Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
Anyát is 1 év alatt vitte el a rák - neki méhrákja volt, szigmabél szükülete és még némi extra... szegénynek 2 sztóma nyilása volt, az egyiket operációval képezték, a másik meg magától lett - olyan fájdalmakat élhetett át, amit el sem tudok képzelni... és szegény halkan jajgatott és sírt
Tegnapelőtt tévedésből megszidtam - azt hittem, hogy túl sok fájdalomcsillapítot szedet be a kábító fajtából... közbe meg nem... és nem kértem elnézést, mert...
mert az ciki lett volna...
Nem követtél el semmi hibát!
Ő is így akarta volna! Csak a betegsége volt, aki hazahívott, nem az anyukád!
Gondolj Rá szépen, csak arra emlékezz, nem tehettél többet!
Nyugodjék békében!
Az anyukád mindig Veled marad!
Az enyém 32 éve halt meg. Azóta az unokái is felnőttek, akiket nem ismerhetett.
S most Veletek sírok. Pedig, már anyaként is tudom, Ő nem akarná!
Őszinte részvétem mindannyiótoknak!
Sziasztok!
Fogadd őszinte részvétem!
Együtt érzek veled, és mindenkivel, akivel valami hasonló szörnyűség történt.
Az én anyukám is meghalt, idén júniusban. Csak 56 éves volt (én meg 28).
Leukémiás volt, ami röpke 1 év alatt elvitte. Még most sem tudtam elfogadni, és egyszerűen még most is annyira rossz, hogy azt el nem tudom mondani. Talán egyszer jobb lesz, de hogy mikor, azt nem tudom.
Nekem is ez lesz az első karácsonyom nélküle, és már előre félek tőle. Nem akarom nélküle a szentestét!
Én is sokszor álmodtam vele, különösen amikor meghalt. Utána kb. 2 hétig minden nap vele álmodtam. Még most is sokszor fel akarom hívni, vagy csak elugrani hozzá, de már nem lehet soha többé...
Kívánom, hogy hamar találj megnyugvást, és lásd meg az élet napos oldalát, még ha ez most nagyon nehéz is. Lehet, hogy csak hónapok vagy évek múlva, de egyszer biztosan jobb lesz, hidd el! Én is ebben bízom.
nagyon sokáig veled lesz még.
de elfogadni ezt... nekem egy év alatt sem sikerült. még mindig ott tartok, hogy ez nem lehet igaz. tudod, azt szoktam mondani, hogy azt el tudom fogadni, hogy nincs, de azt képtelen vagyok elhinni, hogy már soha többé nem is lesz.
sziasztok!
Anya tavaly októberben halt meg. tüdőrák és agydaganat, 54 évesen. nem dohányzott. gyönyörű volt és erős és imádta a fiaimat. és minket. talán most, így egy év után, túl pánikrohamokon és depresszión, talán most már képes vagyok arra emlékezni, amilyen még egészségesen volt. iszonyú sokáig csak betegen láttam, és ez annyira fájt! ő nem ezt érdmelte.
az én Nagymamámnak is csak mi vagyunk már. meghaltak a testvérei, gyerekei, férje, fel sem tudom fogni, mit élhet át, pedig nekünk se könnyű.
és nem tudok sírni, csak nagyon fáj... de legalább álmodom Vele néha. tudnotok kell, hogy egyáltalán nem vagyok vallásos, és alapból nem hiszek a túlvilágban, ilyesmiben. de amikor Anyával álmodom, olyanokat mond, úgy szól hozzám, hogy az nem lehet az én tudatalattim, az Tőle jön. és nem álom. most az jutott eszembe, hogy haragudna szegény, hogy megosztom másokkal ezeket a dolgokat. de hátha könnnyebb lesz így. egyszer azt mondta, hogy hiányzunk neki, de ott jó, és most már elindult egy úton, és egy fiú vezeti, vagy az a vezetője, valami ilyesmi.
én csak azt kívánom, hogy legyen Ott boldogabb, mint itt a Földön volt. és próbálom elengedni., de nagyon nehéz
Nekem meg csak 23 evig volt anyukam
Szerintetek anya szobajaban egessek gyertyat? Ott van meg a lelke vagy atjott mar hozzam?
szaisztok!
az én anyukám augusztus 21.-én halt meg, 57 éves volt. tavalyig a fogán kivül semmivel sem volt baja. Táppénzen szinte sosem volt, és tavaly mellrákos lett. Nagyon bíztunk de sajnos a műtét után csak romlott. De szerencsére még megérte aharmadik unokája születését, és a kersztelőjét is.
Nagyon nehéz így karácsony előtt, én is kijárok a temetőbe elmesélem mi történt. Kérem hogy segítsen.
az énn nagyim elvesztette már mindkét gyermekeét és a férjét is rákban, neki alegnehezebb.
a lányom 4 éves felfogta mi történt én mindig azt mondtam a mam afelment az égbe, és onnan néz minket de nem tud telefonálni. Pár napja kérdezte a kisfiam (ő 3 éves) hogy a mama mit csinál fenn az égben? én mondtam neki , hogy vigyáz ránk fentről és gyönyörködik az unokákban.
Bennem volt és van is néha szinte harag hogy sok embernek még 60éves korában is él az Anyukája nekem meg a 40. szülinapom sem érte meg.
Nem másoktól irigylem hanem nekem HIÁNYZIK de nagyon.
Mikor az intenzívre bekerült én sem tudtam hozzá beszélni. Aztán az orvos és nővérek is mondták beszéljek hozzá és én beszéltem....Férjem is jött velem szinte mindig de ő nem tudott beszélni hozzá.. Válasz nem jött...rettenetes érzés
2006-ban mikor apósom is nagyon beteg volt már nála tapasztaltuk azt hogy hol megismer hol nem. Szörnyű érzések ezek......
hát nem volt könnyű év a 2004. Látjátok ennyi év után is jó kicsit kibeszélni az ember fájdalmát.
Lag nem lesz jobb ahogy telik az idő egyre rosszabb. Ez az én tapasztalatom. Még most is néha úgy vagyok fel kéne hívnom Anyut, pedig a telefon vonal sem él már. S van mikor visz a lábam a temetőbe hozzá és ott elmondom mi van velünk. MInidg kérem vigyázzon ránk. Még most is hetente megyek hozzá.
Nagyon nehéz..........
Miert ilyen fiatalon?
Azert, hogy mar nem szenved el tudom fogadni a halalat... de azt nem tudom megerteni, hogy miert van a rak?
Es miert van az, hogy egyesek 20 evesen lesznek arvak, masoknak meg 60 evesen is el az edesanyjuk... szegeny nagymamam mar eltemette a 15 eves unokajat es most a lanyat is... es O olyan szivesen ment volna mindketto helyett, de... 
Nekem csak 1 napot volt magan kivul, de oruletes erzes volt... a szemei nyitva voltak... forogtak... neha ramnezett, amikor meg beszelt kerdeztem, hogy lat-e, es mondta, hogy nem... nem ismert meg, nem tudta a nevem... hiaba ismetelgettem, hogy ki vagyok csak az occse nevet hajtogatta...
Anya 60 eves volt
Evibebi: neked sem lehetett könnyű... én anyukám is csak 57 volt... ma volt a temetés... mérhetetlen ürességet érzek... vajon lesz ez jobb???
Olvasgatom kivel mi történt... sors társak olvastn azt gondolja az ember, hogy nincs egyedül ezekkel az érzésekkel... persze mindenkine más a története.. de sajnos a vége azonos....Vígasztalódjunk hát együtt...
Hát átérzem fájdalmadat!
Az én Anyukám 5 hétig volt intenzíven, mert olyan tüdőgyulladást kapott hogy nem tudták meggyógyítani. 5 hétig lélegeztető gépen volt, én csak beszéltem hozzá látogatáskor folyton, ő nem nagyon reagált. Egyszer kétszer mintha a szemét mozgatta volna, de semmi más. Rettenetes volt az az 5 hét. Sajnos nem bírkózott meg a betegséggel. Utolsó látogatáskor már szinte hideg volt a keze és a lába.Én ott az intenzíven elbúcsúztam tőle. Miután eljöttem tőle 1 óra múlva halt meg.
Apukám nekem is rákos volt, a 10 évet élt a betegséggel.......2004 ben veszítettem el mindkét szülőmet, de Anyukám halála nagyon megviselt, ő azelőtt sose volt beteg. Csak 57 éves volt.
részvétem neked!
Szia! Őszinte részvétem.
Hidd el, jól tetted, hogy elengedted. Neki jobb. Nem voltál önző. Én is elengedtem apukám, csak utána ment el.
A fájdalom meg egy idő után elviselhető lesz.
És igen, ahogy valaki mondta. Van anyukád, csak most már máshonnét figyel rád. Sok erőt kívánok.
Fájdalmas dal... ismerem, de most nincs erőm meghallgatni...
Az éjszaka többször hangosan jajgatott szegény - átmentem hozza, megsimogattam, beszéltem hozza és akkor megnyugodott, de semmi válaszreakció nem volt...
Először apukám halt meg. Alig 20 éves voltam. Nem tudom miért, de szégyent éreztem, nem mertem bemenni a munkahelyemre, mert tudtam, hogy mindenki Róla fog kérdezni. (Valamikor ő is azon a helyen dolgozott.) 1 hétig szabadságon voltam, az az idő is borzalmas volt, de még rosszabb, amikor vissza kellett menni a munkahelyemre. Nagyon nehezen igazodtam helyre, vagy 3 hónap kellett hozzá, hogy ne gondoljak minden percben rá.
Anyukám 37 éves koromban halt meg. Az még borzalmasabb volt. Szerettem volna 1 évig gyászolni őt, de nem volt pénzem fekete holmikra. A világoskék farmeromat hordtam sötét felsőkkel. Anyukámmal a kapcsolatom elég rendezetlen volt, és igazságtalannak éreztem, hogy úgy kellett elmennie, hogy nem tudtunk mindent helyrehozni. Ekkoriban az én életem is elég rendezetlen volt, nem tudtam még őrá is figyelni.
Apukám halála már a ködbe vész, de anyukám sokszor nagyon tud hiányozni, különösen anyák napja tájékán.