Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vajon mi lehet az oka?
Létrehozva: 2020. július 23. 09:24
Sziasztok
Van egy barátom, már egy éve. Fél éve már, hogy együtt is élünk. De egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni. Semmiféle intimitás nincs köztünk. Rengeteget beszélgetünk, mindenben mellettem áll, megbízik bennem, ott van velem nap mint nap. De ha közeledni akarok, nem fogadja. Megpuszilnám, elhúzódik, mégfognám a kezét, nem hagyja. Szeretkezés..a szó szoros értelmében még nem isvis köztünk. Csak "dugunk". Még azután sem bújunk össze, csak kiszáll. Ha szeretném megölelni, azt mondja most ne. Ha beszélni szeretnék rólunk, azt totálisan hárítja. Még sosem csókolt meg, magától még sosem ölelt át. Nem mondja ki hogy szeret. Így persze én sem mondom, nem akarom hogy az legyen a válasz, hogy "ühhümm".
Hogy lehet ezt kibírni? Szükségem van intimitásra, közelségre, szeretetre. Tettekkel már tele a padlás, de nekem ez nem elég. Jó lenne fizikailag érezni, hogy számítok, jó lenne hallani, hogy szeretnek. Fejemben tudom, de így hogy egyáltalán nincs köztünk fizikai kontaktus, érintés, csók, puszi, így nagyon nehéz ez elhinni.
Tökéletes úgysincs. Nem vagyok már fiatal. Trógerekre már nem vagyok kíváncsi.
Nem az a típus,aki hagyná magát. Ha nem akarná a kapcsolatot, már rég lépett volna. Neki nem kell, hogy mossák, nem kell hogy elé tegyem a kaját. Ő szól rám: "már megint takarítasz? Hagyd francba" vagy "dehogy főzöl, megyünk eszünk valahol"
Érzelmi szinten, igen igazad van, elutasitasban élek. De emellett, épphogy az önbizalmat nagyon is növelte, bízik bennem, támogat. Olyan dolgokat tesz meg, amit másnak nem igazán tett volna meg.
Így van. A napi szintű odafigyelés megvan. És ez nagyon jól esik.
Olvastam a szeretetnyelvekröl. Ő másképp fejezi ki a szeretetét, mint én. Ezt el is fogadom. Csak jó lenne néha egy simogatás vagy egy puszi.
Ha az eddigi kapcsolatok során csak azt kapta, amit most hiányol, akkor érthető, hogy most arra van igénye, amit eddig nem kapott meg.
Gondoskodó, odafigyelő törődésre.
Közben kiderült, hogy most a másik, az intimebb oldal hiányzik.
Mivel mindkettőre igénye lenne, tovább kell keresnie a megfelelő partnert!
Belegondolva a helyzetbe: nem lehet hozzáérni, nem lehet megpuszilni/megcsókolni, nem lehet ezt, nem lehet azt.... stb
Értem, hogy nem mindig és mindenkor van az embernek kedve a smacihoz, de mégis ez elviselni talán betegebb dolog mint maga a visszautasító...
Ha ez az elutasítás csak jópárszor is bekövetkezik nem badarság e az, hogy összebúrorozni egy ilyen emberrel?
Nekem az jött le, hogy gondoskodó odafigyelést kap, amit talán eddig nem tapasztalt, és igénye van rá.
Mégis, mi a frászt találsz te ebben a kapcsolatban, amikor gyakorlatilag állandó visszautasításban élsz?
Önérzet? Önbecsülés ? Olvastál már efféle fogalmakról?
Hát,ja!
Így is lehet ezek szerint.
Amilyen virágot szakítottál azt kell szagolnod. Nekem úgy tűnik a virágszakítást inkább te akartad és a másik fél csak hagyta magát leszakajtani. Innen lehet a már már csak az aktus idejére eltűrt testi kapcsolat.
Érdekes, ez ktségtelen. Minden esetre olcsóbb neki, mintha kijárna a Kamaraerdőbe...
Azt azért ugye hagyja, hogy mossál rá, főzzél rá, rende tartsd a lakást?
Ha más az igényszinted, akkor ez hosszabb távon nem fog elég lenni.
Minél hamarabb szállsz ki, talán annál kevésbé sérültök.
Arra nem gondoltál, hogy enyhébb fokban aspergeres, ezért nem igénye mindez, ugyanis ezen szocializáció kimarad nekik?!
Na ez az. Én ahhoz vagyok szokva, hogy a párkapcsolat egyik alapja a kompromisszum. Lehet én voltam eddig toleráns. De ha valaki azt szeretné, hogy én tegyek meg ezt vagy azt, mert ő azt szereti, akkor megtenném. Most is toleralom, hogy nem bújok folyton,de jól esne, ha ő is megerőltetné magát, legalább naponta 1x. Csak az én kedvemért. Mert sztem ennyi beleférne, én meg örömködhetnék magamban
Nem vagyunk egyformák. Nekem nagyon jól esik. Nem trécselünk messengeren órákig, csak érzem, hogy gondol rám. És ez bizony valóban jól esik a lelkemnek.
Meghalneeek ha valaki par oras tavollet utan a munkahelyemen olyannal zaklatna hogy mizujs
kapasbol 10 okot is fel tudnek sorolni es ebben a hormon hiany is benne lehetne a szocializacion kivul . de itt az a kerdes hogy ki mit toleral/na es nem az hogy hogy lehetne a masikat rabirni arra ami szamara testidegen
Miért? Nem kelünk egy időben, én már általában a munkahelyen vagyok mikor ő felkel. Csak megkérdezi "mizu" . Nekem jól esik. (ma hosszú idő után nem tudtunk együtt aludni, épp most jött az üzenet
)
Meghalnek ha az akivel egyutt elek minden reggel ramirna
Tudom. A tettekkel nincs is semmi kivetnivaló. Minden reggel rámír mi újság, olyan dolgok is eszébe jutnak velem kapcsolatban amire nem is számítok. Szóval ez nagyon is jól működik. Csak a közelsége, hogy átöleljen vagy adjon egy puszit.
A szeretet jele nem csupan a testi erintes
szeretet jele az is ha ejszaka dolgozoll es csendben asztalodra teszi a kedvenc eteledet vagy italodat es beken hagy a munkad vegzese soran .
hagyjuk mar ezt a ferfi akire fel lehet nezni
lanyregeny motivumot , az eletben TARSA van az embernek .
Igy szocializalodott es kes Itt mostbaz a kerded hogy ezt a masik toleralni tudja e vagy sem.
Mindezek mellett nagyon is megy. Találtam végre egy férfit, aki valóban az, akire fel lehet nézni, akivel értelmesen lehet beszélgetni, aki kiáll mellettem. Nem is akarok mást, csak szeretném megérteni, mitől lehet egy ember ennyire elutasító a testiseggel, érintéssel kapcsolatban, egy olyan emberrel szemben, akit állítólag szeret.
Ahogy írtam nem egy friss kapcsolat és nem is csak szex-kapcsolat.
De nem látok a fejébe és nem is engedi hogy beszéljünk erről.
Nekem nem kell óránként szerelmet vallani, sőt csókolgatni sem, meg taperolni folyamatosan, de felfoghatatlan számomra,hogy neki nincs igénye semmiféle érintésre sem.
"Hogy lehet kiborno ? " kerdezed
en meg azt kerdezem miert kell / lene kibirni ?
nagy a vilag minden zsak elobb vagy utobb megtalaja a maga foltjat 
Felesleges wz onaltatas hogy barki meg fog valtozni a szep szemunkert 
Mindenki sajat eletenek a kovacsa. Mindenki maga dont hogy mit bir mit akar elviselni a tarsatol.
ha nem megy nem kell eroltetni
Felesleges ott mely erzelmeket odafordulast keresni ahol a testi kielegules a lenyeg .