Gasztro

A zsenge tök megérdemli, hogy szóbeszéd témája legyen

Kétféle ember él a világon: aki utálja a tökfőzeléket, és aki imádja. Közös halmaz nincs, és olyan se, aki "megeszi, de nem ugrál érte". Csak imádni vagy utálni lehet. A tök megérdemel egy írást.

Tökről utoljára évekkel ezelőtt volt menő írni, amikor a gasztroforradalomnak köszönhetően a rántott és töltött tök, cukkini, meg tökvirág meghódította a Kárpát-medencét, azóta nagy ritkán jut eszükbe a népeknek, pedig a zsenge tök megérdemli, hogy szóbeszéd témája legyen.

Az ínyesmester szakácskönyve is szentelt neki egy olyan bekezdést, hogy a puszta olvasásától csurogni kezd a nyálunk egy tál zsenge tökből főtt főzelék után:

Szeretjük látni a kerek főzelékestálban, pirosló sertéskarmonádli vagyis rövidkaraj feltéttel díszítve vagy a tűzálló edényben, ahol mint “spárgatök” jelentkezik vajas, tejfölös, morzsás mártásban, gyengéden és szívélyesen. Helyeseljük megjelenését a ropogósra sült idei liba közelében is, mely ünnepelt madár piros Pünkösd táján kezd esedékessé válni s nemcsak a tejfölös uborkasalátát tűri meg szomszédságában, hanem második mellékletként jószívvel vállalja a tökfőzeléket is. És végül örömmel pillantunk rá, mint jóféle töltelékkel gyarapított hosszúkás “gyurgettára” is, ahogy kora nyáron szokott gyönyörködtetni bennünket.

Így lesz tök jó

Akinek nincs kertje, tökkel elsősorban a piacon találkozik, május közepétől már árulják a fényes külsejű, halványzöld zöldségeket.

A zsenge tök megérdemli, hogy szóbeszéd témája legyen

A főzőtököt éretlen formájában fogyasztjuk. Olyat válasszunk, ami zsenge héjú, világos színű, fényes, és önmagához képest meglepően nehéznek tűnik.

Mivel rendkívül érzékeny, ne nyomkodjuk, kopogtassuk, kongassuk, megrohad tőle. Ha könnyedén beleszalad a héjba a körmünk, zsenge a tök. Nézzük meg a szárát, minél élénkebb, annál frissebb szedésű a növény. A sárgás szín, kemény héj, kiszáradt szár túlérett, illetve régi szedésű tököt jelent, ne vegyük meg.

A nyári főzőtök húsa puha és lédús, ha túlfőzzük, lottyadt lesz. Ezért főzés előtt érdemes kinyomni a levét. Hámozás és reszelés után csomagoljuk be a tököt egy muszlinkendőbe és nyomjuk ki belőle a felesleges levet. Ezt a módszert alkalmazhatjuk a cukkininél (és uborkánál) is.

Jól tűri a fagyasztást, ha főzeléknek fagyasztjuk, állandó kísérőjével, a kaporral együtt is zacskóba tehetjük. A zsenge tök akkor a legfinomabb, ha nem főzzük agyon, 5-8 perc fedő nélküli főzés vagy 5-10 perc gőzölés elegendő neki.

A tök kifejezetten ajánlott a kezdő kertészeknek, a sikerélmény garantált, a termesztését nagyon nehéz elrontani. Helyigényes kúszónövény,

akinek zsebkendőnyi kertje van, válasszon magának más liblingkét.

Nálunk a kukorica mellett volt a tök, azzal szeretik egymást, jó párosítás. Április közepén el lehet vetni, ha palántázzuk, várjuk meg vele a fagyos szenteket, azután ültessük ki, mert igen fagyérzékeny növény. Takarjuk, ha kell. A gazolásával csak addig kell bajlódni, amíg fiatal, utána nem marad meg közte a gyom. Szereti a meleget, a vizet is, de vigyázzunk a locsolással, könnyen elrothadnak a virágok és a zsenge termések is. Az árnyékot nem kedveli.

A főzőtök szép növény, hatalmas, érdekes alakú levelei és nagy sárga virágai is szemet gyönyörködtetőek. Miután kibámészkodtuk magunkat, indulhat a kincskeresés: az ágak között botladozva, kukucskálva nagy az öröm, ha rátalálunk egy-egy fényes zöldségre, ami júniustól októberig terem.

A zsenge tök megérdemli, hogy szóbeszéd témája legyen

A tök közösségteremtő zöldség

Mivel annyi terem majd, amennyit nem bírunk megenni, ezért osztogathatjuk a barátoknak, szomszédoknak és a kollégáknak. A kemény héjú, napsárga főzőtököket pedig bedobhatjuk a tyúkoknak a baromfiudvarba, imádják szétcsipkedni.

Akinek se kertje, veteményese, se grundja nincsen, az se bánkódjon, a nénik a piacon már évekkel ezelőtt rájöttek, hogyan tudják legkönnyebben eladni a tököt: kimérve, lereszelve, kaporral együtt árulják.

Aki pedig azt hiszi, hogy a tököt csak főzelékként, pörkölt feltéttel vagy rántva lehet enni, annak itt egy recept Váncsa István Ezeregy recept című könyvéből, ami bizonyíték arra, hogy a tök isteni eledel:

Olümposzi tökleves

Egy és egynegyed liter jó, tartalmas tyúkhúsleves (szárnyasalaplé), két felkockázott vöröshagyma, egy nagy póré, négy gerezd finomra vágott fokhagyma, két evőkanál ghí*, egy-egy kiskanál méz, frissen őrölt szegfűbors és fahéj, egy kiló tök, só, frissen őrölt bors, négy evőkanál sűrített joghurt, vaj

Ghín megdinszteljük a hagymát, a fokhagymát és a felszeletelt pórét (utóbbiból kicsit hagyunk a tálaláshoz), belekeverjük a fűszereket, a cukrot és az apró kockára vágott tököt, felöntjük az alaplével és lefedve főzzük, amíg a tök meg nem puhul, körülbelül negyven percig Utána kézimixerrel pépesítjük, majd belekeverjük a joghurtot. A maradék pórét egy kevés vajon megpárolva óvatosan a leves tetejére kanalazzuk. Ez a recept a Bursa környékbeli falvakból származik (…).

*ghí: tisztított vaj (a szerk.)

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top