Pisa kicsit olyan, mint az itthoni turizmusnak a Mátyás-templom és a budai Vár. A 90 ezres várost egyértelműen a torony adja el, a várdomb méretű belváros ajándékboltjaiban a tárgyak ezért legnagyobbrészt ferdék, és ugyanolyan giccsesek, mint a pirospaprika-kultúra különféle iparművészeti remekei Budán. A legviccesebb a ferde, kiegyenesedett pisai ferde tornyot ábrázoló bögre volt, de dobogós lett a ferde Piaggio bögre is. Az érkezés estéjén hirtelen ennyi benyomással mentem el aludni, tudván, hogy a város tartogat még számomra meglepetéseket.
Bár a tornyot ki lehetne egyenesíteni, évi egymillió turistát úgy nehéz lenne odacsábítani a tökéletes insta helyszín nélkül, ahol ér hülyén pózolni. Az embersűrűség ebben az évszakban nem elviselhetetlen még a Dóm tér környékén sem, szemben a háromnegyed órányi vonatozással elérhető Firenzéhez képest, ahol évente tízmillióan tolonganak kicsit nagyobb területen, bár megéri. Ha lett volna még pár napom, biztos átmegyek oda is Giotto-képeket nézegetni – ilyenkor van a legkevesebb turista.
Melegebb időben egy hétvége alatt a festett reneszánsz homlokzatok vagy a román kori kőszobrok felfedezéséhez is több kedvem lett volna, de az Arno folyó két partján elterülő néhány utcányi belváros szerencsére tele van barátságos helyekkel. Pár óra mászkálás után a hidegben jól jöttek a kisebb-nagyobb kávézók, amikben az uzsonnámat is el tudtam fogyasztani – melegben.
Az Arno másik partján, a dómtól körülbelül negyedórára van a város modern művészeti múzeuma, a Palazzo Blu, ahol épp egy meglepően jó kiállítás volt a szürrealizmusról, pár magyar származású művész műveivel, olyan nevek mellett, mint Duchamp vagy Dalí.
Többen ajánlották vacsorához a L’Arciere pizzériát, ahol a teljesen kaotikus asztalfoglalás és felszolgálás ellenére érdemes kivárni azt a nagyjából egy órát, míg hirtelen egyszerre megjön az előétel és minden más. A Facebook-oldalukon található információkra felesleges hagyatkozni, mert nem akkor vannak nyitva, és az étlapon szereplő ételek sem kaphatók mind. Este hétkor nyitnak, ha biztosra akarunk menni, hívjuk fel őket, és mondjuk be a nevünket is a foglaláshoz – nem kérdezik amúgy, különben nem fogják tudni, hogy mit szeretnénk. Az olaszos tempó ellenére az ételeik tényleg kiválóak.
A most elég zord tengerpart 30-40 percre van csak a belvárostól busszal, szerencsére az éttermek ilyenkor is nyitva vannak. Az eső és szél ellenére kár lett volna kihagyni ezt az utat.
A szerethető kisváros jó bázis lehet Toszkána felfedezéséhez, de egy hosszú hétvégéhez nekem túl kevés. Olaszországban amúgy nehéz mellényúlni, az ételek és a borok kiválók, az emberek pedig még a legturistább helyeken is barátságosak. Egy hétvégét még télen is érdemes itt eltölteni.
KÖLTSÉGEK
Fapados jegy oda-vissza: 12 000 Ft.
Szállás: három éjszakára egy 130 négyzetméteres lakás fejenként 30 000 Ft volt.
Vacsora az említett helyen itallal, előétellel és desszerttel: 5-6000 Ft.
Egyéb költségek naponta: 5000 Ft.