Nyolcan kettő ellen
Mindig is bírtam a csípős cuccokat, de még sosem teszteltem magam igazán méregerős paprikát. Persze önmagában egyetlen csilipaprika bekapása nem egy nagy falat, ezért ha már erre vitt a kíváncsiság, úgy döntöttem, végigkóstolok egy sornyi csípőset a könnyedebbtől (bogyiszlói) az elviselhetetlenül csípősig (Naga Jolokia). A kóstoláshoz csatlakozott a szerkesztőségből Adri, aki maga is bírja a csípős kajákat, de amikor elmondtam neki, hogy tesztünk utolsó szereplőjénél a termesztő azt mondta, hogy a vágódeszka alá tegyek zacskót, amikor belevágok, különben a csípősség soha nem lesz lemosható róla, láthatóan kissé megijedt. Nincs ezzel semmi baj, én is.
Egy kánikulai péntek délutánon egy konyhába vonultunk el, hogy a Lehel csarnokból, a Vásárcsarnokból és az Ázsia boltból beszerzett választékot végigkóstolva próbáljuk ki, hogyan és mennyire csípnek a paprikák. Egy kis technikai infó: a paprikákat a közepébe vágva, az eres/magos részeknél kóstoltuk.
A teszt előtt
Bogyiszlói
(Scoville-értéke*: 1500–2500)
Már a vásárcsarnoki kofánál gyanúsan tévépaprika-külleme volt, de az eladó állította, hogy ez bizony bogyiszlói, én meg próbáltam hinni neki. Amikor Adri ránézett, megállapította, hogy ez bizony tévépaprika, és jól átráztak. Csak 120 forint volt, talán túlélem valahogy. Azért megkóstoltuk. És tényleg bogyiszlói!
Adri: “Huh! Hú, ez nem tévépaprika! Ettől lesz az ember ilyen kacsacsőrszájú lány.”
Csaba: “Ez az igazi meglepetés. Ez nem kicsit csípi a szám.”
Jalapeno
(Scoville-értéke: 2500–8000)
A mexikói kaják kedvenc tartozékát gyakran eszem hamburgerben, sőt sajttal töltve, kisütve is, és valahogy mindig az volt az érzésem, hogy kissé túlmisztifikálják, és nem is igazán csípős ez a paprikafajta. Tesztünk újfent bizonyította, hogy nem gondolom ezt rosszul.
Adri: “Nem rossz, de simán megy. Éppen csak pikáns.”
Csaba: “A bogyiszlói köröket ver rá. Alig érzek valamit.”
Hegyes erős zöldpaprika
(Scoville-értéke: 1500–2500)
Arra számítunk, hogy sokkal jobban fog csípni a bogyiszlóinál, és ez így is van. A Vásárcsarnokban az állt a táblán, hogy méregerős hegyes zöldpaprika. A marketingszöveg nem hazudott.
Adri: “Ennek a kóstolása közben jöttem rá, hogy én csak szeretem a csípőset, de nem bírom. Megjelentek az első könnycseppjeim. Ezután már kell kanalazgatnom egy kis tejfölt.”
Csaba: “Igen, itt már kell segítség. Azért fejezzük be ezt a szeletet.”
Thai csili
(Scoville-értéke: 50 000 – 100 000)
Egy zacskóban apró, zöld paprikák, és látszik rajtuk, hogy tudnak valamit. Ezek a thaiok nem kispályáznak. Ha egy távol-keleti étteremben valami csiliset kérsz, szinte biztos, hogy ilyen paprikával ízesítik (maximum a piros fajtájával, de ez részletkérdés), így ez a csili Adrinak és nekem is ismerősen hat. Mivel ez már keményebb terep, sajtos kiflifalatkára tesszük, hogy könnyebben csússzon.
Adri: “Ez valahogy jól csíp. Egész kellemes. Csíp, de nem mar.”
Csaba: “Pont a szájpadláson csípi az embert, és én pont ezt várom egy klasszikus csilipaprikától.”
Habanero
(Scoville-értéke: 100 000 – 350 000)
A habanero már nem kispálya. Emlékszem, egyszer egy haverom Dél-Amerikából pont ilyen paprikát hozott nekem ajándékba, hogy kipróbálhassam, de ez már olyan régen volt, hogy csak annyira emlékszem belőle, hogy csípett betyárosan. A kóstolás végén itt már egy kis csokira is szükségünk van.
Adri: “A tenyerem is izzad tőle. Furcsa, mert hátul, a nyelvem végében kezd. (Adri ekkor köhögésrohamban tör ki.) Ezután tüzet tudnék okádni. Még a fülem is csíp. Azért szemét, mert fokozatosan fejti ki a hatását. Két perc után már a szájpadlásomat nyírja.”
Csaba: “Azt a rohadt! Ez lassú gyilkos. Kis rohadék. Teljesen máshol éget, mint a többi, és lassabban is hat azoknál. A nyelvem végét meg a nyelőcsövemet csinálja ki.”
Chili de árbol
(Scoville-értéke: 15 000 – 30 000)
Szép, hosszúkás és ragyogó piros csilipaprika-fajta, és gyönyörű színét még szárított állapotban is megőrzi. Nem csoda, hogy felfűzve díszítésre is használják. Egyetlen hibát követünk csak el: a habanero után kóstoljuk, ami sokkal erősebb nála, így kevésbé érezteti hatását. A csili de árbol tesztünk egyetlen olyan alanya, ahol masszív véleménykülönbség alakul ki köztünk.
Adri: “Már beszélni sem tudok. Átterjedt az agyamnak erre a részére is a csípősérzet. Az ilyenre szokta mondani az anyósom ledarálás után, hogy csak egy késhegynyit szabad belőle használni. Ez a nyelvem elejét csípi, mint az állat. Ez konkrétan fáj, és az agyamig hatolt. Bele is szédültem.”
Csaba: “Semmit nem érzek. Konkrétan semmit. Lehet, hogy már kiégtek az ízlelőbimbóim?”
Naga Jolokia – friss
(Scoville-értéke: 855 000 – 1 041 000)
A világ egyik legerősebb csilipaprikájából a Lehel piacon szerzek be egy friss példányt. Az eladó maga termeszti Ázsiából behozott magokból. A rövid vásárlás alatt vagy háromszor figyelmeztet, hogy nagyon vigyázzak vele, és a felvágása után nehogy hozzáérjen a bőrömhöz. Épp ezért csak leheletfinom szeleteket vágok, és azokat helyezem rá az apró kiflifalatkára. Már az illata is überbrutális.
Adri: “Nem bíííírom! Nem tudok beszélni. Ez olyan, mintha egy atombomba robbant volna a számban. Nem akar enyhülni. Mindenem zsibbad… Ezután legalább öt perc kell, hogy újra embernek érezzem magam.”
Csaba: “Ááááá, a nyelvemtől a torkomig mindenemet kicsinálja! Mintha nem lenne nyelvem. Konkrétan lebénult a szám… Egyre rosszabb… Erre muszáj innom… Ömlenek a könnyeim… Van még csokid?”
Naga Jolokia – szárított
(Scoville-értéke: 855 000 – 1 041 000)
Itt sikerült rendesen átvernem magam. Az Ázsia bolt csomagolásán a Chili Bih Jolokia név szerepelt, így naivan azt gondoltam, hogy ez a Naga Jolokia másik változata. Aztán a neten utánajárva rájöttem, hogy a Bih Jolokia igazából csak a Naga Jolokia másik neve, így gyakorlatilag ugyanabból a csilifajtából kettőt kóstoltunk. A különbség azonban mégsem csak annyi, hogy az egyik friss, a másik meg szárított volt.
Koccintás.
Adri: “Talán már hozzászoktam a csípőshöz, mert ez nem tűnik vészesnek. Persze, csípős, de az előző után ez egész kellemes. Fáj itt a torkomban rendesen, de ez már nem hardcore.”
Csaba: “Ennek nem kellett sok. Azért az előző után ettől már csak lightosan izzadok. Nem hiszem el, hogy ez ugyanaz a fajta, mint a másik. A meleg azért elárasztotta a fejem. Lassan, de biztosan hat.”
*A Scoville-skála 0-tól 16 000 000-ig méri a paprikák kapszaicintartalmát, vagyis csípősségét. A pepperóni nagyjából 100 és 500 között, míg a Jolokia kb. 1 000 000-nál helyezkedik el a Scoville-skálán. Összehasonlításként: a könnygáz 2 000 000-os kapszaicintartalom után kezdődik.
