11 hónapos volt Panka, amikor kiderült, hogy cukorbeteg. “Éreztük, láttuk, hogy valami nincs rendben, ezért azt hiszem, inkább megnyugtató volt, hogy megtudtuk, mi a baja” – mondja édesanyja, Zsanett.
A kislányt hároméves korától kezdve édesanyja inzulinozza. Mióta óvodába jár, inzulinpumpája van, amit ma már szinte teljesen önállóan tud kezelni.
“Amikor bevezettük az inzulinpumpát, szerettük volna, ha a bátyja, Máté is megtanulja, hogy kell használni, de Panka nem hagyta, egyedül akarta” – meséli az édesanya. “Ma már néha – nagy ritkán – engedi, hogy Máté segítsen neki.”
A legnagyobb kihívásnak Zsanett a környezetet tartja, hiszen folyamatosan rá van szorulva, hogy segítséget találjon. Olyat, akiben megbízhat, mert tudja, hogy figyel a gyermekére.
“Nagyon megszenvedtük az első óvodai évet, ahol ellenségesek voltak, és az óvodavezető nem engedte vissza a gyereket egy rövid betegség után, pedig törvényi kötelessége lett volna.” Szerencsére a helyi ovival történt rossz tapasztalatok után Törökbálinton igazi szövetségesekre találtak.
Az óvónők kérték a jegyzőnél hogy – mivel a család nem oda tartozik – engedélyezzék, hogy Panka hozzájuk járhasson. “Ha bármi kérdésük van, azonnal felhívnak, figyelik, hogy milyen ebédet kap a gyerek, és ha úgy látják, hogy nincs benne elég szénhidrát, már pontosan tudják, hogy mit csináljanak, mit adjanak neki” – mondja Zsanett.
Mivel a kislány olvasni még nem tud, az óvónők felügyelik a tennivalókat, de alapvetően Panka teljesen önálló.
“Nagyon megható volt, amikor nyárra hat óvónő is jelentkezett, hogy az ő csoportjába is mehet Panka. Remélem, ősszel az iskolában is minden ilyen jól fog menni!”
“Minden pedagógusnak el kéne végezni egy tanfolyamot, hogy tudja, egy cukorbeteg gyerek nem jelent olyan extra terhet, mint elsőre hangzik – mondják az óvónők Erzsi és Magdi. “Mi is megijedtünk, persze, de Zsanett, Panka anyukája bejött, és elmondott, megmutatott mindent. Bármikor hívhatjuk, azonnal felveszi a telefont.”
Zsanett az első óvodai napon a gyerekeknek is elmondta, hogy Panka cukorbeteg, megmutatták a kütyüt – az inzulinpumpát – és a gyerekek nagyon nyitottan fogadták. Ez egy vegyes csoport, ahol eleve nagyobb az empátia a gyerekek között, mint az azonos korcsoportos közösségekben, hiszen a hároméves nem tudja még ugyanazt, mint a nagycsoportos. A gyerekek segítik egymást, a nagyok bekötik a kicsik cipőjét, tanítgatják őket, figyelnek egymásra.
“Előfordult olyan is, hogy Panka belefeledkezett a játékba, és nem vette észre, hogy az inzulinpumpa jelez” – meséli a kislány óvónője. “A gyerekek szóltak, hogy menjek, mert sípol Panka “kütyüje”. Azt hiszem, sokat elmond az, hogy a télapótól többen is inzulinpumpát kértek karácsonyra, mert egyszerűen menőnek találták.”
