Sissi 1837-ben karácsony napján született, és alig múlt 16 éves, amikor hozzáment Ferenc József császárhoz. Azon nyomban megváltozott az élete, rengeteget kellett tanulnia, különösen nyelveket és a spanyol etikett szabályait, amit szívből utált. Anyósával, Zsófiával is sok konfliktusa volt, így e két dolog miatt szinte állandóan szomorú, csalódott, depressziós volt, és csak alig-alig evett.
Sisi legendás karcsúságát – 172 centiméteres magassága ellenére mindössze 50 kiló volt – később is megőrizte. Négy gyerek szülése után is karcsú maradt, derékbősége a szülések után sem haladta meg az 50 centit, amiben akkor már nagy szerepe volt a tudatos táplálkozásnak és a rendszeres testedzésnek is.
Vannak, akik szerint gyakorlatilag éhezett, azért volt ilyen sovány, de a valóság ennél kicsit árnyaltabb: szigorúan fogyókúrázott, és rengeteget tornázott, sportolt. Szabadidejében sokat lovagolt, és külön tornatermet is kialakítottak neki a kastélyban. Bordásfal, súlyzók, gyűrű és húzódzkodó rúd is volt az edzőteremben, ahol minden nap eltöltött legalább egy órát.
Eleganciáját még itt is megőrizte, görög tanára elbeszélése szerint egyszer épp edzés közben hívta be magához Sissi, és alig hitt a szemének, amikor meglátta: a császárné ugyanis épp a gyűrűkön húzta fel magát fekete, strucctollas uszállyal díszített selyemruhájában.
A lovaglást is nagyon komolyan vette: nem óvatoskodott, sokszor szinte őrült tempóban vágtázott, rokonai, kísérői gyakran attól féltek, valami baja esik. Egy idő után aztán a reumája miatt abba kellett hagynia a lovaglást, és onnantól kezdve állandóan gyalogolt, túrázott. Volt, hogy napi 8-9 órán át túrázott, esőben, szélben, hóban is akár, olyan tempóban, hogy senki nem bírt lépést tartani vele. Néha a helyi hegyi kísérők is kifulladtak, és azt füllentették, hogy eltévedtek, ezért kénytelenek visszafordulni.
Bűn és bűnhődés Sissi módra
Bár nem látszott rajta, Sisi szeretett enni és kimondottan édesszájú volt. Soha nem mondott le kedvencéről, a híres ibolyafagylaltról, de nagyon szerette a különféle tortákat, édességeket és a szilvás gombócot (ezt néha ő maga készítette a császárnak) is. Bár nem volt egy nagyevő, főzni jól tudott, még saját receptgyűjteménye is volt.
Ibolyafagyi: “Egy maréknyi ibolyavirágot mozsárban szétnyomunk, majd hozzáadunk kevés langyos vizet, és 125 g cukrot. Egy óra alatt megköt a massza, ekkor jégre tesszük.”
Mindezek ellenére szinte kórosan sovány volt, sőt egyes leírások szerint kortársai alultápláltnak tartották. Rendkívül hiú volt, és megszállottan foglalkoztatta a táplálkozás és a saját súlya, bármire képes volt, hogy ő legyen/maradjon a legszebb, legcsinosabb, legsoványabb nő az udvarban. Csak és kizárólag olyan ételt volt hajlandó megenni, amiről ő azt gondolta, hogy tökéletesen egészséges. A tejet például nagyon szerette, még a hajóútjaira is vitt kecskét magával.
Éveken át naponta csak kétszer étkezett, akkor is mértékletesen. Reggelire vajat, tojást, hideg húst vittek neki kilenc órára, majd húst és zöldségeket vacsorázott öt óra körül. Este hat után szigorúan leállt, ezért a családi vacsorákat próbálta elkerülni. Ha nem sikerült, csak csipegetett, így terjedhetett el róla, hogy éhezik. Étkezés helyett képes volt akár napi 6-7 adag kávét inni, ami mellé nem ritkán virágokat, leveleket eszegetett.
Ha “bűnözött”, akkor utána kíméletlenül koplalt. Így volt ez a millenniumi ünnepségek után is. Akkor ugyanis a Budapesten tartózkodó királyné megkérte felolvasónőjét, hogy állíttasson össze neki villásreggelire egy magyar ételsort, amit meg is kapott: paprikás csibe galuskával, Komócsy-vesepecsenye tojásos burgonyával, túrós gombóc és lekváros derelye került az asztalra. A kiadós villásreggeli után azonban napokig csak tejet ivott, és bár súlyos ödémás panaszokat okozott neki, legközelebb, ha fél kilónál többet hízott, akkor újra alkalmazta narancs-, illetve tejdiétáját.
Edzőtermét is fura szemmel nézték az udvarban, de a szigorú étkezési szokásai zavarták igazán a császári udvar vendégeit. A legendák szerint ugyanis vendégei rendszeresen éhen maradtak, mert amint a császári pár befejezte az étkezést, mindenki elől leszedték a tányérokat. Márpedig Sisi nem időzött sokat azzal a pár falattal, amit vacsorára megengedett magának. Villámgyorsan befejezte a vacsorát és távozott is, ezért állítólag gyakran a Sacher cukrászdában kötöttek ki a meghívott urak.
A tökéletes alakja ellenére sem tartotta magát elég szépnek, a felsőkarját sosem hagyta szabadon, mivel túl hájasnak gondolta. Harminckét éves kora után fotózni sem engedte magát többet, csak festmények készülhettek róla.
Voltak napok – és a karácsony is ilyen volt –, amikor azonban félretette a szigorú diétás elveket, és habzsolta az édességeket. És ha már dőzsölt, akkor a legjobb minőségű süteményeket fogyasztotta. A Bécsben ma is működő Demler cukrászda egykori mestere isteni édességekkel kedveskedett Sisinek, de mind közül a karácsonyi kekszeket és aprósüteményeket (főleg a Florentinert, vagyis a firenzei mandulás kekszet) imádta a legjobban a császárnő.
Florentiner (firenzei) – mandulás keksz
Hozzávalók:
- 250 g tejszín
- 125 g kristálycukor
- 125 g méz
- 30 g vaj
- 300 g nagy darabos mandula
- 200 g kandírozott narancs
- 80 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 500 g keserű csokoládé
Fotó: wikipédia
A tejszínt, a kristálycukrot, a mézet és a vajat felforraljuk, majd a kandírozott narancsot és a mandulát közé keverjük, végezetül hozzáadjuk a lisztet és benne elvegyítjük. (De csak óvatosan, nehogy odaégjen!) Kicsit hűlni hagyjuk, majd kikent, lisztezett tepsibe takaros formákba halmozzuk. 160 fokon sütjük, amikor szép barnára sültek, az alját keserű csokiba mártjuk.
Az ünnepek után pedig kezdődött minden elölről. Ha a dereka elérte az 50 cm-t, akkor aznap már képtelen volt enni. Hashajtókkal és hánytatókkal hozta “formába” magát, amire azonban nagyon hamar ráment az egészsége. Roppant beteges volt, 28 éves korára kihullottak a fogai, intenzíven hullott a haja, és fájtak az ízületei.
