Merre induljon az ember, hogy olyan programra leljen, amely nemcsak a 2–12 éves korosztályt teszi boldoggá, de a megtépázott felnőttet is? Van egy tippünk: „Mosonmagyaróvár Balatonja”, a Dunasziget. Persze most csak online, képek segítségével mutatjuk meg a helyet, de ha véget ér ez az időszak, utána bátran felkereshetjük a Dunaszigetet!
Mosonmagyaróvártól mindössze 15 kilométert kell autózni ahhoz, hogy megérkezzünk a Szigetköz (a Kisalföld észak részén, a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna által körbezárt terület) egyik legvarázslatosabb településére, Dunaszigetre, amely már az településjelző tábla után három méterre olyannyira különleges látványt nyújt, hogy egy pillanatra úgy érzem, egy másik országba léptünk át. A látvány nem csak engem lep meg, a gyerekek a hátsó ülésről kánonban kiabálják, hogy Aztaaaaaa! Nem is megyünk nagyon tovább, a strandon leparkolunk, hogy hosszú órákra elvesszünk a vízparton.
A Google elárulja, hogy a vidék története csak alig pár száz évre nyúlik vissza: a Duna holtágai közötti területet akkor fedezte fel magának az ember, amikor állatainak új legelőket keresett. Időben ez valamikor a 13–15. századra tehető. A vadregényes tájon aztán sorra létesültek a tanyák, 1792-ben pedig már a térképeken is lakott területként tüntették fel.
A 19. század nagy változást hozott a település életébe: nemcsak a Duna átalakított medre, de Trianon is kettészelte a településeket. Ami korábban egy volt, az most magyar és szlovák lett.
Dunasziget mint település 1969-ben létesült három, korábban önálló községből, Cikolaszigetből, Sérfenyőszigetből és Doborgazszigetből. Jelenleg ezerötszázan lakják, de a meleg hónapokban rengeteg turista érkezik ide pihenni, túrázni, evezni, kerékpározni, kempingezni, horgászni, vadászni – de jönnek ide hírességek is, hogy elbújhassanak a világ elől.
Mivel dübörgő ipara nem volt a környéknek, a település vezetői a falusi turizmusban látták meg a lehetőséget, és a negyvennégy sziget hatalmas vízterületeire, erdőségeire, az érintetlen természetre, a tiszta levegőre és a megfizethetetlen békére koncentráltak. A 90-es években az itt lakók sorra újították fel házaikat, hogy otthont adjanak az ideérkező turistáknak – akik mára nemcsak a környékről, de a határon túlról, többek között Ausztriából is érkeznek.
A festői vidék értéke olyannyira felértékelődött, hogy ingatlanhoz jutni nem könnyű, az eladó családi házak és a hozzájuk tartozó telek ára körülbelül 20 millió forinttól indul, a határ pedig akár ennek duplája is lehet. Persze a vásárlói kedvet ez nem csorbítja, rengeteg külföldi befektetőt mozgat ez a környék, ami nem meglepő, hiszen az országban nem sok az olyan telek, ahol a Duna a kert végében folyik. A településen ma körülbelül 350 hétvégi és 550 lakóházat találni.
A település egyik legforgalmasabb pontja a zátonyi strand, amely tisztaságban, ápoltságban, vendégszeretetben bármelyik balatoni stranddal felvenné a versenyt (sőt!) – ráadásul a településen nemcsak a strand attrakció, de az ökopark, az erdei iskola és kulcsos ház, a vadleső kishajó és persze a páratlan kenutúrák, amelyek Európa-szerte híresek.
Bár az előre csomagolt szendvics-gyümölcs-édesség kombináció jelentősen költségkímélőbb, egy Duna-parti étterembe betérni nagyon is megéri. Elég sokat elárul a helyről, hogy mosolyogva teljesíti öt gyerek valamennyi – a menün nem szereplő – kívánságát, és nem mellesleg a zátonyi halászlé is tízpontos.
Gyerekes családoknak kötelező megálló a Dunaszigettől pár kilométerre található Dunaremete, ahol nemcsak a komp, de egy bájos vadfarm is olvadáspontra juttat minden gyerekszívet, akik nemcsak megleshetik, de meg is etethetik a juhokat, vaddisznókat, dámszarvasokat, nyuszikat, és megismerhetik a kék pávát, a bronzpulykát vagy a gyémántfácánt – hogy aztán egy hatalmas játszótéren szabaduljanak meg energiatartalékuk utolsó egységeitől.
