Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzed ez a vágyam, s biztos ez a tied
S hogy legyen egy párod, kivel együtt lehetsz
Fogd meg a kezem, én is fogom tied
Ha nyíltan kimondod, s vállalod érzelmed
S tetszünk egymásnak, hadd legyek kedvesed
Látod e gondolat gyorsan viszi kezem
Bár ez a verselés nem az első nekem
Zene, tánc, színpad, könyv, ez is az életem
Hideg vasba bújt ész, ez most a kenyerem
Ha tetszik e pár sor, s hiszed, mit énekel
Gyere fogd a kezem, ébredjél mellettem
Szia! A vers nagyon szép csak egy kis javításra szorul.
Hangszál helyett => hangaszál (egy "a" betű véletlenül kimaradt)
Üdv Z.
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Sziasztok!
Egy sms....
"Te egy angyal vagy, aki a Földre szállt, szerencsére pont engem eltalált. Egész életem tőle fejreállt, amit a szívem keresett végre megtalált!"
Apollinaire
Búcsú:
Letéptem ezt a hangszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangszálnak
És várlak téged tudhatod.
Búcsú a szerelemtől
Ha vége,hát csókolj meg s isten áldjon,
megtagadlak,már nem vagyok tied,
gyönyörnek,óh,mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még-töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó,se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most,bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalnál zokog a hűség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még,noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani,ha akarnád.
Csak az életem
Nincs másom nekem
De az életem
Veled megfelezem
A szerelmem az életem
De az a Tiéd, a Tiéd, kedvesem
S ha örök álomra hajtom a fejem,
Ha a testem végleg megpihen
A halál sem veszteség nekem
Mert legszebb éveim, kedvesem
Megoszthattam Veled, Veled, Veled
Leo Marks
Szerelmi tragédia
Egy vidám forgatag kellös közepében találkoztam vele.Magas volt,karcsú,sudár mint egy jegenye.szól:kislány szabad egy táncra? S én alig tudtam kimondani:igen...A zenekar keringőbe kezdett,s mindenkit elsodort a tömeg.A szeme égő tűzként parázslott s mikor rám tekintett ,nevetett.Tudtam éreztem már akkor,hogy az elsö percben megszerettem.Az egész úgy tűnt mint egy álom.Búcsúzáskor így szólt:imádom!Egy esztendö szállt,mint múló pillanat,s adtunk egymásnak forró csókokat.Azt hiszen boldogok voltunk............Míg a tragédia meg nem történt egy forró nyári napon.Munkából hazafelé tartottam éppen,amikor a szürke aszfalton szembe jött valaki az úton!Én integetni akartam mert ö már messziröl integetett,de amikor észrevettem valamit,nem emeltem fel a kezem.Kezét egy ismeretlen lány fogta.Ó milyen fájdalom ez nekem s éreztem a könnyek mind elborították a két szemem.Én inkább meghalok,gondoltam, hisz mit és így az életem?A kanyarba jött egy fekete kocsi,mint egy fekete veszedelem...............Én hirtelen az úttestre léptem,és a többire már nem emlékszem. Mikor magamhoz tértem,hatalmas tömeg állt körülöttem,csak azt nem láttam köztük kit legjobban szerettem.Akkor vettem észre,hogy mellettem egy test hever.Igen ö volt az a hös,a bátor,ki testével megvédelmezett.Alig volt már benne élet,félig életben volt,félig halott.........De szólt: kislány meg kell mondanom ez a lány a húgom volt.A szeme a végtelenbe nézett,a szája mosolyra húzódott,senki nem gondolt hogy a halállal birkózott.Gyöztesnek a halál bizonyult.A fiú ajkán egy vércsepp jelent meg.gyengül? erejét összeszedve és egy utolsó mondatot sugott,s megszorította a kezem:gondolj amit akarsz,én akkor is szeretlek.Mardossa szívemet keserű önvád,örökös gyász az életem,mert volt 1 fiú ki azzal halt meg: kislány én szeretlek!
Szerelmi tragédia!
E tragikus eset mit elmondok,egy örült szerelem végére tett pontot.Talán féltékenység volt az a nagy hiba melyböl lett a nagy tragédia....Szép tavaszi estén mikor csendes a táj,szerelem tüzeben égett egy ifjú pár.Halkan sugdoloztak,némán csókolóztak,távolba vígan lubickoltak.Ám az idö ment,tavaszt a nyár követte,nyarat meg az ösz hüvös szele.Szerelmük mámora tetöpontra hágott,örjöngtek egymásért,szültek sok sok szép álmot.Egy napon aztán mégis vitatkozni kezdtek s a vita hevében sértö szót kerestek.Végül a fiú megütötte a lányt,majd elébe borult és kérte bocsánatat.Könnyes szemmel kérte:kicsi kis szerelmem,csak most az egyszer bocsáss meg nekem.Imádlak,szeretlek,ne haragudj én rám, e szörnyü vétket szívböl bánom drágám.... Gúnyos,sértö,kacaj volt rá a válasz.....Tudd meg,nem szeretlek,te buta kisfiú,gyülöllek,megvetlek,te átkozott fiú... Mint a villám mikor lesújt a földre,oly erövel hatott a válasz a fiú szívére.Fölállt............szólni akart...de csuklott a hangja,döbbent arcal nézett a lányra.Lehajtotta a fejét,elindult az úton,szívébe nyilalt a sajgo fájdalom.Egy csak egy volt az emlékezetében....Elküldött,nem szeret,mit ér így ez az élet.Otthonába érve leroskadt az ágyra,merengve gondolt az elmúlt boldogságra.Tudta ,hogy vége,nem jön vissza többé!Utolsó levelét eképp jegyzetelé: unom az életem,így tovább nem bírom,inkább a csúf halált,mint a vad magányt választom.Utolsó percben azt kívánom,ne légy boldog e világon.Jussak majd eszedbe,ha már nem leszek,emlékezz arra,hogy szeretlek.Ravatalomhoz ne mérj közel jönni,utolsó utamat nélküled fogom megtenni.Megszólal a harang e gyönyörü napra,gondolj majd rám,de könnyet ne hullajts.....temessenek engem a temetö sarkába,temetö sarkának legkissebb zugába.Ne találjon rám senki ezen a világon,majd megnyugszon ott a márvilágon.Ha majd egy sírhalom alatt alszom,akkor már örök álmomat,borulja síromra,s rám emlékezzel,emlékezz arra kit nem szerettel...Eképp fejezte be a levelet,melyre a neve helyett egy könnycseppet ejtett.Könnyebb meghalni mint örökre bankódni,nem tudnálak soha elfeledni.Ezután otthagyta otthonát,magába zárkózva ment mindig tovább.Nem szólt ö senkinek,kikkel találkozott,közelgö halálról melyen ábrándozott....Lassan felkapaszkodott egy szikla tetejére,utolsó pillantást vetett a vidékre.Levetette magát a mélybe.Zuhant,a földre csapódva a lelke elsuhant.Hiába várták nem jött vissza többé,barátai mentek,hogy öt megkeressek.Hüvös öszi napon rátaláltak végre,megmeredve feküdt egy szikla tövébe.Egyik zsebében egy levelet találtak,mely meg volt címezve egy barna kislánynak.Olvashatatlan volt,hisz a vértöl elazótt,csak a címzett értette meg e pár sort.Nagy fájdalom közt eltemették.Szülei sírtak hisz nagyon szerették. Volt még ott valaki,akit nem vettek észre,a kapuban talpig feketében.Az éj leple alatt valaki halkan zokog,siratja a fiút aki már régen halott.Késö a bánat,maga is tudja,de a szerelem gyötri,kinozza.............
S reményt adtál,
Kimondhatatlan szépet.
Velem voltál
S emléket adtál,
Gyönyörű meséket.
Hozzám bújtál,
S álmot adtál:
Álomszerű Estéket...
Kezed nyújtottad,
S szerelmet adtál;
Csókod érezhettem,
S szívet adtál
a boldogtalannak,
Esélyt a lelketlennek...
Utat a bolyongónak,
Édes mosolyt
Életem rögeszméinek...
S minden mit adhatok cserébe
Csak a kezem,
Mely Téged követel,
a szívem,
Mely Érted dobog
a lelkem
Mely nem is létezne
Nélküled
Csókom,
Hűséges Szerelmem...
Oh jaj, ez mindenem!"
A szerelem olyan, mint
Egy édes álom.
Mely, ha fölébred,
Áttör minden gáton.
S ha egyszer fölébredt,
Megállítani nem lehet.
Utolér majd mindenkit,
S összetör szíveket.
De ha a szerelem,
Viszonzásra talál.
Akkor az a pár,
Biztos felhőkbe száll.
Attól kezdve kettejüknek,
Boldog lesz élete.
Meg nem bántják egymást,
S ez csak a kezdete."
Csak mennek a napok,
S, Te nem vagy itt velem,
Pedig annyira, annyira
Kellenél nekem!
Talán nem is sejted
Mennyire megváltozott minden,
Más szemmel látom a világot,
És ezt Neked köszönhetem.
Tudnál-e szeretni?
Lehetnék a kedvesed?
Mennyi a kérdés,
És a válasz Benned van,
Ne siesd el kérlek,
Fontold meg nyugodtan.
S ha úgy érzed,
Valamit el kell mondanod,
Csak nézz a szemembe,
Én majd mindent tudni fogok.
Mert elég egy pillantásod
Hogy megértsem,
Lobog még a Láng,
Vagy meghalt egészen..."
Amikor megláttam a szemedet szememmel,
Először érintettem kezedet kezemmel,
Valami megszólalt és valami kiáltott,
Vörös rózsának láttam az egész világot.
Amikor először hallottam a hangodat,
Láttam megcsillani szépséges hajadat,
Tudtam,hogy te vagy az kit oly régóta vártam,
Arcodon kívül semmit,de semmi mást nem láttam.
Valami elindult ma,ami eddig csak állt,
Szerelem-fejsze csapkodni kezdte a magányt,
Mint két festék,kik esőben összefolynak,
Esőcseppektől új színekkel gazdagodnak.
Amikor érzed,hogy a két szív együtt dobban,
Ritmusuk egy lesz és a lélek nyughatatlan,
Mikor a találkozás izgalma felemészt,
Mindent odaadnék azokért a percekért.
Egy kis formabontás, egy DM dal szövege, egyszerű de sztem épp azért szép...
Depeche Mode - Somebody Lyrics
I want somebody to shareShare the rest of my lifeShare my innermost thoughtsKnow my intimate detailsSomeone who'll stand by my sideAnd give me supportAnd in returnShe'll get my supportShe will listen to me When I want to speakAbout the world we live inAnd life in generalThough my views may be wrongThey may even be pervertedShe'll hear me outAnd won't easily be convertedTo my way of thinking In fact she'll often disagreeBut at the end of it allShe will understand meAaaahhhhh.... I want somebody who caresFor me passionatelyWith every thought andWith every breathSzeress!
Most gondolom mi remek
Mert az évek mik elmentek
A mult rabjai lettek
És a jelen
Mely cseppet sem remek
Mert nem kellek senkinek
Behunyom szemem
Hogy ott álljon elöttem
Ki szeret
Most kinyitom szemem
És elkesereve nézem
Hogy nem álljon elöttem
Kiért dobog szivem
Össze kulcsolom kezem
És kivánom SZERESS!!
És azért mert én vagyok nem azért mert jo vagyok...!!!
Saját készitésü!!:-)
Vártál-e már valakit,hosszú órákon át?
Lested-e az ablakból,
Remélve,hogy senki se lát.
Rohantál-e,ha megcsörrent az átkozott telefon?
Hánykolódtál-e álmatlanul egy-egy hajnalon?
Tudod-e milyen mikor semmi se fontos,
Csak a beígért hívás lenne már pontos!
Tudod-e,hogy fáj mikor nem jön el,
Mikor bárhogy várod,Ő nem hív fel?
Érezted-e már,-hogy a szív bár nem tud-mégis fáj?
Tudod-e milyen mikor a körmöd a tenyeredbe váj?
Kívántad-e úgy Őt,hogy sírnod kellett tőle,
hogy soha,de soha nem lesz eleged belőle?
A szerelem kín,de szeretünk szenvedni,
S kínunk okozóját nem tudjuk elengedni!
Van aki sír,szenved,míg az övé lehet.
Van aki könnyen bír feledni,
Van aki meghal,mert nagyon tud szeretni.
hanem az egyetlen
lehetőség,hogy
boldog legyél!