Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
attól félek, hogy ez talán az első lépcsőfok az anorexiához. szerintetek?
Szia simply!
Hát nem tudom, hogy te pontosan mióta köszködsz konkrétan a bulimiával, mert azt nem írtad le, de kíváncsi lennék rá. Meg főleg arra, hogy a párodnak hogyan tudtad elmondani. Én képtelen vagyok rábírni magam, mert belehalnék, ha elveszíteném. Ahogy te is írtad, a te párod még "így is szeret". Én félek a kockázattól... Pedig nagyon jó a kapcsolatunk. Doki kellene nekem, az lenne a jó megoldás... De még attól is para van...
Nagyon rossz vége lesz ennek az egésznek. Nekem lesz végem, ha így folytatom...
Lányok!
Beleolvasgattam a topicba, szörnyű dolgokat írtok
Volt anorexiás ismerősöm, és tudom, hogy nem könnyű egyszercsak leállni az egészről. DE lássátok be, hogy ez az egész, ami van veletek, nem a kilókról meg a kövérségről szól, hanem arról, hogy valami legbelül nincs rendben, lelki dolgok, családi problémák..talán épp az, hogy korábban esetleg kis súlyfelesleggel küszködtetek, és akkor kaptátok folyamatosan a negatív megjegyzéseket. Ha valóban az lenne nektek a fontos, hogy vékonyak és csinosak legyetek, akkor nem fogyóznátok(ilyen drasztikusan), hiszen azzal pont az ellenkezőjét éritek el. Napi egy óra sporttal, normális táplálkozás mellett is formás testet lehetne elérni..
Mindenképp keressetek egy megbízható, türelmes pszichológust, és törjetek ki abból, ami ural titeket! A lelket kell rendbehozni, és minél előbb kezditek, annál könnyebb lesz!!
Nem akartalak ledorgálni titeket, tudom, hogy nagyon nehéz(én anorexiás ugyan nem voltam, de nekem is volt olyan periódusom, amikor rengeteget fogytam és nem bírtam enni, de szakember még időben segített)! Ha bárkinek kell segítség, bármilyen, írjatok!
Sziasztok!
még mindig nem vagyok jól, sőt, egyre többet gondolok arra hogy amit ettem attól meg kell szabadulnom valahogy. Előfordul sajnos nem kevésszer, hogy teszek is róla. Utálom, hogy nem vagyok képes leállni erről az egészről, tudom, hogy őrültség és egészségetelen, káros meg minden de nem megy. 2 hete becsípve elmondtam a legjobb barátnőmnek, aki másnap azt mondta, hogy teljesen kiakadt de akkor nem volt képes erről beszélni...azóta se. ennyit a segítégkérésről. Tökjó, hogy itt legalább leírhatjuk, hogy mi történik velünk, egyébként akik sejtik a barátnőim közül, hogy mi van velem ők is úgy gondolják, hogy ez majd elmúlik.... persze, egyszer vége lesz, kérdés, hogy hogy!
Sziasztok, én is most írok először... Sajnos nálam sem jó a helyzet, két éve fogytam vagy 20 kg-t. Tényleg jó nagydarab voltam, több, mint 80 kg. Le is ment szépen, de sajnos most visszajött 3 kg, ami egyszerűen megőrít. Rettenetes kövérnek látom magam, ha tükörbe nézek, megint az a 80 kg-s valaki néz vissza, aki nem akarok többé lenni. Ettől pedig elszomorodok, enni kezdek, és tovább hízok. Emiatt szép lassan bulémiás lettem. Most ott tartok, hogy minden nap elhatározom, nem csinálom tovább (sok rosszat olvasok róla, hátha javulnék: fogromlás, nyelőcső kilyukadás, ilyenek, de hiába, mert nem segít), és irtó büszke vagyok, ha egy napig nem csinálom. Aztán másnap kezdődik előlről, valahogy nem bírom megállni, hogy ne egyek. Pedig mindent megtettem, kidobtam minden egészségtelen, káros kaját, ami édes, vagy hizlal, de hát ha rossz napom van, ez mit sem segít. Még én sem mertem szólni senkinek, félek, hogy hülyének néznének. A páromnak elmondtam, de azt hiszi, hogy ez valami olyasmi, amit abba tudok hagyni, ha akarom, hisz szerinte ez egy múló állapot (mivel nem élünk még együtt, nem is tudja, hogy még mindig benne vagyok, feladtam, mert úgy látom, nem ért meg, pedig nagyon szeret - hihetetlen, de még "így" is)
Már ettől is kicsit jobban lettem, hogy leírhattam...
Sziasztok!
Egyszer voltam ezen az oldalon, amikor írtam is nektek, de azóta nem is nagyon mertem ide jönni. Egyre rosszabb a helyzetem. Muszáj lenne szólnom valakinek, de nagyon félek a reakcióktól. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy nektek hogyan megy olyan könnyen, hogy mfegosztjátok a párotokkal. Én rettenetesen szeretem őt, és belehalnék, ha elhagyna. Viszont már teljesen tönkre mentem. Én enm napi egyszer csináltam sokáig, volt, hogy 4-5 is volt egy nap. Most már akkor büszke vagyok magamra, ha kibírom egy egész napig. TEljesen rabul ejtett. Gyönyörűek voltak a fogaim, most nem merek elmenni a fogorvoshoz, mert szerintem vagy kettőt egyből kirántana, meg elzavarna a francba. ÉÁllandóan fel vagyok fújódva, rossz a közérzetem, és nagyon vékony vagyok. Már az elején, az első félév végére ledobtam 10 kilót, csont és bőr vagyok. Nem találok magamnak frankó ruhát, ki van a tököm saját magammal. Hogyan vegyem rá magam, hogy elmondjam valakinek???? Félek!!! Rettentesen szörnyű ez az állapot. Legszívesebben kifutmék a világból. Komolyan, könnyebb lenne beledögleni ebbe az egészbe, és akkor nem kellene elmondanom, meg szenvednem, meg egyedül maradnom, meg tűrni a megaláztatásokat. Néha szeretnék véget vetni az életemnek...
Azért azoknak szívből gratulálok, akikben van elég mersz a segítségkéréshez, és ki tudnak gyógyulni. Puszi mindenkinek!
Sziasztok!
Szörnyű, hogy az anorexia az életünk részévé vált. Én egy ideig USA-ban tanultam, és annyira féltem az elhízástól, hogy anorexiás lettem. A célom nem a fogyás volt, hanem a rettegés a hízástól, és amikor elkezdtem fogyni, elkezdtem örülni, majd depresszió gyötört, féltem, hogy visszahízok. Én nem láttam magamat kövérnek, mint más anorexiások, de rettegtem az evéstől, mindig kitaláltam valamit, hogy nem egyek. Ezután viszont elkapott a kóros falánkság, és persze elkezdtem hízni, de ez engem szörnyen megviselt, még nagyobb depresszióba estem. Ma már elmondhatom, hogy rendesen eszek, sportolok, és nem látom magamat kövérnek, és hálát adok, hogy végre boldog vagyok és nem az étel határozza meg az életem. Szerencsére sikerült helyreállítanom az anyagcserémet, ami persze minden anorexiásnál tönkremegy. Amikor ma látok valakit az utcán, és látszik hogy anorexiás, tényleg hálát adok hogy én nem úgy nézek ki. Ne csináljatok butaságot, nem éri meg. Tényleg úgy akarjátok leélni az életeteket (ha nem haltok bele) hogy mindig rettegsz az evéstől, a kalóriáktól, amikor tök jó dolgok vannak a világban. Nem sírjátok vissza amikor még kalóriszámlálás nélkül tök jól néztetek ki? Én szerencsésnem mondhatom magam, visszajött az életkedvem
Legyetek erősek és logikusak, gondoljatok abba bele, hogy így vékonyan senkinek sem tetszetek, az egészségről nem is beszélve. Kérlek, ne legyetek buták.
Köszi
Hali!
Amaszirom köszi, rendi vagy. A hétvégén már tökjól voltam, fogytam is, normálisan edzettem és kajáltam, aztán ma valahogy rámtört a roham, + még a depi is ( a volt barátommal összefutottam és az új nőjével volt), és tele ettem magam sütivel, annyira, hogy fáj a gyomrom. utálom ilyenkor magam, és csak azért nem vettem be semmit mert elfogyott, aztán megpróbáltam a szokásost, és nem ment, egyszerűen rosszul lettem attól, hogy hogy lehetek ilyen hülye, nem akarom tovább csinálni!! Szóval holnap folytatom ahol hétfőn abbahagytam, nem fogom feladni
!!!
Egyébként van egy barátom aki szinte tutti, hogy bulímiás, tényleg érinti a pasikat is ez a szemét kór. Trokla, megértünk, és szerintem mindannyian tudjuk milyen félni attól a plusz 1 kg-tól is, ismerős a rettegés stb.
"Attól még nem fogsz hízni, hogy mások dícsérnek, mennyivel szebb is lennél plusz 10 kiloval" Pontosan ez a másik, amit annyiszor hallok!
Szóval trokla...szerintem gondold át a dolgot. A hashajtók, zsírégetők és az általános rettegés nem normálisak. Ezt a problémát meg kell oldanod, és békében kell lenned a testeddel.
A legfontosabb pedig h meg kell találnod az okot ami ezt kiváltotta.
Ne haragudj, de szerintem ez az anorexia egy formája. Az h mikor beteg valaki elég tág dolog, de rengeteg olyan ember anorexiás akinél úgy néz ki a betegség, hogy a normálisnál alacsonyabb a súlya, ezt ő jónak találja, azonban retteg h ez megváltozzon és egy kicsivel is menövekedjen.
Anorexia az, ha halálra dolgoztatod a tested tornával, de ezzel szemben nem adod meg neki a megfelelő mennyiségű táplálékot, éppúgy ahogy anorexia az is ha valaki hashajtókat szed és koplal.
A cseszegetést úgy értettem, hogy nem találom a példát ami egy férfit erre motivál. A férfiak közt az izmos a nyerő, nem?
De persze értemén...igaz. Az a baj, h nem vesszük észre azt, hogy a média, a megfelelési kényszer mindannyiunkat, a fiataltól az idősebbig, férfit és nőt egyaránt érint. Szerintem egy a gyökere a plasztikai műtétek (értelmetlen esetben természetesen) folyamatos elvégzésének, magunk önsanyargatásának, vádolásának, és a táplálkozási zavaroknak. Csak éppen eltérő súlyosságúak a problémák.
Éppen ezért aztán egy férfinél is kijöhet így a megfelési kényszer. Válhat számára ideális képpé egy torz, sovány alak. Ahogy más férfiaknak a túlzásba vitt edzettségű izmos test..(szteroidok és hasonló nyalánkságok bevetésével is)
Mindannyiunkat érinthet a probléma, erről soha nem szabad elfeledkezni.
De ez a cseszegetés nem inkább hozzásegít a gyógyuláshoz?
Mért törekedne bármelyik férfi is olyan kinézetre, amiért minden haverja hülyének nézi?
Csatlakozhatom hozzátok? Ahogy itt olvastam, ide csak lányok írnak, pedig az anorexia a legújabb kutatások szerint már nem csak tipikus női betegség. A betegek legalább 10%-a férfi.
http://velvet.hu/trend/manorexia/
(érdekes a cikk, ezen kívül Dennis Quaid 1 hónapja tett egy nyilatkozatot, amelyben az anorexia, férfi változatban "manorexia" elleni harcáról beszélt. A tünetek tulajdonképpen azonosak, ő pl 60 kilósan kövérnek érezte magát.
Egy érdekes rész a fennti cikkből:
"Az evészavarok ugyanis - legyen szó bár a színleg normálisan táplálkozó, majd titokban önmagát hánytató bulimiásokról, vagy a kényszeresen éhező anorexiásokról - a közvélemény szemében tipikusan női nyavalyáknak minősülnek. Ha egy lány kezd elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, a barátnői sajnálják, és segíteni próbálnak rajta. A hasonló cipőben járó fiú vagy férfi ugyanakkor nem számíthat túl sok együttérzésre a haverjaitól, ám annál több gúnyolódó megjegyzésre. Holott a betegség kialakulásának oka azonos mindkét nemnél: az önértékelés zavara, és ennek megfelelően a terápiás megoldást is ugyanaz jelentené. Eltérő hozzáállásuk miatt azonban a férfiak jóval nehezebben jutnak segítséghez."
Ezt igazából én is átélem nap, mint nap.
Szóval úgy néz ki, bárkit elkaphat a "gépszíj"
Hidd el, a férfiak igencsak nem találják vonzónak, ha valaki csontsovány. Legalábbis egy igen kevés százalékuk, de a legtöbb férfi a formás (NEM KÖVÉR!), egészségetől kicsattanó nőket szereti, és nem olyat, aki számolgatja a kalóriákat, és fanyar, mint egy citrom, mert nem eszik egy falatot sem! A férfiak undorodnak ha valaki nagyon vékony. Hidd el, így csak rosszat teszel...és az egészségednek is. Az anorexia halálos betegség, amiből ki lehet gyógyulni - azokról viszont nem sok szó esik a médiában, akik belehalnak... (apropó: ki tud valakit Eisblumenről?...aggódom, hogy a 21 kilójával már meghalt, és ezért nem ír nekünk a hogylétéről...)
Amúgy pedig a 160 centihez a 48 kilót ideálisnak találom. Én is 162 cm körül vagyok, és 48 kiló. De ennél alább ne menjél.
Én nem ettem húst másfél évig, de minden mást igen. Amellett, hogy lefogytam kb. 45 kilóra, nagyon gyenge és egészségtelen is voltam.
Ezért mondom hogy ne játszatok az életetekkel, legyetek egészségesek, egyetek mindenből annyit, amennyi jól esik (de nem degeszre enni magatokat...), mindent mértékkel, és sokat sportoljatok!
Ez pedig nem megfelelés kérdése...ha valaki egészésgesen eszik, egészésges életvitelt folytat, meglátszik a külsőjén is, ez pedig sokkal fontosabb a férfiaknak hogy 48 kiló vagy-e, vagy 58.
És kinek kell olyasvalaki, akinek beesett az arca, nincs kedve semmihez, gyenge min a harmat, és meg van savanyodva? Senkinek.
Nálunk például ma családi ebéd volt és dögig ettem magam (ami egyébként szerintem amiatt volt, mert nem reggeliztem rendesen...igen buta dolog. Sokkal többet eszel akkor egész nap)
Meg a futás is hiányzik már, sajnos kiment a bokám egy hete és ezért kényszerpihenőn voltam...de kedden megyek már. Sokkal jobban érzem olyankor magam.
Csontsovány akarsz lenni...hát hmm. Persze ezt így is el lehet érni, de végig kell gondolni.
Ha elkezdesz koplalni anorexiás leszel: de ez nem ilyen egyszerű, tudd hogy akkor minden téren megvágod magad. Anorexia gyakorlatilag = lelassult anyagcsere, rosszkedv, agresszivitás, székrekedés, hajhullás, szürke, száraz bőr... és még sorolhatnám.
Ki akarja ezt magának a csontsoványságért? Próbálj magaddal elfogadtatni egy alternatívát, írd át a céljaidat egy izmos, erős, egészséges testre. Az sokkal vonzóbb.
És hidd el az okos táplálkozási szokások meg a mozgás csak elsőre tűnik nehezebbnek, de hosszútávon az anorexiás koiplalás összehasonlíthatatlanul több kínnal jár. Ne kényszerítsd ezt magadra.
Ha el akarod kerülni az anorexiát, az első és legfontosabb hogy változtasd meg magadban a vágyott képet, válaszd az egészséges, erős test ideálját és ennek az útján indulj el!
Sziasztok!
Azért gondoltam hogy írok ide, mert nálam visszatérő probléma a súlyom. 160 cm vagyok, nagy átlagban (ha mindent összeeszek) 54 kg. De volt három éve egy fogyókúrás hullámom, amikor az akkori 68 kg-ról 48kg-ra fogytam le. Na akkor aztán teljesen megkattantam. Nem ettem szinte semmit napi három-négy óra kemény sport. Pasi miatt volt, elhagyott, önbecsülés megtört, önbizalom nem maradt, meg akartam felelni. Hogy kinek? Magamnak és másoknak is.
És most azt vettem észre magamon, hogy ismét lefelé tartok a lejtőn. Most 50 kg vagyok, ez oké, de nem eszek szinte és mozgok.
És ma ettem egy keveset, sajtot, de kínoz a bűntudat, már be is vettem a hashajtót...
Szóval ez a helyzet nálam, igazából sportolni most nem fogok, mert nem érzem szükségét, meg aztán erőm sincs.
És ez is ugyanaz a helyzet, mint anno... meg akarok felelni. De most nem magamnak, hanem másoknak... legfőképpen a férfiaknak...
És igazából nem is tudom hogy mi a jó nekem, mert ha eszek, akkor bűntudat kínoz, ha nem eszek, akkor meg élni sincs erőm. Szóval most pont köztes állapotban vagyok...nem tudom mit akarok tenni...
Csak azt az egyet tudom, hogy nem akarok se telt, se duci, se édesen hurkás lenni...
Csontsovány akarok lenni... mert nekem ez tetszik....
Köszönöm hogy elolvastátok a hozzászólásomat!
Találtam egy igen érdekes írást, ami számomra azért is fontos és meglepő, mert J.K. Rowling a Potter-könyvek szerzője alkotta. Igaz sok helyen olvashattunkmár hasnolót, de soha nem egy ilyen írótól. Szerintem érdemes átfutni. Szép napot mindenkinek!
http://www.lumos.hu/news01/fullnews.php?id=9 74
Szia Tissy!
Köszönöm h reagáltál a kisregényemre (csöppet túl húztam), de ahogy valahol lejjebb itt olvastam, sokkal jobban éreztem magam utána. Kaját csináltam az öcsémnek meg a barátjának, és magamat is megetettem velük. (bár egy kis lelkiismeretfurdalásom volt, mikor este7kor még a lecukrozott fagyasztott ribizliből is ettem pár falatot). Ezér haragudtam magamra, mert már mért ne ehetnék...de mind1 alapvetően jó kevem volt.
Ma mondjuk a sanda öröm ott bújkált bennem, mikor jártam a várost kiéhezetten órákon át... (ez is szintén borzalmas, hogy az anorexiások így képzelik hogy fogást találnak az életükön, és irányítani tudnak). De nem baj, eldöntöttem h én juszt se vagyok anorexiás, és nem is leszek, nem foglalkozom a táplálkozással csak egészség szinten (és ezt is igyekszem értelmes korlátok közt tartani). Elfelejtem az evést mint fő problémakört és a lényegekre (ezenkívül szerintem minden az) koncentrálok az életemben.
Tissy, szerintem jó úton halad az, aki felismeri már hogy beteg, vagy hogy nem mennek normális úton a dolgaai. A következő lépcső pedig, h mer segítséget kérni. Jó emberhez fordulj (mert tudom h semmi értelme azt hallani "hogy á ugyan, mi az h nem érzed jól magad a bőrödben?!"). Kicsit fáradt vagyok...úgyhogy nem biztos h érthető...de hidd el csak el kell feledni ezt a problémát. Ha nem azért mész el sportolni, hogy lefogyj, hanem azért mert tudod hogy ez neked jót tesz, jól érzed magad tőle. Ha elfelejted a fogyást, mint célt, akkor magától megvalósul! Rettenetesen nehéz...de ha megosztod a terhet valakivel biztosan könnyebb lesz.
Sajnos nekem a nővérem bulémiás volt...állítólag már nem hánytatja magát...de ő viszont sose volt képes beismerni, hogy beteg. Hogy ez egy betegség...
Sok szerencsét, írj sokszor mert az jót tesz. és légy nagyon de nagyon büszke magadra! Mert megérdemled, megérdemli a tested! (szegény mennyit is bántjuk...)
Szia!
LEhet, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb személy, akinek a véleménye számíthat, de vigyázz magadra, mert nem haladsz valami jó úton az adataid alapján semmi gond nincs az alakoddal és ezt Te is tudod! A barátainknak nagy hatalma lehet felettünk, rád is hatott a környezeted, én is irigylem a vékony barátnőimet és ez szar érzés.