Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
Nelkem ma hajnalban halt meg a nagyim nővére. 23.-a óta csak feküdt a közös ágyukban...
Most voltam megcsókolgatni a nagyikám, elég jól tartja magát látszólag
nálunk a párom szülei haltak meg egymás után kis különbséggel sajnos.
az unokaöccsei (4 és 6 éves) nagyon rosszul viselték. mi scrapbookot csináltunk a nagyszülőkről. mindenféle képeket ragasztottunk bele a nagyszülőkről, amit azóta is nézegetnek, illetve választottunk egy csillagot (persze a sarkcsillagot, mert azt a legegyszerűbb megtalálni), és az most grandad és nana, és ha nagyon szomorúak, akkor hozzá beszélnek.
A Te anyukádnad HOSSZÚ életet kívánok... legalább másnak legyen ha nekem már nem lehet...
Szia,
Először is öszinte részvétem.
Nekem anyukám nyáron halt meg, nagyon nehéz feldolgozni, nem is lehet .
Én úgy gondolom első körben tisztességgel temesd el édesanyád, és utánna kezdj el gondolokodni azon az a tényen hogy az élöké a jövő.
Biztos édesnyád is isgy gondolná. Ráadásul van kis gyereked akit fel kell nevelni.tehát előre kell nézni, még ha nehéz is az első pár hónapban.
jaj szegénykém!
nem tudom mit mondjak, először is részvétem....
és hogy pluszban karácsony van, ez igazi pech. én nem is tudom, hogy hogyan élném túl.
nekem az anyum már nem fiatal, de jól van, viszont rettegek az elvesztésétől....
Fura ez a vigyorgás... amikor az a barátnőm jött részvételni, akivel elég ha összenézünk és dőlünk a röhögéstől elmosolyogtam magam és nem bírtam összehúzni a szám, pedig a koporsó mellett áltam... aztán átöleltem, belebújtam a kabátjába és amíg el nem múlt a vigyorgás nem engedtem el...
Amikor engedték le a koporsót inkább nagybátyámért aggódtam, Ő nagyon kiborult... aztán amikor jött a maradék részvételő, akkor én is...
Amikor átöleltem azt az ismerős lányt, akinek egész kiskorában halt meg az anyukája rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az én Anyukám ilyen "sokáig" élt és ilyen sok szép emléket kaphattam tőle... és, hogy már "nagy" vagyok és nem kell árvaházakban élnem...
De így is nagyon hiányzik
szerintem az Anyukák mindig túl korán halnak meg...
Van egy ismerősöm, aki kb. 70 éves lehet és még él az anyukája... ez mondjuk ritka, de nagy ajándék az Istentől!
Jól itt hagyott az Anyukám, így karácsonyra...
Nagyon rossz egyedül.
Szia!
Sajnos egy kicsit én is át tudom érezni a fájdalmad. Nekem 3 hete halt meg a mamám. Tüdőrákja volt,de nagyon kezdetleges és azt mondták azorvosok hogy be kell neki rakni egy drént a mellkasába és ezen keresztül majd egy hónapig kap valami kezelést de nem kell félni mert akár még 10 évet is élhet! Berakták neki és másnapra a mellén egy nagy vérömleny keletkezett telefonáltak a kórházba és azt mondták neki hogy borogassa másnap már nem bírta tovább és bement a kórházba. Ott felment a láza nem kepott levegőt.... Egyre rosszabbul lett. Mikor anyuval bementünk anyu mondta az orvosoknak hogy vegyék ki a mellkasából a drént mert azóta van rosszul. Persze nem tették meg.... Napról napra leépült a negyedik napon már kómaközeli állapotba került és az ötödik napon meghalt! Az orvosa (aki 25 éve a barátunk) azt mondta a rák vitte el. Csak hozzájutottunk véletlenül egy papírhoz miszerint a drén amit betraktak neki nem volt lefertőtlenitve és vérmérgezést kapott!!!!! Itt a karácsony és most nélküle kell lennünk!! Egy betölthetetlen űrt hagyot maga után és azóta úgy érzem minden nap maga a pokol! Az orvosok ölték meg!!! Tudták mi a baja de azt is tudták ők hibáztak így inkább hallgattak! De addig nem nyugszunk amíg ezért meg nem fizetnek!
Szia !
Orulok neked.
Igen sokan ismertek az apukamat, mert hosszu evekig tanitott. Nagyon szigoru volt, de nagyon-nagyon jo ember es nagyon-nagyon jo apa.
Te az ocsemnel egy evvel idosebb vagy, akkor ot is ismered.
Igy van,gyászoljon ugy ahogy neki jol esik,én egy darabig feketébe jártam és volt aki furán nézett(inkább kis fiatalok),hát engem nem érdekelt.
A röhögésröl jut eszembe: nagyon szégyenlem magamat mert mikor a gyászmenet ment én és tesom vihogtunk mint az idétlenek,de nem tudtuk min,bár nem hinném hogy látták mert ugy tettünk mint aki köhög,amikor engedték le a koporsot akkor jött olyan siró roham alig birtam abbahagyni,ekkor tudatosult a hihetetlen.Szóval az agyam nemigen akarta elfogadni hogy Ö nincs többé
és ilyen csúnya modon jött elö nálam 
Most nem búcsúzott
Pénteken még azt hittem, hogy a fájdalomcsillapítótól kába - mert volt már hasonló állapotban, de az a fájdalomcsillapító mellékhatása volt... még veszekedtem is vele, hogy miért nem engedte, hogy éjszakára levegyem a tapaszt... pedig lehet nem az volt az oka hanem jött a kaszás...
Öszinte részvétem
Én is ismertem az apukádat. Nagyon nagyon jó ember volt. Én is abba az iskolába jártam ahol ő tanított. Úgy gondolom aki ismerte, szerette, tisztelte. Te pedig szerencsés vagy hidd el, mert ő lehetett a te apukád
Én is gyújtok érte gyertyát.
Sok erőt neked és családodnak
Ma én is mosolyogtam, sőt nevettem is /mindig a poénkodáson jár az eszem/... nem fogok mások igényei szerint gyászolni... de rettenetesen fáj... azaz nem is tudom, hogy most ki van... nem akarom elhinni...
és nagyon fontos, hogy úgy gyászolj, ahogy te érzed. ne akarj megfelelni, ne akarj erős lenni. sírj, panaszkodj, de ne fojtsd el. elvesztetted azt, aki a legfontosabb volt és marad is.
bennem van vmi plusz erő, amitől sírni sem tudok igazán, és a fiaim miatt is úgy éreztem, nem engedhetem el magam. Anya halálának másnapján, egy lehetetlen helyzeten fuldokolva röhögtem, két hét múlva pedig buliban voltam. ha más mondja, nem hiszem el. nem tudom, mit gondoltam, lehet, h azt akartam bebizonyítani, h azértse fogok belerokkanni. hát, nem jött össze. gondolni se mertem arra, ami törtélnt, rettegve feküdtem le minden este és kértem Anyát, hogy ne jöjjön még, mert nem tudnám elviselni. kifelé úgy néztem ki, mint aki éli tovább az életét. de belülről szétestem, pánikbeteg és depressziós lettem. még most sem hiszem el, hogy ez velünk történt
azt akarom ezzel mondani, hogy engedd magadhoz a fájdalmat, most annak van itt az ideje. Édesanyád szeretete veled marad
Mikor már búcsúznak akkor az már sajnos nem jó
Anyum halála elött pár 2 nappal hirtelen jobban lett,szépen evett,ivott,jött a nagy remény hogy talán mégse hagy itt minket,de nem igy lett.Azt mondják aki megfog halni elötte elkezd javulni az állapota,de sajnos nem marad ugy
Most mennem kell,sírd ki magad ha jol esik,könnyíts a sziveden
tudod, most még nem fogod fel igazán. eltelik pár hét- hónap, mire oszlani kezd az első megdöbbenés, és akkor jön a fájdalom. nekem például borzasztó volt az Anyák Napja, mikor a gyerekem miatt tartanom kellett magam és az óvodás ünnepséget végigcsinálni, azt hittem, nem bírom elviselni. Anya olyan büszke lett volna az ő gyönyörű és okos unokájára!
és olyan sokszor előttem van az arca, mikor utolsó héten azt mondtam neki, hogy nagyon szeretem. azt mondta, tudom. és ebben tényleg minden benne volt. megbocsátás is.
te se vádold magad semmiért, bár tudom, önmagunknak legnehezebb megbocsátani