Málnaméz és zsendice: a Kézműves Magyar Ízek Vásárán jártunk

Fánkvariációk: 3 recept »

Hétvégén színes termékpalettával vonultak fel a hazai és erdélyi élelmiszer-termelők a budapesti Millenárison, ahol első alkalommal rendezték meg a Kézműves Magyar Ízek Vásárát. Az már a legelején világossá vált, hogy a várakozásainkkal ellentétben az igényes kézművestermékekhez korántsem párosul pezsgő piaci hangulat: a kiállítási pavilonok legfőképp a BNV szakmai kiállításainak kimért, hűvös falanszterhangulatát idézték. De sebaj, gondoltuk naivan, a külcsínt majd kárpótolja a belbecs! Nos, ez sem pontosan így történt…

Több mint 100 kiállító mutatta be termékeit a három nap alatt, és a majdnem 2000 forintos belépő ellenére is jelentős volt az érdeklődés – egy-egy termelőt még este  is csak percekig tartó várakozás után tudtunk megközelíteni. A belépőjegy árát némileg kompenzálta a szabad kóstolgatás öröme: a kiállítók java része nagyvonalúan kínálgatta termékeit, melyek persze finomak voltak, gyakran esztétikusak is, de mégis hétköznapiak. Igazi különlegességgel, innovációval éppen csak nyomokban találkoztunk.

Mi szemnek-szájnak…

Az alsó szinten az élelmiszer-termelők portékái között csemegézhettünk, míg a galérián a borászok, pálinkászok, illetve a sör- és pezsgőkészítők standjai sorakoztak. A bejáratnál cukrászdák, kézműves-csokoládé és bonbonmanufaktúrák, valamint mézeskalácsos mesterek termékei várták az édesszájúakat. Nem sokkal távolabb a Lipóti pékség standján kétujjnyi vastag, friss, zsíros kenyeret árultak lila hagymával, igazolván, hogy a zsíros kenyérnek is helye van a gasztronómiában.

A kiállítás díszvendégei, az erdélyi termelők is sok-sok finomsággal készültek. Volt itt köményes székelymustár, édes mustár, különböző szószok; árultak zöldségkrémeket, zakuszkát és annak variációit, házi szörpöket, lekvárokat, különleges mézeket (málnaméz), sajtokat, tejtermékeket, valamint kürtöskalácsot. A lekvárok között a hagyományos ízek mellett nagyon sok érdekes ízre bukkantunk.
Papp Miklós rozmaringos ribizli- és bazsalikomos eperlekvárja, az őrségi Bartha család mogyoró-, tökmag- és dióolajai, valamint a szélesebb körben ismert Aranyszarvas szarvasgombás termékei mind-mind dobogósak lennének egy képzeletbeli megmérettetésen.

A sajtválaszték a különböző ízesítésű és füstölésű magyar friss sajtokra épült. Újdonság volt számunkra a zsendice tökmagolajjal, mely egy habos, mousse jellegű, könnyű ricottaféle friss túró, tökmagolajjal meglocsolva. Szombaton kora este ezt már csak a pult alól lehetett kapni – hozzáértőknek. Mi kicsit hiányoltuk az érettebb, zsíros sajtokat, amikre még nemigen bukkantunk az itthoni kézműves világban.

A húsosstandokon a feldolgozott, füstölt készítményeké volt a főszerep. Nálunk a fóti kolbászos stand (Kiss-Böllér húsbolt) lett a kategóriagyőztes a „fitnesz”-kompatibilis disznósajtjával, amiben a zsírdarabkák helyett egyértelműen a hús dominált. A ház sertéstöpörtyűje is kiváló volt a maga nemes egyszerűségében. A kézművestermékekre jellemzően a füstölt termékek itt valódi füst fölött lógnak, ami a mai élelmiszeriparban már igazi kuriózum, és ez természetesen ízükben is tetten érhető.

A vásár igazi előnye talán az volt, hogy kötetlenül elbeszélgethettünk a tészta-, savanyúság- és sajtkészítőkkel, kávéforgalmazókkal, a borászokkal, és mindenhol megtudtunk egy-két konyhatitkot. Egy-egy ritka termék és a közvetlen hangnem már-már feledtette a személytelen környezetet; de a vásár sajnos meg sem közelítette az elképzeléseinkben megjelenő kézművespiac hangulatát. Jó kezdeményezés, díjazzuk, de sajnos egyelőre nem elegendő ahhoz, hogy a gasztrokultúrában magasabb osztályba lépjünk.

A rendezvény honlapja: www.kezmuvesmagyarizek.hu »