Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távkapcsolatban élők
Torolt_felhasznalo_818518
Létrehozva: 2006. március 20. 11:17
Sziasztok!
Sorstársak, üljünk néha össze beszélgetni. Adjunk egymásnak erőt és kitartást vagy jó tippeket a szerelem "tárgya" hiányának elviselésére...
Kíváncsi lennék, ki hogyan éli ezt meg, kinek milyen a párja a távolból...
Pl.: hogy lehet dolgokat nem félreérteni, hogyan lehet nem állandóan a kedvesre gondolni, hogyan lehet egymást támogatni?
Olyanokat is várok, akik már túl vannak ezen a szakaszon és pozitívan jöttek ki a dologból...
Akik meg negatívan, azok meg elmondhatják, miből tanuljunk.
Ja hozzáteszem: engem nem zavar, ha valaki nem hisz benne. Nyugodtan elmondhatja bárki a véleményét. De nem azért nyitottam a topicot, mert bizonytalan vagyok, csak azért, mert hiányzik a barátom.
Sokan már jól ismerik a sztorinkat. Most szerencsére minden rendben van és jól vagyunk. Régebben már voltunk távkapcsolatban egy 3 hónapos periódusban, és azóta is a munkája miatt ritkábban találkoztunk, így most nem szokatlan a helyzet. Tehát már el tudom viselni, tudok tanulni, eljárok itthonról, nem gubózom be... de azért ez hosszabb lesz és nehezebb.
Szóval beszélgessünk. De különben azt se bánom, ha másról beszélgetünk és eltereljük egymás figyelmét...
Sorstársak, üljünk néha össze beszélgetni. Adjunk egymásnak erőt és kitartást vagy jó tippeket a szerelem "tárgya" hiányának elviselésére...
Kíváncsi lennék, ki hogyan éli ezt meg, kinek milyen a párja a távolból...
Pl.: hogy lehet dolgokat nem félreérteni, hogyan lehet nem állandóan a kedvesre gondolni, hogyan lehet egymást támogatni?
Olyanokat is várok, akik már túl vannak ezen a szakaszon és pozitívan jöttek ki a dologból...
Akik meg negatívan, azok meg elmondhatják, miből tanuljunk.
Ja hozzáteszem: engem nem zavar, ha valaki nem hisz benne. Nyugodtan elmondhatja bárki a véleményét. De nem azért nyitottam a topicot, mert bizonytalan vagyok, csak azért, mert hiányzik a barátom.
Sokan már jól ismerik a sztorinkat. Most szerencsére minden rendben van és jól vagyunk. Régebben már voltunk távkapcsolatban egy 3 hónapos periódusban, és azóta is a munkája miatt ritkábban találkoztunk, így most nem szokatlan a helyzet. Tehát már el tudom viselni, tudok tanulni, eljárok itthonról, nem gubózom be... de azért ez hosszabb lesz és nehezebb.
Szóval beszélgessünk. De különben azt se bánom, ha másról beszélgetünk és eltereljük egymás figyelmét...
De ettől még ez a helyzet nehéz.
Hát igen, így azért biztos sokkal rosszabb Neked. De egyébként az én előző barátom nagyon sokat dolgozott távol tőlem, volt hogy 2 havonta láttam, igaz nem sokszor volt ilyen. Vele 5 évig voltam együtt, aztán szakítottunk, de nem a távkapcsolat miatt.
A mostani párom esetében biztosan sokkal nehezebben bírnám ki, ha nem jönne haza hétvégente, igaz, ilyenkor sem csak az enyém, mindenki rögtön szét akarja kapni (család, barátok)
úgy kell lecsapnom rá 
Ahhoz képest, hogy 1-2 kedves ismerős kb. 6 hónapot jósolt nekünk távkapcsolatban, már lassan 8 hónapja működik nálunk minden probléma nélkül. Majd megőrülök, mikor lesz már végre péntek este.. 
Egyébként én gondolkozás nélkül utána mennék... csak ezt nem tehetem magammal, tanulnom kell, és kisgyerek korom óta Debrecenben szeretnék tanulni. Kérdezitek, hogy ő miért nem jön oda? Mert Pesten több a pénz és nem kell annyit fizetni az albiért, mert haverjáé... Vagy ezek csak kifogások? Nem tudom, az idő eldönti...
Igen, valóban nehezebb lenne még ennél is, ha a ti helyzetetekben lennénk.
Én tudom, hogy azért neki nem olyan nehéz nélkülem, mert lefoglalják a megélhetési gondok, a beilleszkedés, az alkalmazkodás. És egy csomó intéznivaló, ami ilyenkor van.
Én ugyan érettségizem, tehát dolgom nekem is van, de ezen kívül az én életem semmit nem változik, bőven ráérek agyalni. Mi is nehéz időszakon vagyunk túl: TELJESEN másképp gondolkozunk, mert én nő vagyok, ő meg férfi, következésképp amit én alapnak gondolok, neki eszébe sem jut és fordítva. És 18 évesen ezt még nehéz elfogadni. Idősebb (28) barátnőm mondta, hogy neki is hosszú évekbe telt, mire ezt megértette, és nem sértődött meg ezeken... Ezt kellene valahogy nekem is elérnem.
És hogy jöttetek össze?
Igen egyébként mi több mint három évig minden nap találkoztunk. Aztán ő elkezdett dolgozni, és az került előtérbe, ahhoz kellett alkalmazkodni. És én mivel nagyon szerelmes vagyok, ez nem jelentett gondot... Vagyis eleinte igen... De azért, hogy őszinte legyek, várom már a napot, hogy ő alkalmazkodjon az én életemhez...
Nagyon remelem.. De ne tudd meg, mennyit kell kinlodni, hogy teljen le az az ido, amikor ujra egyutt lehetunk..
Sokszor felkelni se lenne kedvem, ha nincs a gyerekunk, akkor szerintem depisebb lennek, de most kibirom, mert muszaj.
Egyebkent mi nem birtuk az ide-oda maszkalast. Szerintem ez idegolo, megismerni sem tudod rendesen a masikat.
Azt is nehez kivarni, hogy este hazaerjen a munkabol, nemhogy 2-3 honapot..
Dehat Budapest nem egy nagy tavolsag! Miert kell szenvedni? Ulj fel a vonatra es kesz. Pentek este elmesz, hetfo hajnalban vissza. Te hol laksz?
Na, nála is ez volt a helyzet. Illetve annyi, hogy neki családilag minden oké volt, csak álláslehetősége nem volt. Illetve lett volna, csak a töredékéért, mint amit Bp-en kap.. Te gondolkodtál azon, hogy utána menj Bp-re? Úgy néz ki, hogy én megyek, vsz nyáron. Megmondom őszintén, nem sok kedvem van hozzá, csak miatta megyek, mert nem rajongok Bp-ért..
Sziasztok! Az én párom "csak" kb. 170 km-re van tőlem. Akkor ez távkapcsolatnak számít?
Tavaly szeptember óta, akkor kapott Bp-en állást. Azóta hétvégente látom, illetve egy időben hazajött néha hétközben is, annyira hiányoztam neki 
Most már sajnos nem tudja megoldani.. (vagy már nem is hiányzok neki annyira??? 
 
Nálunk egyelőre semmi probléma..
Te meg már féllábbal is kibírod azt az egy hónapot!!!!
hát az én sztorim ennél talán bonyolultabb, de ne érts félre, senkinek a gondjait nem szeretném lebecsülni.
Szóval, mi 2 éve vagyunk együtt, kb. 2-3 havonta találkozunk. Mivel ő külföldi.
Nemrég épp egy nagyon kínlódó szakaszon estünk át. Mert ugyebár az ilyen kapcsolatok fenntartásához mindkét félnek a 100%-os "munkája" szükséges.
Fontos, h a távollét miatt még inkább megbeszéljétek a veletek történt dolgokat, és hogy megosszátok egymással a gondolataitokat.
Sajnos, nálunk ilyen alapdolgokon van a kínlódás, mert a barátom és köztem elég nagy a kulturális és a személyiségbeli különbség..
Úgyhogy igazából pozitív és negatív tapasztalataim is vannak.
De nem akarlak lehangolni.
Ráadásul talán azért is vagytok jobb helyzetben, mert ha jól értettem, ti már voltatok (talán éltetek is) együtt hosszabb időn keresztül.
Úgyhogy ti már legalább tudjátok, milyen is sülve-főve együtt. Nekünk meg talán 1 hónap volt a leghosszabb idő, amit tényleg együtt töltöttünk.
Máskor max 2 hetecskéket tudunk találkozni.
Ráadásul azt is, ha vmelyikőnknek szünetel a suli stb.
Félek tőle, hogy milyen lesz, ha valaha együtt fogunk élni, hogy fogunk alkalmazkodni.
Most ennyi jutott eszembe, de nyugodtan kérdezz, ha tudok segíteni, vagy ha csak beszélgetni szeretnél.
Dömsödön van egy pici nyaralóm.Sokszor csak űlök a parton és nézem a Dunát.Megnyugtató.
Sarolta
Haliho!
En eltem tavkapcsolatban, es jelenleg kenyszer-tavkapcsolatban elek meg egy piciket. Ferjecskem kulfoldon van, (en is, de mas mas orszagokban..
 
csak kb 1 honap mulva mehetunk mi is..
Szerintem ki lehet birni nagy nehezen, csak szeretni kell a masikat. Nem hiszem, hogy flirt-re szukseg van.. en nem hiszem hogy kibirnam, o sem..
Hol van a parod?
Hát havonta jön haza, de úgy néz ki, talán mehetek hozzá a hónapok közepén. Mivel kéthetente szabad a hétvégéje. De ez részéről még sokmindentől függ. Bár azt hiszem, tisztáztuk, hogy azért én ezt csak úgy fogom felvállalni, ha nincs akadálya ennek. És kétnaponta hívjuk egymást, köznap napi sms-ek...
Hát, ha nem jön össze, az egyet jelent: nem szeretik egymást eléggé a felek. Mint nálunk
De nekünk nagy tanulság és kellemes emlék maradt. A flört pedig megbeszélés eredménye volt 
Milyen gyakran beszéltek, és milyen gyakran találkoztok?
De köszönöm, hogy megosztottad velem...
Én nem hiszem, hogy nekünk flörtölésre szükségünk lenne... Amúgy nagyon jól meg tudjuk oldani, és megbeszéltük, hogy ha már egyikünk is félre akar nézni, előbb lezárja a kapcsolatot. És én ismerem őt annyira, hogy nem csinálná fordítva, meg mindenki így ismeri.
Egyébként természetesen én is aggódom, mert ez egy nagy próba lesz nekünk. De szeretjük egymást, tehát csak rajtunk múlik... Ha meg nem jönne össze, az is jelent valamit.
Szia!
Nekem volt, nem jött össze - de nem kétlem, hogy másnak sikerülhet
Én annyiban tudok segíteni, hogy nálunk mitől nem működött - hátha ez is tanulságos.
Mi mindketten végtelenül liberális, laza, lasseiz fair figurák voltunk, túl távol egymástól, túl hűvös, racionális érzelmi élettel és hatalmas fantáziával. Megbocsájtottuk egymásnak a flörtöket, hiszen nem élhettünk nélkülük, egymást pedig alig láttuk. Egy idő után törvényszerű lett, hogy bár naponta órákat beszélgettünk, ezek inkább szellemi térre helyeződtek át - óriási beszélgetéseink voltak, de az élrzelmek kihűltek belőlük teljesen. Még mindig egymás legszórakoztatóbb partnerei voltunk, de rá kellett jönnünk: ennek olyannyira semmi köze a szerelemhez, hogy inkább kódoljuk át