mert eddig ezzel a módszerrel mindig sikerült bizonyos dolgokat elérni). De nem. 10 perc önálló játékot kérnék naponta, ez talán nem sok. De csak hárít.
Természetesen engem meg az apukáját szívesen hívja játékba, meg is mondja mit, hogyan csináljunk, de bevallom, ez a tevékenység -közel a 40hez- mindkettőnket fáraszt és untat egy idő után. És sajnos otthon nekünk nem csak a játék van, sok a házimunkánk is, amit el kell végeznünk.
Mit gondoltok, általános jelenség ez? A ti gyermekeitek sem akarja egyedül elfoglalni magát?
(természetesen az egykékről kérdezek, mert tesók bizonyosan sokkal jobban elvannak együtt is, nem igénylik ennyire a szülőket)
Köszi a válaszokat!!
U.i: ne legyen vita! ;)
Én úgy vagyok vele, hogy inkább a lakás szaladjon időnként, ha így lesz kiegyensúlyozott a gyerek, bár tudom nem mindenki képes ilyen fokú lazaságra, én is nehezen viseltem az elején, most már könnyebben bevetem a leszarom tablettát. Persze nem esz meg minket a kosz, és nem is állandó dolog, hogy félretesszük a házimunkát vagy bármit és csak a gyerek körül forog a világ, de néha-néha belefér, hogy ottmarad a kupi másnapig, mert egész délután-este a gyerekkel viháncoltunk. A párommal meg mindig marad egy kis kettesben töltött idő, amikor a csemete elaludt este.
Dettó, mint az én fiam, bár tudom, ezt már kitárgyaltuk :) Abszolút nem igényelte idáig (4 éves) a kortársakat, inkább a felnőttekkel van el. Már nagyon megbántam, hogy nem mentem szembe az árral és tartottam itthon még legalább egy évet. Nagyon nehezen szokott be az oviba, egy kínszenvedés volt az első félév. Most már inkább nem változtatok, mert már kezdi elfogadni, talán rosszabb lenne jövőre megint elölről kezdeni. De az oviban is főleg a felnőtt társaságot keresi, a dadus néni a legjobb barátja :)
Szóval tényleg alkati dolog is, de szerintem azért nagyban hozzájárul a nevelés, a családi környezet is. Mi például soha nem erőltettük ezt az egyedül játszást, pont hogy állandóan "tutujgatva" volt, én ráértem vele annyit foglalkozni, amennyit csak akarta, és nem is volt ez számomra fárasztó. Magától kezdett el kb 1-1,5 évesen elmolyolgatni a játékokkal úgy, hogy közben én nem kellettem neki oda.
..a lakás meg közben szalad. :))
Erre akárhogy is sajnálom, nincs módom. Meg kell főznöm másnapra, elő kell készítenem a vacsorát, mosni /teregetni kell, van, hogy a takarítás is ekkorra marad. Férjemmel is szeretnék két szót nyugiban váltani.
Ó, nem, mi ennyire nem vagyunk betáblázva. :)
Reggel nyugiban elmegyünk oviba (hagyom aludni, nem sietünk), ez nem egy "szuperovi" itt nem nyaggatják a gyerkőcöket mindenféle foglalkozással, csak amikhez kedvük van, ahhoz csatlakoznak. 4 körül hazasétálunk, ott sem hajt a tatár, ha kedvünk van biciklizünk vagy sétálunk, játszótérre megyünk. Otthon pedig csak úgy elvagyunk. Nekem persze vannak feladataim, legyen az egy mosás bekészítés, főzés, takarítás. Mert ezt napközben nem tudom elvégezni, én is dolgozok.
De például mi nem rángatjuk a gyereket bevásárolni meg plázákba, sőt esti programjaink sincsenek, mert mi akkor már otthon vagyunk. Sokszor ő maga választja, hogy otthon marad apuval én meg elmegyek még délután vásásrolni. :)
Na az "el lehet rontani" kitetellel pont olyasmire gondoltam, mint amit Babyface is ir.
A zsufolt programok, amikor ugymond nincs ido unatkozni ellene dolgoznak annak, hogy kialakitsa egy gyerek a kepesseget a sajat maga feltalalasara. Az unatkozo ido a kreativitas melegagya, akkor szuletnek a nagy otletek:-) Ha nincs unatkozo ido, nincsenek nagy otletek, cask varjuk a sultcsirke berepuleset:-)
Es itt nem az olyan termeszetes nyuzsgesrol beszelek, amit pl egy nagycsalad jelent, hanem arro, amikor szervezett es felulrol iranyitott programokkal van tele a nap, mert "le kell kotni a gyereket".
Emlekszem, egy ismeros amerikai csaladnal az au-pair dolga az volt, hogy mindennap vigye valahova "erdekes" helyre, programra a gyereket, es mindig UJ helyre, nehogy unatkozzon. Meg nyaralni is csak olyan helyre mentek, ahol kids club biztositva volt, mert elkepzelni sem tudtak, hogy a gyerekkel anelkul is lehetne. Aztan kesobb meg panaszkodtak, hogy a gyerek allandoan a fejukre maszik tarsasagban, pedig ott vannak egyutt jatszo kiskolok (a tobbiek gyerekei), de egyaltalan nem tud bekapcsolodni veluk a jatekba:-(
Háááát kinek mutassa a művét, ha nem nektek??? Ha percenként készült egy, akkor percenként készült. :-)
Sokszor mondja, hogy a játék unalmas. Egyedül meg főleg. :(
Egyenlőre még semennyire nem motiválja a dolog, mert péntek óta összesen 1 szívecskét kapott. azóta nem tudtam mivel rávenni, hogy egyedül is eljátszadozzon.
Bár tegnap gyurmázott, de percenként szaladt hozzánk, hogy ezt meg azt készítette. :)
Szerintem ez abszolut nem egykeseg, hanem egyeniseg kerdese. Mar ha a gyermek nincs alapvetoen "elrontva".
Mert sajnos utobbit is lehet, talalkoztam ilyen jelenseggel:-(
Nekem egy db majdnem 15 eves fiam van, es annak idejen inkabb egyedul szeretett (tudott) jatszani, mint tarsakkal. Ovodaba se jart 4.5 koraig, ennek pont az egyik oka az volt, hogy olyan jol megvolt otthon. Igenyelte a kozos tevekenyseget is (legyen az egyutt-olvasas, epitozes, fozocskezes, tarsasozas, ilyesmi), de mivel ez az igenye is abszolut kielegitesre talalt, semi gondja nem volt abbol, hogy x idoben meg elfoglalja magat (es nem napi 10 percekrol beszelek).
Tesomek kislanya is egyke (6 eves lesz nyaron), o is nagyon jol eljatszik egyedul. Mas modon, mint a fiam (szinte rank szol, hogy hagyjuk beken, ha eppen nagyon benne van egy sajat maga altal kitalalt es eljatszott szituacioban, ez nem volt jellemzo a fiamra), de teljesen onjaro. Viszont abban is mas, mint a gyerekem, hogy nagyon szereti mar pici kora ota a kortars kozosseget is, konnyen baratkozik, nagyon igenyli is a gyerektarsasagot. Az enyem nem ilyen volt.
Szoval osszesitve, az en nagyon konkret tapasztalataimat, sem az nem mondhato ki, hogy attol mert egyke, nem jatszik vki egyedul, sem az, hogy az egyke gyerek maganakvalo, nem baratkozik konnyen:-))
Igen, értem én: Vannak fokozatok. :-)
Enyémek biztos kiakadnának, ha nem lenne egy percük sem az isi / ovi melletti foglalkozások miatt. Tuti lenne lázadás. :-) Azt mondjuk senki nem kifogásolja, ha elutazunk bármennyi időre egy nagy táska játék kíséretében, és ott 0-24-ben együtt vagyunk.
Mivel én 3-at látok egyszerre, akik egy alomból származnak, egy környezetben vannak, ugyanazon szülőpárossal, és mégis mind a 3 más habitusú ilyen témában (is), ezért állítom, hogy ez természet kérdése főleg. :-)
Amelyik meg áll egy óvoda közepén és néz ki a fejéből, hogy nincs mit játszani, az meg kicsit buta. :-)
Nálunk is rendszeres a balhé együttjátszáskor, de ezt ők nem élik meg problémának, max. engem tud idegesíteni egy bizonyos decibel felett. :-)
"Szerintem ovi után ha tehetné egész estig ott ücsörögne a kanapén velem vagy apukájával és hallgatná a mese-felolvasásunkat. :)" =>Hát akkor nosza, tegyetek így! :-) Hamarabb elmegy ez az időszak, mint szeretnéd...
Hú, ez a játékboltos dolog lehet, hogy öngól lesz, csak óvatosan! Előbb-utóbb elönt a kacat, gyereket meg motiválni már nem lehet vele, és csökkenti a lelkesedést szülinap, Karácsony irányában is.
Mivel pont az együtt-egyedül játszás a téma, talán én inkább azzal motiválnám, hogy ha összegyűlik az X db matrica, akkor X órán át azt játsszuk, amit ő mond - együtt. Lehetne akár kamatoztatni is a matricákat: Ha nem használja el az X órára, akkor gyűjthet egy egész szombatra. :-)
Nálunk pl. az együttalvás a vonzó. Néha befogadunk 1-1 gyereket éjszakára, ilyenkor én lefekszem vele időben (lehetőleg fél 9), és társasozunk, csak ketten, amit ő választ. Így jártam tegnap este, hogy egy Kalandozás Budapesten után egy El Captain, majd még egy SET jött. SET 2/3-nál szólt a fiam, hogy most van az, hogy fáradt és aludjunk.
Itt a nyüzsit most nem csak arra értem, hogy eljártok ide-oda, utazgattok, gyerekes programokat szerveztek, MIKÖZBEN otthon is el tudtok lenni nyugiban, hanem mondjuk (szélsőséges példa) olyasmit, hogy kora reggel már a szuperoviban van, ahol folyamatos kötött foglalkozás van, (például nyelvtanulás, foci), délután 5-kor elhozzák, utána elviszik különórára, különedzésre, úszásra, ringatóra, zeneoviba, baba-mamaklubba, utána elmennek bevásárolni, aztán bandáztatják a gyereket a játszótéren kifulladásig, ott helyben meg is vacsiztatják valami instant-péksütivel, aztán otthon beesnek az ágyba. Szélsőséges példa tudom, de én úgy látom, hogy sok gyereknek tényleg esélye sincs lenyugodni és egyáltalán belekezdeni valamibe egyedül, mert állandó nyüzsgés, zaj, tömeg veszi körül, és állandó rohanás az élete, és az a nyomasztó neki, ha nem így van, mert ezt szokta meg. Aztán hétvégén hirtelen váltania kellene, mert a szülők (érthető módon) szeretnének kicsit kikapcsolni, lenyugodni a pörgős hétköznapok után, de a gyereknél ez nem megy olyan könnyen.
Oké, nem bünti, hanem jutalom, de szerintem az eredménye ugyanaz, még ha kedvesebb módszerrel is éred el. Hogy a kedvedért, vagy a jutalom kedvéért foglalja el magát. Inkább azt kellene elérni, hogy ő maga fedezze fel az egyedül játszás örömét, hogy igenis jó dolog elmélyedni valamiben, elmolyolgatni egyedül.
Elhiszem, hogy le szoktatok ülni vele, egyáltalán nem támadni akartam :) Csak leírtam a tapasztalataimat, hogy mi így is így csináljuk, a gyerek meg tökjól elvan magában (általában... mert persze neki is vannak olyan napjai, hogy rám van cuppanva). Aztán lehet, hogy ha egész napos ovis lenne, meg be lenne táblázva az ideje folyamatosan, akkor is ilyen lenne, ki tudja.
Szia,
Enyém is 4, igaz van bátyja, de nem játszik el egyedül, sem a tesóval. Állandóan én kellek
Házimunkát lopva tudom csinálni, folyamatosan játszunk ezt, játszunk azt. Tesó este még otthon tanul, gyakorol, olvas...néha-néha eljátszanak, de abból meg mindig vita van.
Úgy hogy én is várnék tippeket!
Abban egyetértek, hogy elég pörgős egy napunk, egészen babakora óta, így ez simán közrejátszhat nála.
Viszont mióta tél lett (lassan 5 hónapja) azóta jóval kevesebb a jövés-menés nálunk is, ovi után hazamegyünk és már délután 5-től együtt vagyunk.
Hidd el, szoktunk leülni vele és játszunk is. Tehát mutatjuk mi, hogy mit lehet csinálni, de valahogy azt is megunja. Nagyon szereti, ha olvasok neki mesekönyvből. Szerintem ovi után ha tehetné egész estig ott ücsörögne a kanapén velem vagy apukájával és hallgatná a mese-felolvasásunkat. :)
Természetesen sosem büntetném :) nemjáték miatt.
Egy egyszerű kis táblázatot rajzoltam neki, ha játszik 10 percet szépen egyedül, akkor kap egy piros szívecskét. :) 5 szívecske 1 matrica, majd ha összegyűjt 3 matricát, akkor elmegyünk a játékboltba és választhat valamit. :) És gubbasztásért nyilvánvalóan nem jár jó pont.
Legózni is szeret, illetve még kisállatokkal játszani (olyan kis állatkertszerű sok-sok műanyag állatkánk van). De például abban is kéri a segítségemet. Mondja, hogy én legyek az x állattal ő lesz y-nal, és csináljuk ezt meg azt.
Igaza van, sok minden unalmas egyedül. :-)
Abban igazad van, hogy akinek nincs ideje / lehetősége egyedül elmélyedni, az valószínűleg nem is fog tudni, viszont tudod, hogy mi azért az igencsak nyüzsi család vagyunk, ennek ellenére a kicsi nagyon el tud mélyedni, és mostanában a nagy is elég sokáig, ha békén hagyják a kertben tenni-venni.
Utolsó bekezdéseddel egyetértek, jutalomtól / büntitől nem fog megtanulni egyedül játszani. Talán úgy lehetne erre tanítani fokozatosan, hogy együtt nekiállunk pl. vonatsínt építeni, majd amikor már nagyon belelendültünk, akkor megkérem, hogy ezt az állomást / fűtőházat stb. folytassa, amíg én megyek, és főzök egy kávét, jövök vissza. Aztán lehet emelni ennek az idejét.
4,5 éves, nyár végén lesz 5.
Neki nincs gondja közösséggel, sőt! Előfordul, hogy áthivunk neki 1-1 kis barátot, akkor persze nagyon aranyosan eljátszanak.
Azt mondja egyedül unalmas. :(
Szeret gyurmázni, rajzolni, de ehhez is sokszor igényli a társaságunkat.
Tarsasozni még ritkán, hamar megunja.
Segiteni szeret házimunkában, de abba se tudom mindig bevonni.
Enyém gyerek elvan egyedül viszonylag hosszú ideig is, és így van ez már egészen pici kora óta. Persze nem úgy, hogy elvonul a szobájába, hanem ott van a közelünkben, szólunk egymáshoz közben, megmutatja mit épített stb, de én addig tudok mást csinálni.
Én azt vettem észre, hogy elsősorban azok a gyerekek nem tudnak mit kezdeni magukkal, akiknek az idejük tele van zsúfolva programokkal, tehát sokszor esélyük sincs csak úgy magukban el lenni. Például egész nap bölcsi, ovi, délután különórák, vásárlás, "bandázás", és este csak gyorsan kajálni, fürdeni meg beájulni az ágyba marad idő, szóval gyakorlatilag egész nap pörög a gyerek. Akik egy picit nyugisabban élnek, azoknál a gyerek is jobban tud befelé figyelni, el lenni csak úgy. Persze tudom, a nyugis életmód nem mindig kívánságműsor. És nyilván a genetika is sokat nyom a latban, vannak pörgősebb, társaságkedvelőbb gyerekek és vannak introvertáltak.
Szerintem neveléssel, kényszerrel, jutalmazással, büntivel nem sokra mész, max annyit lehet elérni ezekkel, hogy a gyerek gubbaszt magában egyedül a kedvedért egy ideig. Inkább valahogy meg kéne tanítani neki, hogy sok mindennel egyedül is lehet játszani, vagy akár kitalálni játékokat. Akár úgy, hogy te leülsz összerakni a kisvonatot, vagy babázni, legozni, akármit, és talán akkor elkezd utánozni és rájön, hogy ez jó móka lehet.
Persze szülőként is lehet ezt a témát elcseszni is, meg jó irányba terelni is, de van a gyereknek egy alaptermészete, és ez is befolyásolja, mennyire szeret egyedül elmélyülni dolgokban.
Nekem a kicsi az, aki képes nagyon sokáig elfoglalni magát az autós szőnyegén autókkal, dínókkal. Ütköznek, brümmögnek, repülnek, stb. Pedig elméletileg pont ő az, aki nem tudja, milyen az, hogy egykének lenni, és egyedül elfoglalni magát, mert körülötte mindig van gyerek.
Én egyke vagyok - jó-jó, 40 éves egyke. :-)
Én azt tudom mondani, hogy sokat unatkoztam gyerekkoromban. Szüleim, nagyszülők foglalkoztak velem, de az nem "olyan".
Szerettem rajzolni, de kisebb koromban nem rajzolgattam órákon át, azt csak sokkal később. 10-12 évesen pl. szívesen rajzoltam órákon át.
Én is szerettem, ha nem egyedül kellett azt mittudoménmit építeni, hanem volt közben interakció: "légyszi fogd meg, keress kék kockát, basszusledőlt, jajdeszéplett..." :-)
Amúgy alapvetően nem sok, amit kérsz tőle. (Mekkora a gyerek?)
Nekem 3 fiam van, sokat játszanak együtt, és nélkülünk is, viszont én nagyon szeretek társasozni, így minden este megy legalább egy társas party.
anno én játszottam egyedül is órákat, kisvonat, fémépítő...
ma ismerek testvérnélküli kicsit úgy 3-4 akik játszanak magukban a szobájukban
1 olyat aki állandóan nyúzza vagy az apját vagy az anyját és a nappaliban csinál kupit
de ezt a gyereket baba korában is mindenszarért kézbevették atyalapatyázták
jó nehezen is marad meg az anyja nélkül a közösségben
később oda már szívesen ment és játszott a többiekkel
de otthon nem szakad le kicsit se a szüleiről
a jutalmazás dolog meg olyan állatidomáros, nem a gyerek eszére hat