Itt a szezon, felismered az almákat?

Jó, hát az alma nem egy ízorgia, de a cukkini sem, és abból is milyen jó kajákat lehet csinálni. Nem bonyolódom bele a kampányízű „napi egy alma távol tartja az orvost” és „együnk napi egy almát fogaink egészségéért” szövegekbe, és arra sem térek ki, hogy a reszelt alma jó-e a hasmenésre, de azt gondolom, nem árt, ha tudjuk, mit veszünk a zöldségesnél vagy a piacon.

Kis almahatározó: trendi és kissé megkopott fajták 

A jonatánalma sokáig a legnépszerűbb almafajta volt Magyarországon, sokan magyar fajtaként is ismerik, de ez nem így van, az 1800-as években fedezték fel Amerikában. Véletlen magoncként született, és Európában, de főleg hazánkban hódított. Mostanában nem divatos, talán azért, mert ízre savanykás, és a tárolást sem bírja túl jól. Gyerekkorunk mosolygós piros almáját tehát kiszorították más, édesebb fajták, ezeknek a termesztése sem túl drága. A jonatán nosztalgiázásra kiváló, hideg napokon csináljunk belőle kompótot.

Mostanában nagy népszerűségnek örvend, szinte minden zöldségesnél és szupermarketben találunk. Édes húsú, „nem csinál savat”. Sárgáspiros vagy piros, cirmos színű, kerek alma, a héja viaszos. Süteményekhez ideális, mert nem kemény a húsa, de ha sokáig és rosszul tároljuk, hajlamos a kásásodásra.

Ez nem más, mint a rétesalma. Legalábbis felénk így hívják. Nyár végén érik, és a legkönnyebben felismerhető alma, mivel leginkább egy lapított gömbre hasonlít, és sokszor aszimmetrikusan, féloldalasan hízott. Igen nagyra megnő, a héja viaszos, zsíros tapintású. Színe zöldes, fehéres-sárgás, a napos oldalon vagy a kocsánynál piros foltot is találhatunk rajta. Húsa kemény, lédús, de sajnos elég jellegtelen ízű. Az isten tudja, miért a kedvenc almám, talán a gyerekkori emlékek miatt. Nomen est omen: rétesbe, almás pitébe kiváló, enni keressetek valami mást.

Ezt keverik legtöbben más fajtákkal, de nem minden zöldes alma golden. Édes, puha húsú, sárgászöld, éretten élénk sárga színű, kifejezetten nagy gyümölcs. Vékony a héja, és határozottan illatos alma. Érzékeny, barnulásra hajlamos fajta. Süteményekbe, pitékbe ideális.

Na ez A Zöld Alma. Csillogó, viaszos héja érés közben is zöld marad. Ropogós, tömör, kemény húsú, édesen savanyú alma, salátába, nyersen enni nagyon jó, de sütéshez válasszatok mást. Tipikus téli alma, mivel vastagabb a héja, így nagyon jól tárolható.

Jellegzetes formája miatt könnyen felismerhető, alul „búbos”, sötétpiros, szinte bordó, megnyúlt formájú alma. Vastag héjú, fűszeres ízű, zamatos, nem túl leves, tömör húsú gyümölcs. Jól tárolható téli alma, de a húsa lisztesedésre, kásásodásra hajlamos. Nyersen fogyasszátok, sütésre egyáltalán nem jó.

Nagy népszerűségnek örvendő, Japánból származó goldenhibrid. Nagy, gömbölyű gyümölcs, húsa fehér színű. Héja fényes, mérsékelten viaszos. Az alma végleges színe és íze tárolás közben alakul ki: szedéskor kemény és zöld, éretten sárgásfehér vagy sárga színű. Íze kellemesen fűszeres, enyhén savas zamatú. Nagyon jól tárolható, késő tavaszig eláll.

Biztosan ismeritek a viccet: mi a különbség a patkány és a mókus között? Semmi, csak a mókusnak jobb a marketingje. Nos, a Pink Ladyé még jobb, egészen tudatosan építették fel ennek a rózsaszínű almának a brandjét, noha a többi kiváló alma közt azért nem egy vasziszdasz. Ausztráliában nemesítették, és a konyhában igazi nagyágyú: tehetjük süteményekbe, jó kompótnak, almapürének, csatninak, de nyersen is ehetjük. Nagy, kissé hosszúkás, vékony viaszos héjú alma, zamatos, édes, ropogós, nem túl leves és nem túl kemény hússal. Előnye még, hogy pálinkafőzésre is alkalmas, hátránya, hogy drága.

Ha valakinek alma volt a jele az oviban, biztos lehet benne, hogy az óvónéni egy jonagoldot rajzolt neki. Ez a piros, mosolygós alma. Nagyméretű, gömbölyű, vékony héjú, zamatos alma, tömör, de nem kemény húsú. Leves, fűszeres ízű. Nem tárolható túl sokáig, cserébe sütéshez is használhatjuk, de nyersen is nagyon finom, és mindenhol kapható. Smoothie készítéséhez kifejezetten ajánlom.