Leginkább az édességek területén használjuk – hogy mást ne említsek, épp diós bejglit készül a fél ország sütni karácsonyra –, pedig ahogy a receptek között kutakodtam, rájöttem, hogy akár egy egész menüsort is összeállíthatunk a segítségével. Lehet leveshez, főételhez, desszerthez, sós sütikhez is használni szépen. Így ha esetleg pont hozzánk vágtak egy zsáknyi diót, sose sajnáljuk, kerüljön a menü minden fogásába belőle, ebben most is segítenek a cafeblog bloggerei.
Levest dióval
Levesnek kétfélét hoztam, egy édes és egy sós verziót. A Konyhalál blogon készült az alma-kivileves pirított dióval, ami a kivi miatt keltette fel az érdeklődésemet. Sosem kóstoltam még kiviből készült bármit, csupán magában ettem mindig. Szatmári Feri, akit még Főzelékes Feri néven is ismer a nagyvilág, kifejezetten pasiknak való receptet mutat, amit fél kézzel is el tudnak készíteni, diós zellerkrémleves pirított garnélával név alatt, a következő felvezetéssel:
“Nem hiszek azoknak az ismerőseimnek, akik azt mondják, hogy nem tudnak főzni. Nem. Ilyen nincsen. Ezt a szóösszetételt nem tudom értelmezni, számomra ez a kijelentés nem létezik.”
Diós zellerkrémleves pirított garnélával
Hozzávalók 2-3 főre:
- 40 dkg tisztított zeller reszelve
- 1 fej vöröshagyma finomra aprítva
- 3 ek olívaolaj
- 1 ek vaj
- 1 gerezd fokhagyma
- 7 dl alaplé vagy víz
- 1 ek só
- 3 ek pirított darált dió
- 1 dl tejszín
- pár csepp citromlé
- frissen reszelt szerecsendió (2-3 csipetnyi), bors
- pár szem dióbél
- fejenként 3-4 db tisztított garnélafarok (a legjobb a nyers rák, de az előfőzött is éppen olyan jó)
- vaj, friss petrezselyemzöld
- kis gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve
A vöröshagymát a vaj és olaj összeolvasztott keverékén üvegesre dinsztelem, közben finoman sózom. Ráreszelem a fokhagymát, ráborítom a zellert, és összeforgatom őket. Felöntöm az alaplével, borsozom, sózom, és fedő alatt 16-18 perc alatt teljesen puhára főzöm.
A recept folytatásáért kattints ide.
Diót a tésztára, pesztóba, panírba
A főételek tengerén tovább evezve a Rizsázzunk blogon találunk rá a húszperces ételre, a kéksajtos paszternákpürére, amit pirított dióval kell megszórni a teljesség kedvéért. Szintén itt lelünk egy másik különlegességet, a sült céklás kölest, amihez halloumit, azaz ciprusi sütni való sajtot grillezünk, de persze helyettesíthetjük egyéb grillezni való sajttal is, de ne a külön erre a célra árult árut vegyük, jobban járunk pár szelet gomolyával.
A sajt és a dió máshol is feltűnik együtt, a Pálmafa Projekt a rántott sajt bundáját készíti diósan, ráadásul az egészhez még rozmaringos eperszószt is készít. Pesztóhoz is előszeretettel használják még a diót, az egyik receptben spagettihez, egy másikban pedig csicsókakrémleveshez feltétként. Olyan ínyencfalatokat is kipróbálhatunk a dióval még ezeken kívül főételnek, mint az avokádós, diós rizottó vagy a diós ricottagömb, aminek a hozzávalói csupa jót ígérnek.
Hozzávalók:
- pár csipet só
- 1 gerezd fokhagyma
- 1-2 csipet őrölt bors
- 1 dl olívaolaj
- 1 csokor bazsalikom
- 10 dkg dió
- 3-4 aszalt paradicsom
- 25 dkg spagettitészta
A recept folytatásáért kattints ide.
Diót édesen: a Kánaán
Elsőként a legnagyobb kuriózummal kell megismerkednünk, ami ránézésre nem a bizalomgerjesztő kategória, de a leírás alapján abszolút ki kellene próbálni: a mustkolbász Mohamamától. Nevével ellentétben semmi sincs benne, ami egy kolbászban úgy általában szokott lenni, az egésznek az alapja a dió, ami mustos bundát kap.
A következő édesség, amit mindenki ismer, aki diós finomságokkal kacérkodik, a moszkauer, amit Csak a Puffinnál és Konyhalálnál is megtalálhatunk, kicsit másképp.
Hozzávalók:
- 15 dkg dióbél
- 10 dkg cukor
- 6 dkg kandírozott narancshéj
- 5 dkg vaj
- 1 dl habtejszín
- 2 dkg liszt
- 10-15 dkg étcsokoládé
- pár csepp étolaj
- a sütőlap lekenéséhez 1-2 evőkanál olvasztott vaj
1. A diót és a kandírozott narancshéjat apróra vágjuk, majd a vajjal, a cukorral és a tejszínnel együtt egy lábasba tesszük és összeforraljuk. Ha kész, lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a lisztet.
A recept folytatásáért kattints ide.
Narancsos-csokis vonalon maradva GastRobertollininál keksz készül a dióból, amiből a legjobb, ha mindig van pár száz darab a kamrában. De a dió nem csupán a naranccsal, hanem a sárgabarackkal is jó barátságban van – legalábbis a sárgabaracklekvárral biztosan –, gondoljunk csak a zserbóra, aminek a legegyszerűbb változatát mutatja meg nekünk Csak a Puffin a zserbógolyókkal, amit sütni sem kell, csak szép kerekre gömbölyíteni az összekevert hozzávalókat.
Forradalmian egyszerűnek tűnik a zserbóguba elkészítése is, leginkább a kenyérpudinghoz hasonlít, amit a szikkadt kalácsból alkotunk, megfűszerezve a zserbóhoz való dióval és sárgabaracklekvárral. A Zsuzsi finomságai blogon azért megtaláljuk az igazi, nagymamaféle zserbó receptjét is.
A hagyományos receptek közé tartozik a Marmalade blogról hozott régimódi rácsos, diós szilváslepény, azonban a kevésbé ismert édességekhez sorolható, épp ezért nem is hagyható ki a Konyhalálról származó diós-gyümölcsös halava és a francia perigord-i diós sütemény a Zsuzsi finomságairól. Olvasva a receptjeiket, nevükkel ellentétben egyáltalán nem tűnnek bonyolultnak.
Hozzávalók a tésztához:
- 35 dkg finomliszt
- 1 kiskanál szódabikarbóna
- 5 dkg porcukor
- 1 tojás
- 20 dkg puha vaj
A töltelékhez:
- 3 tojás
- 15 dkg porcukor
- 15 dkg dió darálva
- szilvalekvár
A recept folytatásáért kattints ide.
Nassold sósan!
Lessünk be a sós diós finomságok világába is, bár itt nyilván nem lesz olyan széles a repertoár. Nagy meglepetésre rögtön kétféle kenyérreceptet is találhatunk, az egyiket a Mozaikfamily blogon, itt teljes kiőrlésű diós kenyér készült a gyerekkel közösen, míg Konyhalál hagymás diós bagettet sütött. Sós ropogtatnivalónak pedig kétféle sajtos kekszet is lelünk dióból: van itt kéksajtos és simán sajtos-diós változat is. Mostantól senkinek semmi ellenvetése nem lehet, ha az ölébe hullana egy halom dió, van itt minden, mi szem-szájnak ingere.
