Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távkapcsolatban élők
Torolt_felhasznalo_818518
Létrehozva: 2006. március 20. 11:17
Sziasztok!
Sorstársak, üljünk néha össze beszélgetni. Adjunk egymásnak erőt és kitartást vagy jó tippeket a szerelem "tárgya" hiányának elviselésére...
Kíváncsi lennék, ki hogyan éli ezt meg, kinek milyen a párja a távolból...
Pl.: hogy lehet dolgokat nem félreérteni, hogyan lehet nem állandóan a kedvesre gondolni, hogyan lehet egymást támogatni?
Olyanokat is várok, akik már túl vannak ezen a szakaszon és pozitívan jöttek ki a dologból...
Akik meg negatívan, azok meg elmondhatják, miből tanuljunk.
Ja hozzáteszem: engem nem zavar, ha valaki nem hisz benne. Nyugodtan elmondhatja bárki a véleményét. De nem azért nyitottam a topicot, mert bizonytalan vagyok, csak azért, mert hiányzik a barátom.
Sokan már jól ismerik a sztorinkat. Most szerencsére minden rendben van és jól vagyunk. Régebben már voltunk távkapcsolatban egy 3 hónapos periódusban, és azóta is a munkája miatt ritkábban találkoztunk, így most nem szokatlan a helyzet. Tehát már el tudom viselni, tudok tanulni, eljárok itthonról, nem gubózom be... de azért ez hosszabb lesz és nehezebb.
Szóval beszélgessünk. De különben azt se bánom, ha másról beszélgetünk és eltereljük egymás figyelmét...
Sorstársak, üljünk néha össze beszélgetni. Adjunk egymásnak erőt és kitartást vagy jó tippeket a szerelem "tárgya" hiányának elviselésére...
Kíváncsi lennék, ki hogyan éli ezt meg, kinek milyen a párja a távolból...
Pl.: hogy lehet dolgokat nem félreérteni, hogyan lehet nem állandóan a kedvesre gondolni, hogyan lehet egymást támogatni?
Olyanokat is várok, akik már túl vannak ezen a szakaszon és pozitívan jöttek ki a dologból...
Akik meg negatívan, azok meg elmondhatják, miből tanuljunk.
Ja hozzáteszem: engem nem zavar, ha valaki nem hisz benne. Nyugodtan elmondhatja bárki a véleményét. De nem azért nyitottam a topicot, mert bizonytalan vagyok, csak azért, mert hiányzik a barátom.
Sokan már jól ismerik a sztorinkat. Most szerencsére minden rendben van és jól vagyunk. Régebben már voltunk távkapcsolatban egy 3 hónapos periódusban, és azóta is a munkája miatt ritkábban találkoztunk, így most nem szokatlan a helyzet. Tehát már el tudom viselni, tudok tanulni, eljárok itthonról, nem gubózom be... de azért ez hosszabb lesz és nehezebb.
Szóval beszélgessünk. De különben azt se bánom, ha másról beszélgetünk és eltereljük egymás figyelmét...
Sziasztok Lányok,
Én is távkapcsoltaban élek kb. már egy év. Párom Londonban /Ő angol nemzetiségű/ én Pesten.
Bevalom összintén elkeseredésemben kerestem fel a topikot, hogy lássam más "sorstárs" is ilyen helyzetben van-e mint én vagy csak nálunk vannak ilyen problémák"
de meg kell mondjam most megnyugottam,hogy nem csak én vagyok az egyedüli.
lehet hogy tényleg nagyobb bizalommal kellene egy ilyen tipusu kapcsolatban lenni és nem azon siránkodni otthon ülve, hogy miért nincs most velem, neki miért nem olyan nehéz mint nekem...stb.
nálunk nagyon sokszor probléma volt a nyelv, az állandó félrértések hada amiből kisebb-nagyobb vezekedések lettek (pl. sokszor volt olyan hogy csak viccelni akart de ő nem tudta azt hogy ez sértőnek számit nálunk, és ezzel pl sokszor sikerült megbántania de ez visszont is igaz), az hgy nem tudom elmondani neki azt tisztán amit tényleg szeretnék.
Visszont tudom azt hogy nagyon szeret, csak például ő nem az a típus aki olyan könnyen kimutatja. Ő azt mondja hogy nem olyan kapcsolatot akar ahol hirtelen nagy fellángolás van azt hipp-hupp vége az egésznek, hanem inkább egy hosszútávú dolgot amiben minden nappal több és több érzelem van.
Ebben teljes mértékben egyetértek vele, de sajnos minden ember más és más...
Én például pont az az ember vagyok aki igazán ki van éhezve a szertgetésre, és sokszor pont ez a dolog sodor engem válság állapotba, sirásokba mélyülésbe.annak ellenére hogy tudom neki van igaza.
Ajjjajj lányok nehéz a helyzetünk a férfiak mellett....
de még egyszer csak köszönetet szeretnék mondani hogy felnyitotátok a szemmem hogy kitartás nem csak én vagyok az egyedül ilyen problémákkal.
Amúgy ha minden összesikerül juniustól költözök hozzá.
Hát nemtudom...ez azért elég bonyolult, és hosszantarto dolog, ami kettotok kozt van.
Csak abban vagyok biztos, ha minél tovabb tart egy kapcsolat, annal nehezebb elengedni egymast.
És olyasmin sose gondolkodtatok, hogy mondjuk Te hozzakoltozol, hogy egyutt legyetek, egyutt "utazgassatok"?! Vagy O hozzad?? 1helyen talaljatak melot... Mert ahogy irtad, már felnottek a gyerkoceid...
Lehet hogy szeret, hogy kotodik hozzad, a hosszu evek miatt, de én azt hiszem, ha ez tényleg szivbol jovo lenne, megprobaltatok volna mar megoldani ezt az egyuttélést.
A szuleim 6évig éltek ilyen távkapcsolatban, de ez még a foiskolas éveikban volt, és nagyon rég, Apum Moszkvaban volt, anyum meg otthon Szlovakiaban. Ok évente egyszer talalkoztak, nyarakat egyutt toltotték, hát kibirtak, ma már 25éve boldog hazasok!
Szerintem is nyitnod kellene más férfiak felé is, sosem tudhatod, mi alakulhat ki belole... Mert ez igy nagyon nemjo, hogy ennyit szenvedsz, megérdemled, hogy boldog legyél, csak legyél nyiltabb.
Remélem nem haragszol, hogy egy 22éves igy tanacsokat osztogat...
Örülök ennek a topicnak, mert mi 6 éve vagyunk ebben a helyzetben.
A történetünk röviden:
A barátom német én magyar és 6 évvel ezelőtt itt dolgozott Magyarországon egy beruházáson. Én akkor fejeztem be egy kapcsolatot, ő szintén, és mindkettőnk partnere hasonlóképpen külföldön élt.
! hónapig együtt laktunk, és tudtam azt is, hogy hazautazik, sőt mi több, megint külföldön kap munkát. Az otthonlévő feleségről nem is beszélve, bár elmondása szerint a hosszú évek során elidegültek egymástól.
A következő év szülőfhzájába vezette és egy év alatt többször találkoztunk, hol itt, hol Németországban.
Mindíg voltak kétségeim, de azzal nyugtattam magam, én fogadtam el ezt a helyzetet, tehát semmit nem szólhatok.
A második év már ismét egy más országba szólította, és most 3 éve a harmadik országban, ez már félig Ázsia,van most voltam ott 7 edik alkalommal. Féltékeny típus vagyok és azt gondolom még nem számolta fel a régi kapcsolatait, legalábbis vékony szálon, bármi is jöhet még jelszóval ápolja ezeket a korábbi kapcsolatait. Ha rákérdezek, hogy mi van az exekkel , habozik, egyszer azt mondja nem aztán, hogy néha hívják egymást, de egyébként engem szeret és hiányozna neki ha nem lennek.
Lehet, hogy nagyon naív vagyok és mindent készpénznek veszek, amit mond, de nincs erőm szakítani, mert vele nagyszerűen érzem magam, szexuálisan kíválóan megfeleünk egymásnak.
VAn még egy dolog, Angolul beszélünk de soha nem fogjuk tudni átadni pontosan a gondolatainkat, mert az anyanyelvünk is más.
Csak azt kérdezem magamtól, vajon még meddig tartok ki, illetve elmúlik-e ez a nagy érzelem, amit én nem akarok.
Itthon nem vonzott egy férfi sem, lehet, hogy ez a férfi a végzetem? (ez ek így nagy szavak, azonban már jobb szót nem találok erre.
Most vagyok 50, a gyerekeim felnőttek, őkm azt mondják nyissak más fele és keressek más partnert , akivel együtt éljük a napjainkat és támogatjuk egymást.
Tanácstalan vagyok ezért írtam és ha elolvassátok és írtok, köszönöm. Egy szerelmes 50 éves
Remelem erted mire gondolok, kicsit kusza lett, amit irtam
Remélem igazad lesz, köszönöm hogy felviditottál, lehet hogy én túl negativan nézem a helyzetet, de igaz a nök és a férfiak nem egyformák.
Neked is sok boldogságot
Lehet hogy a baratod olyan tipus, hogy szeret egyedul lenni, nem az a nagyon ragaszkodo es mar megszokta, hogy mindig azt csinalhat amit akar, akkor amikor akarja. Nem biztos, hogy ez problémát okozhat, mert ha majd egyutt fogtok élni, lehet hogy ez valamennyire meg fog változni...
De a legtobb pasi jobban igényli a szabadsagot, azt hogy a haverokkal legyen, mint egy no. Igy kell oket elfogadni.
A kommunikacio viszont mindent megoldhat, mond meg neki, hogy téged mi zavar, és hátha megnyugodsz, hogy O is csak egy tipikus pasi
Remélem megoldodik!
Sziasztok,
En is távkapcsolatban élek már lassan 2 éve (600 km választ el minket). Utoljára valentinapkor láttam, nagyon rossz, igaz majdnem minden nap telefonálunk de persze az nem olyan mintha itt lenne velem. En is megbizok benne maximalisan, nem olyan félrelépös tipus.
Lehet hülye kérdés lesz de...szerintetek az nagyon nem normalis hogy ö sokaig kibirja nélkülem? Mert nekem a 2.nap hianyzik mar amikor elmegy tölem, ö pedig olyan féle aki egy idö után egyedüllétet akar, szerintetek ez késöbb probléma lesz az együttélésnél? Mondjuk engem már most zavar...
Van valakinek talán tapasztalata?
Eloszor is azt hiszem beszelgessetek el arrol ki mit gondol egy tavkapcsoaltrol, mit vartok ettol, egymastol...
AMi nekunk bevalt /mar 2es fel eve/: Amikor csak tudunk msn+webcam, skype, sms... SOkat sokat beszélgetunk, meg tobbet viccelodunk egymassal. A nehez pillanatokat mi humorral probaljuk megoldani, ami nagyon sokat segit.
Nagyon fontos az is, hogy, ha teheted jarj el szorakozni, bulizni baratokkal, ugyanugy mint O, nem jo, ha egymas utan vagyakozva otthon ultok.
Sokan vannak a kornyezetemben, akik szinten tavkapcsolatban elnek, ugyhogy mi egymasnak segitunk, ha epp kell, nem hagyjuk egymast szomorkodni, szorakozunk, bulizunk, elvezzuk az eletet akkor is, amikor a Kedvesunk nincs mellettunk. Persze ehhez kell egy jo adag bizalom is.
Mi a parommal nagyon jatekosak tudunk lenni, ha epp nincs mirol beszelgetnunk, nincs tema, hasznaljuk a fantaziankat, es szorakoztatjuk egymast, hol igy-hol ugy.
SOk boldogsagot!!
Érzem már, hogy menni fog ez nekünk
De már csak két héééééééééét
És rendbejött a lelkiállapotom (bár vannak nagyon apró hullámvölgyek), mert azt mondta 2 napja, hogy jó, hogy itt vagyok neki, mert csak én vagyok (mint magánélet, a többi mind kötelesség, na értsétek jól), és megbeszéltük, hogy ha szeretjük egymást, a távolság nem akadály. És azt mondta, hamarosan már járhatok fel hozzá. :o))))))))))))) Onnantól minden sokkal egyszerűbb lesz
Gondolj arra, hogy 3 hét múlva milyen édes lesz a találkozás
Fagyizni sétálni barátokkal is lehet
Miért érzed úgy,hogy előrébb kell lépjen a kapcsolatotok? Vmi nem stimmel talán?
Úgy kitört ma belőlem a sírás, annyira hiányzik a párom. 3 hét múlva találkozunk, de én félember vagyok nélküle. Itt a jóidő, mennek az ablak alatt a motorosok, süt a nap, az emberek sétálnak, tavasz illatú minden, s nekem erről a hosszasan elnyúló fagyizásaink és biciklizéseink jutnak eszembe, s csak szenvedek, mert annyira rossz, hogy ehelyett a mérhetetlen boldogság és paradicsom helyett itthon ülök a négy fal között, a legjobb barátaim a párjaikkal vannak, és nekem nincs kivel kimozdulni...
Nagyon remélem, hogy előrébb lép a kapcsolatunk és kapok valami biztosítékot, hogy a lelkem kissé megnyugodjon
Az én páromnak éppen ma van a névnapja
Na, puszi, remélem, írtok!
Jó étvágyat mindenkinek, aki éppen ebédel, én most ettem, úgyhogy nekem meg egészségemre!
Annyit akartam még a témához hozzáfűzni, hogy szerintem az olyanok, akik távkapcsolat alatt szakítanak, egyébként is szakítanának előbb-utóbb. Egy jó kapcsolat ki kell, hogy bírja ezt. Közhely, de szerintem igaz: a távkapcsolat olyan mint a szél, a kis tüzeket eloltja, a nagyokat fellobbantja. Persze évekig tartó távkapcsolat már eléggé próbára tudja tenni az embereket, de ilyennel kapcsolatban nincs tapasztalatom.
De sokat segít az, hogy lefoglalom magam, nem unatkozom. Ti hogy vagytok ezzel? Én pl. elkezdtem végre-valahára nyelvtanfolyamra járni, amit már nagyon régen akartam, és salsázni, nagyon szuper
Így gyorsan eltelik a hét.
Én is bekapok vmi fincsit, majd vmikor később bekukkantok még!
Jó étvágyat minden távkapcsolatban élő hősszerelmesnek
Meg mikor halál komolyan azt mondja: hogy ha mi egyszer elszakadunk, úgyis újra összejövünk.
És egyszer azt mondta (remélem, így van még), hogy belehalna, ha más szerethetne...
Meg azt szokta még néha mondani, hogy utánam neki nem kell több nő, akármi is lesz velünk. Mondtam neki, hogy túl fiatal ehhez a kijelentéshez, de évek óta ezt állítja, a kapcsolat eleje óta, és a hetekben is mondta ezt... Igaz mondott mást is (a hullámvölgy közepén), de azon elgondolkozott. Jól is tette
Nálunk is minden oké e téren, csak sajnos kulturájából fakadóan nagyon szégyenlős.
Elég "durva" dolgok vannak náluk, amit a "magyar ember lánya" nehezen érthet meg.
De már sokat változott mellettem, és úgy gondolom, ez mindenképp jó jel.