Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
A barátnőm szerint én 66 kilósan tök jól nézek ki, pedig akkora hasam van, mint egy vemhes elefántnak, és a karjaim se a legvékonyabbak, de ő 62 kilósan iszonyatosan kövér, undorító és zsírpacni.
Ha ez anorexia, én mit tehetek?
Előre is köszönöm.
Sziasztok!
Én nem vagyok anorexiás, sőt, van egy kis túlsúlyom, (164 cm/66 kg), ebből 8 kg egy bizonyos gyógyszertől jött fel rám ez év tavaszán. Egy ideig szentségeltem, meg próbáltam salátát enni krumpli helyett, de nem használt, mert hormonális alapon híztam meg; aztán úgy döntöttem, nem érdekel, és vettem magamnak eggyel nagyobb nadrágokat.
Én a barátnőmmel kapcsolatban szeretnélek benneteket megkérdezni: ő, velem ellentétben elég jelentős túlsúllyal küzd úgy 15 éve, 156 cm és 84-88 kg volt, és most elkezdett fogyózni, és most már csak 62 kg, de úgy érzem, mintha átesett volna a ló túlsó oldalára.
Eddig is sokszor megpróbált megszabadulni a súlyfeleslegétől, szóval zöldségevéssel meg kalóriaméricskéléssel többször leadott 20 kilókat, ami aztán mind vissza is ment rá, ahogy elkezdett megint zabálni (már bocsánat, de ő tényleg zabál), de most napi 1 jégkrémet eszik, eddig ezt nem csinálta, és heti 7 kőkemény edzésre jár, de ami igazán furcsa, az a szövege, hogy még mindig ugyanolyan kövérnek látja magát, mint amikor 84 kiló volt, meg szerintem ez a napi egy jégkrém, ez elég gáz, szóval ez nem úgy hangzik, mint egy normális diéta, és néha, amikor kibillenti valami amúgy is ingatag lelki egyensúlyából, nagyon bezabál, annyit megeszik, amennyit én egy hét alatt se, pedig nekem is elég jó étvágyat csinálnak a hormonok.
Én gyanakszom, hogy ez már táplálkozási zavar, illetve konkrétan anorexia, de nem vagyok biztos benne.
Nem tudom, hány-e, miután bezabált, az egy jégkrémet is tagadja (félig-meddig).
A hozzászólásaitokat előre is köszönöm.
Kedves Sorstárs!
Én is anorexiával küzdöm évek óta, de voltam tünetmentes is.
Kedves Fórumozók!
Anorexiás barátnőt keresek, (mind1 kigyógyult, v. sem) aki ,,hasonló cipőben jár" mint, akivel megértjük egymást, akiben max.-isan megbízhatok. Elsősorban Zala, Somogy megyéből, Pest környékéről jelentkezzetek!
Nektek milyen tapasztalataitok vannak a kezelésekkel, melyik kórházban, ki kezelt benneteket? Járt vki a Vadaskertben? Mi erről a véleményetek? Kérlek, írjátok meg!
Üdv.:
Gertrúd
Kedves Zebrina!
Én is anorexiás vagyok évek óta, voltak tünetmentes időszakaim. Hozzád hasonlóan anorexiás barátnőt keresek, nem használt a terápia. Te melyik evészavarban szenvedsz? A kórházi kezelés nem használt - igaz nem is akartam gyógyulni, nem beszélgettem a terapeutával. A kórházból való távozás után visszaestem. Az utána való terápia sem segített. Van kedved velem ismerkedeni priviben? Te melyik kórházban, milyik terapeutánál jártál?
Maximális bizalomra számithatsz, megértő vagyok! Nagyon várom válaszod.
A legjobbakat:
Gertrúd
Sziasztok!
Negyedéves gyógytornászhallgató vagyok az SE-EFK-n és a szakdolgozatomhoz keresek olyan anorexiásokat akik tudnának nekem segíteni. A mozgásterápia létjogosoltságáról írok az anorexia kezelésében. Egy gimnasztikai módszert ismertetek benne amit ki is próbálhattok és egy rövid kérdőivet kellene kitölteni név nélkül. ha lenne még aki vállalkozna egy ilyen alkalomra azt nagyon megköszöném. Nagyon sürgős lenne mert 2.án le kell adnom a szakdogát. Ha érdekel benneteket kérlek írjatok hamar. Előre is köszi.
Csak zárójelesen azt hogy nyolc évvel ezelőtt én is anorexiás voltam, de sikeresen kilábaltam belőle! Nóri
sziasztok
olvasgattam az előttem szólókat, és tényleg szörnyű, hogy ennyien vagyunk, akik ezzel a -nem kis- problémával küszködünk.
kb egy éve leadtam 5kilót. 170körül vagyok, s 63kg voltam, mielőtt elkezdődött. ez nem olyan akaratlagos fogyózás volt, inkább figyeltem az evésre(pl 6után nem nagyon ettem). minden rendben is volt, amikor aztán mondták, hogy de jól nézel ki, stb. örültem neki. de aztán nem álltam meg akkor, hanem csak fogytam, fogytam; ekkor már sokat edzettem és nem ettem. nyáron volt a legdurvább, akkor 50-51körül mozogtak a kilóim, ami a magasságomhoz kevés. a koplalást nem bírtam, és amikor a mérleg akár pár dekával is többet mért, tök ideg voltam, hogy most mi lesz?? aztán direkt nem álltam már a mérlegre. de mélyen tudtam, h nem kellett volna ennem. lelkiismeret-furdalásom volt. tök furcsa, mert vannak/voltak olyan pillanatok, hogy azt mondom, hogy "kit érdekel hány kiló vagyok, vagy hogy nézek ki, ezentúl ezt a barmoságot abbahagyom". de néha vannak olyan időszakaim, amikor szinte depressziós vagyok, mert kövérnek látom magam. most már 56 kiló vagyok kb. de ezt csak azért gondolom, mert 2-3hete ráálltam a mérlegre, s a ruháiim ugyanúgy rámjönnek, mint akkor.
viszont, ahogy sokan előttem, már megunták a koplalást, és "felfedezték", hogy milyen úton szerezhetik meg maguknak az örömöt, hogy ehetnek - de utána a rosszullét miatt -, hogy könnyíthetnek magukon. annyira szörnyű érzés ez, meg a titkolózás meg az egész. és tényleg így van, hogy ördögi kör. tisztára mint a cigi vagy a drog. próbálsz leszokni róla, de mindig ott van benned, hogy ez is egy lehetséges megoldás. és ez egy könnyebb út? de tényleg könnyebb? nekem már elegem van belőle, magamból úgyszintén. arról nem is akarok beszélni, hogy ha az ember lebukik 'közben', az miylen érzés. ki szeretnék törni, segítséget szeretnék valakitől kapni! nagyon jó lenne már változtatni ezen. szüleim maximálisan mellettem állnak, és bármit megtennének ők is, hogy segíthessenek nekem. de tudom, hogy magamon kell segítenem, csak ÉN tudom megváltoztatni, de egyedül belegebed az ember. ennyire nem vagyok erős, hogy tartóztassam magam. ha valaki tud számot/elérhetőséget vagy akármilyen tanácsot adni, hogy lépjek túl ezen, az írja meg nekem e-mailben vagy akárhogy itt a belső levelezőn.
köszönöm. bla89
Persze, h visszaáll! Nekem is visszaállt!
Ha lelkileg rendbejössz és visszahízod azt a zsírmennyiséget, ami a fogamzóképességhez szükséges, akkor nem lesz semmi gond!
én egy 19 éves lány vagyok, anorexiás voltam kb fél évig. kb 19.2 volt a BMIm mielőtt elkezdtem "fogyózni". a legalacsonyabb BMIm kb 16.3 volt.. elkezdtem pszichiáterhez járni, és kb december óta rendesen eszem. vissza is híztam kb 18.2-es BMIre.. szerintem elég normálisan eszem, nem akarok fogyni se,de hízni sem. mindenki azt mondja hogy így nagyon jól nézek ki, és mennyire borzalmasan festettem fél éve... de az a bajom, hogy nyár óta nem menstruáltam :S akkor kb ugyanannyi volt a súlyom, mint most, max +- fél-1 kg. egyszer jött meg azóta, januárban (kicsit rövidebb meg gyengébb votl mint régen, de legalább valami)... kb másfél hete kellett volna megint, de azóta semmi :S viszont puffadok, székrekedésem van és úgy görcsöl a hasam mintha meg akarna jönni. az orvosom azt mondta felesleges nőgyógyászhoz menni, majd visszaáll.. szerintetek ez normális? van rá esély hogy magától visszaáll?
Most vagyok végzős a SZIE-n, és a szakdolgozatomat a bulimiáról és az anorexiáról írom, és a dolgozatom végét egy fókuszcsoportos interjú zárja.
Viszont a problémám az, hogy az interjúhoz még kellene 2-3 fő, aki szívesen beszélne a problémájáról, tapasztalatairól (az teljesen mindegy, hogy gyógyult, beteg..stb). Szakemberek segítenek nekem a beszélgetés levezetésében (pszihológus, pszihiáter), és mindenki név nélkül kerülne a dolgozatba, semmi kötelezettséggel nem jár. Ez az összejövetel február 26-a környékén a délutáni órákban lenne, a XVII. kerületben, egy suliban.
Akit érdekel a dolog az írjon nekem a csinmoki@freemail.hu e-mail címre!
Előre is köszönöm a válaszokat!!
Üdv:
Kismo
UI: Egyébként senki ne gondolja, hogy azért írok ilyeneket, mert unatkozom, vagy esetleg ismerkednék , szó sincs erről, pusztán csak segítségre lenne szükségem a dolgozatom befejezéséhez!!
Sziasztok!
Én új vagyok még ezen a fórumon, de a problémám elég régi!
Én is anorexiás voltam. Nekem-amikorra datálni tudom-2004. január 10-én kezdődött, amikoris fogyókúrázni kezdtem, nagyon ésszerűtlenül! Akkor olyan 160-162 cm magas voltam és 65 kg. Ez nekem akkor sok volt, pedig azelőtt nem nagyon, sőt egyáltalán nem foglalkoztam a súlyommal! Szerettem csinosan öltözködni, de rendesen elítéltem az ilyesfajta betegségeket!
Az igazság az, h én nem voltam hordó a 65 kilómmal, inkább teltkarcsú-v nem is nagyon tudom megfogalmazni...
Elkezdtem (mert ugye kolis voltam és megtehettem) 7közben csak gyümölcsöt enne és csak hétvégén étkezni itthon. Le is ment heti 1-másfél kg, ki is voltam 1ezve az ütemmel, tetszett, ahogy alakul a testem, alakulok én is. Anyumnak 4-5- hét se kellett, h rájöjjön, itt nem stimmel vmi! Igaz, a kolis nevelők mondták Neki, de én tagadtam! De ugye 10 kg minuszt már nem lehetett könnyedén letagadni... Eljött a május, amikor a déli gyümölcsök már nem voltak olyan jók, de nyáriak még nem voltak-rákaptam a napi 1 l 100%-os narancslére. Ekkor jött a jojó-effektus, ami nagyon nem tetszett! És elkeserített!
Ekkor 52-53 kg voltam. Tetszett, de nem akartam hízni, még mindig fogyni akartam! Nyári szünetben ráálltam arra, h napközben eszek (reggel 1 szelet kenyér felvágottal, netán 1-2 szelet süti, mert azt még ledolgozom, délben zödség v rizs mondjuk rántott sajttal, mert én húst nem eszem, du. 5-ig gyümölcs és semmi más! Ja, és napi 3 l ásványvíz!) és annyi. Így szintén heti 1 kilónak inthettem búcsút! 46 kilónál még jobban tetszettem magamnak, de nem mertem enni, nehogy hízzak!
Jött ismét a suli. Nehezen, de sikerült 43 kilóra lemennem (már fokozottam figyeltek rám). Elkezdtem a Body Line tablettát is szedni, de semmit nem ért-leszámítva, h finom volt! Elkeseredtem, de a félelmem a hízástól még nagyobb volt! Még a saját szalagavatómon sem ettem, csak keveset, teljesen józan voltam, nehogy 1 gramm is rámjöjjön az alkoholtól! Másnap persze csak almát ettem, h leadjam azt a pár grammot, amit este megettem, de már rég letáncoltam.
A decembert már itthon töltöttem, mert depis is lettem. A sulit januárban otthagytam, kihagytam az utolsó gimis évemet. Szüleim orvostól orvosig vittek, mire találtunk 1-et, aki segített. Elég hamar felgyógyultam, mert rájöttem, h ÉLNI AKAROK és h ez így nem mehet tovább! Júliusra már gyógyult voltam, de még mindig lájt italokat ittam, alkoholt semmit-a hízástól való félelem miatt. Az evésem abszolút nem volt normális! A sütit tömtem magamba, dupla annyit ettem, mint sokan mások, mágis 47-50 kg voltam. A szeptembert új gimiben kezdtem, új osztálytársakkal. Jól éreztem magam, de a karácsonnyal ismét előjött a hízástól való félelmem, de már a bulimia tünetei mutatkoztak. Nem hánytam, most se hányok (nem tudok, nem merek...), de rám-rámtörnek evési rohamok. Szeptemberben 53 kg-mal kezdtem el az egyetemet, most 60 vagyok és BORZALMASAN érzem magam!!!! Nem tudok kitörni ebből az ördögi körből!
Szeretnék végre normálisan étkezni, cukros üditőket inni,csokit, sütit és minden mást enni bűntudat nélkül, de miközben eszem, érzem, h rakódik rám, viszont időközben pszichikai megnyugvást ad az étel! Pedig ez ezelőtt sosem volt így!
Kérlek Benneteket, segítsetek, mert ezt érezni ISZONYATOS!!!!!
A lenyeg h mar egyaltalan nincsenek anorexias megnyilvanulasaim... 16 evesen az ember meg nem tudja milyen, es milyennek kell lennie... en akkor meg nem ismertem onmagam... Kellett 1 hidegzuhany h elkezdjek gondolkodni...
nem mondom, mert meg nagyon sokszor eszembe jut h ez meg az mennyi kaloriat tartalmaz, de mar nem koplaltatom magam. semmi ertelme nem volt. ujbol elkezdtem kenyeret enni, mert mar ugy kivantam h vesztem meg, es mar 5 utan is eszem, mert ehesen nem tudok tanulni, s 12.ben azert kell tanulni
Ezt az 1 evet raszanom a tanulasra (szerencsere meg csak 6 honap van az erettsegiig), es utanna sportolni fogok, mert a koplalassal semmire nem mentem. szep voltam, ez igaz... de most is szep vagyok, plusz 5 kiloval is!!!
Megtalaltam azt a szemelyt aki szeret, es ugy szeret ahogy vagyok!!! s ez a legjobb! szeretnek a megvaltoztatas szandeka nelkul
Sziasztok!
Olyan jó érzés olvasni, hogy ennyire aggódtok/aggódtatok a nővéredért. És végre egy sikertörténet.
Valahogy én is tudok azonosulni ezzel a történettel, ezért is örülök ennyire, hogy írtál. Csak én a dolog másik felén vagyok.: (
És úgy érzem, hogy értem is aggódik és aggódott, régebben még jobban is, hiszen 1-2 éve volt nálam a holtpont, bár ilyen vékony, mint a tesód sajna sosem voltam. Csak egy kicsit fáj is, mert én csak cseszegetést kapok, hogy jaj nem eszel sose, mi van fotoszintetizálsz... stb.. De valahol meg jól esik, mert tudom hogy azért aggódik, mert szeret. És biztos, hogy a nővérednek is sokat jelentettél, ill. a család, hogy segítettetek neki: )
Kitartást mindenkinek a péntekhez, és szép hétvégét!
Sziasztok!
Csak beköszönni van időm. Boncza az nagyon jó, ha tornázol.
Remélem mindenki jól van.
Lilienn
Köszönöm, hogy válaszoltál.
Tényleg nem értem magam, mert tudom, hogy butaság amit csinálok, tudom, hogy tönkremennek a fogaim, a nyelőcsövem stb és mégis.
Olyan megnyugtató, hogy ettem, de nem maradt bennem, és már nem is vagyok éhes
Baromi nehéz ezt elmagyarázni, mert figyelek arra, hogy mit eszem, nem eszek kenyérféléket, semmi zsíros, csak olivaolajat használok stb. már a tornára is rávettem magam, de vhogy mégse vagyok olyan mint szeretnék....
Szia Boncza!
Ne aggódj, egyánltalán nem furcsa, ami veled történik(sajnos).
Itt azt hiszem mindenki érti, és tudja, hogy miről írsz, mert valami hasonló van velünk is. Szerintem a 162 cm-hez az 54 kg egészen normális. Próbáldd meg ezt tudatosítani magadban
Én azt gondolom akár bulímiás valaki, akár csontsoványra fogy le, megfelelő a testsúlya, vagy nem, mindegyik mögött mélyen lelki problémák húzódnak, mint kiváltó ok. Talán ha ezt megtalálnánk és megoldanánk magunkban könnyebb lenne.
Na, ennyit az okoskodásból, remélem mindenkinek jól telik a napja!
Sziasztok, majd még jövök.
Sziasztok,
talán fura de nem tudom mi van velem, 162 cm magas és 54 kg vagyok, ami annyira nem gáz, szerintem. Nem tudom mi ez, mert nem igen beszélek róla senkinek, és talán 7-8 hónapja kezdődött, hogy eszek rendesen, normál mennyiséget, és utánna pár perc múlva kihányom... néha van hogy hetekig nem csinálom, aztán megint.
26 éves vagyok, 18 éves koromban voltak problémáim, akkor 43 kg-ra fogytam, akkor csak simán nem ettem, most kezdtem csak hányni...
Tudom, hogy butaság, de olyan jó úgy enni, hogy tudom, hogy élvezhetem az ízét és utánna úgyis távozik!
Sziasztok!
Hogy vagytok?
Én ma reggel már voltam uszodában+futni és még megyek edzeni
Nem tudom mi van noenddel, de ha jól emlékszem régebben is előfordult, hogy egy ideig nem tudott írni. Remélem jól van.
További szép napot mindenkinek
Lilien
sziasztok!
Lilihez hasonlóan én noend-et keresem
Nem tudjátok mi van vele? Hogy halad a vizsgákkal, egészsége hogy van?