Gyakran nevezik őket tengeri nomádoknak, ugyanis életük nagy részét a vízen töltik. Halakkal, polipokkal, homárral és különböző tengeri élőlényekkel kereskednek a közeli Semporna város lakóival. A bajau gyerekek már kiskoruktól fogva részt vesznek a munkában, kézzel készített hosszú csónakjaikkal, hálóval és lándzsával felszerelve naphosszat halásznak. Szabadidejükben segítenek a ház körül, vagy a parton játszanak.
Menekültként a bajauk nem élhetnek a szárazföldön, így a tengerre épített faházaikban laknak. A gyerekek nem járhatnak iskolába, keveset foglalkoznak velük, így alapvető szociális és higiéniai ismereteik sincsenek. Bár a fotók alapján igen vonzónak tűnhet ez az életmód, az itt élő menekültek napról napra élnek, korlátozottak a lehetőségeik, és egyáltalán nem boldogok attól, hogy így kell felnevelniük gyermekeiket. A kicsik állítják, hogy annyi időt töltenek az óceánban, hogy sokkal tisztábban látnak a víz alatt, mint az átlagember, és míg a szárazföldön élők a vízen könnyen kapnak tengeri betegséget, ők “földi betegséget” tapasztalnak, amikor a partra lépnek.
Fotók: Barcroft/Profimedia