Hogyan lesz valaki nő létére sörfőző?
Eredetileg nem erre készültem, az élet hozta. Német szakon végeztem, és a gyerekeimmel voltam otthon gyesen, amikor rájöttem, hogy muszáj valamit csinálnom, de akkor nagyon a pedagógusi pálya felé tekintgettem. Szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek csináltam egy helyet, ahová suli után jöttek, és ott fürödtek, kaptak tiszta ruhát, tanultunk együtt, játszottunk, ettek, és utána fogat mostak, és már csak aludni mentek haza. Egy kolléganőmmel ketten csináltuk, és nagyon-nagyon szerettük. Kaptunk egy romos épületet Polgárdiban, amit egy fillér nélkül, teljesen önerőből újítottunk fel, mindenki hozta a saját szakértelmét, és kész lett fél év alatt. 16 gyerekkel kezdtünk. Előtte egy évig jártam Böjte Csabához Csobánkára, nagyon sokat tanultam tőle. Ma is működik az alapítvány, azóta betagozódtunk Csaba testvér alá, de már nem dolgozom benne napi szinten, hanem van két nevelő, aki délutánonként várja a gyerekeket.
A segítés, a hátrányos helyzetű gyerekek felkarolása továbbra is szívügyem, megyek, amikor tudok, de kicsit előreszaladtunk: szóval én éppen 100 százalékosan ezzel foglalkoztam, amikor kiderült, hogy az anyukámék sörfőzdéje Magyarhertelenden bajban van. Ők csak nyaranta dolgoztak benne, igazából az anyu élettársa csinálta, és kétfajta sört főztek, egy világosat és egy barnát. Válaszút elé kerültek, vagy tönkremegy a sörfőzde, vagy frissítenek. Mivel ez akkoriban engem nem vonzott, de mégis akartunk segíteni, ezért a férjem egy új arculattervezésbe kezdett. A sört én is nagyon szerettem, de más terveim voltak. Közben elvégeztem egy mediátori kurzust, és válásokat mediáltam. Belevágtunk, én a jótékonysági munkám és a mediálás mellett mentem fesztiválokra, találkoztam a sörivókkal és egyre jobban kezdtem ezt megszeretni, mert rájöttem, hogy ez egy nagyon klassz közösségi élmény. Egyre jobban tetszett, ezért beiratkoztam a Corvinusra, és elvégeztem egy posztgraduális képzést, ami fantasztikus volt, és tényleg megtanultam a technológiai alapokat, mert ez érdekelt igazán. Sörfőző mester szakmérnök lettem, és szép lassan egyre jobban beleszerettem a sörfőzésbe.
Mikor vetted át a sörfőzdét?
Mielőtt bárki félreértené, én nem örököltem a főzőüzemet, hanem annak rendje és módja szerint megvettem. Anyuék eladták, mi kifizettük. A legjobb barátaink álltak mellénk, a kezdeti időszakban mind anyagi, mind sok adminisztratív dologban sokat segítettek. A mai napig nagyon hálás vagyok nekik, mert nélkülük képtelen lettem volna mindezt felépíteni. Ráment a családi házunk Pomázon, ahol addig laktunk, mert ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni, el kellett azt adni. De ez nem baj! Azóta Pesten lakunk egy lakásban, viszont van egy saját sörfőzdém, ahol én vagyok a főnök, és ott olyan sörök készülnek, amilyeneket én megálmodok.
Bújtam az internetet, kutattam, tanulmányutakra mentem Németországba és Csehországba. Szóval igyekeztem kiképezni magam a sörökből, és folyamatosan tanulok azóta is. Nagyon sokat segített a két év az egyetemen, mert azt muszáj tudni, hogy miért áll meg az erjedés, mi az az illathiba, és ezt milyen vegyületek okozzák. Most 6 erjesztőtartállyal dolgozunk, és 13 kondicionáló tartályunk van. Napi 1200 liter sör készül nyáron, télen ennek a fele, 600 liter naponta. A Kapucinus egy kézműves sörfőzde, amely prémium minőségű söröket állít elő, és folyamatosan újabb és újabb ízekkel jövünk ki. 150 négyzetméteres az üzem, vagyis picike, úgy képzeld el, hogy van egy falusi parasztház Magyarhertelenden, mögötte egy pajta, az az üzem. Mi teremhűtéssel dolgozunk, a legtöbb helyen a köpenyhűtés dívik ma már, de mióta láttam a vadonatúj cseh sörfőzdéket, azóta én is büszke vagyok a retro sörfőzdémre. Csehországban ugyanis még mindig csak ilyeneket építenek, szerintük ez a jó technológia. Ráadásul nyitott erjesztőkben erjesztik a sört. Zseniálisak. Semmi csilli-villi modern tartályok. Most 12-féle sörünk van, december 22-én debütál az első IPA sörünk, és tavasszal kijövünk egy igazi csajos sörrel is.
Mit szólnak a gyerekek a munkádhoz?
Ha megkérdezik, hogy mit csinálok, akkor az a válasz, hogy anyukám sörfőző, és ő a főnök. Ezen meg szoktak döbbenni az idegenek, aztán megértik. A gyerekek belenőttek ebbe, Dorka 12 éves, az ikrek, Péter és Pál 10 évesek. Közel hat éve csinálom, megszokták. Ráadásul kétlakiak vagyunk, az egész család leköltözik nyárra Hertelendre, olyankor hajnaltól késő estig munka van, a gyerekek pedig bandáznak a falubéli barátaikkal. Mindnyájan szeretünk ott lenni, ott lakni. A gyerekek amúgy nem jöhetnek be az üzembe, az ugyanis nem játszótér. Olyan viszont már volt, hogy nyáron ők még aludtak hatkor, nekem pedig kóstolnom kellett, és az ötödik minta után aggódni kezdtem, hogy hogyan készítek majd reggelit…
Ők a sörből csak a sörlét ihatják természetesen, mert abban még nincs alkohol, vagyis még nem erjedt meg le, és nincs benne komló sem, ez egy édes, finom gabonalé. Nagyon egészséges ital. Ebből is csak a világosat szeretik, a festő malátás sörlevek nem a gyerekek ízvilága. Én kb. hetente kétszer télen is leautózom az üzembe, muszáj, hogy bizonyos dolgokat én felügyeljek, bár remek kollégáim vannak, de az erjesztésvezetést nem engedem ki a kezemből. Reggel megyek, délután ötre már a suli előtt várom a gyerekeket, közben pedig dolgozom. Mindennap egyeztetek telefonon a sörfőzőmmel, Robival, aki bediktálja az értékeket, megbeszéljük a napi munkát, szóval mindent ellenőrzök távolról is. Attila, a férjem tartja a kapcsolatot a partnerekkel, mert őt mindenki szereti, és ő is mindenkit szeret, ezért övé a PR. A címkéket is ő tervezi, sőt az első IPA sörünk is azért lett, mert ő kérte. Nagyon jól kóstol, és kiválóan ráérez arra, hogy az emberek szeretik-e majd azt az ízvilágot, amit kitaláltam. Mi így vagyunk egy csapat, de a technológiába ő sosem szól bele, ehhez nem ért, és nem is akar. Én pedig nem tudok címkét tervezni, ezért én abba nem szólok bele.
Mindennap iszol sört?
Igen, néha megrémülök, ha kinyitom a hűtőt, mert a felső rekeszben rengeteg sör sorakozik, amit kóstolni kell, vagy új, és muszáj megvennem, mert ismerni kell a piacot. Persze, van benne étel is, de néha eszembe jut, hogy azt hiszik, ez egy alkoholista hűtője… Napi egy sört biztosan megiszom este, ez a munkám része, és jelentem, hogy most már az ünnepi asztalon is sör van nálunk, pedig régen bor volt. Egyébként érdekes, mert régebben megszállottan főztem, rajongtam a gasztronómiáért, hetente egyszer tuti, hogy volt egy sokfős baráti vacsi, minimum három fogással nálunk, de mióta sört főzök, azóta az ilyen típusú kreativitásomat kiélem abban.
Milyen terveid vannak 2017-re?
Hú, ez fontos év lesz: meg szeretném szerettetni a sört a nőkkel. Szeretném, ha rájönnének, hogy a sör nem egy férfias, vedelős ital, éppen ezért rengeteg sörbemutatót tartok majd kifejezetten nőknek. Elképesztően jó sörök vannak, és lesznek is újabbak, én például tavasszal egy kifejezetten csajos sört is kihozok, amit két boszi főzött ki, Gabi barátnőm és én. Együtt jártunk a Corvinusra, Gabinak azonban nincs főzdéje, viszont ebbe ő is beletette a szívét meg a szakértelmét és nagyon sok fűszert is főztünk bele, nagyon finom lesz, főleg, hogy egy bécsi vajas keksz ízű malátát is tettünk bele. És megint belevágok valami egészen újba is, elkezdek blogolni, nemsokára indul a Café Blogon a saját oldalam, ott is a sör a fő csapásirány, vagyis végre elindul a “Nők a sör körül”, úgyhogy remélem, 2018-ra a magyar nők is többet söröznek majd…
Hány női sörfőzőt ismersz, akiknek főzdéjük is van?
Velem együtt hárman vagyunk, ha nem tévedek. A sörforradalom ugyan már évekkel ezelőtt kitört és megjelentek a kézműves sörök a magyar piacon is, de még a nőket nem érték el annyira, ahogyan én szeretném. De majd jövőre!
