Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távkapcsolatban élők
Torolt_felhasznalo_818518
Létrehozva: 2006. március 20. 11:17
Sziasztok!
Sorstársak, üljünk néha össze beszélgetni. Adjunk egymásnak erőt és kitartást vagy jó tippeket a szerelem "tárgya" hiányának elviselésére...
Kíváncsi lennék, ki hogyan éli ezt meg, kinek milyen a párja a távolból...
Pl.: hogy lehet dolgokat nem félreérteni, hogyan lehet nem állandóan a kedvesre gondolni, hogyan lehet egymást támogatni?
Olyanokat is várok, akik már túl vannak ezen a szakaszon és pozitívan jöttek ki a dologból...
Akik meg negatívan, azok meg elmondhatják, miből tanuljunk.
Ja hozzáteszem: engem nem zavar, ha valaki nem hisz benne. Nyugodtan elmondhatja bárki a véleményét. De nem azért nyitottam a topicot, mert bizonytalan vagyok, csak azért, mert hiányzik a barátom.
Sokan már jól ismerik a sztorinkat. Most szerencsére minden rendben van és jól vagyunk. Régebben már voltunk távkapcsolatban egy 3 hónapos periódusban, és azóta is a munkája miatt ritkábban találkoztunk, így most nem szokatlan a helyzet. Tehát már el tudom viselni, tudok tanulni, eljárok itthonról, nem gubózom be... de azért ez hosszabb lesz és nehezebb.
Szóval beszélgessünk. De különben azt se bánom, ha másról beszélgetünk és eltereljük egymás figyelmét...
Sorstársak, üljünk néha össze beszélgetni. Adjunk egymásnak erőt és kitartást vagy jó tippeket a szerelem "tárgya" hiányának elviselésére...
Kíváncsi lennék, ki hogyan éli ezt meg, kinek milyen a párja a távolból...
Pl.: hogy lehet dolgokat nem félreérteni, hogyan lehet nem állandóan a kedvesre gondolni, hogyan lehet egymást támogatni?
Olyanokat is várok, akik már túl vannak ezen a szakaszon és pozitívan jöttek ki a dologból...
Akik meg negatívan, azok meg elmondhatják, miből tanuljunk.
Ja hozzáteszem: engem nem zavar, ha valaki nem hisz benne. Nyugodtan elmondhatja bárki a véleményét. De nem azért nyitottam a topicot, mert bizonytalan vagyok, csak azért, mert hiányzik a barátom.
Sokan már jól ismerik a sztorinkat. Most szerencsére minden rendben van és jól vagyunk. Régebben már voltunk távkapcsolatban egy 3 hónapos periódusban, és azóta is a munkája miatt ritkábban találkoztunk, így most nem szokatlan a helyzet. Tehát már el tudom viselni, tudok tanulni, eljárok itthonról, nem gubózom be... de azért ez hosszabb lesz és nehezebb.
Szóval beszélgessünk. De különben azt se bánom, ha másról beszélgetünk és eltereljük egymás figyelmét...
Egyébként bennem sem fordult meg, hogy nem mennék vele a világ végére is... csak azért nem teszem, mert ennek kölcsönösnek kell lennie. És nem akarok egyszer úgy ébredni, hogy minden célomat feladtam, de nem kaptam cserébe semmit... Amint látom, legalább azt, hogy igényli, hogy utána menjek, nem fogok egy percig sem gondolkozni. De egyelőre tudom, hogy ő most önállóságra vágyik.
És... (Bocs, hogy ezt itt és így), de sosem tud nekem ellenállni, illetve egymásnak... Egyszerűen sosem hagy békén...
A lényeg, hogy megnyugodj
Én - persze lehet, hogy furabogár vagyok - kifejezetten örülök, hogy némileg visszakaptam az agyam, és miközben imádom a férjem, újra tudok festéssel, írással, tanulással foglalkozni, és nem olyan zűrösek az érzelmeim
Amúgy nekünk sem jósoltak sok időt, de ezekkel ne foglalkozzatok, ne emésszétek miatta magatokat. Most már nekem könnyű, de teljesen átérzem a helyzeteteket. Szerencsére vége ennek az időszaknak. Nektek is sikerülni fog. Egyébként egy nő szerintem sokkal nehezebben éli ezt meg mint egy férfi, hogy külön van a párjától. Sajnos ha egy távkapcsolatban él valaki, akkor az egyiknek váltania kell és alkalmazkodni a másikhoz. Mondjuk én szívesen jöttem vele külföldre, és nagyon boldogok vagyunk, meg sem fordult a fejemben, hogy nem megyek vele akár a világ végére is.
Ja és sokkal jobb volt így, mert nem költöztünk össze rögtön, valahogy egymás hülyeségeit sokkal jobban toleráljuk. Ezt akkor még nem láttam, de így utólag ezt érzem, mert mindennél jobb érzés volt a távkapcsolat után összeköltözni.
Mikor egy kis masszázsért könyörögni kell, iszonyú lehangoló tud lenni.
Mondjuk vannak olyan dolgok is, amik nagyon meglepnek - kellemesen, pl, amikor a karácsonyi ajándékaimat szépen becsomagolta, még különböző alakzatokat is formált a csomagolópapírból
Nagyon jól esett
Bocs, a "dühöngésért". Én meg úgy gondolom, ahány ember, annyi temperamentum.
Tudjátok, onnan tudom, hogy még mindig nagyon szerelmes vagyok a barátomba, h akárhányszor meglátom a reptéren, iszonyúan megdobban a szívem.
Na, meg a bőre illata
Megcsalás - na igen. Agyalni én is tudok, de ha tudom magamról, hogy én soha senkit nem csaltam még meg, akkor hinnem kell benne, hogy talán létezik még hozzám hasonló gondolkodású ember - sőt, mi több férfi is
Igaz, a mai világban, akárhova nézek, elkeserítő a helyzet hűség terén.
És habár néha elöntenek ezek a hülye érzések, úgy gondolom, hogy ő is úgy vélekedik a hűségről, mint én.
Tudom, hogy odavan értem, úgyhogy elhatároztam, nem törődök ilyen gondolatokkal, van elég elfoglaltságom ezen kívül is!
Engem csak az bosszant, hogy egy pasi 4és fél év után már nem olyan romantikus. Mármint telefonban, meg sms-ben. mert ha kettesben vagyunk, akkor nagyon figyelmes, valahogy figyelmesebb, mint régen... Úgyhogy nekem nehéz volt megszokni, hogy telefonban nem "enyelgünk" stb...
Sziasztok!
Mi is távkapcsolatban éltünk majdnem két évig, és csak hétvégente találkoztunk a párommal. Most már együtt élünk, külföldre jöttünk, ő itt kapott munkát. Az a két év néha borzalmas volt számunkra, hogy nem lehettünk mindig együtt, de kibírtuk.
Szóval kitartás mindenkinek!
Egyébként először azt hittem, ismerlek
Ha tudtok sűrűbben menni egymáshoz, az nagyon jó.
Sajna, most egyikőnk sem áll túl jól anyagilag, mindketten vizsgázgatunk, suli befejezése-szakaszban vagyunk.
Pont ezért is ijedtem meg kicsit. Mi lesz, ha elhelyezkedünk? Még kevesebbet találkozunk szerintem.
Kimenni ezzel a kis semmi franciatudásommal franciákhoz nem fogok...
(De szépen mondtam.)
Nem könnyű, mert ő Franciaországban él, afrikai, és vannak nyelvi problémáink is. Egyelőre angolul beszélünk (ami kezdetben neki nem ment túl jól)
Tavaly nyár óta tanulok franciául, de elég nehéz nyelv, úgyhogy még eltart egy ideig, míg belejövök.
Szerintem most lehet, h jópáran azt gondoljátok, ez a kapcsolat egy vicc
De én is csak az idő eldönti majd-"közhelyet" tudom mondani.