Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eljegyzés felbontása
Torolt_felhasznalo_169334
Létrehozva: 2005. január 14. 12:10
Sziasztok!
Olyan fiatalok véleményét és hozzászólását várom, akik már túlestek egy ilyen jellegű procedúrán!
Vagy azokét akik már szerettek olyan férfit, aki nemrég szakított a menyasszonyával. Én most épp egy ilyen helyzetbe kerültem. Az én kedvesem nemrég szakított a menyasszonyával, és ebből adódóan nem elég határozott és nem igazán mer velem normális kapcsolatot kialakítani. Vannak napok amikor minden csodálatos, aztán hirtelen eltűnik...
Van valakinek valami jó ötlete, hogy hogyan lehetne kezelni ezt a dolgot?
Olyan fiatalok véleményét és hozzászólását várom, akik már túlestek egy ilyen jellegű procedúrán!
Vagy azokét akik már szerettek olyan férfit, aki nemrég szakított a menyasszonyával. Én most épp egy ilyen helyzetbe kerültem. Az én kedvesem nemrég szakított a menyasszonyával, és ebből adódóan nem elég határozott és nem igazán mer velem normális kapcsolatot kialakítani. Vannak napok amikor minden csodálatos, aztán hirtelen eltűnik...
Van valakinek valami jó ötlete, hogy hogyan lehetne kezelni ezt a dolgot?
Rohanok, és párszor elütöttem, bocs. Hétfőn visszanézek hozzátok.
Szerinted most ezek után keressem?
Vagy írjam meg neki, hogy: oké, kilépek az életedből?
Vagy mit tegyek? Mert csak itt ülni és várni. . . hát ez borzalmas. . .
Nálunk az a gond, hogy én (ismervén a helyzetet) igyekeztem szép lassúra venni a tempót - de ő begyorsított. És valószínűleg ettől is ijedt meg annyira. Aztán az ilyen első pánik-rohama során elmondta nekem, hogy ő nem akar megbántani, de úgy érzi hogy nem igazán tud nekem adni. . .
Erre én azt javasoltam, hogy próbáljuk meg egy kicsit lassabbra venni az ütemet - találkozzunk ritkábban. . . és akkor nem kell úgy éreznie, hogy elkötelezte magát! Erre azt mondta hogy nem. . .
Aztán egyik nap csináltam neki vacsit, átjött, és újra megpróbáltuk megbeszélni a dolgokat. . . és azt mondta hogy jó, meggondolja az ajánlatot!
Aztán egyszercsak elkezdett úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna - szóval ő a lassabb tempós megoldás mellett döntött - csak elfelejtette velem közölni:)
És ez így ment utána kb. 2-3 hétig. . . aztán pedig eltűnt
Nem igazán kommunikál velem - csak néha. . . azt mondja, az a baja hogy nem tudja mit akar!
Bár senki sem kérte tőle, hogy most bármiről is életreszóló döntést hozzon!
hú hát tömören ennyi:) remélem tudsz belőle erőt meríteni
de már csak a nagyobb darabokat kellett nemrégiben elvinnie!
Ja és akkor azt is elmesélte a lány, hogy megtalálta az Igazit és hogy nagyon szerelmes valakibe!
Szóval miként zajlottak abban a fél évben a mindennapjaitok?
És mi volt az a pont, amikor "beadtad a derekad"?
Azt tudom, hogy próbálta lefoglalni magát a munkájával, persze folyton csak rám gondolt, meg volt, hogy fájt neki az egész, meg ilyenek, de akármi történt, akármit mondtam, vagy csináltam, ő csak kedves volt, és mindent elfogadott. Úgy értsd, hogy segített jól megfogalmazni azt a levelet, amit még mint utolsó esély egy pasinak írtam. . néha belegondolok, milyen szar lehetett. én egész biztos nem bírtam volna hasonlót sem. . Már talán a Te helyzetedet sem. Csak próbálom leírni, ő mit hogy tett, hátha segítek ezzel :o))
Dehát sosem lehet tudni - én már semmin sem lepődöm meg!
De az valóban érdekes tény, hogy eleinte minden rendben volt köztünk, aztán mikor a lány hazatért külföldről és bejelentkezett hogy elvinné a maradék cuccait a lakásból - na, kb. akkor kezdődtek köztünk a gondok!
Egyelőre az a biztos pont - az ő életében - hogy nagyon jól érzi magát akkor amikor velem van
Tehát ez első lépésként nagyon jó dolog, de. . .
De félek tőle, hogy itt megreked a dolog!
Kedves Sssilver - GRATULÁLOK! Jó hallani, hogy ilyen is van:) De tényleg!
Szóval ha van a taktikára vonatkozóan valami használható ötleted, akkor várom szeretettel! Én eléggé kitartónak érzem magam - ritkán találkozom olyan pasival, aki felkelti az érdeklődésemet. . . nem vagyok egy "szerelmes típus"
De ez jó kiindulópont!
Ha azt érzed, hogy tényleg szeret téged, akkor próbálj meg ehhez a "pillanatnyi" állapothoz ragaszkodni, és minél nyugodtabb együttélést biztosítani, hogy lássa, megy ez neki, csak partnerfüggő. .
Hmm?
Én lehet, hogy nem bírnám ezt a helyedben, de azt is tudom, hogy a párom, aki pár nap múlva -titokban:)- a férjem lesz, ha nem végtelenül kitartó anno, akkor most nem vagyok ilyen végtelenül boldogok.
Ő csendben, türelemben várt, és ráadásul úgy hallgatott meg és adott tanácsot mindig, mintha ő nem is rám várna. . szörnyű lehetett, mert olyan sokszor eldobtam magamtól, míg bele nem szerettem ilyen borzasztóan :o))
A te erődön múlik. .
az oka pedig az volt, hogy nem tudtak együtt élni
Mit takar a "kis idő" kifejezés?
mert pl. ha a lány tette ki, akkor lehet, hogy a fiu titkon még reménykedik, hogy visszamehet, és ezért ingadozik ennyire
nem meri magát elkötelezni az ujnál, mert mi van, ha a régi meggondolja magát
És most épp ott tartunk, hogy "nem tudja mit akar"
és ezért menekül. . . nem veszi fel a telefont stb. . .
de legalább utána pár nappal később jelentkezik és bocsánatot kér. . .
Persze ha folyton annak jelét látod, hogy inog jobbra-balra, nem tudja mi legyen, az nagyon rossz lehet. . akkor erődtől és a hozzá fűződő szereteted erősségétől függően dönts. .
csak az a kérdés, hogy abban az időszakban, amíg az ember a "gyógyulásra" vár, mi a teendő?!
Nem keresni és megvárni, amíg majd jelentkezik?
vagy 3 naponta megkérdezni tőle, hogy hogy van?
Vagy?
nekem már sikerült:)
ezt is-azt is. .
szerintem az eljegyzésnek csak az a lényege, hogy mindkét félnek egy jóleső érzés, hogy valamilyen szinten elkötelezte a szerelmük magát, meg ilyesmi. .
talán idő kell a barátodnak, hogy elengedje minden szempontból azt a lányt. . biztos nem könnyű, ha úgy érezte valamikor, hogy vele akarja leélni. .
aztán eljön a Te időd, csak hagyd kicsit!!
Szerintem várni. . .
tibce