Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyógyult anorexiások
Torolt_felhasznalo_501073
Létrehozva: 2005. június 4. 15:04
Sziasztok!
Olyan sorstársakat keresek, akik már kigyógyultak az anorexiából, de még kísérti őket a múlt. Jómagam 14 évesen lettem anorexiás, és bő egy év alatt önerővel és kezeletlenül kilábaltam a legsúlyosabb szakaszából. 21 és 25 évesen voltak visszaeséseim, de a súlyom már nem volt extrém módon kevés. Volt benne egy-két majdnem bulémiás időszak is, tehát ingadozott a testúlyom. A mai napig, harmincon túl, 3 gyermekkel is "anorexiás gondolkodásmódom" van, a normál súly alatt, ám nem kóros soványságban tartom magam, jóformán mindent eszek, de meghatározott módon, majdnem rituálé szerűen. Aki volt már anorexiás, tudja, miről beszélek..
Valójában - amiért ezt a topikot is indítottam - tapasztalatokat gyűjtök: sikerült-e nektek teljesen megszabadulni a soványság-kövérség kényszerképzetétől? Van-e olyan egykori beteg, aki ma már bűntudat és kalóriaszámolgatás nélkül él, le mer ülni a családdal enni, nem válogat, hanem ami jól esik megeszi, és nem zabálja magát túl akkor sem, amikor eldönti, márpedig eszik. Mi volt az, ami átlendített benneteket a normális világba?
Minden tapasztalat, jó tanács érdekel.
Olyan sorstársakat keresek, akik már kigyógyultak az anorexiából, de még kísérti őket a múlt. Jómagam 14 évesen lettem anorexiás, és bő egy év alatt önerővel és kezeletlenül kilábaltam a legsúlyosabb szakaszából. 21 és 25 évesen voltak visszaeséseim, de a súlyom már nem volt extrém módon kevés. Volt benne egy-két majdnem bulémiás időszak is, tehát ingadozott a testúlyom. A mai napig, harmincon túl, 3 gyermekkel is "anorexiás gondolkodásmódom" van, a normál súly alatt, ám nem kóros soványságban tartom magam, jóformán mindent eszek, de meghatározott módon, majdnem rituálé szerűen. Aki volt már anorexiás, tudja, miről beszélek..
Valójában - amiért ezt a topikot is indítottam - tapasztalatokat gyűjtök: sikerült-e nektek teljesen megszabadulni a soványság-kövérség kényszerképzetétől? Van-e olyan egykori beteg, aki ma már bűntudat és kalóriaszámolgatás nélkül él, le mer ülni a családdal enni, nem válogat, hanem ami jól esik megeszi, és nem zabálja magát túl akkor sem, amikor eldönti, márpedig eszik. Mi volt az, ami átlendített benneteket a normális világba?
Minden tapasztalat, jó tanács érdekel.
Van egy barátnőm, aki anorexiás volt, ez biztos és szerintem még most is valamilyen szinten. Mindig bíztat, hogy egyek, de őt sosem látom enni. Pár éve szült egy gyönyörű gyermeket, akkor kifejezetten jól nézett ki, de azóta megint lefogyott rettenetesen. Olyan a combja, mint a karom!
Az fogott meg, hogy azt írtad, utálod a tested. Pedig nekem az a tapasztalatom, hogy akik így utálják a testüket, nagyon szépek és nagyon is adnak magukra. Barátnőm is nagyon szép! Csak azt nem tudom, hogy akkor nektek mi a szép, ha nem ti? Biztos vagyok benne, hogy kifogástalan az alakod! És biztos vagyok benne, hogy adsz magadra! Nehezen hiszem el, hogy nem látjátok, hogy szépek vagytok, szebb, mint az átlag. Hiszen a ti alkatotok az ideál. Számomra ez nagy ellentmondás. És gondolom, hogy főleg pszichés eredetű, de Te ahogy olvasom, elég jól kijöttél belőle. Hátha, tudsz válaszolni elfogulatlanul.
A másik amit kérdeznék, hogy ti felismeritek az anorexiát máson?
Anomari, Neked a gyerek hozott megnyugvást? Jobb, hogy anya vagy és felelős egy csöppségért? A terhesség alatt nem volt nehéz enned?
Bocs, a hülye kérdésekért, de érdekel. . . és kicsit aggódom a barátnőmért, bár tenni nem fogok tudni érte szerintem. Egy részt, hála Istennek nem ismerem olyan jól ezt a betegséget, másrészt nem én állok hozzá a legközelebb. . .
Szerintem jó ötlet ez a topik! Ha anorexiás lennék, nekem sokat segítene!!! Gyógyuljatok meg minél hamarabb, mert enni jó! :-)))
megnéztem, irtam neked :D:D:D:D
Adok jelszót, de rólam nincs kép rajta. JOBB IS ÍGY! Nem szeretem a testem.
túl fogod élni. . . a válást is. . .
ja azt nem irtam le, hogy lelkileg soha nem jöttem rendben. . . nem mondanám magam teljesen gyógyultnak, inkább evő anorexiásnak. . . mert még igy 60 kg-mal is meg tudom mutatni az "úszógumimat". . .
Gratulálok én is neked magical. Olyan rossz ezt végigolvasni, mert ugyanezt élem meg most. Teljesen magamra maradtam, pedig rengeteg barátom volt, mindig nyüzsögtem. . . már a párommal is szakítottam, pedig 5 évig voltunk 1ütt, de már nem bírta tolerálni az állandó nyomottságomat, kedvtelenségemet. Szóval elüldöztem mindenkit?!Lehet. Talán kezdem felismerni, de így, emberek nélkül nehéz "ÚJ ÉLETET"kezdeni, és ezt nem érti meg senki. Mert mondják, hogy ha visszazökkenek az életbe, majd megint lesznek barátok, stb.
Na meg a szüleim is épp válófélben vannak, ők sem könnyítik meg. . .
Mindenesetre nekem kell elindulni!!Tudom!!Kérek mindenkit, hogy aki túl van rajta, írja le. . . köszönöm
a dicséretet köszönöm. . . nekem nem kellett éhezni, hogy visszafogyjak, elég volt a kedves exanyós jelenléte. . . és a mai napig szoptatok!
a töltöttséghez gratulálok. . . én állandóan megkapom az orvosaimtól, hogy rámférne pár kiló, de ugyanezt mondják a barátaim is. . .
adsz jelszót, hogy megnézhesselek?
Én giliszta voltam, mikor megismert a párom, most meg töltöttkáposzta vagyok (nagyon-nagyon töltött), de mégsem mond ilyet. Viszont egy kedves rokonunk közölte velem, hogy GYÜLÖLI az ilyen nöket, akik csak addig SZÉPEK, amíg meg nem szerzik a férfit, aztán elhagyják magukat. Nem hagytam el magam, söt. De hát tudja is ö! :-( Mondanom se kell a lánya totál anorexiás. Fogalmam sincs, miböl ered? :-/
Különben meg jó hogy nem már terhesen-szülés után vékony legyél!
:-(((
Én is ismerek olyat, aki alig evett terhesség alatt (mondjuk így is hatalmas lett a baba), utána meg nem szoptatott, hanem kávén és cigin élt, meg fél napig tornázott, így mire 3 hónapos lett a gyerek, lányka-alakja volt. Én más rangsort vallok, de ez ugye csak rám tartozik. Mindenesetre az egyik legnagyobb kegyetlenségnek tartom, ha vkit azért teheneznek le, mert babája van, vagy ott vannak a hormonkezelt/hormonzavaros nök, akik napi egy almán is hatalmasak. Szóval az élet nem fekete és fehér, de sztem érzö embernek ezt kár is ecsetelni. AMúgy megnéztem a bemedet és sztem sini vagy, a Baba pedig gyönyörü!!! :-)
na mindegy. . . megyek eszem egy pár falatot és ellátom picifiam is. . .
de igazad van. . . viszont a túl sok víz is árthat. . . ezt anyukám mondta, hogy ha valaki 3 liternél több folyadékot iszik naponta (és ebben benne van a zsömle, kávé, leves. . . stb) az akár ártalmas is lehet. . .
A vizesedés az nem hízás, és okozhatja gyógyszer is, vagy valami zavar.
Normális, hogy ha sok vizet iszol, annak súlya van, amég ki nem pisiled, de abból zsír nem lesz. Aki anorexiás, annak azért kell sok folyadék, hogy ki ne száradjon (az szívritmus zavart okoz), aki meg nem az, annak meg azért kell, hogy jól működjön az anyagcsere (rossz anyagcserével fogyni sem lehet).
Igyatok sokat, a víz barát! :-)))
Anomari igen ezt mondta, merthogy ő a vékony lányba szeretett bele, csak azt felejtette el, hogy terhes voltam. . . igaz lehettem volna olyan mint a mai őrült kismamák, hogy össz-vissz 6 kg-ot hiznak, holott az orvosok szerint 12-t kéne. . . dehát. . .
ja a terhességgel együtt jár egyfajta vizesedés. . . nem tudom, hogy egyébként hogy van, mert erről nem kérdeztem az orvosomat, de terhesség alatt jobban megmarad a víz. . . igaz én már 2 nappal szülés után 60 kg voltam. . . igaz ehhez hozzájárult a kedves nagymama látogatása, akit kifejezetten bosszantott, hogy 30 egynehány fokban nem hordok haskötőt. . . aztán az, hogy a kedves expárom kijelentette, nem láthatom a szüleimet, de ő odaköltözteti az anyját. . . hát igen. a stressz nagyon jó fogyókúra. . . most sem vagyok több, de kopp-kopp-kopp babócát még meg tudom etetni :D
Most folytatom a pozitív résszel.
37 kilósan, teljesen egyedül, rájöttem, hogy nem szeretném ilyen nyomotúságosan és ilyen hamar befejezni fiatal életemet. Éreztem, hogy talán többre vagyok hivatott és érdemes az életben. Eszembe jutottak a gyerekkori álmaim, és elképzeléseim az életről, és döntöttem: nem most és nem így fogom befejezni.
Nehéz volt, de elkezdtem lassan enni. Persze ezek is olyan kaják voltak, amivel más fogyózik, de az én kiéhezett szervezetemnek sokat segített(pl. joghurtok meg kellog's-ok). Veszélyes ám, mert még ezután fogytam is (34), és több mint 1 évig ezt tartottam, nehéz volt nem elveszteni a reményt.
Nekem nagyon sokat segített, hogy nem hízásként fogtam fel a hízást, hanem mint tömegnövelés. El is kezdtem tornázni járni, és gyúrós étrendet enni, olvastam a testépítő oldalakat, és tanácsot kértem. Ahogy ettem, visszatért az életkedvem is, újra felvettem a kapcsolatot a barátaimmal. Aztán kaptam hangulatjavítót is, amitől kiegyensúlyozott lettem annyira, hogy le tudjam zárni a 4 éves kapcsolatomat. Üröm az örömben, hogy a barátom elvesztésével egyidőben bulimiás lettem. Ettől persze elkezdtem rohamosan hízni, de ahogy elértem a normál súlyomat és rendeztem a lelkivilágomat, értelmét vesztette a dolog, és enyhült.
Tehát itt tartok most: 45 kg vagyok (kb. ennyi voltam előtte), újra a társaság középponta vagyok, van erőm bulizni, tanulni, kifelé jövök a bulimiából és elmúltak az anorexia okozta panaszaim. Kiegyensúlyozottabb vagyok, és képes élvezni a pillanatot, a személyiségem nagyon sokat fejlődött, és nem látom olyan kilátástalannak az életem.
Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, pedig kivonatoltam :-)))
AZt mondta: tehén???!! :-(((( Nem találok szavakat. Miért mondta, hogy mondhatott ilyet?? :-(
A víztöl tényleg lehet hízni-vizesedni? Én 3-4 liter vizet iszok naponta, de ha attól vagyok ilyen, akkor inkább mérséklem a mennyiséget!
Különben szöget ütött a fejembe, ahogy olvastam a gyógyuláshoz írt jótanácsokat, hogy épp visszafelé kel gondolkodni, mint egy fogyókúránál. És épp ez az ördögi: az ember megkapja, h. tehén, hogy azért kövér, mert NINCS AKARATEREJE lefogyni, meg ELHAGYJA megát, meg sorolhatnám. Aztán bedacol, lefogy és jön az, h. szedd össze magad, egyél. Nem jó ez így! :-(((
ok, tudom: az egyensúly a lényeg. De egyensúlyban sem hízni, sem fogyni nem lehet, esetleg stagnálni. Vagy nem?
Én is a "gyógyultak" táborát erősítem, mármint ha lehet egy anorexiást gyógyultnak tekinteni. . . jelenleg 60 kg vagyok és 183 cm. . . de tavaly voltam 85 is, igaz szülés előtt. . .
én is kamaszkoromban kerültem bele ebbe a körbe. . . barátaim nem voltak, mindig is visszahúzódó voltam. . . és elkezdtem nem enni. . . volt olyan, hogy egy hét alatt ettem meg egy zsemlét. . . hétvégén pedig mindig valami ürügyet találtam ki, hogy ne kelljen a családommal együtt ennem. . . visszafogytam 40kg-ra
nekem anyukám segített leginkább. . . nyáron kivett egy hónap szabadságot és minden nap egy kicsivel többet kellett ennem. . . előszőr csak egy fél zsemlét egy nap alatt, aztán már egy egészet. . . stb. az érettségire sikerült 50kg-ig felmenni. . . aztán kimentem Írországba gyerekre felügyelni. . . addigra már úgy ahogy tudtam enni és a gyerekek annyira lefoglaltak, hogy elfelejtettem az evére koncentrálni. . .
"meg is híztam" hiszen vertem a 70kg-ot :D de mikor visszajöttem visszament a tömegem 60 kg-ra. . . ezt azóta is tartom. . .
terhesség alatt sem ettem sokat, inkább csak azért, mert kell a gyereknek, most is csak azért eszem. . . én inkább azért híztam, mert napi 2 liter vizet ittam és az már sok volt, tehát vizesedtem. . .
a legrosszabbul az esett, mikor a gyerek apja azt mondta rám, hogy "tehén" (nem is vagyunk együtt, ezt nem tudtam neki soha megbocsátani)
mindenkinek sikeres evést :D
Segítsétek egymást, mert nekünk egészségeseknek érthetetlen a problémátok. Kitartást nektek!!
napok óta szemezek a topikkal, de mindig elszorul a torkom, és nem tudok dönteni, írjak-e egyáltalán. . . mégis belevágok, talán tudok valamiben segíteni.
Én azt mondom magamról, hogy gyógyult vagyok, holott azt hiszem, aki már túl van rajta többé-kevésbe, az tudja, hogy a gyógyultság sajnos a mi esetünkben sosem 100%-os. Bizony én is folyamatosan szeretnék kevesebb és kevesebb súlyú lenni, de szerencsére ez ma már csak gondolati szinten foglalkoztat. Mindez párosul egy folyamatos evés-kényszerrel, amit viszont már tudok kontrollálni. Inkább folyamatosan csipegetek, mint hogy egyszerre bekajoljak, ez utóbbi sokkal nagyobb bűntudat. No és igen, az evéssel kapcsolatos bűntudat, azt hiszem ezt sem lehet teljesen levetkőzni.
Valaki kérdezte, hogy visszatér-e az étvágy. Visszatér, igen. De vajon lehet-e úgy igazán jóízűen enni, hogy közben ott motoszkál a fejemben a bűntudat, és azonnal hurkákat meg vastag combokat látok magamon, ha valami finomat eszem?
Pedig már évek óta nincsenek kóros tüneteim. Én kb. 20 évesen lettem anorexiás, majd bulimiás, majd anorexiás és újra bulimiás. . . ördögi kör. Kétszer voltam kórházban, szerencsére mesterséges táplálásra nem volt szükség, de dilibogyókkal teletömtek. Nagyon depressziós voltam, egyszer be is szedtem egy csomó antidepresszánst. Rettentően letompítottak, de nem ez a megoldás! Én egy nap fogtam és kidobtam a francba az összes hülye bogyót, nem mentem el többé a pszichiáterhez (akitől minden alkalommal bőgve jöttem ki). Ahogy Kószaszél írta, nekem is egyedül ez segített: önerővel, saját elhatározással kijönni a gödörből. Iszonyú nehéz volt, mind fizikialiag, mind pszichésen. De sikerült. Volt még egy-két kisebb visszaesésem, de nem mindig épp időben észhez tértem.
Nekem sokat segített a családom - éppen azzal, hogy nem akartak drasztikusan beleszólni. Csendben, kétségbeesetten szemlélték, ahogy szép lassan tönkreteszem magam, próbáltak beszélni velem, de soha nem kényszerítettek semmire. Persze már elmúltam 20.
Én súlyban nem voltam ilyen kétségbeejtő helyzetben mint amit itt sokan leírtak (döbbenet. . . 21 kg!!), én a 165 centimhez 40 kilós voltam a dolog legmélyén. De jellemzőbb volt a folyamatos 45-46 kg, de ekkor bulimiás voltam. Ami szerintem még az anorexiánál is nagyobb csapda, mégnagyobb ördögi kör. Folyamatos evéskényszer, napi 4-5 hányás, már rutinból nyúltam a torkomba. . . a rágófogaim tönkrementek, a nyelőcsövem sebes lett a sok savtól. Vészes káliumhiányom lett és némi szívritmuszavarra is sikerült szert tennem. És azért alattomos dolog, mert közben a környezet alig vesz észre valamit, hiszen nem voltam ijesztően sovány vagy valami. . . .
Most 50 kg vagyok. Az eszemmel tudom, hogy nem szabad, és valójában nem is kell ennél lejjebb mennem. De most így jól érzem magam. Főleg, mert voltam 65 kg is, igaz akkor szültem a lányomat. :)
Szóval úgy érzem, az enyém igenis sikersztori, bár azt hiszem, soha nem tűnik el nyomtalanul az életünkből ez a dolog. . .
Bocs, hosszú lett.
Neked sajnos tényleg muszály lesz pedig orvosi segítség az induláshoz, mert a szerveidnek újra fel kell építeniük magukat. Neked újra meg kell tanulnod enni. És nem agyilag, mint a többieknek, hanem valóban. Ebben egy jó doki tudna segíteni, hogy a gyomrod meg a beleid fel tudják dolgozni a tápanyagot. És nem hízókúráról beszélek(az nálad végzetes is lehet!), hanem beindítani az emésztésedet. Az emberi test csodákra képes.
Nem akarom ismételgetni a szokásos tanácsokat, de te asszem egészen más kategória vagy, táplálkozási tanácsot nem is merek adni. De próbálkozz, nagyon kevéskével, de próbálkozz, még ha fáj is, vagy borzasztó, akkor is próbálkozz! Talán vmi gyerkjoghurttal, vagy vmi nagyon könnyen emészthetővel, esetleg bébitápszerrel vagy fehérjeturmixxal. Nem akarok butaságot írni, ehhez kéne egy dietetikus, bár a legjobban az fog segíteni amit a szervezeted diktál, amikor éhes.
Bármit szeretnél tudni, kérdezz, és írj ami csak kikánkozik belőled.
És ha tudsz beszélni róla, mondd el mi történt a barátnőddel.
Mindig is túlérzékeny voltam. Nagyon konzervatív az apám, nagyok voltak az elvárások, és ehhez igazítottam a magamét is. Viszont dicséretet nem kaptam. Különc gyerek is voltam, sok megaláztatás ért kiskoromban, így kellőképpen gátlásos és megfeleléskényszeres lettem. Aztán jöttek a rossz kamasz évek, amikor meg lázadoztam ezért mégjobban elmérgesedett a viszony.
15 évesen jött a nagy szerelem, amivel sok rettegés meg lelki-válság, szerelmi háromszög, stb. 16 évesen egy abortusz, ami után pánikbetegség. Valahogy ezután kezdődött, hogy elkezdem figyelni az alakomra(amivel sose volt komoly baj) szokásos diétával. Talán mert úgy éreztem hogy ezt kontrollálhatom, vagy hogy ezzel legyőzöm magam. . . vagy hogy odafigyelést kapjak. . . nem tudom. érettséginél már észrevették mások is, akkor voltam olyan 44 kg(48-ról). 1 év múlva 35. Közben ráment a kapcsolatom, teljesen elhidegültünk egymástól. mert ugye én már szinte semmire se voltam képes, életkedv 0, és szégyellt velem utcára menni. Minden működésem kezdett már lállni, a legborzasztóbb tünetekkel(szőrösödés, állandó puffadás, keringésproblémák stb. ). Barátaimat is elveszítettem, magamba fordultam. De akkor már mindenki letett a gyógyulásomról. Borzasztóan szomorú voltam, mert láttam milyen vagyok, és nem láttam kiutat, tényleg csak vegetáltam, és sírtam, hogy mennyi minden lehetett volna még az életemben, és én tönkretettem magamat, lassú öngyilkosság, kész.
Folyt köv. a pozitív résszel. Addig te is írj magadról.
Mi a baj a 4-essel?Az azt jelenti jó!És gratulálok! Főleg egy ilyen nehéz szigorlaton!Én örülök, ha átmegyek számvitelből(pedig azért jó tanuló vagyok), majd csak pénteken lesz eredmény. És mi az hogy emiatt "halogatod" a gyógyulást?Ha az agyad nem jut tápanyaghoz, romlani fog a teljesítményed. Nem lehet úgy szellemi teljesítményt végezni, ha tested arra irányítja az agyad, hogy "segítség éheztetnek és nem tudok már működni".
Mégis kinek akarsz megfelelni? Miért muszály az 5-ös?
Nekem is muszály volt, de ez egy egyetemen/fősulin már messze nem ész kérdése, aztán rájöttem, hogy minek? Volt amire be se jártam, mégis 5-öst írtam úgy hogy előző este tanultam meg az egészet, és volt amit az istennek se bírok megtanulni(pl. számvitel:-)).
A maximalizmus nem annyira borzasztó ha megtanuljuk kezelni, de gondolj bele: ha maximálisan jó akarsz lenni és maximálisan jól akarsz kinézni, akkor most miért teszed tönkre magad?
Szívesen leírom neked a betegségem történetét, csak részletekben, ha jó úgy, mert elég hosszú lesz még rövidítve is. Ide írom a topicba, hátha másnak is segít.
Az életem valóban sokat változott a gyógyulásom után. És nem csak abban, hogy jobban el tudom fogadni magam és megint emberi külsőm van(sőt, szép nőies:-)), hanem nagyon sokmindenre ráébresztett ez az egész. Egészen máshogy látom a világot, teljesen átértékeltem az életem.