A lajhárok Közép- és Dél-Amerika erdőinek fáin élnek, a testfelépítésük is ehhez az életmódhoz alkalmazkodott. A mellső végtagok hosszúak, a hátsók viszont sokkal rövidebbek. Végtagjaikon hosszú karmokat viselnek. A hátsó mancsain minden lajhárnak három-három ujja van. A mellső lábak szerint viszont a faj két családra oszlik, ugyanis léteznek háromujjú lajhárfélék és a kétujjú lajhárfélék.
A bőr alatt összenőtt lábujjak és a sarlószerű karmok teszik lehetővé, hogy a lajhárok úgy tudjanak héderelni a fán, hogy közben nem kell semmiféle különösebb erőfeszítést tenniük. Kizárólag levelekkel táplálkoznak és kalóriaszegény életmódot folytatnak, napi 9-10 óra alvással. Okos állatnak nem mondhatók, a szaglásuk viszont eléggé fejlett. Az ágakon fejjel lefelé másznak, a fáról viszont ritkán, hetente jó, ha egyszer merészkednek le, hogy elvégezzék a dolgukat.
Míg a háromujjú lajhárok szezonálisan szaporodnak, a kétujjúaknál a párzási időszak egész évben tart. Előbbieknél 120-180 napig, utóbbiaknál 7-10 hónapig tart a vemhesség, melynek a végén egy kislajhár születik. A lajhárbébik általában 5-9 hónapig maradnak az anyjuk mellett, ebből az első 3-4 hónapot rájuk csimpaszkodva. Bizonyos esetekben, ha a kölyök leesik a fáról, az az életébe kerül és nem is az esés következtében szerzett sérülések miatt, hanem azért, mert az anyaállatok, saját biztonságukat féltve, nem feltétlenül másznak le értük a fáról.
A lajhárok magányosan élnek, szaporodás pedig néha azért hiúsul meg, mert előfordul, hogy inaktív életmódjuknak köszönhetően a nőstények egész egyszerűen nem találkoznak hímekkel.
Tudtad?
A lajhár lassú életmódja miatt a lassúság szinonimájává vált a köznyelvben, gyakori inaktív életvitelük miatt régebben azt hitték róluk, hogy pusztán a „levegőből élnek”. (Wikipedia)
Az állat akár 40 évig is elél. A világ legidősebb ismert lajhárja, a németországi Halle hegyi állatkertjében élő Paula tavaly töltötte be az 50. életévét