Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
Sziasztok!
Talán néhány éve én is rendszeresn írtam ide
Hát, most megint itt vagyok.
Remélem tudunk egymásnak segíteni.
Lilienn
Sziasztok! Én már 3éve bulímiával élek együtt: nem hánytatom magam, csak nagyon ritkán, mert nehezentudok hányni, hanem minden este hashajtó teát iszom
és ha véletlenül falok, akkor pedig lityókatiszom
. Ez kihat az egész életemre, voltam is már orvosnál többször is, de idáig senki sem tudott segíteni. Magándokira sajnos nincs pénzem
. Mot meg Budapestről Sopronba költöztem, várva a változatosság hozta eredményeket, de semmi sem történt, minden a régi...És itt a barátomon kívül most senki sincs, nehezen szerzek barátokat.A pasim meg kitart mellettem, szeret nagyon ésn is őt. Ő úgy véli sokat javultam, pedignem, de nem merem neki mutatni, így marad a zugevés
. 52kilóval jöttem el Budapestről, most 55 vagyok /165cm/, de itt még nem találtam magamnak jó fitnesstermet, így csak otthon tonázom rendszeresen, de nem szeretnék tovább hízni
Félek a kórházi szakemberektől, idáig csak csalódtam bennük, szerintetek kihez forduljak???
megegszer bocsi, a jelszavam amugy mashol is kint van szoval no worries...
ne haragudj hogy igy ismeretlenul irok. az anorexias topicban olvastalak.
azert irok mert en is nagyon ahsonlo problemakkal kuzdom. en tavaly 9 honap alatt fogytam 35 kgt. most vagyok 52, 165 cmhez. kovernek latom magam es emiatt nem eszm. aprilis kornyeken, amikor elertem az alomsulyt (mindig is kover voltam, a fogyi kezdetekor az 55t tuztem ki) akkor abbahgytama "fogyit" vagyis elkezdtem normalis kajat is enni, nem csak 2 almat meg egy feherjeturmixot egy nap... en eleg sokat sportolok is, na lenyeg a lenyeg, feljott 1 kilo. azonnal panik, ujra fogyi,d e honapokig nem tudtam 54 ala menni. most mar valoban alig eszem, napi egy tejeskave es egy kis tal gyumolcs. a hajam hullik, faradt vagyok, depresszios, enm menstrualok vagyis csak alig es ...es egyedul elek kulfoldon, egyszer itt egyszer ott, most eppen olaszorszagban...minden gondolatom a kaja korul forog, egesz nap varom, hgoy vege legeyn a melonak, mehessek haza megenni a gyumolcsomet, es amikor tele vagyok, azonnal harom negy hashajtotabletta, (hanyni probaltam, nem tudok) es perszze lelkiismeretfurdalas, hogy ettem...
nem tudom, te latsz e a problemadra megoldast. en az enyemre egyenlore nem. ja es lassan cukros is leszek.
az a baj hogy innen kulfoldrol se pszichologushoz, se dietetikushoz...se igazabol baratokhoz nem tudok fordulni, emrt nincs senkim...nem vagyok anorexias, mert 52 kilosan az ember nem anorexias. de hazudnek ha azt mondanam, ne akarok ekvesebb lenni. meg ha azt mondanam, nincs baj...
megegyszer bocsi h irtam. remelem valaszolsz!
a jelszavam cici
Szia!
Az nagyon jó lenne, ha el tudnád küldeni a neveket. Előre is köszönöm. Most adok magamnak egy hónapot és ha addigra sem fordul jobbra a dolog, akkor mindenképpen szeretnék szakemberhez fordulni. Azt az állapotot nem szeretném elérni, ahol évekkel ezelőtt voltam. Erre a címre is küldheted: visszaeso@citromail.hu vagy itt az nlc-n is. Mégegyszer nagyon köszönöm. Te is bulimiás voltál? Neked sikerült kikeveredned belőle orvosi segítséggel?
Szép napot!
Örülök hogy írtál! Bocs hogy nem emlékeztem a nevedre pontosan, csak nem tudtalak visszakeresni a keresőben. A te történeted nagyon megrázott mikor olvastam hogy csak 21 kiló vagy és alig bírsz kimouzdulni otthonról és enni sem tudsz csak rágcsálni. Remélem most valamivel jobban vagy már. Miért volt rossz az a hely ahova Pestre felvittek?
Mivel telnek a napjaid? Ha van kedved, írjál...én tényleg remélem hogy hamarosan újra teljesen egészséges leszel!
lilla
A leveled közepe felé már azt hittem, hogy egy sikertörténet következik. Sajnálom, hogy nem egészen úgy sikerül. Ha elfogadsz egy tapasztalatból beszélő jó tanácsot?...Mi előbb fordulj segítséghez, mert minél jobban beleesel, anál nehezebb kimászni belőle. Talán neked még könnyebben sikerülhet. Ha érdekel részletesebben, írj és elküldöm a legjobbak nevét. Addig is kitartás!
zsin.orka
Sziasztok!
Igaz, nem olvastam még bele a topicba, de gondoltam leírom az én történetemet. 7 évvel ezelőtt szakítottam a bartátommal, aki mindennél és mindenkinél fontosabb volt számomra. Kiköltöztem egyedül külföldre és akkor kezdődtek a gondok, a bulimia szinte észrevétlenül kúszott be az életembe. 48 kiló körül voltam, mielőtt kiutaztam, 4 hónap múlva már 62 kilót mutatott a mérleg nyelve. Azelőtt soha nem voltak komolyabb gondok a súlyommal, nem volt központi téma nálam. Miután kiköltöztem külföldre folyamatosan ettem, valószínűleg a szeretethiány miatt. Már egy darab ruhám sem jött rám és ekkor kétségbe estem. Nem tudom pontosan felidézni, mikor kezdtem el hánytatni magam, de eljutottam arra a szintre, hogy naponta akár 5ször, 6szor is hánytattam magam. Az evés gondoltaával feküdtem és keltem. Ez így ment két éven keresztül. Volt hogy már annyira felsértettem a torkom, hogy beszélni is alig tudtam, rosszullétek jöttek rám éjjelente, a szívem össze-vissza vert, a szemeim vérben úsztak az erőlködéstől...és még sorolhatnám. 2 év elteltével hazaköltöztem, kibékültünk a volt barátommal és egyik napról a másikra mintha elvágták volna a bulimiám. Eszembe sem jutott zabálásokat rendezni vagy bűntudatot érezni, ha megettem valamit. A hánytatás gondoltata még csak meg sem fordult a fejemben. Egy szűk év alatt visszanyertem a régi súlyomat bármiféle diéta nélkül, csak azt vettem észre, hogy mindig kisebb méretű ruhákat kell vásárolnom magamnak. Az elmúlt 5 év tünetmentesen telt, egyetlen egyszer sem jutott eszembe a hánytatás. Idén tavasszal szakítottunk, különköltöztem és sajnos a régi problémák visszatértek. Most megint csak az étel körül forognak a gondolataim, rettegek a hízástól és többször hánytattam is magam azóta. Nem akarok ismét így élni, mert ez nem élet, csak szenvedés! Próbálok változtatni a dolgokon, de nem tudom irányítani magam. Volt már valaki hasonló cipőben?
Nem tudjátok mi van eisenblum-mal (azt hiszem valahogy így hívták), él-e még, vagy valami életjel? Akkoriban vagy 21 kilót nyomott, és a szobájából nem tudott kimozdulni...
Biztosan borzasztó rossz neked, de ebben nem nagyon tudok segíteni.
A helyedben én is orvoshoz fordulnék. Ha nem elég a pszichológus, majd ő továbbküld a pszichiáterhez. A lényeg hogy mihamarabb lépj.
Szép napot, kitartás!!!
Sziaztok!!!
Bár nem nevezném magam anorexiásnak (sztem) de táplálkozásom az utóbbi időben kedv kérdése.Ha szomorú vok nem eszek még ha érzem is h. éhes vagyok.És állandóan hízni akarok.Olvastam a neten hogy az anorexiának van egy olyan típusa is ami az olyan lányokat érinti akik állandóan hízni akarnak.Erről mit tudtok?Most az orvos pszichiáterhez akar küldeni.A párom szerint elég lenne egy pszichológus.Az utóbbbi időbe annyi minden felhalmozódott bennem amit nem szívesen mondok el senkinek.Még a páromnak se.Pedig nagyon szeret.
Néha úgy érzem felrobbanok.
Jelenleg kb 41 kg vagyok.Ami azt jelenti hogy kb. 3 hét alatt fogytam 4 kilót!
A párom teljesen oda volt mivel az előző barátnője anorexiás és bulémiás is volt.Azt mondta eléggé megviseli a dolog mivel már olyan 5-6 hónapja titkoltam előtte és csak most mertem elé állni.Azt hiszem persze az lenne jó ha minden lelkiállapottól függetlenül ennék.De ez olyan nehéz főleg hogy otthon nem túl rózsás a helyzet a párommal meg nem egy helyen lakunk.(Ha vele vagyok mindig jókat eszek)
Azért fordultam hozzátok mert bár nem nevezném magam betegnek lelkileg eléggé a béka segge alatt vok.Irigylem azokat akik egy lelki trauma miatt inkább zabálnak!!
Szóval azért írtam ide mert láttam ti már elég sok mindent megéltetek és hátha az én "problémám"-ra is tudtok vmi megoldást.Lehet nektek ez bakfitty de nekem ez igenis fontos..A boldogságom múlik rajta no meg az egészségem.
Szóval csak ennyi.Mindenkinek jobbulást és köszi h. meghallgattatok.
Hm..én ezüstnek írtam választ, aki a leírása alapján még nem biztos, hogy anorexiás, és utánam is hasonlókat írt valaki neki..ennyit erről
Egyébként nekem is volt olyan, hogy nem bírtam enni, családi problémák miatt, kórházba is kerültem, és először rám is rámsütötték, hogy anorexiás vagyok, persze aztán rájöttek, hogy nem, ill.nem úgy, ahogy Ti..mindenesetre olyan helyre kerültem, ahol voltak mellettem anorexiás lányok, és meséltek is, meg olvastam is a betegségről, szóval nem a vakvilágba beszélek
Én kiváncsi lennék a kálváriádra. Ha megbízol bennem, akár írhatod a privimre is. Lehet, hogy tudnánk egymásnak pár érdekeset mesélni, ill. írni.
Szia Lilith!
Én sem akarok tolakodó lenni, de szerintem nem sokat tudsz erről, vagy legalább is nem saját tapasztalataid alapján.
Értékelem, vagy értékeljük az erőfeszítésedet, de ez oly' kevés, mint mackósajtban a brummogás!
Sziasztok!
Már rég nem írtam nektek.
Anorexiás voltam, most meg bulímiás vagyok. Legalább is az utolsó csoportterápián ezt mondták, amit azért a szívem mélyén erősen sejtettem.
Szóljatok, ha segítségre lenne szükségetek. Szuper jó helyre jártam.
nagyon jó volt a csoportterápia, csak én elszúrtam. A nagy helyzet az, hogy hízás árán nem is akartam meggyógyulni, aztán sokminden történt, és egyszercsak átcsúsztam a másik táborba, pedig higyjétek el, ANOREXIÁSNAK LENNI SOKKAL JOBB! Vékonyabb voltam, volt önuralmam, és nem szégyelltem magam. Most kövér vagyok, semmi akaraterőm, és még atükörbe is félek belenézni. Nem is én vagyok, és ráadásul ebből nagyon, de nagyon szeretnék meggyógyulni, de tényleg nem megy, csak egyre roszabb. Van valakinek épkézláb ötlete?
szija, attól is függ hogy benne vagy e, hogy azt a 28 kilot mennyi idö alatt fogytad és mennyiröl (milyen magas vagy hozza)
alapvetoen az elmondasodbol nem lehet konkrétat mondani, de teljesen egyetertek "lilith"-tel az alap tüneteket produkálod..
én azt mondom nyugodtan harapj bele abba zsömlébe.. hidd el nem lesz töle semmi gáz.. ha nem akarsz visszahizni, nem fogsz..
dicsérd meg magad amiért iylen kitarto voltal és 28 kgtól szabadultál meg, és most ha eddig iylen ügyes voltál- lazithatsz- márcsak helyesen kell táplálkoznod, egyél! csak odafigyeléssel, rendszeresen, keveset.. fokozatosan terj vissza.. nem szabad egyszerre sokat, hacsak 2 harapár zsömi megy le akkor 2-.. holnap már fél, holnaputan vagy pár nap mulva már az egesz..
hidd el nekem menni fog, csak abba gondolj bele, hogy muszáj, mert beláthatatlan következményei lehetnek! Én tudom. tapasztalat bezsél belölem.. ha bármi kérdésed van, fordulj hozzám bizalommal
Fontosnak tartja az egészségét? Érdeklődik az egészséges életmód iránt, vagy valamilyen betegségben szenved és meg szeretné ezt osztani másokkal, netán szívesen olvasgatná más beszámolóját az előbb említett témakörökben?
Mindezeket most megteheti a HáziPatika.com újonnan indult blog-rendszerében.
www.hazipatika.com/services/blog
Szia!
Még nem látod kövérnek magad(azt írtad, hogy tudod, hogy jó így most a testalkatod), és látod, hogy változtatni kell a dolgokon, viszont az állandó méreckedés, hízástól való rettegés, stb megvan..most kell nagyon odafigyelned, hogy kikerülj belőle! Egyértelműen nem jó, amit csinálsz, de nem tudom, hogy ez már anorexia-e vagy sem(bár minden kóros soványságot okozó evési zavart, evési képtelenséget anorexiának hívnak, csak nem mindegyik az a lelki eredetű betegség, amiről pl. a topic szól). Az biztos, hogy már az étkezés körül kezd szólni nálad minden-ez pedig nem normális, muszáj lenne elmenned egy pszichológushoz, hidd el, most még nagyon hamar vissza tudnának zökkenteni a rendes kerékvágásba! A telítettségérzésed amiatt van, hogy már hosszabb idő óta(nem tudom, mióta tart ez?) nem ettél rendesen!! Minél tovább folytatod, annál nehezebb lesz újra szilárdat enni! A gyomrod viszont egy-két hét alatt "visszatágulna", a probléma nem itt van!
Nem megfelelő az étkezésed, mert egész biztos, hogy nem viszel be elég vitamint, rostokat..ha még most nem is, a hiányos táplálkozástól előbb-utóbb étvágytalan, gyenge és fáradt leszel, nyomott lesz a hangulatod, és ilyenkor aztán még nehezebb lesz erőfeszítést tenni bármiért is!
Kitartást!!