Véres Sport?
| Ajánló: Rák nélküli rák és tej nélkül sajt: a legnagyobb élelmiszer-ipari átverések |
A Sport szelet egyik legnépszerűbb édesség itthon, sajnos már egyáltalán nem az ország területén készül. De ameddig az ország határain belül készült, volt ideje elterjedni annak a hírnek, miszerint a Sport szelet szárított marhavér felhasználásával készült. Ugyanezt a komponenst vélték sokan felfedezni a szocialista tejipar kakaóitalaiban is.
Mi az igazság?
Nagy kockázatot vállal, aki ilyen állati alapanyagot visz élelmiszergyártó üzembe, még akkor is, ha estenként olcsóbbnak tűnik, mint a mesterséges aroma. De jobb, ha mindenki tudja, hogy előbb kerülnek ezek kutya- és macskatápokba, mint emberi fogyasztásba szánt termékbe. (Akkor is legfeljebb háborúban, nagy élelmiszerhiányban tudom elképzelni.)
Mindenesetre szép elmélet egy olyan országban, ahol a marhatenyésztés már évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat, és a vágóhidak minden értékes alkotórészt értékesebbé kívánnak tenni, mint egy ipari mellékterméket, „vegyen vért színezék helyett” reklámszöveggel. A kakaó pótlására inkább a szentjánoskenyér (karob) termésének szárított, őrölt formáját alkalmazták már régebben is. Ma pedig ez a reformtáplálkozás egyik kedvenc anyaga.
Egy biztos, a Sport szelet tuti nem vérből készül. A címkén felsorolt alap- és segédanyagok egyikéhez sem kell vér. Cukorból túltelített oldatot készítenek, ezt ízesítik, kakaóval, etil-vanillinnel, rumaromával, állagát nyújtható, darabolható állagúvá keverik-gyúrják növényi zsírral, és mártják csokival. Ezután csomagolják, és ehetjük is.
Karalábé a Bountyban
Népszerű, nagyon édes és kókuszos termék, a nyolcvanas években a rendszerváltást megelőzően ismerkedtünk meg vele, nagy sláger volt, azonnal megdobta a menőségi faktort, ha valaki hozzájutott egyhez. Napjainkban már nem számít státuszszimbólumnak. A kókusz karalábéval való helyettesítésének ötletét valószínűleg a féltékenység szülte, nem a realitás.
Mi az igazság?
A karalábé jellemzően nem az édesiparban használatos alapanyag. A kókusz ott, ahol a Bounty gyártói beszerzik, nagyon olcsó, és kellően magas minőségű, ahhoz hogy kissé a friss kókuszhoz hasonló termék előállítására alkalmas legyen. A hollandok, akik gyártják évszázados, kialakult kereskedelemmel, tapasztalattal hoznak Európába trópusi árut, nem akarják elrontani a bevált receptet, ha van kókusz, nem kell a semmivel sem olcsóbb (bár termőhelyét tekintve a gyártáshoz közelebb eső) karalábé. Amennyiben karalábés édességgel találkoztok, mutassátok meg nekem, érdekel!
Gumicukor, az édes kocsonya
Nemrég hunyt el a Haribo vezére, aki többet tudott a gumicukorgyártásról, mint bárki a világon. A Föld több mint 100 országában is elérhető termékeiket miből is készítik? Igaz, hogy csontból főzött színes massza az egész?
Mi az igazság?
A gumicukor zselatinból készül. A legtöbb gumicukor alapja megegyezik a hagyományos kocsonya szilárdító anyagával. Vegetáriánus édességnek nem tekinthetők. Az európai piacon 1995-ig, a kergemarhakór elterjedéséig jellemző volt a marharészekből (bőr, inak, kötőszövetek) készült zselatin nagyobb mérvű felhasználása. Nem is kopott ki az ilyen típusú alapanyagok közül, csak a fontossága esett vissza, mára ismét használják, bár kevésbé, mint 20 éve. A sertészselatin és tengeri állatokból kivont zselatin részben felváltotta a marha eredetűt. A zselés szaloncukorban a nevével ellentétben nem zselatin az állományért felelős anyag, hanem pektin, amely a gyümölcsök állagáért is felel. Ma teljesen vegán gumicukrok is készülnek, pektin, agar agar, gumiarábikum és egyéb növényi állománymódosítók segítségével.
Színezés tetvekkel
Az epres és a málnás joghurt a tetvektől kapja a színét.
Mi az igazság?
Az alapfeltevés nem rossz. A bíbortetű színező anyaga régóta használatos. A római polgárok rangjukat is jelképező tógáit színezték a kor ruhakészítői bíborral. Szép, tartós színe van, nem is veszélyes, csak éppen minek? Nehezen összegyűjthető a bodzához képest, aminek szintén szép a színe. A kérdés arra vonatkozik csupán, hogy ha a természetben számos olyan növényt találunk, amelyből könnyen kinyerhető színanyag, akkor miért állnának neki a gyárak bíbor pajzstetűt gyűjtögetni vagy tenyészteni? A könnyebben hozzáférhető bodza például élelmiszer-biztonsági szempontból is alacsony kockázatú, így győzött a tetvek felett. A termést használják fel a legtöbb pirosas-lilás gyümölcskészítmény színezésére. Ez abban az esetben indokolt, amikor a gyártó a piac alacsony áraihoz akar igazodni, de mégis gyümölccsel akarja elkészíteni a termékét.
