Ez most már hivatalos: a főváros legbarátságosabb pincérét a Zila Kávéház és Étteremben lehet megtalálni. Az első három helyen férfiak végeztek, de épp csak lemaradt a dobogóról Jakubovits Zsuzsanna.
| 1. helyezett: Forintos Gábor, Zila Kávéház és Étterem 2. helyezett: Baranyi András, Csülök Vendéglő 3. helyezett: Deák Gábor, Café Ponyvaregény 4. Jakubovits Zsuzsanna, Den Haag Pizzéria |
Amennyi kellemetlen élményben részünk volt már „vendéglátás” címszó alatt, olyan szívesen szavaztuk meg végre „A legbarátságosabb pincér” titulus nyertesét.
Nem lehet könnyű álló nap másokat kiszolgálni, függetlenül attól, hogy az a „más” hogyan viszonyul hozzánk. A szaktudás – bár alapvető – ehhez egyáltalán nem elég, ide személyiség kell!
Az éttermek nemrég nevezhették legjobbjaikat, a törzsvendégek pedig lelkesen kampányoltak kedvenceikért a Pincér Akadémia kezdeményezésére. Az akció célja annak az elősegítése, hogy a vendégek kedves, és szakmailag felkészült pincérekkel találkozzanak az éttermekben.
Gábor alig több mint egy éve dolgozik a Zila Kávéház és Étteremben, mégis őt tartják ott a legjobb pincérnek. Balaton-parti gyerek, a családból sokan dolgoztam a vendéglátásban. „Egyszerűen csak el kell jönni és meg kell győződni róla – írja főnöke a neten. – Igazi úriember, aki még érti is a szakmát. Nagyon ritka, hogy egy emberben meglegyenek ezek a tulajdonságok egyszerre.” A szavazó törzsvendégek egyetértenek: „Szeretetre méltó jó ember, kellemes modorú, lelkiismeretes és jó arc. Sok sikert!”
Gábor azt mondja, az a lényeg, hogy meg kell találni mindenkivel a hangot, hiszen más hozzáállást igényel egy lánybúcsú, és mást egy üzleti ebéd. „Szeretek társaságban dolgozni, emberek között lenni, folyamatosan kommunikálni: ez a legjobb ebben a szakmában. Hogy mi a nehézség benne? Az, hogy az embernek nem lehet rossz napja, legalábbis a vendég nem érezheti. Meg persze fizikálisan megterhelő.”
Gábor majdnem mindent képes tolerálni, bár akkor furcsán nézett, amikor hal nélküli halászlevet rendeltek tőle… Ő inkább báránycsülköt szokott ajánlani, neki legalábbis az a kedvence. „Sok a törzsvendég, ismerem a szokásaikat, tudom, milyen napjuk van” – meséli Gábor, akinek győzelme után sokan gratuláltak, és még többen tettek állásajánlatot. Ám ő azt mondja: „jól érzem itt magam”.
Neki csak az fáj, hogy sok helyen ma már nem követelik meg a szakképzettséget, kis túlzással bárki lehet pincér. „Emlékszem, egyszer egy helyen húsz percet ültünk, mire odajött hozzánk a kolléga, és csak annyit mondott: »hallgatom önöket«. Na, ez a stílus nálunk megengedhetetlen!”
„A mi Zsuzsánk a legjobb, igen, igen! És a szakács is megéri a like-ot!” Írják a Den Haag Pizzéria és felszolgálója, Jakubovits Zsuzsanna rajongói. A lány negyedik helyezettként „A legjobb budapesti pincérnő” címet tudhatja magáénak. Már öt éve dolgozik az étteremben, azt mondja, mindenki másképp dicséri. A főnöke piros pontokkal, a törzsvendégek pedig a barátságukkal. „Mindenkivel 
jóban vagyok, sokukkal munkán kívül is szoktunk találkozni – meséli. – Ez a legnagyobb dicséret!”
Zsuzsannának még vendégként tetszett meg ez a szakma, és bár mint mondja, „belülről” nézve nehezebb, mint gondolta, szeret örömet szerezni. „Nem felejtem el azt a férfit, aki csak egyszer volt nálunk, de amikor letettem elé a kávét, azt mondta, egész nap az irodában ülve csak erre a pillanatra vágyott. Nagy dolog, hogy én lehetek az, aki ilyen kis dologgal ilyen örömet tud okozni. Na ezért megéri csinálni!”
Zsuzsanna szerint nem könnyű, hogy mindig türelmes legyen az ember, sőt akkor is kedves maradjon, ha vele egyáltalán nem azok. Egyedül a szándékos kötekedés borítja ki, persze azt sem mutathatja. Az ő kedvence a Ház spagettije, aminek az a különlegessége, hogy tejszínnel készül hozzá a bolognai szósz. Neki is volt már rossz tapasztalata másutt, akkor volt a legdühösebb, amikor megpróbálták átverni. „Ilyen nálunk nem fordulhat elő!” – mondja önérzetesen a főváros negyedik legjobb felszolgálója.
